adozona.hu
BH 2004.5.192
BH 2004.5.192
I. A vagyont terhelő zálogjog egyenértékű a többi zálogjoggal, ideértve a kézizálogjogot, jelzálogjogot, jogot és követelést terhelő zálogjogot. Ezért az adós vagyonának meghatározott része fölött "lebegő" zálogjoggal biztosított követelés éppúgy privilegizált, mint a többi zálogjoggal biztosított követelés. II. A Ptk. újabb zálogjogi szabályai értelmében a vagyont terhelő zálogjog érvényesítéséhez nem szükséges ún. rögzítő nyilatkozat, a végrehajtás ugyanis az adós egész vagyonára vezethető, a felszámolás
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2002. július 4. napja, a felszámolás közzététele a Cégközlönyben 2002. július 25. napján megtörtént. A hitelező határidőn belül bejelentett igényét a felszámoló az alábbiak szerint igazolta vissza: 103 663 477 Ft tőke a Cstv. 57. § (1) bekezdés "b" kategória, 36 386 406 Ft késedelmi kamat a Cstv. 57. § (1) bekezdés "g" kategória, a 100 000 Ft-os regisztrációs díj pedig "f" kategória. Megjelölte a felszámoló az ingatlant, melynek értéke...
BH 2004.5.192 I. A vagyont terhelő zálogjog egyenértékű a többi zálogjoggal, ideértve a kézizálogjogot, jelzálogjogot, jogot és követelést terhelő zálogjogot. Ezért az adós vagyonának meghatározott része fölött "lebegő" zálogjoggal biztosított követelés éppúgy privilegizált, mint a többi zálogjoggal biztosított követelés.
II. A Ptk. újabb zálogjogi szabályai értelmében a vagyont terhelő zálogjog érvényesítéséhez nem szükséges ún. rögzítő nyilatkozat, a végrehajtás ugyanis az adós egész vagyonára vezethető, a felszámolás pedig - mint totális végrehajtás - ugyancsak az adós teljes vagyonát érinti [Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont, 49/D. §; Ptk. 266. § (2) bekezdés].
Az adós ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja 2002. július 4. napja, a felszámolás közzététele a Cégközlönyben 2002. július 25. napján megtörtént. A hitelező határidőn belül bejelentett igényét a felszámoló az alábbiak szerint igazolta vissza: 103 663 477 Ft tőke a Cstv. 57. § (1) bekezdés "b" kategória, 36 386 406 Ft késedelmi kamat a Cstv. 57. § (1) bekezdés "g" kategória, a 100 000 Ft-os regisztrációs díj pedig "f" kategória. Megjelölte a felszámoló az ingatlant, melynek értéke erejéig kerül "b" kategóriás kielégítésként figyelembe véve a követelés, továbbá a 234/2001. számú közjegyzői okiratban felsorolt és még meglévő vagyontárgyakat ugyancsak ezek értéke erejéig, melyekből "b" kategóriás igényként kerül kielégítésre a követelés.A hitelező kifogásában elfogadta a követelés összegszerűsége tekintetében a felszámoló visszaigazolását, azonban sérelmezte, hogy a "b" kategóriába történt besorolásban nem tüntette fel a hitelező és az adós közötti 233/2001. számú közjegyzői okiratba foglalt, vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogot alapító szerződésben meghatározott ingóságokat, a felszámolás kezdő időpontjában meglévő adósi készletet. A hitelező úgy nyilatkozott, hogy a vagyont terhelő jelzálogjogot nem alakította át meghatározott vagyontárgyakat terhelő jelzálogjoggá, azonban álláspontja szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja ezt a feltételt nem írja elő, ennek hiányában is a követelést ezek a vagyontárgyak is biztosítják, a követelést "b" kategóriás igényként kell nyilvántartásba venni. Mindezek alapján azt kérte, hogy a közjegyzői okiratba foglalt, zálogjoggal biztosított követelést is "b" kategóriába sorolja be a felszámoló.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. 254. § (2) bekezdése szerint a kielégítési jog megnyíltával a vagyont terhelő zálogjog a zálogjogosult által zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul át. Az ún. "lebegő" zálogjognál a nevesítést megelőzően még nincs zálogjog a konkrét vagyontárgyakra vonatkozóan, ebben a helyzetben csak olyan lehetőséggel bír a vagyont terhelő zálogjog jogosultja, hogy létrehozhatja a zálogjogot az általa megjelölt vagyontárgyakon. A felszámolás kezdő időpontját követően az adós és a hitelező viszonylatában nem az általános polgári jogi szabályok, hanem a Cstv. rendelkezései az irányadók. A Cstv. 34. § (2) bekezdés, 37. § (1) bekezdés, 38. § (1)-(3) és (4) bekezdés rendelkezései alapján a felszámolás kezdő időpontját követően már nincs lehetősége a hitelezőnek arra, hogy zálogjogát rögzítse, nevesítse, így ebben a részében a követelés nem minősül "b" kategóriás követelésnek. Amennyiben nincsenek nevesített, konkrét vagyontárgyak a felszámolási eljárás kezdetén, úgy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése