adozona.hu
BH 2004.4.161
BH 2004.4.161
A gépkocsinyeremény-betétek sorsolásából származó, magánszemélyeket megillető tárgynyeremény (személygépkocsi) a személyi jövedelemadó törvény szerint nem minősül kamatnak, és nem tekinthető ajándéksorsolásnak sem [1995. évi CXVII. tv. 65., 76. §, 1959. évi IV. tv. 533. §, 1991. évi XXXIV. tv. 23. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes magánszemélyek részére lehetőséget biztosít gépkocsinyeremény-betétkönyvek vásárlására. A gépkocsinyeremény-betétek után a felperes nem kamatot térít, hanem a negyedévenként megtartott sorsolásokon a kamatból képzett nyereményalapból gépkocsikat sorsol ki. A felperes a kisorsolt személygépkocsik értékét az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 65. § (1) bekezdés a) pontja szerinti takarékbetét utáni kamatkifizetésnek tekintette, az adókulcsot pedig - mint kifizető - a 6...
BH 2004.4.161 A gépkocsinyeremény-betétek sorsolásából származó, magánszemélyeket megillető tárgynyeremény (személygépkocsi) a személyi jövedelemadó törvény szerint nem minősül kamatnak, és nem tekinthető ajándéksorsolásnak sem [1995. évi CXVII. tv. 65., 76. §, 1959. évi IV. tv. 533. §, 1991. évi XXXIV. tv. 23. §].
A felperes magánszemélyek részére lehetőséget biztosít gépkocsinyeremény-betétkönyvek vásárlására. A gépkocsinyeremény-betétek után a felperes nem kamatot térít, hanem a negyedévenként megtartott sorsolásokon a kamatból képzett nyereményalapból gépkocsikat sorsol ki. A felperes a kisorsolt személygépkocsik értékét az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 65. § (1) bekezdés a) pontja szerinti takarékbetét utáni kamatkifizetésnek tekintette, az adókulcsot pedig - mint kifizető - a 65. § (4) bekezdése alapján 0 százalékban vallotta be.Az adóhatóság a felperesnél 1996. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Ennek eredményeként hozott határozatban a felperest általános forgalmi adóban, személyi jövedelemadóban, szakképzési hozzájárulás adónemben adókülönbözetnek, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte. Döntésének alapjául szolgáló megállapításait határozat indokolásának 1-15. pontjában rögzítette. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot a felperes javára megváltoztatta. Az elsőfokú határozatban különböző adónemekben megállapított adóhiány ősszegét 66 344 000 Ft-ban, az adóbírságot 19 903 000 Ft-ban, a késedelmi pótlékot pedig 104 431 000 Ft-ban állapította meg. Kötelezte a felperest ezek megfizetésére. A másodfokú határozat 3. pontja az elsőfokú határozat 10. pontjában megállapított tényállástól és jogi minősítéstől részben eltérő tényállást és jogi álláspontot rögzített. Az alperes a fellebbezéshez csatolt banki adatszolgáltatás adatait elfogadva azt állapította meg, hogy a felperes 1996. évben 516 455 000 Ft összegű nyereményalapot képzett, amit gépkocsi vásárlásra fordított. A nettó beszerzési ár, mint adóalap után a felperes az szja-levonási, -bevallási, -befizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért 103 291 000 Ft szja-adókülönbözet keletkezett. Döntését az Szja tv. 76. § (1) és (3) bekezdésében, az 1989. évi 2. tvr. (továbbiakban: Tvr.) 2. §-ában, a Ptk. 533. § (3) bekezdésében, a Pénzügyminisztérium 2001. március 13-án kelt tájékoztató levelében és az APEH Adónemek Főosztálya az adózónak írt levelében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az alperes határozatának 3. pontjában, az elsőfokú határozat 10. pontjában foglalt megállapítások, jogkövetkezmények hatályon kívül helyezését kérte vitatta azok jogalapját. Azzal érvelt, hogy az Szjt. 23. § (1) bekezdése szerinti ajándéksorsolás és a Tvr. és a Ptk. 533. § (3) bekezdése szerinti nyereménybetét különböző jogintézmények, ezért az Szja tv. 76. §-a nem alkalmazható. A nyereménybetét konstrukció szerencsejátékkénti minősítésével az alperes túlterjeszkedett a hatáskörén, döntését jogszabálysértő levélre és állásfoglalásra alapította, és figyelmen kívül hagyta a korábbi adóellenőrzési években folytatott gyakorlatot. A nyereménybetét nyereménye utáni adót a takarékbetétekből származó kamatjövedelem adóztatására vonatkozó szabályok szerint helyesen állapította meg.
