adozona.hu
EH 2002.669
EH 2002.669
Abból, hogy a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére 1999. január 1-jét követően az APEH Megyei Igazgatóságának Járulékigazgatósága jogosult, nem következik, hogy a behajtás szempontjából adónak minősülő társadalombiztosítási járulékkövetelés az APEH követelésévé vált. Ebből következően az APEH Megyei Igazgatósága csak az adóssal szemben fennálló saját követelését számíthatja be az adós által elismert áfa követelésébe. A költségvetés más alrendszerét megillető adósi tar
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolása iránti eljárás 1995. június 26-án indult, melyet a bíróság 1995. szeptember 18-án rendelt el. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felszámoló 1998. május 6-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz az 1998. február 24-én készített zárójelentését annak mellékleteivel, amelyben a felszámolási eljárás befejezését technikai lebonyolíthatatlanság miatt a módosított Cstv. 63/...
EH 2002.669 Abból, hogy a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére 1999. január 1-jét követően az APEH Megyei Igazgatóságának Járulékigazgatósága jogosult, nem következik, hogy a behajtás szempontjából adónak minősülő társadalombiztosítási járulékkövetelés az APEH követelésévé vált. Ebből következően az APEH Megyei Igazgatósága csak az adóssal szemben fennálló saját követelését számíthatja be az adós által elismert áfa követelésébe. A költségvetés más alrendszerét megillető adósi tartozásba való beszámításra jogszerűen nem kerülhet sor [Ptk. 296. § (1) bek., 1991. évi XCI. tv. (Art.) 3. § (1) bek. a) pont, (2) bek., (3) bek. b) pont, 32. § (3), (4) és (5) bek., 49. § (2) bek. b) pont, 75. §, 97. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 36. §, 52. § (5) bek., 56. § (2) bek., 57. § (1) bek. a) pont, 58. § (1) bek., 63/A. §].
Az adós felszámolása iránti eljárás 1995. június 26-án indult, melyet a bíróság 1995. szeptember 18-án rendelt el. Az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.A felszámoló 1998. május 6-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz az 1998. február 24-én készített zárójelentését annak mellékleteivel, amelyben a felszámolási eljárás befejezését technikai lebonyolíthatatlanság miatt a módosított Cstv. 63/A. §-a szerint kérte befejezni. Zárójelentésében a felszámoló arról tájékoztatta a bíróságot, hogy az adós 2 015 000 Ft áfa-követeléssel rendelkezik, amely vagyon felosztására vonatkozó javaslatát előterjesztette. A zárójelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatban a megyei Egészségbiztosítási Pénztár és a megyei Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyújtottak be kifogást. Az egyeztetések eredményeként a megyei Egészségbiztosítási Pénztár utóbb kifogását visszavonta, tekintettel arra, hogy a felszámoló a jogfenntartással bejelentett, és az eljárás során pontosított hitelezői igényét a kívánt módon vette nyilvántartásba.
Az APEH a felszámoló tevékenységével kapcsolatos kifogását visszavonta. Fenntartotta azonban a kifogást a felszámoló által módosított zárójelentés és vagyonfelosztási javaslat vonatkozásában és annak megállapítását kérte, hogy az elismert, és utóbb a felszámoló által is módosított 1 939 628 Ft összegű, az adóssal szemben fennálló áfa-fizetési kötelezettségébe beszámíthassa a felszámolás kezdő időpontjában lejárt 98 372 Ft összegű adótartozásból eredő követelését. A további tartozását pedig beszámíthassa a megyei Egészségbiztosítási Pénztártól jogutódlás folytán hozzá került társadalombiztosítási járulékkövetelésbe.
A felszámoló nem kifogásolta az áfatartozásba az adós nem vitás összegű, nyilvántartott adótartozásának beszámítását. Elutasítani kérte viszont a hitelező további beszámítás iránti igényét a járuléktartozások vonatkozásában arra hivatkozva, hogy a társadalombiztosítási járulékból eredő követelésnek az 1999. február 1-jén bekövetkezett jogutódlás után az APEH Megyei Járulékigazgatósága csupán kezelője lett, azonban nem vált a követelés jogosultjává, ennél fogva saját tartozásába más követelését nem jogosult beszámítani.
Utóbb a felszámoló bejelentette, hogy az adós vagyonához tartozik az 1 939 628 Ft áfa-követelésen túl 38 325 Ft pénzösszeg is, melyre vonatkozó vagyonfelosztási javaslatát is megtette.