sem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogásának helyt adott, és kötelezte a felszámolót arra, hogy a hitelező már nyilvántartásba vett követelésén túl 20 millió forintot a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába soroljon be. A határozat indokolása szerint a Ptk. 266. § (2) bekezdése értelmében a vagyont terhelő zálogjog jogosultja kielégítési jogának megnyíltával a zálogkötelezett vagyonából a vagyon egységének fenntartása mellett kereshet kielégítést, de a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal szemben az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá is átalakíthatja. A ún. "lebegő" zálogjog érvényesítésének nem kizárólagos lehetősége, hogy a zálogjogosult a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakítsa át. A Ptk.-hoz képest speciális szabályokat tartalmaz a Cstv., ezért a követelés besorolását illetően a Cstv. rendelkezéseiből kell kiindulni. A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja ugyan nem írja elő kizárólagosan a zálogjog rögzítését, a vagyont terhelő zálogjog érvényesítéséhez azonban a felszámolási eljárásban mégis szükséges a rögzítés, a zálogjog meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá átalakítása. Helyesen hivatkozott a felszámoló arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően ún. rögzítő nyilatkozatot a hitelező már nem tehet, a zálogjog nevesítésére már nincs lehetősége. Amennyiben azonban a zálogszerződésből megállapítható, hogy a felek az adós vagyonának mely részén létesítették a vagyont terhelő zálogjogot, úgy a zálogjogosult hitelezőnek a felszámolóhoz történő hitelezői igénybejelentése ugyanolyan joghatállyal bír, mint a Ptk. 266. § (2) bekezdése szerinti írásbeli nyilatkozat. A jelen esetben az adós tevékenységet lezáró mérlegében feltüntetett alapanyagokra, anyagokra, árukra és egyéb készletekre rögzült a hitelező zálogjoga, ezen zálogtárgyak értékének erejéig lehet a hitelező igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint nyilvántartásba venni, illetőleg azok értékesítését követően a 49/D. § (1) bekezdés szerint a hitelező igényét kielégíteni.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felszámoló élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és a kifogás elutasítását. Megismételte azon korábbi jogi álláspontját, mely szerint a vagyont terhelő zálogjog esetében a nevesítés, rögzítés előtt még nincs zálogjog a konkrét vagyontárgyakra, a felszámolás kezdő időpontját követően pedig a hitelező rögzítő nyilatkozatot nem tehet.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Annak vizsgálata során, hogy a vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjog érvényesen létrejött vagy sem, a zálogjog ténylegesen mikor keletkezett, a zálogszerződés megkötésekor - 2001. április 11. napján - hatályos Ptk. szabályait kellett alkalmazni. Az akkor hatályos Ptk. 254. § (1) bekezdése, valamint a 260. § (2) bekezdése szerint a szerződő felek közjegyzői okiratba foglalták megállapodásukat, megtörtént a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba való bejegyzése is, ezzel a vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog az adós vagyonának meghatározott részére érvényesen létrejött. A vagyont terhelő zálogjog azzal keletkezett, hogy a zálogszerződést közjegyzői okiratba foglalták és a vagyont terhelő zálogjogot a kamarai nyilvántartásba konstitutív (jogot keletkeztető) hatállyal bejegyezték. A Ptk. módosításáról szóló 1996. évi XXVI. törvénnyel átfogóan újraszabályozott zálogjogi rendelkezések szerint az ún. "lebegő" zálogjog egyenértékű a többi zálogjog fajtával, ideértve a kézizálogjogot, jelzálogjogot, jogot és követelést terhelő zálogjogot egyaránt. Éppen ezért az adós vagyonának meghatározott része fölött "lebegő" zálogjoggal biztosított követelés is zálogjoggal biztosított, éppúgy privilegizált követelés, mint a többi zálogjog fajtával biztosított követelés. A hitelező követelésének zálogjoggal való biztosítása nem függ attól, beazonosítható-e, hogy mely konkrét vagyontárgy biztosítja azt. A Ptk. ugyanis elismeri a "vagyont", mint biztosítékot, a "lebegő" zálogjog lényege éppen az, hogy zálogtárgyként a kötelezett vagyonának a szerződésben pontosan meghatározott része, mint dologösszesség is szolgálhat, anélkül, hogy a vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyakat külön nevesítenék. A vagyonban bármilyen vagyontárgy (ingó, ingatlan, jogok, követelések) lehet, ezek felsorolása nem szükséges, ugyanakkor nem is kizárt.