Az alperes ellenkérelmében, határozatában foglaltakat fenntartotta, a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes az Szja tv. 76. § (1) és (4) bekezdésének alkalmazásával "az ajándéksorsolás alapján, a felperes-kifizető által nyeremények után meg nem fizetett adó miatt törvényesen kötelezte" a felperest szja fizetésére. A Ptk. 533. §-ának (3) bekezdéséből következően az volt a jogi álláspontja, hogy a kamat nem nyeremény, és a nyeremény sem kamat. A nyereménybetétek esetében ugyanis a bank nem fizet kamatot.
Az elhelyezett betétek kamataiból csupán nyereményalapot képez, amiből meghatározott időszakonként tárgynyereményt sorsol ki. Attól, hogy a tárgynyeremény nyereményalapja betéti kamatból képződik, még nem válik a nyeremény kamattá, a kamat intézménye ugyanis szerencseelemet nem tartalmaz. A kamat a törvény erejénél fogva illeti meg a betétest, a nyeremény azonban nem, mivel azt meg kell nyernie. Utalt arra, hogy a Tvr. 2. §-ának (1) és (3) bekezdése, 4. §-ának (2) bekezdése szerinti szabályozás is megerősíti azt, hogy a kamat és a nyeremény nem azonos és nem egyet jelentő fogalmak. "Jogszabály akkor alkalmazható a valóságban végbement, megtörtént eseményre, ha a jogszabály tényállása megegyezik a történeti tényállással. A nyereménybetét sorsolásának nyertese tárgynyereményt nyer". Arra mutatott rá, hogy vizsgálattal nem érintett adóévekre (pl. 1993-ra) a bíróság határozati döntés hiányában megállapításokat nem tehet. Az 1997. január 1-jén hatályba lépett 1996. évi CXII. törvény értelmező rendelkezéseinek III/7. pontja a kamat fogalmát meghatározza. Ez azonban csak a vizsgálat évét követő évben alkalmazandó, és ez sem rögzít szerencseelemet a kamat tekintetében, és azt pénzösszegben nevesíti. Az 1996. évi CXII. törvény 201. §-ának (4) bekezdése szerinti szabályozás is azt fejezi ki, hogy a nyereménybetéthez sorsolás kapcsolódik. A kisorsolt nyeremény adózásáról pedig nem az Szjt., illetve a felperes által hivatkozott egyéb jogszabályok, hanem az Szja tv. rendelkezik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az ítélet szerinti jogi álláspont téves. A nyereménybetétből származó nyeremény nem azonos az Szjt. 23. § (1) bekezdésében meghatározott ajándéksorsolásból származó jövedelemmel és az Szjt. 15-24. §-a, illetve 28. és 29. §-a által megfogalmazott engedélyhez kötött sorsolásos játékkal és fogadásból származó nyereménnyel. A betéti kamatból képzett nyereményalapból kisorsolt nyereményt jogszerűen tekintette kamatkifizetésnek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak kizárólag abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperes a gépkocsi vásárlásra fordított összeg tekintetében az adó alapját és mértékét jogszerűen határozta-e meg. A nyereménybetétek sorsolásából származó magánszemélyeket megillető tárgynyeremény (személygépkocsi) az Szja tv. 65. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatnak minősül-e és utána az adó mértéke az Szja tv. 65. § (4) bekezdése szerint 0%, vagy az Szja tv. 76. § (1) bekezdése szerinti ajándéksorsolásból származó jövedelem, ami után az adó mértéke az Szja tv. 76. § (3) bekezdése értelmében 25%. Arra vonatkozóan ugyanis a felek egybehangzó nyilatkozatot tettek, hogy a (levonási) bevallási illetve befizetési kötelezettség egyik esetben sem a magánszemélyt, hanem a kifizetőt, azaz a felperest terhelte.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a jogvita adójogi jogviszonyból ered, ezért eldöntésére az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak [Szja tv. 2. § (1)-(6) bekezdése]. A perben felülvizsgálni kért határozatok az 1996-os adóévre vonatkoznak. Az ebben az időszakban hatályos Szja tv. 65. § (1)-(4) bekezdése (a XII. fejezet "TŐKEJÖVEDELMEK, A kamatból származó jövedelem" címszó alatt) azzal a szövegezéssel, hogy "E törvény alkalmazásában kamat:" kifejezetten meghatározza, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazása során mi tekinthető kamatnak. Ezért az Szja tv. kamatra vonatkozó rendelkezései - más jogszabályok által adott terminus technicusoktól függetlenül - csak azokra a jövedelmekre alkalmazhatóak, amelyeket maga az Szja tv. sorol e körbe. Ennélfogva csak azok a jövedelmek minősülnek kamatnak és 0%-os adómértékűeknek, amelyeket az Szja tv. 65. § (1) bekezdésében nevesítésre kerültek. Az Szja tv. 65. