adozona.hu
EH 2002.775
EH 2002.775
I. A felszámolási zárómérleggel szemben támasztott követelmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 52. §, 114/1997. (VII. 1.) Korm. r.]. II. A felszámoló által be nem hajtott követelésnek a hitelezők részére való engedményezésére, főként pedig értékesítetlen ingatlanvagyonnak a hitelezők részére közös tulajdonba adására csak kivételesen kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (1) bek., 52. § (5) bek.]. III. A be nem hajtott k
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a felszámolási eljárás 1997. június 12. kezdőnappal indult meg. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által az eljárás során készített I. és II. számú közbenső mérlegeket jóváhagyta. A felszámoló 2000. szeptember 13-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz az adós zárómérlegét, az ahhoz készített szöveges beszámolójával. Egyidejűl...
EH 2002.775 I. A felszámolási zárómérleggel szemben támasztott követelmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 52. §, 114/1997. (VII. 1.) Korm. r.].
II. A felszámoló által be nem hajtott követelésnek a hitelezők részére való engedményezésére, főként pedig értékesítetlen ingatlanvagyonnak a hitelezők részére közös tulajdonba adására csak kivételesen kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (1) bek., 52. § (5) bek.].
III. A be nem hajtott követelések engedményezésénél irányadó szempontok [Ptk. 328-330. §-ai, 331. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek., (2), (4) és (5) bek.].
IV. Olyan esetben, amikor a bíróságnak az adós ingatlanvagyonát kell a hitelezők között felosztania, meg kell határozni az egyes hitelezők tulajdonszerzésének arányát - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tulajdoni illetőségét -, meg kell állapítani az ingatlannyilvántartási bejegyzéshez szükséges adatokat [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 52. § (2) bek., 1997. évi CXLI. tv.].
Az adós ellen a felszámolási eljárás 1997. június 12. kezdőnappal indult meg. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Az elsőfokú bíróság a felszámoló által az eljárás során készített I. és II. számú közbenső mérlegeket jóváhagyta. A felszámoló 2000. szeptember 13-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz az adós zárómérlegét, az ahhoz készített szöveges beszámolójával. Egyidejűleg benyújtotta kimutatását az elszámolás időszakában elért árbevételről és költségekről, pénzforgalmi kimutatását az adós bevételeiről és kiadásairól a felszámolás időszakában, kimutatását a felszámolói díj számítására vonatkozóan, kimutatását az adós követelés állományáról, valamint vagyonfelosztási javaslatát, amelyben megjelölte, hogy a 2000. július 30. fordulónappal készített zárómérlegben kimutatott vagyonból a vagyon mely részét javasolta átadni az egyes hitelezők javára, és annak eredményeként a megjelölt hitelezői követelések milyen arányban nyernek javaslata szerint kielégítést.
Az elsőfokú bíróság a zárómérleggel, jelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal összefüggésben hiánypótlás elrendelését, illetőleg a felszámolótól további adatok beszerzését nem tartotta szükségesnek. A zárójelentést, mellékleteivel a 46. sorszámú végzésével megküldte a hitelezők részére azzal, hogy a hitelezők az abban foglaltakra a kézbesítéstől számított 30 napos határidőben kifogással élhetnek. Figyelmeztette a hitelezőket, hogy a határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. A hitelezők a bíróság végzését a zárómérleggel és mellékleteivel - tértivevényük szerint - átvették. E küldemény kézbesítése a fellebbezéssel élő H. I. hitelező részére 2000. szeptember 28-án történt meg.
A zárójelentéssel, zárómérleggel kapcsolatosan a hitelezőktől a 30 napos határidőn belül észrevétel, illetőleg kifogás az elsőfokú bírósághoz nem érkezett.
Az elsőfokú bíróság a 48. sorszámú végzésében a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította és az adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetéséről határozott. A felszámoló díját 265 375 Ft-ban állapította meg.
