adozona.hu
BH+ 2004.6.287
BH+ 2004.6.287
A munkakör ellátásából eredő egészségkárosító kockázatra tekintettel járó illetménypótlékra való jogosultság elbírálásánál az egészségkárosító kockázat fennállásának megállapítása olyan foglalkozás-egészségügyi szakkérdés, amit csak szakértői bizonyítás alapján lehet eldönteni [Kjt. 72. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban álló felperesek keresetükben veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek keresete nagyobb részt megalapozott, és az alperest kötelezte felperesek javára különböző összegű veszélyességi pótlék és annak kamata megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek munkavégzésének helye gyermek és ifjúsági fogászat volt, ahol az I.-VII...
BH+ 2004.6.287 A munkakör ellátásából eredő egészségkárosító kockázatra tekintettel járó illetménypótlékra való jogosultság elbírálásánál az egészségkárosító kockázat fennállásának megállapítása olyan foglalkozás-egészségügyi szakkérdés, amit csak szakértői bizonyítás alapján lehet eldönteni [Kjt. 72. § (1) bekezdés].
Az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban álló felperesek keresetükben veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek keresete nagyobb részt megalapozott, és az alperest kötelezte felperesek javára különböző összegű veszélyességi pótlék és annak kamata megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek munkavégzésének helye gyermek és ifjúsági fogászat volt, ahol az I.-VII. r. felperes fogorvosi, a VIII-XIV. r. felperes asszisztensi, míg a XV. r. felperes takarító munkakörben dolgozott. A felperesek keresetükben különböző időpontoktól kezdődően kérték az alperes veszélyességi pótlék megfizetésére kötelezését, mivel munkájukat egészséget károsító kockázatok között végzik. Arra hivatkoztak, hogy ezen kockázatok a nyállal, vérrel terjedő különböző vírusok, a nehézfémek által okozott allergia, a fertőtlenítőszerek és különböző vegyszerek használatából erednek; továbbá az egyéni védőeszközöket tartósan használniuk kell, amely számukra fokozott megterhelést jelent. Keresetüket a Kjt. 72. §-a alapján terjesztették elő. Hivatkoztak arra is, hogy 1998. májusában igényelték már írásban az alperestől a veszélyességi pótlék három évre visszamenő megfizetését, amely igényt az alperes elutasított.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes kollektív szerződése a felperesek munkakörét nem minősíti pótlékra jogosító munkakörnek, azonban ez nem előfeltétele a veszélyességi pótlékra való jogosultság megállapításának. A bíróság munkavédelmi igazságügyi szakértőt, továbbá szájsebész igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki.
A munkaügyi bíróság a munkavédelmi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperesek foglalkoztatására munkaidejük legalább felében a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, a felperesek munkavégzése a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott feltételeknek megfelel. Ezt azzal indokolta, hogy bár a fertőzés bekövetkezésének ténye előre nem állapítható meg, és az alperes a fertőzés megelőzéséhez szükséges egyéni védőfelszerelést a munkavédelmi szabályzatnak megfelelően biztosítja, a védőeszközök használatával sem zárható ki azonban a sérülés, illetve a fertőzés veszélye esetleges anyaghiba, illetve a kezelt személy magatartásából adódóan. A védőeszközök használata a bíróság szerint a felperesek számára fokozott megterhelést jelent. A bíróság ezt a megállapítását a munkavédelmi szakértői véleményre alapította, mert álláspontja szerint ez a kérdés munkavédelmi és nem orvosszakértői kérdés. Az igazságügyi orvosszakértői véleményt, miszerint a védőeszközök fokozott megterhelést az egyéneknek nem jelentenek, nem vette figyelembe, az OMFI hasonló véleményével egyezően.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása érdekében nyújtott be fellebbezést, míg a VIII-XV. r. felperesek csatlakozó fellebbezéssel éltek a javukra megállapított veszélyességi pótlék 100%-os mértékű pótlék alap szerinti felemelése érdekében. Az I., II., V., VI., VIII., IX., XII. és XIV. valamint XV. r. felperesek felemelték keresetüket a másodfokú ítélet meghozataláig terjedő időre elmaradt illetménypótlék megfizetése iránt.