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvényi definíció értelmében kamat: "a takarékbetét, a takaréklevél, a devizabetét kamata". Az alperes és az elsőfokú bíróság ezért jogszerűen állapította meg, hogy a gépkocsinyeremény - függetlenül attól, hogy milyen forrásból származik - az Szja törvény alkalmazásában nem minősül kamatnak. A Ptk. 533. § (3) bekezdése is megkülönbözteti a takarékbetét után a betételhelyezés idejére fizetendő kamatot, illetőleg a "nyereménybetét esetén - a sorsolás eredményétől függően" kifizetett nyereményt. A Pit. 3. § (1) bekezdésének e) pontja is kamat alatt csupán "az adós által a kölcsönnyújtónak az elfogadott betét, vagy az igénybe vett kölcsön használatáért fizetendő, rendszerint a betét vagy kölcsönösszeg évi százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeget vagy egyéb hozadékot érti. A Tvr. 2. §-ának (1) bekezdése is úgy fogalmaz, hogy "a pénzintézet a takarékbetét után az általa közzétett kamatfeltételek és az általános szerződési feltételek alapján a szerződésben meghatározott kamatot vagy egyéb hozadékot (a továbbiakban együtt: kamat) fizet, vagy nyereménybetét esetén - a sorsolás eredményétől függően - nyereményt nyújt". Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően a felperes érvelésével szemben a takarékbetétről szóló jogszabályok sem tekintik hozadéknak, illetve kamatnak a nyereményt, különbséget tesznek kamat és nyeremény között. Az Szja tv. 65. § (1) bekezdése szerinti adójogi, kógens jogszabályi rendelkezésekből következően az ún. hozadék, illetve hozam is csak akkor minősül kamatnak a személyi jövedelemadó törvény szempontjából, ha a hozadék-, illetve hozamfajtát maga a törvény kifejezetten nevesíti. Az Szja tv. 65. § (1) bekezdésének a)-f) pontja azonban kamatként nem tartalmaz olyan törvényi megfogalmazást, hogy a gépkocsi-nyereményt akár hozadékként is kamatnak kellene minősíteni. Annak ellenére tehát, hogy a bank a betétesek által elhelyezett betétek kamataiból képezi a nyereményalapot, az abból kisorsolt tárgynyeremény a felperes által hivatkozott jogszabályok értelmében sem minősül kamatnak. A bank a véletlenszerűen kiválasztott - kisorsolt - személyeknek nem a betét százalékában meghatározott időszakonként térítendő összeget fizet, hanem az egyes betét összegétől független értéket, nyereményt juttat. A korábbi évek adózására vonatkozó felperesi érvelés kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az 1995. évi CXVII. törvény indokolása jogalkotói célként rögzíti, különböző jövedelemformáknak és azon bevételeknek a pontos meghatározását, amelyeket a törvény kamatnak tekint. Ennek indokaként arra utal, hogy egyre nehezebb besorolni a különbféle jövedelmeket az értékpapírból származó jövedelem "klasszikus kategóriájába". Kiemeli, hogy "A Javaslatban felsorolt esetek közé nem sorolható, vagy az ott szereplő korlátokat meghaladóan kamat címén szerzett bevétel egyéb jövedelemnek minősül". Ezt az Szja tv. 65. § (2) bekezdése rögzíti is.
Az 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult a szerződések, ügyletek és más hasonló cselekmények adójogi minősítésére. "Az adóhatóság minősítése kizárólag az adóügyi szempontból releváns, és az a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személyre (személyekre) kihatással nincs." (724/B/1994. AB határozat) Téves tehát az a felperesi érvelés, mely szerint az alperes, illetve a jogerős ítéletet hozó bíróság a felek közötti jogvitában hatáskörébe nem tartozó ügyben döntött volna. Természetesen az adójogi minősítésnek törvényesnek kell lennie.
Az Szja tv. 76. § (1) bekezdése értelmében "a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ideértve a bingó-játékot is, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni". Ez az adójogi jogszabályi rendelkezés azonban az egyes - előzőekben felsorolt adóköteles nyereményfajták - adójogi fogalom-meghatározását nem adja meg. Ezekre vonatkozóan törvényi definíciót kizárólag az Szjt. tartalmaz. Ennélfogva - kifejezett, illetve eltérő adójogi rendelkezés hiányában - az Szjt. szerinti fogalom-meghatározást kell irányadónak tekinteni annak eldöntésénél, mi minősül engedélyhez kötött sorsolásos játéknak, bingó-játéknak, ajándéksorsolásnak, illetve fogadásnak.
