adozona.hu
BH+ 2004.7.328
BH+ 2004.7.328
A felszámolónak az egyszerűsített felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelme esetén a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az adott esetben az egyszerűsített felszámolás elrendelésének feltételei fennállanak-e. Amennyiben igen, kell az eljárást a többször módosított Cstv. 63/A. §-ának előírásai szerint lefolytatnia [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 63/A. § (1), (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 30. sorszámú végzésével "a felszámolónak az adós egyszerűsített felszámolási eljárás elrendelése egyúttal az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése iránti indítványát" elutasította, és felhívta a felszámolót "újabb záróanyag előterjesztésére". Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós felszámolásának közzététele a Cégközlöny 1999. március 4-i számában történt meg. Az eljárás során a felszámoló kérte az adós egyszerűsített felszámolásának az elrendelését, és egyú...
BH+ 2004.7.328 A felszámolónak az egyszerűsített felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelme esetén a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az adott esetben az egyszerűsített felszámolás elrendelésének feltételei fennállanak-e. Amennyiben igen, kell az eljárást a többször módosított Cstv. 63/A. §-ának előírásai szerint lefolytatnia [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 63/A. § (1), (2) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 30. sorszámú végzésével "a felszámolónak az adós egyszerűsített felszámolási eljárás elrendelése egyúttal az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése iránti indítványát" elutasította, és felhívta a felszámolót "újabb záróanyag előterjesztésére". Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós felszámolásának közzététele a Cégközlöny 1999. március 4-i számában történt meg. Az eljárás során a felszámoló kérte az adós egyszerűsített felszámolásának az elrendelését, és egyúttal az adós megszüntetését. Kérelmét az iratanyag hiányosságára alapította.A felszámolói zárójelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal szemben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága mint hitelező nyújtott be kifogást. Beadványában sérelmezte a felszámoló és az adós ügyvezetője között létrejött megállapodást, valamint azt, hogy a még fennálló követelést a felszámoló reá kívánja engedményezni, holott ezt a felszámolónak kellene behajtania az adós ügyvezetőjétől. Álláspontja szerint az iratanyag hiányossága nem olyan mértékű, amely indokolná az egyszerűsített felszámolás elrendelését. Sérelmezte továbbá, hogy a zárójelentésben a felszámoló nem a pontosított hitelezői igényt szerepeltette, a felszámoló díja áfával együtt 300 000 Ft, ezzel szemben a felszámoló azt 375 000 Ft-ban jelölte meg, valamint a záró-adóbevallást sem nyújtotta be.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását alaposnak ítélte meg. Rögzítette, hogy a jelen ügyben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Megállapította, hogy a felszámoló nem vette figyelembe a nyilvántartásbavételi díjat a záróanyag elkészítésénél, a felszámoló díját helytelenül szerepeltette, az adós ügyvezetője részéről történt kifizetéseket a felszámolónak a szállítóktól kellett volna visszakövetelnie, nem pedig az ügyvezetővel egyezséget kötni. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyilvántartásbavételi díj fizetésére nem kötelezhető. Miután a záróanyag kiegészítésekre és javításra szorul, az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy helye van-e egyszerűsített felszámolás lefolytatásának. Álláspontja szerint további bizonyítás kérdése az, hogy az iratanyag hiányossága indokolja-e az egyszerűsített felszámolás elrendelését.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló nyújtott be kijavítás iránti kérelmet. Azt tudomásul vette, hogy új záró előterjesztés elkészítésére köteles, támadta azonban az elsőfokú bíróság végzésének, azt az indokolási részét, amely a felszámoló által kötött megállapodással foglalkozott. Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra hívta fel a felszámolót, amely alapján a felszámoló bejelentette: álláspontja szerint az egyszerűsített felszámolás feltételei a többször mód. Cstv. 63. §-ának (1) bekezdése alapján fennállnak, továbbá előadta, hogy jogosult volt az egyezség megkötésére az adós ügyvezetőjével. A továbbiakban jogi képviselő ellenjegyzésével és meghatalmazásának csatolásával nyújtotta be a hiánypótlását, amelyben egyértelműen kérte fellebbezésnek tekinteni a beadványait, és kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatásával az egyszerűsített felszámolás elrendelését, s a hitelező kifogásának az elutasítását. Az egyszerűsített felszámolás elrendelése iránti kérelmét az iratanyag hiányára alapította. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlan döntést hozott akkor, amikor az irathiányt valójában meg sem vizsgálta és a felszámoló kérelmét mégis elutasította. Előadta, hogy az adós ügyvezetője jogos járandóságokat egyenlített ki, ilyen előzmény után került sor a vele történő megállapodásra, amelyre álláspontja szerint a többször mód. Cstv. 48. §-a keretében jogosult volt. A be nem hajtott követelésnek az engedményezésére pedig sor kerülhet.