A hitelező követelésének, vagyis a zálogjog érvényesítésének kérdését illetően a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a jelen felszámolási eljárás 2001. szeptember 1. napja után indult, ezért a Cstv. 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított új rendelkezéseit kell alkalmazni a követelés besorolása tekintetében. Lényeges körülmény, hogy a Cstv. módosítása ugyanazon törvényben történt, amelyben a jogalkotó a Ptk. zálogjogi rendelkezéseit újraszabályozta. A Ptk. új zálogjogi szabályai értelmében már egyáltalán nem szükséges ún. rögzítő nyilatkozat, a végrehajtás ugyanis az adós egész vagyonára vezethető [Ptk. 266. § (2) bekezdés], a felszámolás pedig - mint totális végrehajtás - ugyancsak az adós teljes vagyonát érinti.
A keretbiztosítéki jelzálogjogot alapító szerződésben a felek meghatározták azt a maximális összeget, amelyre a zálogjog létrejöhet, és azt a jogviszonyt, melyen alapulva létrejöhetnek a követelések. A kamarai nyilvántartásba bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog létrejöttével mindenki számára egyértelművé vált, hogy a zálogjog maximálisan mekkora összeggel terhelheti az adós vagyonát, mások részére már csak az ezen felüli vagyon marad. Mivel a keretbiztosítéki zálogjog kifejezetten olyan szerződéses konstrukció, melyben jövőbeli bizonytalan követelések biztosítását is lehetővé teszi a törvény, ezért ezen biztosítéknál a zálogjog létrejöttének időpontját kell figyelembe venni a hitelezői igény minősítésénél, kielégítésénél, függetlenül attól, hogy a konkrét követelés, melyet a keretbiztosítéki zálogjog biztosít, mikor keletkezett. A kamarai nyilvántartásba történő bejegyzéssel a zálogjog már létrejött, az ezzel ellentétes felszámolói érvek nem helytállóak.
A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja a módosítást követően úgy rendelkezik, hogy ezen kategóriába kell sorolni a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követeléseket, a zálogtárgy értékének erejéig. A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor is b) pontba kell besorolni a követelést, ha a jogosult nem tett átalakító nyilatkozatot, a követelés ugyanis zálogjoggal biztosított, a zálogtárgy (a vagyon illetve annak egy része) értéke is megállapítható, így a követelés privilegizált besorolásának nincs akadálya.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ún. "lebegő" zálogjog tárgyi körébe tartozó bármely, nem nevesített vagyontárgy értékesítése során annak értéke erejéig a hitelező követelése biztosított, a követelés a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolandó. Ettől eltérő más kérdés, hogy a 49/D. §-ban írt feltételek is fennállnak-e, és a zálogtárgy értékesítése után a költségekkel csökkentett vételár 50%-át megkaphatja-e a hitelező vagy sem. A hivatkozott Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezése értelmében a törvény megkülönbözteti azokat a jogosultakat, akik a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkeztek - függetlenül attól, hogy mikor keletkezett a zálogjog - és megkülönbözteti azt a kielégítés szempontjából még kedvezőbb helyzetben lévő hitelezői kört, akiknek olyan biztosított követelésük volt, hogy a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett. Ezen utóbbi kör garantáltan 50%-os kielégítést kap, minden más zálogjoggal biztosított követelés jogosultja a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kerül ugyan besorolásra, de az általános szabályok szerint részesülhet az értékesített vagyontárgy bevételéből, vagyis utóbbiak csak a felszámolási költségek kielégítése után fennmaradt vagyon felosztására tarthatnak igényt.
A fentiek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a hitelező szállítási szerződésen alapuló tartós jogviszonyból eredő követelése 20 000 000 Ft felső határig zálogjoggal biztosított követelés, ezért azt a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kell besorolni. Az elsőfokú bíróság végzése érdemben helytállónak bizonyult, ezért azt a másodfokú bíróság - a fenti indokolásbeli módosítással - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.083/2003. sz.)