Az elsőfokú bíróság az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőnek a módosított zárójelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos kifogását a 61. sorszám alatt meghozott záróvégzésében bírálta el. A záróvégzésben az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezettnek nyilvánította. Rendelkezett az adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetéséről. A felszámoló díját 300 000 Ft + 75 000 Ft áfa összegben állapította meg. Intézkedett az adós bankszámlájának megszüntetéséről. Kötelezte a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére a társadalombiztosítási adatszolgáltatási kötelezettséggel összefüggésben.
A felszámoló módosított vagyonfelosztási javaslatát a következő módosítással hagyta jóvá: megállapította, hogy az adós összes tartozása 30 565 000 Ft, melyből felszámolási költség 639 000 Ft és hitelezői igény 29 926 619 Ft. Megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet rendelkezik 1 939 628 Ft áfa-követeléssel. Helyt adott az APEH Megyei Igazgatósága beszámítási kifogásának. Megállapította, hogy a "Cstv. 36. §-a alapján az áfa-követelést az APEH beszámította az APEH Járulékigazgatósága által érvényesített "e" kategóriás 4 367 049 Ft járulék hitelezői igénybe", ezzel a járulékigény 2 427 421 Ft-ra csökkent. Megállapítása szerint a járulékkövetelés "g" kategóriás részére az adós vagyona nem nyújt fedezetet. Megállapította továbbá, hogy az adós rendelkezik 38 325 Ft záró pénzeszközzel, melyet kiutalni rendelt az "APEH járulék "a" kategóriás felszámolási költség 174 860 Ft összegének részbeni fedezetéül azzal, hogy 136 535 Ft "a" kategóriás járulék felszámolási költség fedezetlen". Kifejtette, hogy az adós a 136 535 Ft-on túl nem rendelkezik fedezettel a felszámoló díja, 20 000 Ft felszámolási eljárási illeték, továbbá 89 000 Ft felszámoló által előlegezett felszámolási költség kiegyenlítésére sem.
A végzés indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a megjelölt jogszabályváltozás folytán az APEH Területi Járulékigazgatóságai lettek a társadalombiztosítási igazgatási szervek jogutódai. A társadalombiztosítási járulékigények érvényesítésével kapcsolatos feladatkör átvétele a követelés jogcímét az elsőfokú bíróság megállapítása szerint sem változtatta meg. Hivatkozott azonban az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 32. §-a (5) bekezdésére, mely szerint adótúlfizetést az adóhatóság csak az esetben fizethet vissza a befizetőnek, ha nincsen a hatóság által nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása. Az adós társadalombiztosítási járuléktartozása nem kétségesen adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Ezért az elsőfokú bíróság - álláspontja szerint - az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőt a csődtörvény 36. §-a szerint a beszámítás joga megillette nem csak a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé vált adókövetelésébe, hanem az általa behajtandó társadalombiztosítási járulékkövetelésbe is. Az elsőfokú bíróság végzésében hivatkozott arra, hogy miután az adós gazdálkodó szervezet tartozása az adóhatósággal szemben "e" kategóriában magasabb összegű volt, mint az áfa követelése, ezáltal a beszámítás folytán az áfa-követelés megszűnt. "Így a megyei bíróság érdemben módosította a vagyonfelosztási javaslatot és az adós záró pénzeszközét rendelte a Cstv. 57. §-a (1) bekezdés a) pontja szerinti társadalombiztosítási járulék felszámolási költség részbeni fedezetéül való felhasználására a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerinti esedékesség figyelembevételével. "
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, amelyben kizárólag az adóst illető 1 939 628 Ft áfa-visszafizetési kötelezettségbe való társadalombiztosítási járuléktartozás beszámítását sérelmezte.
Nem kifogásolta az adótartozás beszámítását, valamint a záróvégzésnek az egyéb, a 38 325 Ft pénzösszeg felosztására vonatkozó rendelkezést, valamint a felszámoló által előlegezett, az eljárás során meg nem térült felszámolási költségnek 89 000 Ft-ban történt megállapítását sem.