A felszámoló fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjánál fogva határozatában több olyan rendelkezést tett, illetve rendelkezést mulasztott el, amely a jelen ügyben alkalmazandó mód. Cstv. rendelkezéseibe ütközik. Ezek olyan eljárásjogi szabálysértések, amelyek a határozat megalapozatlanságát eredményezik, s az emiatt szükséges további bizonyítási eljárás lefolytatása meghaladja a másodfokú eljárás kereteit. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A nem vitás tényállás szerint a jelen ügyben a felszámoló a többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján kérelmet és írásbeli előkészítést terjesztett elő a bírósághoz az adós egyszerűsített felszámolása iránt. A fent hivatkozott jogszabályhely szerint, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A törvényhely (2) bekezdése szerint az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
A felszámoló által a bírósághoz 2000. október 4-én benyújtott kérelemben foglaltakra a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet előírásai az irányadóak. A rendelet 12. §-a szerint az egyszerűsített felszámolás esetén is - a lehetőségeknek megfelelően - eleget kell tenni a rendelet 3-11. §-aiban foglalt követelményeknek. Miután az adott ügyben a felszámoló az iratanyag hiányosságára tekintettel kérte az egyszerűsített felszámolás elrendelését, az iratok hiányában nyilvánvalóan korlátozott tartalommal és terjedelemmel készíthette el a zárójelentését, amelyre az elsőfokú bíróságnak figyelemmel kellett lennie. Ebből eredően tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem tette vizsgálat tárgyává azt, hogy a felszámolási eljárás valóban technikailag lebonyolíthatatlan-e és nem ennek tükrében hívta fel esetleg még valamilyen hiányosság pótlására a felszámolót.
Arra helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a mérleget és vagyonfelosztási javaslatot a bíróság nem változtathatja meg, amennyiben bármilyen okból módosítandónak, elfogadhatatlannak vagy teljesíthetetlennek tartja, úgy a helyes eljárás az, ha a mérleget és vagyonfelosztási javaslatot átdolgozás céljából, az indok megjelölésével visszaküldi a felszámolónak. Ebben az esetben azonban a végzésének rendelkező részében egyértelműen tartalmaznia kell a javaslat átdolgozásának feladatát, és arra megfelelő határidőt is kell tűzni a felszámoló felé. Miután a többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (2) bekezdése egyértelműen tartalmazza az írásbeli előkészítés alapvető követelményeit, nyilvánvalóan csupán erre vonatkozóan kerülhet sor az esetleges átdolgozásra, illetve hiánypótlásra való felhívásra. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a záróanyag kiegészítésére, illetőleg átdolgozására hívta fel a felszámolót, tévedett akkor, amikor időelőtt döntött az egyszerűsített felszámolás elrendelése iránti kérelem elutasításáról. A kérelem tárgyában csupán az átdolgozott záróanyag kézhezvételét követően foglalhat állást az elsőfokú bíróság.
Eljárási jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság avonatkozásban is, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hitelező kifogása tárgyában elmulasztott alakszerű határozatot hozni. Az elsőfokú bíróság - bár a többször mód. Cstv. 63/A. §-a nem írja elő, meghallgatást tűzött ki az ügyben és azon nyilatkoztatta meg a kifogást benyújtó hitelezőt, valamint a felszámolót. A többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (3) bekezdése szerint az írásbeli előkészítés során a felszámolónak a hitelezői igényt bejelentő hitelezőket tájékoztatni kell arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívnia a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelő határidőn belül jelentsék be a felszámolónak. Ebből eredően a jelen esetben a felszámolónak igazolni kellett volna, hogy ez megtörtént, és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hitelezőt arra vonatkozólag kellett volna megnyilatkoztatni: milyen segítséget tud nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához. Ez pedig az iratok tartalmából következtetve nem történt meg.
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során tehát elsődlegesen abban kell állástfoglalnia, hogy az egyszerűsített felszámolás elrendelésének a feltételei az adott esetben fennállnak-e, a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan-e. Amennyiben igen, úgy a többször mód. Cstv. 63/A. §-ának előírásai szerint kell az eljárást a továbbiakban lefolytatnia, és elbírálnia a felszámoló által benyújtott írásbeli előkészítés anyagát. Ha az írásbeli előkészítés kiegészítésre, átdolgozásra vagy kijavításra kerül, azt a 63/A. § (3) bekezdése szerint ismételten meg kell küldeni a hitelezőknek és fel kell hívni őket a nyilatkozatuk megtételére.
Az ilyen bizonyítási eljárás lefolytatását követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon az ügyben. (Legf. Bír. Fpk.VIII.30.772/2002.sz.)