adozona.hu
EH 2002.769
EH 2002.769
A határidős tőzsdei ügylet jellegét tekintve spekulációs ügylet, amelynek a kockázatát a befektetőnek kell viselnie. A bróker tájékoztatásával segítségére lehet a befektetőnek, a döntést azonban a befektetőnek kell meghoznia. A bróker kártérítési felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1996. évi CXI. tv. (Épt.) 3. § (2) bek., 69. § (1), (3) és (4) bek., Pp. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1997. szeptember 2-án határidős értékpapír befektetési számlaszerződést kötöttek, amelynek része volt a felperes üzletszabályzata, valamint az alperes ún. kockázatfeltáró nyilatkozata is. A szerződés szerint a pozíciók fenntartásához szükséges összeget az alperes volt köteles biztosítani. Amennyiben a piaci ármozgás az ügyfél pozíciója ellen történt, a felperes kérhette, hogy az alperes fizesse be a pozíció fenntartásához szükséges összeget, és ha e...
EH 2002.769 A határidős tőzsdei ügylet jellegét tekintve spekulációs ügylet, amelynek a kockázatát a befektetőnek kell viselnie. A bróker tájékoztatásával segítségére lehet a befektetőnek, a döntést azonban a befektetőnek kell meghoznia. A bróker kártérítési felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1996. évi CXI. tv. (Épt.) 3. § (2) bek., 69. § (1), (3) és (4) bek., Pp. 206. §].
Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1997. szeptember 2-án határidős értékpapír befektetési számlaszerződést kötöttek, amelynek része volt a felperes üzletszabályzata, valamint az alperes ún. kockázatfeltáró nyilatkozata is. A szerződés szerint a pozíciók fenntartásához szükséges összeget az alperes volt köteles biztosítani. Amennyiben a piaci ármozgás az ügyfél pozíciója ellen történt, a felperes kérhette, hogy az alperes fizesse be a pozíció fenntartásához szükséges összeget, és ha ennek nem tett eleget a felperes likvidálhatta a pozícióit. A megállapodás értelmében az alperes a pozíciókat érintő megbízásokat szóban (telefonon) is megadhatta, azokról a felperes kötjegyet, illetőleg megbízási jegyet állított ki.Az alperes megbízása alapján a felperes 1997. októberében különböző időpontokban összesen 30 db, 1998. BUX-12 nyitott pozíciót vásárolt. 1997. október 27-én a határidős befektetési számlájának nyitó egyenlege, 3 229 200 Ft volt. A kelet-ázsiai pénzügyi események hatására, a Budapesti Értéktőzsdén a részvények és a nyitott pozíciók árfolyama 1997. október 27-én a kereskedés megkezdésétől folyamatosan esett. Az alperes nyitott pozícióinak záró egyenlege ugyanezen a napon 2 299 200 Ft volt, a vesztesége 930 000 Ft. Az alperessel kapcsolatot tartott üzletkötő, K. J. a felperes alkalmazottja, e napon az alperessel a kapcsolatot nem vette fel. Október 28-án a kapcsolatfelvétel megtörtént, ekkor az alperes kérte a 30 db nyitott pozíciójának tőzsdei kereskedésbe történő bevitelét 10 000 Ft limit áron. A tőzsdén azonban egyetlen kötés történt 9300 Ft-os eladási áron, utóbb a kereskedést felfüggesztették, így az alperes által adott feltételek mellett a pozíciókat nem lehetett értékesíteni. Másnap az alperes valamennyi nyitott pozícióját bevitték a tőzsdére, ekkor az alperes a felperes üzletkötőjének tanácsa ellenére akként rendelkezett, hogy csak 10 pozíciót értékesítsenek, ehelyett értékesítsék a tőkeszámláján lévő részvényeit és azok vételárát használják fel a határidős ügylet veszteségeinek fedezésére. A részvények eladásából befolyt 840 000 Ft vételárat a felperes a veszteség csökkentésére fordította. Október 30-án az alperes még meglévő nyitott pozícióit 9100 ponton sikerült a felperesnek lezárnia. A zárást követően az alperes fennmaradó tartozása 362 000 Ft volt. 1997. november 7-én a számlaszerződést a felek közös megegyezéssel megszüntették, az alperes a 362 000 Ft veszteséget nem rendezte.
A felperes a keresetében 362 000 Ft-nak, ennek 1997. október 29-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatának és a perköltségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben 4 069 200 Ft-nak és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Előadta, hogy a felperes üzletkötője 1997. október 27-én a tőzsdei árfolyamok ismeretében vele a kapcsolatot elmulasztotta felvenni, így e napon nem volt lehetősége intézkedni valamennyi nyitott pozíciója lezárása érdekében. A követelése jogcímét kártérítésben jelölte meg, a kár összegszerűsége a számláján október 27-én nyitáskor meglévő 3 229 200 Ft-ot és a részvények ellenértékeként kapott 840 000 Ft-ot foglalja magában.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta és 240 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, míg a viszontkeresetet elutasította.