Álláspontja szerint az APEH Járulékigazgatósága mint jogutód nem volt jogosult a felszámolási eljárásban a Cstv. 36. §-a alapján beszámítani az APEH áfa visszafizetési kötelezettségből eredő adótartozását az adós társadalombiztosítási járuléktartozásába.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság végzésében hitelezőként a társadalombiztosítási jellegű tartozások vonatkozásában az APEH Járulékigazgatóságát jelölte meg, holott a Járulékigazgatóság még nem is létezett, amikor a felszámoló az adott ügyben az első zárójelentését már elkészítette. Utalt arra is, hogy az APEH mint hitelező jogfenntartó nyilatkozattal kapcsolatos gyakorlata más hitelezők és a felszámoló érdekét is sérti. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy az APEH hitelezői igényét a cég megszűnéséig módosíthatja. Érdemben fenntartotta a beszámítással kapcsolatban az elsőfokú eljárás során tett valamennyi nyilatkozatát.
A fellebbezésre az APEH Megyei Igazgatósága hitelező tett észrevételt, melyben az elsőfokú bíróság végzése fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló fellebbezésében figyelmen kívül hagyta az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. tv. (Art.) 1999. január 1. napjától hatályos rendelkezéseit, melyből következően az APEH Igazgatóságának szükségtelen volt új igénybejelentést benyújtani a felszámolóhoz, mert az Art. 97. §-a 2. pontja szerint az adónak minősülő járulékok tekintetében hitelezőként az APEH területi szerve jár el. Ebből következően, a jogszabályváltozás alapján "a társadalombiztosítási követelés érvényesítésére jogosult szerv személyében történt változás, a követelés jogcíme azonban változatlan maradt."
Álláspontja szerint téves a felszámolónak a Cstv. 36. §-a szerinti beszámítás tárgyában kifejtett álláspontja is, tekintettel arra, hogy "a hitelező a Cstv. 36. §-a alapján az Art. 32. § (5) bekezdésére figyelemmel számította be a járuléktartozásból eredő követelését - mely követelés szintén adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül - az adós áfa-követelésébe."
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül [módosított Cstv. 6. §-a (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 228. §-a (3) bekezdése, 253. §-a (3) bekezdése]. A végzés egyéb rendelkezései, megállapításai fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek.
Nem volt vitás a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az adós vagyonához tartozik 1 939 628 Ft, az APEH által elismert áfakövetelés. E vagyon felosztásával összefüggésben két lényeges kérdésben kellett állást foglalni.
Egyfelől elbírálandó volt, hogy az 1998. február 24-én elkészített zárójelentéssel, vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatban a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelező jogfenntartó nyilatkozata alapján 1999. január 1-je után jogosult volt-e az APEH Megyei Járulékigazgatósága bármilyen nyilatkozatot tenni. Másrészt állást kellett foglalni abban a vitás kérdésben, hogy az APEH terhére megállapított áfafizetési kötelezettségbe 1999. január 1-je után beszámítható-e az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában már fennálló társadalombiztosítási tartozása.
Nem volt vitás a felek között, hogy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és az APEH Megyei Igazgatósága is hitelezői igényét a felszámolóhoz jogfenntartó nyilatkozattal jelentette be, melyet a felszámoló így fogadott el és vett nyilvántartásba. A felszámoló által a bejelentéskor nem kifogásolt, jogszabály által nem tiltott jogfenntartó nyilatkozat alapján e hitelezők követelésüket a záróvégzés meghozataláig egyeztethették és módosíthatták. Természetesen csak a zárómérleg (jelentés) fordulónapjáig számítottan. A felszámoló maga sem hivatkozott arra, hogy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, illetőleg az APEH Megyei Igazgatósága, mint jogutód a hitelezői követeléseket a módosított zárómérleg (jelentés) fordulónapját követő időre változtatta volna meg.
Az APEH Járulékigazgatósága jogutódlását a társadalombiztosítási jellegű követelések vonatkozásában 1999. január 1-jétől jogszabályok állapították meg, ezért a jogutódlást a felszámolóhoz külön bejelenteni nem kellett. [Az adózás rendjéről szóló, módosított 1991. évi XCI. tv. (Art.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 49. §-a (2) bekezdésének b) pontja, 97. §-a z) pontja, a 11/1999. (II. 1.) Korm. rendelet 4. §-a, amely az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendeletet módosította.]
Mindezek alapján megállapítható, hogy az adós társadalombiztosítási tartozásával kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére 1999. január 1-jét követően az APEH Megyei Igazgatóságának Járulékigazgatósága volt jogosult.
