adozona.hu
BH+ 2004.5.240
BH+ 2004.5.240
A fogyasztóvédelmi eljárásban az ügyfél iratbetekintési jogának korlátozása - a szakhatósági vélemény megismerésének korlátozása - az érdemi döntésre kiható súlyos eljárási szabálysértés lehet [1957. évi IV. tv. 41. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság a gyógyszerek és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények reklámozásának vizsgálata során megállapította, hogy a felperes által működtetett televíziós csatorna jogszabálysértő módon reklámozott gyógyszereket és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeket; ennek megfelelően határozatával a jogsértő magatartás további folytatását megtiltotta és 200 000 Ft pénzbírságot szabott ki a felperessel szemben. A felperes fellebbezésére eljáró alper...
BH+ 2004.5.240 A fogyasztóvédelmi eljárásban az ügyfél iratbetekintési jogának korlátozása - a szakhatósági vélemény megismerésének korlátozása - az érdemi döntésre kiható súlyos eljárási szabálysértés lehet [1957. évi IV. tv. 41. §]
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság a gyógyszerek és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények reklámozásának vizsgálata során megállapította, hogy a felperes által működtetett televíziós csatorna jogszabálysértő módon reklámozott gyógyszereket és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeket; ennek megfelelően határozatával a jogsértő magatartás további folytatását megtiltotta és 200 000 Ft pénzbírságot szabott ki a felperessel szemben. A felperes fellebbezésére eljáró alperes határozatával az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatósági határozatot megváltoztatta, a bírság összegét 160 000 Ft-ra mérsékelte. Megállapította, hogy az 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rtv.) nem tartalmaz eltérő szabályokat a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.) 10. § (1) bekezdés a), b) és f) pontjában meghatározott felelősségi szabályoktól. Az elsőfokú hatóság a szakhatóság szakvéleménye alapján járt el. Miután megállapította az alperes, hogy egyes gyógyszerekkel kapcsolatos szakhatósági kifogás csak részben helytálló, valamint más esetben az elsőfokú határozatban jelzett időpontban nem tették közzé a jogszabálysértőnek minősített reklámot, ezért az elsőfokú hatóság által megállapított 200 000 Ft bírságot 160 00 Ft-ra csökkentette.A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a szakhatóság közreműködése jogszabály előírása folytán a közigazgatási eljárásban kötelező volt. A 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 6. § (5) bekezdése alapján a közigazgatási szervnek a reklámszabályok, illetőleg a támogatásra vonatkozó előírások megsértése esetén eljárási kötelezettsége van és a feltételek fennállása esetén bírság kiszabására jogosult.
A Grtv. 10. § (1) bekezdés a), b), e), f) pontjaiban foglalt rendelkezéseket - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint - a felperes megsértette.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben annak megváltoztatását és az első-, másodfokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az Rtv., valamint a Grtv. egymáshoz való viszonyára, amelynek során a Grtv. 22. § (1) bekezdése értelmében a rádió és televíziós műsorszolgáltatásban közzétett reklámra, ha a Grtv. eltérő rendelkezéseket nem állapít meg, az Rtv.-ben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Rtv. 10. § (1) bekezdése szerint a reklám tényállításáért - a tudatos félrevezetés kivételével - a műsorszolgáltató felelősséggel nem tartozik. Ezért a felperes műsorszolgáltató felelősségét nem lehetett volna megállapítani.
A rendeltetésszerű használat fogalmát az ügyre vonatkozó jogszabályok nem határozzák meg, a műsorszolgáltató - miután nem gyógyszerszakértő testület - joggal feltételezte, hogy azoknál a reklámoknál, ahol a mellékhatások nem kerülnek megjelenítésre, vagy nem hangzanak el, nincsenek olyan mellékhatások, amelyek feltüntetése kötelező lenne. Nincs jogszabályi előírás arra vonatkozólag sem, hogy a műsorszolgáltató, vagy a reklámozó milyen módon, vagy betűmérettel jelenítse meg a kötelező szöveget.
A felperes előadása szerint az alperes kifejezett kérése ellenére sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárás során nem bocsátotta rendelkezésükre a tárgybeli szakhatósági véleményt, így lehetőségük sem lett volna az abban foglaltakkal kapcsolatos érdemi védekezés előterjesztésére.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nagyobbrészt alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során tárgyi ügy irataiból és a felperes előadásából megállapította, hogy az alperesi határozat alapját képező szakhatósági vélemény a közigazgatási eljárás során a felperes által nem volt megismerhető.
A szakhatóság közreműködése a Grtv. 47. § (4) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi eljárásban jogszabály rendelkezése folytán kötelező volt. Az elsőfokú közigazgatási szerv jelen eljárásban megosztott hatáskör gyakorlójaként járt el. A jogszabály által meghatározott szakkérdésekben az érdekelt szakhatóság véleményét be kellett szereznie. A szakhatóság eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezései az irányadók.
Azzal az eljárással, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv, illetőleg az alperes a szakhatósági véleményt a felperesnek nem bocsátotta rendelkezésére, megsértette az államigazgatási eljárás általános alapelvét, amely szerint a közigazgatási szervek előmozdítják a jogok érvényesülését és a kötelezettségek teljesítését az államigazgatási eljárás során, valamint az eljárásban részt vevő szervek és személyek hatékony együttműködésével lefolytatják az államigazgatási eljárást. A közigazgatási eljárás során sérült az Áe. 41. § (1) bekezdésének rendelkezése is, amely az államigazgatási eljárás nyilvánosságának elvét rögzíti és amely szerint az ügyfél és képviselője az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet és azokról másolatot készíthet.
A felperes az eljárási szabálysértések miatt nem volt abban a helyzetben, hogy megismerje mindazokat a tényeket, illetőleg azt a szakhatósági véleményt, amelyen az elsőfokú közigazgatási határozat, illetőleg az alperesi döntés alapult.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. számú állásfoglalása szerint eljárási jogszabálysértés miatt akkor van helye a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat és a bírósági eljárásban nem orvosolható.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a fél tájékoztatásának elmaradása, az iratbetekintési jog figyelmen kívül hagyása a bírósági eljárásban orvosolható, erre azonban az elsőfokú eljárás során nem került sor. A felülvizsgálati eljárás során e hiányosság már nem pótolható, ezért jelentős eljárásjogi szabálysértés - a közigazgatási eljárás alapelveinek megsértése-miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről rendelkezett.
A megismételt közigazgatási eljárásban az ügyfél tájékozódási jogát biztosítani kell, a szakhatósági véleményt az ügyfél számára elérhetővé kell tenni és ezáltal a szakhatósági véleménnyel kapcsolatos jogorvoslat lehetősége az ügyfél számára megnyílik.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontját a felperes felelősségének megállapítása tekintetében.
A Grtv. 22. §-a szerint a műsorszolgáltatásban közzétett reklámra - ha e törvénytől eltérő követelményeket állapít meg - az Rtv.-ben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az Rtv. 10. §-a (1) bekezdése szerint a reklám tényállításáért - a tudatos félrevezetést kivéve - a műsorszolgáltató felelősséggel nem tartozik. Az alperes nem a reklám tényállításaiért vonta felelősségre a felperest, ezért nem az Rtv. 10. §-a (1) bekezdése az irányadó, hanem a Grtv. 10. §-a és 14. §-a, a 18. §-a rendelkezései alapján állapította meg a felperes felelősségét, tekintettel arra, hogy ebben a körben az Rtv. nem tartalmaz eltérő szabályozást, ezért a Grtv. szabályai érvényesülnek. (Legf.Bír. Kfv.III.37.965/2001.)