adozona.hu
BH+ 2004.5.223
BH+ 2004.5.223
Külföldi bank által külföldön devizabelföldi részére nyújtott hitel nem minősül Magyarország területén végzett hitelezésnek, így erre a Hpt. rendelkezései nem irányadók (határon átnyúló hitelezés) [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 1. § (1) bek., 3. § (1) bek. b) pont, (3) és (4) bek., 3/A. § (1) bek., 138. § (2) bek. i) pont, 1995. évi XCV. tv. 39. § (5) bek., 1979. évi 13. tvr. 21. § (1) bek., 26. §, 1998. évi XV. Tv.-nyel kihirdetett Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) konvenció, a hozzá ka
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1998. február 27-én kötött kölcsönszerződés szerint a felperes 3 millió ATS kölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek 2001. szeptember 30-ai lejáratra, negyedévenkénti részletekben való visszafizetés mellett azzal, hogy a részletfizetés elmulasztása esetén a felperes jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani. A kölcsönszerződés (és a hozzá tartozó biztosítéki szerződések) megkötésére akként került sor, hogy a felperes a szerződés-tervezetet E-ban 1998. február 4-én elkészítette, cégs...
BH+ 2004.5.223 Külföldi bank által külföldön devizabelföldi részére nyújtott hitel nem minősül Magyarország területén végzett hitelezésnek, így erre a Hpt. rendelkezései nem irányadók (határon átnyúló hitelezés) [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 1. § (1) bek., 3. § (1) bek. b) pont, (3) és (4) bek., 3/A. § (1) bek., 138. § (2) bek. i) pont, 1995. évi XCV. tv. 39. § (5) bek., 1979. évi 13. tvr. 21. § (1) bek., 26. §, 1998. évi XV. Tv.-nyel kihirdetett Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) konvenció, a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyvek és csatlakozási nyilatkozat, Ptk. 213. § (1) és (3) bek., 251-265. §].
Az 1998. február 27-én kötött kölcsönszerződés szerint a felperes 3 millió ATS kölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek 2001. szeptember 30-ai lejáratra, negyedévenkénti részletekben való visszafizetés mellett azzal, hogy a részletfizetés elmulasztása esetén a felperes jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani. A kölcsönszerződés (és a hozzá tartozó biztosítéki szerződések) megkötésére akként került sor, hogy a felperes a szerződés-tervezetet E-ban 1998. február 4-én elkészítette, cégszerűen aláírta, majd elküldte aláírásra Magyarországra az alperesek részére. Az alperesek azt 1998. február 27-én aláírták, majd visszaküldték a felperesnek. A Magyar Nemzeti Bank, mint devizahatóság az 1998. március 4-én kelt 208.053. számú levelében a szerződést tudomásul vette. A kölcsönszerződés biztosítására az adós (I. r. alperes) váltónyilatkozatot tett, a III. r. alperes is váltókötelezettséget vállalt. Végül magában a kölcsönszerződésben jelzálogjogot alapítottak a felperes javára 3 millió ATS és járulékai erejéig- a III. r. alperes 1/1 részarányban tulajdonában álló, az m.-i 223/A/1., a 223/A/4., a 223/A/5., a kőszegi 3204/A/1. és a 3204/A/4. helyrajzi szám alatti;
- az 1/2-1/2 részarányban a III. r. alperes és felesége a VII. r. alperes tulajdonában álló, az m.-i 336. helyrajzi szám alatti,
- a szerződéskötés időpontjában ugyancsak a III. és a VII. r. alperes 1/2-1/2 részarányban tulajdonában álló, de 2000. március 20.tól 1/3 részarányban a VI. r. alperes, 2/3 részarányban pedig a perben nem álló V. I. tulajdonát képező, az m.-i 337. helyrajzi szám alatti;
- az 1/3-1/3-1/3 részarányban a III. r., a IX. r. és a X. r. alperesek tulajdonában álló, az sz.-i 3982/2. hrsz. alatti;
- végül a VI. r. alperes 1/1 részarányban tulajdonában álló, a b.-i 2139. helyrajzi szám alatti ingatlanra. Az illetékes földhivatal a jelzálogjogokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.
Az I. r. alperes a fizetési kötelezettségének csak részben tett eleget, ezért a felperes a hitelszerződést 2000. július hó 25. napján felmondta és felhívta az I., illetőleg III. r. alperest, hogy a fennmaradt 2 537 114,14 ATS kölcsönt 2000. augusztus 14. napjáig fizessék vissza.