Megállapította, hogy az adós vagyonát 412 000 Ft pénzösszeg, az adósnak K. Gy. f.-i lakossal szemben fennálló 6 796 523 Ft összegű tőkéből, valamint annak 1997. június 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatából álló bírósági ítélettel megállapított követelés, továbbá az adós tulajdonát képező, az m.-i 3379/1. helyrajzi szám alatt bejegyzett 253 m2 nagyságú üzem megjelölésű eladatlan ingatlan képezi 7 824 000 Ft értékben.
A vagyont a következőképpen osztotta meg:
A 412 000 Ft pénzösszegből 265 375 Ft felvételére a felszámolót jogosította fel, felszámolói díja teljes kiegyenlítésére, 144 882 Ft-ot az APEH Megyei Igazgatóságának rendelt kiutalni felszámolási költségigénye kiegyenlítésére, további 1752 Ft-ot pedig a Megyei Munkaügyi Központnak rendelt el kifizetni a "Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt kielégítési rangsorba tartozó követelése fejében".
Az adós ingatlanvagyonára vonatkozóan az elsőfokú bíróság a következőképpen határozott:
Az ingatlant "az alábbi hitelezők alább megjelölt követelése fejében" adta át:
- R. Hitelszövetkezet 2 671 377 Ft összegű Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja,
- Megyei Munkaügyi Központ 2 233 248 Ft ugyancsak Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja,
- T. I. és T. I.-né m.-i lakosok 2 000 000 Ft összegű Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontja,
- H. I. m.-i lakos 2 500 000 Ft összegű Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt követelése,
- M. Rt. 878 721 Ft összegű Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelése fejében.
A K. Gy. f.-i lakossal szemben fennálló 6 796 523 Ft tőke és járulékai adósi követelést "az alábbi hitelezők, alábbi kielégítés rangsorban tartozó követelése fejében adja át".
1) M. Rt. 878 721 Ft, Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt,
2) B. U. Rt. 1 309 219 Ft összegben,
3) F. Á. és Ü. Rt. 879 077 Ft,
4) R. Hitelszövetkezet 1788 Ft,
5) Megyei Illetékhivatal 464 810 Ft,
6) W. L. Rt. "fa" 51 082 Ft,
7) Megyei Munkaügyi Központ 1 025 312 Ft,
8) M. T. Kft. 13 266 Ft, "mindannyian a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában írt kielégítési rangsorba tartozó követelése fejében".
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felsoroltakat meghaladóan a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába és g) pontjába foglalt hitelezői követelések további fedezetére az adós vagyona kielégítést nem biztosít. Felhívta a felszámolót az adós történeti értékű irataival, valamint az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásához szükséges iratokkal kapcsolatos további iratátadási kötelezettségére. Felhívta továbbá a felszámolót, hogy "az adós esetleges bankszámláját" 3 napon belül szüntesse meg. Elrendelte a felszámolás jogerős befejezésének a Cégközlönyben való közzétételét.
A végzés ellen H. I. hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben kizárólag a végzésnek az adós ingatlanvagyona felosztására vonatkozó rendelkezését sérelmezte. A végzés megváltoztatását csak e tekintetben kérte és "a vagyonfelosztás végleges rendjeként a valamennyi fél által 2000. szeptember hónapban elfogadott sorrend és kielégítési mód" megállapításával. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság önkényesen, a felek érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, ismeretlen indokból változtatta meg a hitelezők kielégítésének rendjét az adós ingatlan vagyonából, amikor az ingatlanból történő kielégítés jogosultjai közé besorolta a Megyei Munkaügyi Központot is - az őt, mint hitelezőt megelőző sorban -, melynek eredményeképpen nemcsak a hitelezők kielégítésének rangsora és módja, hanem annak elfogadott %-os aránya is megváltozott. Ez számára azt jelenti, hogy "elesett a korábban garantált és biztosított 100%-os kielégítés köréből", és azzal a következménnyel is jár, hogy az adós vagyonának az elrendelt módon való felosztása után fel nem osztott vagyon marad vissza, amely álláspontja szerint megalapozatlan és jogszabálysértő.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az adós vagyonát az általa készített vagyonfelosztási javaslat alapján osztotta fel.
A fellebbezés alapos.