A megyei bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott másodfokú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy a felek között értékpapír bizományosi szerződés jött létre, amelyre a Ptk.-nak a megbízásra, valamint a bizományra vonatkozó szabályai, továbbá az 1996. évi CXI. törvény (Épt.) rendelkezései az irányadóak. A felperes megszegte az Épt. 69. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségét, mert az alperessel 1997. október 27-én a kapcsolatot nem vette fel. A felperes mulasztása azonban nem áll okozati összefüggésben az alperest ért kárral. A média már napokkal korábban tájékoztatást adott a kelet-ázsiai térségben bekövetkezett pénzügyi folyamatokról és előrejelzéssel szolgált annak várható magyarországi hatásairól is. Az alperes ezért időben tudomást szerezhetett a nemzetközi tőkepiaci fejleményekről, és ezek birtokában a szükséges döntéseket meghozhatta volna. Az alperes ezzel szemben már a tőzsdei információk ismeretében október 29-én a nyitott pozíciók zárása helyett az árfolyam emelkedésben bízva a részvényei eladása és a nyitott pozíciók egy részének fenntartása mellett döntött. A kárát a felperestől független tőzsdei árfolyamesés okozta. Tekintve, hogy a felperes magatartásával összefüggésben az alperesnek kára nem keletkezett, helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a keresetnek helyt adó és viszontkeresetet elutasító rendelkezését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes viszontkeresetben való marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a jogerős másodfokú ítéletben megállapított tényállás iratellenes, az logikai ellentmondásokat tartalmaz, ezért a döntés jogszabálysértő. Sérelmezte annak megállapítását, hogy a médiából már napokkal korábban tudomást kellett volna szereznie, a nemzetközi tőzsdéken kialakult helyzetről és annak várható magyarországi hatásairól. Ennek, állítása szerint, ellentmond az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által 1999. június 14-én készített vizsgálati jelentés, amelyben rögzítették, hogy a nemzetközi tőzsdéken kialakult helyzet jelei a Budapesti Értéktőzsdén csak 1997. október 27-én jelentkeztek. Nyitásig a szakmai körök is csak találgatták, hogy a Budapesti Értéktőzsde hogyan fogja "lereagálni" a nemzetközi tőzsdeválságot. Ehhez képest tőle nem volt elvárható, hogy kikövetkeztesse a kelet-ázsiai pénz- és tőkepiaci válságnak a Budapesti Értéktőzsdére gyakorolt hatását. Ahhoz, hogy megfelelő döntési helyzetbe kerüljön szüksége lett volna a felperes tájékoztatására. Amennyiben a tájékoztatást időben megkapja, úgy haladéktalanul megtette volna a szükséges intézkedéseket a nyitott pozíciói lezárására. A kára a felperes hivatkozott mulasztásával hozható okozati összefüggésbe, amiatt került abba a helyzetbe, hogy a pozíciók késedelmes lezárása miatt kára keletkezett. Tekintve, hogy a kártérítés valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult, a kárt a felperes köteles megtéríteni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A felülvizsgálati kérelem benyújtására anyagi és eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt alapul szolgáltathat, feltéve, hogy ez utóbbinak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagának mérlegelésével jutott arra a ténybeli megállapításra, hogy az alperes kára és a felperes ügyviteli mulasztása közötti okozati összefüggés nem bizonyított.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tehát az eljárt bíróságok részéről a bizonyítékok mérlegelését támadta a Pp. 206. §-ában írtak megsértésére hivatkozott. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálat korlátozott jogorvoslat, ami azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye, így a felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a tényállás iratellenes, az eljárt bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte.
A másodfokú bíróság az alperes által felhozott jogszabálysértést nem követte el. Megállapítható, hogy a peres felek között határidős értékpapír-befektetési számlaszerződés jött létre. Ennek keretében adott egyedi megbízásokat az alperes a felperesnek ún. tőzsdei termékek bizományosi beszerzésre és értékesítésére. Az Épt. 3. §-a (2) bekezdésének 4. pontjában írt befektetési szolgáltató a hozzá érkezett szerződési ajánlat kézhezvételekor köteles a befektetőnek, a befektetési eszközökről az Épt. 69. §-ának (1) bekezdésében írt tájékoztatást megadni. A határidős ügylet az átlagosat meghaladó kockázattal járó befektetési forma, ezért az Épt. 69. §-ának (3) bekezdése értelmében a befektetési szolgáltató köteles a (4) bekezdésében írt tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozatot tenni, és annak tudomásulvételét az ügyféllel aláíratni. A perbeli esetben az alperes a kockázatfeltáró nyilatkozatot aláírta, ezáltal értesült a határidős ügylet reá háruló különleges kockázatáról. Ezzel a felperes az Épt.-ben írt tájékoztatási kötelezettségét teljesítette. Az alperes tehát a határidős ügyletek természetéről és a bennük rejlő fokozott kockázatáról értesült. Az ilyen ügyletekben rejlő kockázatnak az alperest ért kár bekövetkezte tekintetében jelentősége van.