Az alperesek a fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes a módosított keresetében az I. és a III. r. alpereseket 2 537 144,14 ATS és ennek 2000. augusztus 15-től a kifizetés napjáig járó évi 14,5%-os késedelmi kamata megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni. A III., VI., VII., IX. és X. r. alpereseket, mint jelzálog-kötelezetteket az I. és III. r. alperesekkel szemben megítélt követelés kielégítésének a tűrésére kérte kötelezni a zálogjoggal terhelt ingatlanokból.
Az I. r. és a III. r. alperes a kereseti követelést elismerte, a VI., VII., IX. és X. r. alperesek a keresettel szemben nem védekeztek.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. és III. r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2 537 144,14 ATS-t és ennek 2000. augusztus 15-től a kifizetésig járó évi 14,5%-os kamatát. Kötelezte a III. r. alperest, hogy az m-i 223/A/1., 223/A/4., 223/A/5., 336., 337., a kőszegi 3204/A/1. és a 3204/A/4., az sz.-i 3982/2. hrsz. alatti nyilvántartott ingatlanon lévő tulajdoni illetőségére bejegyzett zálogjog alapján; a VI. r. alperest, hogy a b-i 2139 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon lévő tulajdoni illetőségére bejegyzett jelzálogjog alapján; a VII. r. alperest, hogy az m-i 336. és 337. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon lévő tulajdoni illetőségére bejegyzett jelzálogjog alapján; a IX. r. alperest, hogy az sz.-i 3982/2. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon lévő tulajdoni illetőségére bejegyzett jelzálogjog alapján; végül X. r. alperest, hogy az sz.-i 3982/2. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon lévő tulajdoni illetőségére bejegyzett, végül zálogjog alapján tűrjék az I. és III. r. alperessel szemben megítélt követelés kielégítését.
Az ítélet ellen az I., III., VI., VII., IX. és X. r. alperesek fellebbeztek. Előadták, hogy az I. r. alperes a tartozás összegének 31%-át visszafizette, erre figyelemmel a megítélt összeg leszállítását kérték. Kérték továbbá, hogy a bíróság az ingatlan tulajdonosok tulajdoni hányadát az ítéletben jelölje meg és "ennek arányában kötelezze az alpereseket a kielégítés tűrésére".
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletét azzal kérte helybenhagyni, hogy a követelésének összegét a 2 537 144,14 ATS helyett - 13,7603 keresztárfolyam figyelembevétele mellett - 184.381 Euróban és 45 euró-centben jelölte meg a fizetőeszköz változására tekintettel. Előadta, hogy a keresetében a hitelből még fennmaradt összeget érvényesítette. A követelés összegét az alperesek sem a felmondáskor, sem pedig az első fokú eljárásban nem vitatták, a III. r. alperes a 2001. május 20-án keltezett előkészítő iratában a követelést teljes egészében elismerte, ezért az alperesek fellebbezése az összegszerűség tekintetében alaptalan.
Előadta továbbá, hogy a jelzálog-kötelezettek valamennyien a teljes tartozásért vállaltak kötelezettséget, így a saját tulajdoni hányadával valamennyi jelzálog-kötelezett az egész tartozásért köteles helytállni, ezért az alperesek fellebbezése "a részarány szerinti kötelezés" iránti kérelem tekintetében is alaptalan.
A másodfokú eljárásban az I. r. alperes a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy az 1998. február 27-én kötött kölcsönszerződést a felek a jogszabály megkerülésével kötötték, ezért az a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. A kölcsönszerződés semmissége következtében érvénytelenek az annak biztosítására kötött megállapodások, így a jelzálogszerződések is. Arra hivatkozott, hogy az 1996. évi CXII. törvénynek (Hpt.) a hitelfolyósítás időpontjában hatályos 3. §-a (1) bekezdésének b), d) és h) pontja, valamint a (4) bekezdése szerint Magyarország területén pénzügyi szolgáltatás az ÁPTF (utóbb a PSZÁF) engedélyével volt végezhető. Külföldi pénzintézet Magyarország területén kizárólag magyarországi fióktelepe útján volt jogosult belföldi jogi személy részére hitel nyújtására. A felperesnek Magyarország területén fióktelepe nem volt, ezért a jogszabály megkerülésével került jogviszonyba az I. r. alperessel.