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét a felperesek keresetfelemelésének, illetve csatlakozó fellebbezésének megfelelően felemelte, míg az ítéletet egyebekben helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett a jogalap tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a Kjt. 72. §-ának rendelkezése alapján a felperesek illetménypótlékra jogosultak voltak. Az ítéleti indokolás szerint az elsőfokú bíróság a munkavédelmi szakértő véleménye alapján helyesen állapította meg, hogy a felperesek foglalkoztatására munkaidejük legalább felében a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között került sor, és az egyéni védőeszközök állandó vagy tartós használata a felperesek számára fokozott megterhelést jelent. Egyetértett azzal is, hogy nem speciális orvosszakértői kérdés a fenti tények megállapítása, ezért orvosszakértői vélemény beszerzését mellőzte.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Kjt. 75. § (1) bekezdése alapján a szakminiszter a Kjt. 69-74. §-ának rendelkezésein túl ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel további illetménypótlékokat is megállapíthat, azonban a felperesek keresetüket tartalma szerint a Kjt. 72. §-ára alapították.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Sérelmezte, hogy a Kjt. 72. § (1) bekezdése szerinti jogosultsági feltételeket a bíróság munkavédelmi szakértői vélemény alapján állapította meg, holott ez a szakértő magát laikusnak tekintette annak megállapítására, hogy egy kezelés átlagosan mennyi ideig tart. Ezért annak tisztázására, hogy a közalkalmazott legalább munkaideje felében egészségkárosító kockázatok között dolgozik-e, szükséges lett volna igazságügyi orvosszakértő kirendelésre. Az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi orvosszakértő szakvéleményére hivatkozott, miszerint köztudomású, hogy a gyermek-iskolafogorvosi ellátás kevesebb időt vesz igénybe, mint a felnőtt betegek esetében. Sérelmesnek tartotta, hogy az orvosszakértői véleményt a bíróság figyelmen kívül hagyta.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását és az alperes perköltségben marasztalását kérték, hangsúlyozva, hogy igényüket a Kjt. 72. §-ára hivatkozva érvényesítették.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az eljárt bíróságok a felperesek keresetét annak megfelelően a Kjt. 72. §-a szerint bírálták el.
A Kjt. 72. §-a alapján járó illetménypótlékra való jogosultság feltétele a munkakör ellátásából eredő egészségkárosító kockázat, a károsító hatás bekövetkezésének a valószínűsége. A károsító hatás meglétét objektív tények alapján kell megállapítani. A munkaköröket az egészségi ártalom szempontjából a tényleges munkavégzési körülményeket figyelembe véve kell vizsgálni, nem abból kiindulva, hogy estleges baleset, meghibásodás esetén milyen károsító hatás következhet be. Az egészségkárosító kockázat fennállásának megállapítása olyan szakkérdés, amit csak szakértői bizonyítás alapján lehet eldönteni.
A jelen perben a bíróság a tényállás megállapítását munkavédelmi szakértő véleményére alapította.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény értelmében a munkabiztonsági és a munkaügyi felügyelőségek hatósági jogkörébe a munkavédelemnek egy meghatározott területe, a munkabiztonság állami felügyelete tartozik. A felperesek egészségi kockázat címén támasztottak igényt veszélyességi pótlékra, az erre jogosító körülmények vizsgálata azonban nem munkabiztonsági, hanem foglalkozás-egészségügyi kérdés. Ezt a tényleges munkavégzési körülményekre - így különösen a felhasznált anyagok, technológiák, az alkalmazott védelem és a munkavégzés tartamára - tekintettel kell vizsgálni. A munkaügyi bíróság a perben nem mindezekre nézve kérte a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézete véleményét, ezért az a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához elégséges bizonyítékul nem szolgál.
A felülvizsgálati kérelem a munkavédelmi szakértői véleményre alapított tényállást mindezekre tekintettel alappal támadta. A kifejtettek szerint megalapozatlan első fokú ítéletet a másodfokú bíróság jogszabálysértően hagyta helyben. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítélete keresetnek helyt adó rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a foglalkozás-egészségügyi kérdésben állásfoglalásra jogosult szakintézményt kell megkeresni (OMFI). A szakvéleménynek ki kell térnie arra, hogy az egyes felperesek milyen egészségkárosító kockázatok között és a munkaidejük milyen hányadában végzik a munkaköri feladataikat; az egyéni védőeszközök használata, annak időtartamát is figyelembe véve, jelent-e számukra fokozott megterhelést. Csak az erre vonatkozó aggálytalan szakvélemény alapján megállapított tényállásból lehet megalapozottan következtetni arra, hogy az igényelt pótlékra való jogosultság feltételei fennállnak-e. (Legf.Bír. Mfv.II.10.122/2002.sz.)