A hitelező fellebbezésében megalapozottan állította, hogy az elsőfokú bíróság a záróvégzését jogszabálysértően hozta meg. Az elsőfokú bíróság a táróvégzése meghozatalakor olyan lényeges eljárási szabálysértéseket követett el, amelyek indokolttá tették, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem, illetőleg fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül helyezze hatályon kívül a módosított Cstv. 6. §-a (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 252. §-a (2) bekezdése alapján, és az elsőfokú bíróságot a zárómérleggel kapcsolatos eljárásának megismétlésére, illetőleg az adatok kiegészítése céljából újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítsa.
Az elsőfokú bíróság lényeges jogszabálysértései az alábbiakban valósultak meg:
A módosított Cstv. 48. §-a (1) bekezdése szerint a felszámoló az adós követelését esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti. E felszámolói kötelezettségre vonatkozó főszabálytól való eltérés kivételesen indokolt lehet, a felszámolótól azonban annak megalapozott indokolását a bíróságnak meg kell követelnie. A felszámoló részéről be nem hajtott követelésnek a hitelezők részére való engedményezésére, főként pedig értékesítetlen ingatlanvagyonnak a hitelezők részére való közös tulajdonba adására csak kivételesen akkor kerülhet sor, ha az adós követelésének behajtása, illetőleg ingatlanának a felszámoló által történő értékesítése a felszámolási eljárást jelentősen elhúzná vagy azt egyéb körülmény indokolja.
Az adott ügyben a felszámoló semmivel nem indokolta, hogy az adós jogerős bírósági ítéleten alapuló követelésének behajtását az ismert adóstól miért nem kezdte meg, továbbá azt sem, hogy a jelentős értékű ingatlan értékesítését az eredménytelen pályázat után a módosított Cstv. 48. §-a (2) bekezdése szerint miért nem folytatta.
A módosított Cstv. 52. §-a (5) bekezdése lehetőséget biztosít a zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésre, a Ptk. 328-330. §-ai szerint azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó.
A bíróságnak azonban a be nem hajtott követelések engedményezésekor be kell tartania a módosított Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrenden kívül az 57. §-a (4) és (5) bekezdésében foglaltakat is, amennyiben a követelésből részesített, azonos kategóriába tartozó hitelezők kielégítésére csak követeléseik arányában kerülhet sor, ha a vagyon a követelések teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet. Ezért a felszámolónak az azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezők követeléseinek arányát meg kell határoznia vagyonfelosztási javaslatában.
Az elsőfokú bíróság a záróvégzésében az adós követelésének behajtására feljogosított hitelezők azonos kategórián belüli követeléseinek arányát nem állapította meg, hanem csupán az egyes hitelezők megtérítendő követelésének összegét határozta meg. Ilyen módon az azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezők között egy újabb rangsort állított fel, amelynek nincs jogszabályi alapja. A záróvégzésben megfogalmazott, az adós követelésének felosztására vonatkozó rendelkezés mellett - a követelés részleges behajtása esetén - olyan törvénysértő helyzet állna elő, hogy valamely, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pont kielégítési kategóriájába tartozó hitelező a teljes megtérítendőként meghatározott követeléséhez hozzájutna annak ellenére, hogy a követelések aránya szerint abból őt - a többi azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezőhöz képest - csekély rész illetné meg (pl. a 4. számúként jelölt R. Hitelszövetkezet esetében).
Kétségtelen az is, hogy a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdése szerint nemcsak a zárómérlegben szereplő be nem hajtott követeléseknek a hitelezők részére történő engedményezésére van lehetőség, hanem a bíróság - kivételesen - az értékesítetlen vagyontárgyakat is felosztja a hitelezők között követelésük erejéig az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével. Az értékesítetlen vagyon felosztásának azonban egyrészt a módosított Cstv.-ben mint speciális jogszabályban meghatározott szabályok, másrészt a felosztott vagyon jellegére vonatkozó általános jogszabályi előírások betartásával kell megtörténnie. Ebből következik, hogy olyan esetben, amikor a bíróságnak - a felszámoló kellően indokolt, elfogadott vagyonfelosztási javaslata alapján - az adós ingatlanvagyonát kell a hitelezők között felosztania, az ingatlant megszerző hitelezők között közös tulajdon jön létre. Erre tekintettel a bíróságnak egyrészt meg kell határoznia az egyes hitelezők tulajdonszerzésének arányát - ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tulajdoni illetőségét -, másrészt meg kell állapítania az ingatlanra vonatkozó tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez az adott ingatlanra és a leendő közös tulajdonosokra vonatkozó azokat az adatokat, amelyek az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2000. január 1-jétől hatályos 1997. évi CXLI. törvény rendelkezései szerint szükségesek.