A felperes jogi álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a perbeli esetben ún. határon átnyúló hitelezést végzett. Ez a hitelezési mód nem volt ellentétes a fennálló pénzügyi rendelkezésekkel. Magyarország 1996. május 7-én letétbe helyezte az OECD-hez történő csatlakozásról szóló nyilatkozatot, ennek következtében az OECD Konvenciója, Kódexei és direktívái e napon Magyarország területén is hatályossá váltak. Az OECD Konvencióját, a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyveket és a csatlakozási nyilatkozatot belföldön az 1998. évi XV. törvénnyel hirdették ki.
A devizakülföldi által belföldiek részére nyújtandó hitelezésre a szerződéskötés időpontjában két hazai jogszabály, nevezetesen az 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) és a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (továbbiakban: Dtv.) tartalmaztak rendelkezéseket.
A Hpt. 2000. december 31-éig hatályos 1. §-ának a) pontja, 4. §-ának (1) bekezdése és 3. §-a szerint a Hpt. rendelkezései csak a belföldi pénzügyi intézményekre vonatkoztak, az sem a külföldi pénzügyi intézményekre, sem pedig a határon átnyúló hitelezésre nem tartalmazott rendelkezéseket, azaz a Hpt. rendelkezései nem tiltották a határon átnyúló hitelezést. Az ilyen tilalom ellentétben állt volna az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett kötelezettségvállalásokkal, de ellentétben állt volna a hatályos devizajogi rendelkezésekkel is.
A Dtv. 39. §-a lehetővé tette, hogy devizabelföldi devizakülfölditől ún. devizahitelt vegyen fel a 39. §-ban meghatározott engedélyezési és bejelentési kötelezettség megtartása mellett. A Dtv. 2001-ig hatályos 39. §-a szerint a devizakülfölditől felvett devizahitelek esetében az egy évnél nem hosszabb lejáratú hitel felvételéhez devizahatósági engedélyre, az egy évnél hosszabb lejáratú külföldi devizahitel felvételéhez devizahatósághoz történő bejelentésre volt szükség. Az MNB mint devizahatóság a perbeli hitelnyújtást írásban tudomásul vette.
A devizakülfölditől felvett devizahitelek esetén a Dtv. 43. §-a csupán a kezesség, garancia, óvadék, vagy ezekkel azonos rendeltetésű pénzügyi kötelezettségvállalás esetében írt elő devizahatósági engedélyt, így a jelzálogjog mint dologi biztosíték sem volt engedélyhez kötött, egyébként a Magyar Nemzeti Bank a hitelszerződésben írtak tudomásul vételével egyidejűleg tudomásul vette az abban foglalt jelzálogszerződéseket is.
Végezetül hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződés 19. pontja szerint a jogviszonyra "alapvetően" az osztrák jogot kell alkalmazni. A perbeli jogviszonyra a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. sz. tvr. 25. §-ának j) pontja szerint egyébként is a szolgáltatást nyújtó pénzintézet székhelye szerinti jog az irányadó.
A felperes a másodfokú eljárásban a keresetét akként módosította, hogy az m-i 337. hrsz. alatt felvett ingatlan tekintetében kérte mellőzni a III. r. alperes tűrésre kötelezését, egyben a VII. r. alperes helyett a VI. r. alperest kérte kötelezni az ingatlanon fennálló egyharmad tulajdoni illetőségéből való kielégítés tűrésére.
A VI. r. alperes magával szemben a módosított kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet.
A fellebbezés alaptalan.
Az alperesek semmisségi kifogása következtében a másodfokú eljárásban a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes pénzügyi szolgáltató tevékenysége jogszabályba ütközik-e; a felperes olyan tevékenységet folytatott-e, amely csak engedéllyel, illetőleg Magyarország területén fenntartott fióktelep útján volt gyakorolható.
A Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenységre. A törvény hatálya tehát kiterjedt mindazokra, akik Magyarország területén pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végeztek, ugyanis nem volt a perbeli időben olyan nemzetközi szerződés, amely másként rendelkezett. A Magyar Köztársaság 1996. május 7-én letétbe helyezte a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) történő csatlakozásról szóló nyilatkozatot, amelynek eredményeként az OECD konvenciója, kódexei és direktívái hatályossá váltak a Magyar Köztársaság vonatkozásában is. Ez pedig csak azt jelentette, hogy a Magyar Köztársaság Kormányának a kötelezettségévé vált többek között az OECD liberalizációs kódexeinek (szabad tőkemozgás, a külföldiek fióktelep formában történő letelepedése) bizonyos fenntartásokkal való követése, de nem minősült a hatályos belföldi jogszabályoktól eltérő nemzetközi megállapodásnak. A Hpt. jelen perben irányadó 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja, (3) és (4) bekezdése szerint Magyarország területén hitel- és pénzkölcsön üzletszerű nyújtása kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhető. A törvény 3/A. §-ának (1) bekezdése értelmében külföldi vállalkozás pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a jelen perben nem releváns (3) és (4) bekezdésben foglalt eltérésekkel kizárólag fióktelepe útján végezhet. Tekintve, hogy a felperesnek a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában Magyarországon fióktelepe nem működött, a jogvita mikénti elbírálása szempontjából annak van jogi jelentősége, hogy a felperes által az I. r. alperes részére történő kölcsönnyújtásra Magyarország területén került-e sor.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a felperes jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy Magyarország területén nem végzett üzletszerű pénzügyi szolgáltatást, hanem a felperes pénzügyi szolgáltatása ún. határon átnyúló szolgáltatás volt. A peres felek egyező előadása szerint a felperes az írásba foglalt és általa cégszerűen aláírt szerződéskötési ajánlatot küldte meg az alperesek részére, az alperesek Magyarország területén azt aláírták, majd a felperes részére visszaküldték. A szerződés tehát távollévő felek között jött létre. A Ptk. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés távollévők között akkor jön létre, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik. A (3) bekezdés szerint, ez esetben a szerződés létrejöttének helye az ajánlattevő lakóhelye, illetve székhelye. A perbeli kölcsön- és jelzálogszerződés tehát E-ban - a felperes székhelyén - jött létre. A szerződést az MNB, mint devizahatóság tudomásul vette, tehát megfelelt a belföldi devizajogszabályoknak.
A kölcsön folyósítására úgy került sor, hogy a felperes Ausztriában átutalási megbízást adott a perbeli 3 millió ATS kölcsön átutalására, az I. r. alperes pedig az összeget egy magyar bankban vehette fel. Az átutalást mint banki műveletet a felperes Ausztriában végezte, az összeget útnak indította az I. r. alperes részére, a maga részéről ezzel a kölcsön nyújtását teljesítette. A kifizetés fenti módja megfelel a hatályos magyar devizarendelkezéseknek. A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 39. §-ának (5) bekezdése értelmében a devizakülfölditől devizahitelt felvevő, a hitelt felhatalmazott pénzintézethez teljesített banki átutalás formájában veheti igénybe. A felperes a hatályos magyar jogszabályok alapján a kölcsön folyósítását más formában mint banki átutalással nem is teljesíthette.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Legfelsőbb Bíróság megkeresésére adott 35.563/3/2003. számú tájékoztatásban akként foglalt állást, hogy a perbeli hitelnyújtás nem minősül Magyarországon végzett pénzügyi szolgáltató tevékenységnek, továbbá, hogy az átutalás a magyar jogszabályoknak megfelelően történt. A Hpt. 138. §-a (2) bekezdésének i) pontja szerint a Felügyelet vitás esetben határoz abban a kérdésben, hogy valamely tevékenység e törvény értelmében pénzügyi, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül-e. A Felügyelet feladata továbbá az a) pont szerint az engedélykérelmek és más beadványok elbírálása. Az előbbiek szerint a Felügyelet állásfoglalása irányadó abban a kérdésben, hogy valamely pénzügyi szolgáltató tevékenység végzéséhez szükség van-e engedélyre, illetve az mennyiben felel meg a magyar jogszabályi előírásoknak. A felperes által végzett hitelnyújtási tevékenységhez a PSZÁF állásfoglalása szerint is kizárólag a devizahatóság részéről történő tudomásulvételre volt szükség. A Magyar Nemzeti Bank mint devizahatóság a perbeli hitelszerződést tudomásul vette, ezért a kölcsönszerződés jogszabályba nem ütközött, az alperesek semmisségi kifogása alaptalan.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy a perbeli zálogszerződésre az osztrák jog az irányadó. A másodfokú eljárás tárgya a felperesnek a III., VI., VII., IX. és X. r. alperesek tulajdonában álló ingatlanokra kötött zálogszerződések érvényes létrejötte, valamint a jelzálogjogból eredő felperesi jogosultságok terjedelme. A felek a kölcsönszerződésben akként rendelkeztek, hogy a szerződésből eredő jogviták elbírálására "általában" az osztrák jog az irányadó. A Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a dologra vonatkozó tulajdonjogra és más dologi jogra, továbbá a zálogjogra és a birtokra a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni. A tvr. 26. §-ának (1) bekezdése külön is kiemeli, hogy az ingatlanra vonatkozó szerződésre az ingatlan fekvési helyének joga az irányadó. A Legfelsőbb Bíróság ezért a szerződés azon kikötését, hogy "általában" az osztrák jog az irányadó, akként értelmezte, hogy a zálogszerződésre a magyar jog, nevezetesen a Ptk. zálogjogra vonatkozó 251-265. §-aiban foglalt rendelkezései az irányadóak.