A határidős tőzsdei ügylet jellegét tekintve spekulációs ügylet, az elérhető nyereség, avagy veszteség a tőzsdei termék árfolyam-ingadozásától függ. Ha a befektetési szolgáltató a nyitott pozíciót a befektető részére megvásárolta - mindaddig, amíg a nyitott pozíciót le nem zárják - a tájékoztatásnak annyiban van jelentősége, hogy ha a pozíció az aktuális ár alapján (tehát még nem realizált módon) veszteséget mutat, a befektetőnek a pozíció fenntartásához szükséges összeget be kell fizetnie, tehát egy várható veszteségre előre fedezetet kell biztosítania. Az átmeneti veszteségek finanszírozására ezért forgótőkére van szükség. Az is a kockázat körébe tartozik - így a döntést abban is a befektetőnek kell meghoznia - hogy lezárja-e és mikor a nyitott pozícióit. Ez már a spekuláció világába tartozik, mert a zárás nemcsak azzal járhat, hogy megmenekül a veszteségtől, de az idő előtti zárás azt is okozhatja, hogy elesik a várható nyereségtől. Holott a tőzsdei ügyleteknek nem elsősorban a pénz megtartása, hanem annak gyarapítása a célja. Az ügylet és a döntés kockázata a befektetőé. A bróker a tájékoztatásával segítségére lehet a befektetőnek a döntés meghozatalában, a döntést azonban ez esetben is magának a befektetőnek kell meghoznia, és akár megfogadta a bróker tanácsát, akár nem annak kockázatát maga viseli, kivéve, ha a bróker magatartása olyan többlettényállást valósít meg, amely már önmagában megalapozza a kártérítési felelősségét.
A perbeli jogvita mikénti elbírálásánál jelentősége van a felperes üzletszabályzatának, tekintve, hogy azt a felek a szerződés részévé tették. Az üzletszabályzat együttműködési kötelezettséget ír elő, amelybe azonban nem csak a felperest terhelő tájékoztatási, hanem az alperest terhelő tájékozódási kötelezettség is beletartozik. Ilyen tájékozódási kötelezettséget maga a szerződés is tartalmaz. A másodfokú bíróság helyesen értékelte, hogy 1997. október 23-a és október 26-a között részletes információk jelentek meg a médiában az ázsiai tőzsdeválságot illetően, amit az alperesnek mint befektetőnek, figyelemmel kellett kísérnie. Október 27-én hétfőn - miután a Budapesti Értéktőzsde több napon keresztül zárva volt - magának is tájékoztatást kellett volna kérnie a felperestől, amelyet az alperes elmulasztott. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy az alperes számláján elégséges összeg állt rendelkezésre, a várható veszteségek fedezetére, így e napon a fedezet kiegészítésére nem volt szükség. Nem volt tehát okszerűtlen a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes részéről a hétfői tájékoztatás elmaradása enyhébb megítélés alá esik. Azt utóbb már nem lehet megállapítani, hogy az alperes a tájékoztatás megtörténte után milyen döntést hozott volna a nyitott pozícióit illetően. Ez nagymértékben függött attól, hogy az alperesnek volt-e leköthető további tőkéje, amit hajlandó lett volna kockáztatni annak érdekében, hogy kivárja a tőzsdei trend megfordulását - az árfolyam felfelé mozgását. Nem lehet azt sem utólag megállapítani, hogy vállalta volna-e a további kockázatot, vagy haladéktalanul értékesítette volna a nyitott pozícióit az elérhető árfolyamon. Amikor az alperesnek a döntését meg kellett hoznia, a tőzsde mozgását nem lehetett előre látni, az ÁPTF megállapításai szerint a szakemberek is csak találgatták, hogy milyen hatása lesz az ázsiai tőzsdeválságnak a Budapesti Értéktőzsde forgalmára. Az alperes későbbi magatartása sem enged arra következtetni, hogy azonnal kiszállt volna az ügyletből.
Az október 28-ai és 29-ei utasításokkal kapcsolatban kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetért, az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokat megismételni nem kívánja. Csupán kiemeli, hogy az alperes október 29-én a bróker tanácsa ellenére ragaszkodott a nyitott pozíciói jelentős részének megtartásához, még azon az áron is, hogy a veszteségek fedezésére a tőkeszámláján lévő részvények eladása révén befolyt összeget használja fel a felperes. Ilyen adatok mellett nem volt logikátlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes kárának releváns oka nem az október 27-ei tájékoztatás elmaradása, hanem az adott tőzsdei ügyletekre jellemző kockázat volt, amelyet mint befektetőnek magának kell viselnie.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.105/2001. sz.)