Ezzel szemben az elsőfokú bíróság az adós értékesítetlen ingatlanvagyonát az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges adatok feltüntetése, a tulajdonszerzés jogcímének és a szerzési arányoknak a meghatározása nélkül, következésképpen az ingatlannyilvántartásba be nem jegyezhető módon adta át.
Az elsőfokú bíróság a záróvégzésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az adós felszámolója által a Cstv. 52. §-ában foglalt jogszabályi feltételeknek megfelelően elkészített zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot küldte meg a hitelezőknek, melyre tőlük észrevétel, kifogás nem érkezett.
E megállapítás annyiban helytálló, hogy a bíróságnak a hitelezők részére a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő zárójelentést, zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot kell megküldenie. A bíróságnak azonban ezt megelőzően a zárómérleg, zárójelentés, vagyonfelosztási javaslat, és a szükséges mellékletek megfelelőségét mind a Cstv.-ben meghatározott speciális szabály, az 52. § rendelkezései, mind a számviteli törvény általános, és az adós felszámolási eljárására még vonatkozó 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet szabályai szerint vizsgálni kell és indokolt esetben a felszámolót a zárójelentés, vagy annak meghatározott része pótlására, kijavítására, vagy átdolgozására kell köteleznie a hitelezők részére történő megküldés előtt.
Abban az esetben, ha a bíróság a felszámoló által készített zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot bármilyen okból módosítandónak, elfogadhatatlannak, vagy teljesíthetetlennek tartja, a helyes eljárás az, ha a bíróság a mérleget és vagyonfelosztási javaslatot átdolgozás céljából, az indok megjelölésével visszaküldi a felszámolónak. A bíróság ugyanis a vagyonfelosztási javaslatot nem változtathatja meg. Attól nem térhet el, mert a vagyonfelosztási javaslat készítése a felszámoló kizárólagos hatáskörébe tartozik, amelyért a felelősséget is a felszámoló vállalja.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a felszámoló által készített vagyonfelosztási javaslattól eltért anélkül, hogy arra jogszabályi lehetősége lett volna és az eltérésnek bármilyen indokát adta volna.
Alaposan hivatkozott a fellebbező hitelező arra is, hogy az elsőfokú bíróság végzése szerinti vagyonfelosztás után az adós teljes követelésének behajtása esetében felosztatlan vagyon maradna vissza, figyelemmel az elsőfokú bíróságnak arra a megállapítására, mely szerint az adós követeléséből kiegyenlítendő meghatározott összegű hitelezői igényeket meghaladó, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába és g) pontjába sorolt követelések kiegyenlítésére nincs fedezet. A záróvégzés rendelkezése szerint azonban a 6 796 523 Ft + járuléka követelésből az 1-8. pontok szerint kiegyenlítendő összes hitelezői igény csak 4 623 275 Ft tőkeösszeget tesz ki.
A felszámoló zárójelentésében nem jelentette be, hogy az adós bankszámláját melyik pénzintézet, milyen számon vezette. A hiányos adatszolgáltatás miatt az elsőfokú bíróság az adós bankszámlájának megszüntetéséről ellenőrizhetetlen, végrehajthatatlan módon rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság csak az előbbiekben részletezett jogszabálysértések kiküszöbölésével lefolytatott új eljárás kiegészített, pontosított adatai alapján lesz abban a helyzetben, hogy az adósnak a hitelezők között felosztandó vagyonáról megalapozottan határozzon. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.442/2001. sz.)