A Ptk. rendelkezései szerint alaptalan a III., VI., VII., IX. és X. r. alperesek fellebbezése a vonatkozásban is, hogy a zálogtárgyakból kielégítendő követelést a tulajdoni arányuknak megfelelően kell megosztani. A Ptk. 255. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több dolgot terhel, eltérő megállapodás hiányában minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál. A perbeli esetben eltérő kikötés nem volt, ezért az alperesek alappal nem igényelhetik a kielégítendő követelés arányos megosztását. Megállapítható volt, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok egy része közös tulajdonban volt. Amennyiben a jelzálogjoggal terhelt ingatlan közös tulajdonban van, zálogtárgyon az egyes tulajdonosok tulajdoni hányadát kell érteni. A Ptk. 255. §-ának (2) bekezdése értelmében a zálogkötelezettek csak egymás közötti viszonyukban kérhetik a követelésnek a zálogtárgyak értékének arányában történő felosztását. A hitelezővel szemben azonban valamennyi zálogkötelezett a teljes követelés erejéig köteles tűrni a kielégítést.
Alaptalan a fellebbezés a követelés összege tekintetében is. Az alperesek állították, hogy az I. r. alperes a követelés 31%-át kiegyenlítette, ennek megfelelően kérték a megítélt tartozás összegének csökkentését. A felperes állította, hogy az I. r. alperes által végzett törlesztést a fennmaradó tartozás összegének meghatározásánál figyelembe vette. A kötelezettek részéről az első fokú eljárásban a tartozás összege elismerésre került. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a kölcsön részben, vagy egészben történő visszafizetését az adósnak kell bizonyítania. Az adósok e vonatkozásban semmiféle bizonyítási indítványt nem tettek.
Alaptalanul hivatkozott a VI. r. alperes arra, hogy a felperes a másodfokú eljárásban az m-i 337. hrsz. alatt felvett ingatlanra vonatkozóan az első fokú eljárásban előterjesztett keresetét nem változtathatta meg. A Pp. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban a keresetet valóban nem lehet megváltoztatni. Ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy az (1) bekezdés b) pont szerint a felperes a keresetét felemelhesse, vagy leszállíthassa. A felperes e jogszabályhelynek megfelelően - az időközi tulajdonos változásra figyelemmel - jogosult volt leszállítani a III. és a VII. r. alperesekkel szemben korábban előterjesztett keresetét és jogosult volt a kereset felemelése formájában a VI. r. alperessel szemben a tulajdoni lapoknak megfelelően módosítani.
2002. január 1-jétől kezdődően a lerovó pénznem megváltozott, Ausztriában az ATS megszűnt törvényes fizetőeszköz lenni, helyette a fenti időponttól kezdődően az Euro és annak váltópénze az Euro-cent a törvényes fizetési eszköz.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - részben megváltoztatta, a III. r. alperessel szemben az m-i 337. hrsz. alatt felvett ingatlan tekintetében a tűrésre kötelezést, a kereset-leszállítás folytán mellőzte és ezen ingatlan vonatkozásában a VII. r. alperes helyett a VI. r. alperest kötelezte arra, hogy az ingatlanon fennálló 1/3 tulajdoni hányadát terhelő jelzálogjog alapján a kielégítést tűrje. Egyebekben ugyanezen jogszabályhely alapján az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az I. és III. r. alperest egyetemlegesen terhelő marasztalás összegét 2,537.144,14 ATS helyett 13,7603 keresztárfolyam figyelembevétele mellett 184.381 Euroban és 45 Euro-cenben jelölte meg. (Legf. Bír. Pf.25.651/2002.sz.)