Ebből azonban nem következik az, hogy az APEH Járulékigazgatósága által behajtandó, a behajtás szempontjától adónak minősülő társadalombiztosítási járulék követelés az APEH követelésévé vált. A módosított Art. 3. §-a (1) és (2) bekezdése szerint az Art. hatálya kiterjed az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap, vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre, melyeket az APEH saját nevében érvényesít ugyan, azonban a későbbiek során az adóhatóság az alapok felé elszámolási kötelezettséggel tartozik. Ez következik az 1997. évi LXXX. törvénynek az 1998. évi XCI. tv. 38. §-a, módosított 53. §-a (1) bekezdésében megállapított abból a rendelkezésből, hogy 1999 januártól kezdődően a járulék-bevallási és befizetési kötelezettségek nyilvántartására, és az azokra teljesített befizetések elszámolására az APEH-nél új járulék-folyószámlát kell nyitni. A járulékkötelezettség, a késedelmi pótlék és bírságok befizetésére az APEH nevén vezetett önálló számlák szolgálnak.
A módosított Cstv. 36. §-a szerint az adott felszámolási eljárásban beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. A felszámolási eljárásban is alkalmazandó Ptk. 296. §-a (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. Az idézett jogszabályból csak az a következtetés vonható le, hogy a kötelezett (az adott ügyben) az áfatartozás vonatkozásában az APEH Megyei Igazgatósága csak az adóssal szemben fennálló saját követelését számíthatja be. Az általa behajtandó, de a költségvetés más alrendszerét megillető adósi tartozásba való beszámításra jogszerűen nem kerülhet sor.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor záróvégzésében arra jogosította fel az APEH Megyei Igazgatósága hitelezőt, hogy áfa-fizetési kötelezettségét az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában már lejárt adótartozásán túl az ugyancsak a kezdő időpontban lejárt társadalombiztosítási tartozásba is beszámítsa.
Tévedett továbbá az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a követelések beszámíthatóságát megállapítva úgy határozott; a felszámoló által elkészített, módosított vagyonfelosztási javaslatot a beszámítás alapján maga módosítja, tehát a módosított vagyonfelosztási javaslattól a záróvégzésében írtak szerint eltér.
A vagyonfelosztási javaslat elkészítése a felszámoló kizárólagos hatáskörébe tartozik, melyért a felelősséget is a felszámoló vállalja. Ezért a vagyonfelosztási javaslatot a bíróság nem módosíthatja. Abban az esetben ha megállapítása szerint a vagyonfelosztási javaslatot valamilyen okból módosítani szükséges, a helyes eljárás az, ha a bíróság visszaadja a felszámoló részére a zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot a meghatározott, szükségesnek tartott módosítás elvégzése, átvezetése céljából.
A jelen ügyben a felszámoló a módosított vagyonfelosztási javaslatot elkészítette, amelyet az 1999. május 18-án tartott zárótárgyaláson megindokolt és kiegészített. Annak alapján az adós nem vitás vagyona, az 1 939 628 Ft áfakövetelés felosztható volt, a módosított Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrend betartásával. A Legfelsőbb Bíróság az adós követelését a vagyonfelosztási javaslat szerint a felszámolóra és az APEH Járulékigazgatósága hitelezőre engedményezte a módosított Cstv. 52. §-a (5) bekezdésében és 56. §-a (2) bekezdésében foglaltak szerint azzal, hogy abból szükséges kiegyenlíteni a felszámolási költségnek minősülő, az eljárás illetékfeljegyzése jogos volta miatt le nem rótt, az államot illető felszámolási eljárási illetéket is.
Más kérdés az, hogy az Art. 75. §-a értelmében az áfa- visszaigénylés felől az adóhatóság jogosult adóigazgatási eljárás keretében dönteni. Az Art. 32. §-a (3) és (4) bekezdése pedig, tekintettel a törvény 3. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglaltak is felhatalmazza az adóhatóságot arra, hogy a visszaigényelt adót az adós gazdálkodó szervezetet terhelő, fennálló adótartozásra tekintettel az ott megállapított szabályok betartása mellett visszatartsa. Ezzel a lehetőségével azonban az adóhatóság majd csak akkor élhet, amikor hozzá az adó (áfa) visszaigénylésére vonatkozó kérelmet az engedményesek benyújtják. Ebből következően az elsőfokú bíróság végzése indokolásában az Art. 32. §-ában foglaltakra is tévesen hivatkozott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a módosított Cstv. 6. §-a (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 253. §-a (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felszámoló kiegészített, módosított vagyon felosztási javaslatát és a végzés jogerőre emelkedett megállapításait elfogadva a rendelkező részben foglaltak szerint határozott az adós vagyonának felosztásáról. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32.817/1999. sz.)