Az Szjt. 23. §-ának (1) bekezdése szerint "aki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, engedély nélkül rendezhet és bonyolíthat le vásárlással vagy szolgáltatás igénybevételével egybekötött ajándéksorsolásos akciót (a továbbiakban ajándéksorsolást), amelyben a vásárlónak a meghatározott értékű, mennyiségű vagy fajtájú áru megvételekor vagy szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy nyilvános kihúzása esetén áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt kell adni". Ahhoz tehát, hogy valamely tevékenység ajándéksorsolásnak minősüljön, az Szjt. 23. § (1) bekezdése szerinti törvényi meghatároznak meg kell felelnie. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a gépkocsi-nyereményből származó jövedelem nem azonos az Szjt. 23. § (1) bekezdése szerinti ajándéksorsolás fogalmával. Ajándéksorsolás esetén ugyanis a vásárló az adott áru megvásárlásához (szolgáltatás igénybevételéhez) kapcsolódóan, azok mellé kap nyerési esélyt. Az áru megvásárlása, a szolgáltatás igénybevétele a feltétele az ajándéksorsolásban való részvételnek. A sorsoláson való részvétel sorsjegy alapján történik. A nyereménybetét esetén a betétes nem vásárol előzetesen semmit. Maga a nyerési lehetőség a bank szolgáltatása. A betétes kizárólag a nyeremény reményében helyezi el a betétet tudva, hogy a betét utáni kamatból képződik a nyereményalap, amit vagy feloszt az intézet nyereményösszegekre (pénznyeremény betét esetén), vagy a nyereményalapból nyereményt sorsol ki a gépkocsinyeremény tekintetében. Az így megfogalmazható alapvető különbség mellett számos más, jogszabályban megjelenő eltérés is adódik, pl. az elévülési idő, megsemmisítés tekintetében, a takarékbetét gyűjtésére, elfogadására, visszafizetésére nem az Szjt., hanem a Pit. előírásai vonatkoznak... A kifejtettekből következően önmagában a szerencseelemre (sorsolásra, nyerési lehetőségre) figyelemmel a gépkocsinyeremény-betét konstrukció nem tekinthető az Szjt., ennélfogva az Szja tv. szerinti ajándéksorsolásnak. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes maga is irányadónak tekintette az Szjt. szabályait, hiszen a 23. §-ára utalással minősítette a gépkocsi-nyereményt ajándéksorsolásból származó nyereménynek. A jogi minősítést azonban tévesen végezte el. Kifejezett adójogi rendelkezés hiányában ugyanis nem volt jogosult arra, hogy az Szjt. szerinti fogalom-meghatározás lényeges elemeit figyelmen kívül hagyva végezze el a minősítést. Határozatában egyébként részletesen nem is fejtette ki, hogy miben látja az ajándéksorsolás Szjt. szerinti elemeinek teljes körű megvalósulását. Állásfoglalásokra, tájékoztatókra való utalások nem elfogadhatóak, mivel azok az 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében nem minősülnek jogszabálynak. Az elsőfokú bíróság pedig ítéletének meghozatalakor ugyancsak tévesen hagyta figyelmen kívül az Szjt. szerinti megfogalmazást és azt, hogy a jogalkotó az Szja tv. 76. § (1) bekezdése szerinti törvényi megfogalmazásnál kifejezetten utal a szerencsejáték-törvényre, és a nyereményből származó jövedelemnek azt az ajándéksorsolás címén kapott bevétel egészét tekinti, ami a szerencsejáték-szervezésről szóló törvényben meghatározott fogalomnak megfelel.
A felek között nem volt vita a tekintetben, hogy a nyeremény adóköteles jövedelem [Szja tv. 1. § (3) bekezdés, 4. § (1) bekezdése]. A kifejtettekből következően azonban a jogvitában részt vevő felek egyikének jogi álláspontját sem osztotta a Legfelsőbb Bíróság. Közigazgatási, adójogi perekben pedig a bíróságnak kizárólag arra van jogosultsága, hogy a keresettel megtámadott határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában döntsön, a kereset által felülbírálni kért körben. [Áe. 72. § (1) bekezdése, Art. 86. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, Pp. 215. §] Nincs tehát felhatalmazása arra, hogy ha a felek egyikének jogi álláspontját sem tartja jogszerűnek - rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében - maga végezze el a jövedelem minősítését, meghatározza az adóalapot és az adókulcsot, illetve, hogy döntsön a jogkövetkezményekről, a határozat keresettel nem támadott részeit is módosítva az esetleges eredménymódosító kihatásokra figyelemmel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte [Pp. 275/A. § (2) bekezdése].
Az új eljárás során az adóhatóságnak kizárólag a kereset által (elsőfokú határozat 10. pontja, másodfokú határozat 3. pontja) vitatott körben (illetve ennek kihatásait érintően) kell új döntést hoznia a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.342/2002. sz.)