adozona.hu
EH 2003.908
EH 2003.908
A fiatalok otthonteremtését elősegíteni kívánó illetékkedvezmény akkor is jár, ha a szükséges nyilatkozatot a szerződés benyújtása után teszik meg [1990. évi XCIII. tv. 26. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2000. augusztus 22-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az R., O. 66. szám alatti házas ingatlant 3 millió forint vételárért. Az adásvételi szerződést 2000. augusztus 30-án nyújtotta be a földhivatalhoz. A felperes a 2000. szeptember 25-én az illetékhivatalhoz benyújtott beadványában kérte az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (6) bekezdése szerinti kedvezmény alkalmazását. Csatolta egyben az ugyanezen napon kelt nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hog...
EH 2003.908 A fiatalok otthonteremtését elősegíteni kívánó illetékkedvezmény akkor is jár, ha a szükséges nyilatkozatot a szerződés benyújtása után teszik meg [1990. évi XCIII. tv. 26. §].
A felperes a 2000. augusztus 22-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az R., O. 66. szám alatti házas ingatlant 3 millió forint vételárért. Az adásvételi szerződést 2000. augusztus 30-án nyújtotta be a földhivatalhoz. A felperes a 2000. szeptember 25-én az illetékhivatalhoz benyújtott beadványában kérte az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (6) bekezdése szerinti kedvezmény alkalmazását. Csatolta egyben az ugyanezen napon kelt nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy 35 év alatti személy, akinek a 2000. augusztus 22-i szerződés szerinti lakásvásárlása az első lakásvásárlás.A bejelentett forgalmi értéket az illetékhivatal elfogadta, és a 2000. november 21-én kelt fizetési meghagyásában - 2%-os illetékkulcs alkalmazásával - kötelezte a felperest 42 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére. A kedvezmény iránti kérelemnek nem adott helyt. A felperes a fizetési meghagyás ellen bejelentett fellebbezésében az Itv. 26. § (6) bekezdése szerinti rendelkezésre és korábbi nyilatkozatára figyelemmel kérte a vagyonátruházási illeték 21 000 Ft-ra történő csökkentését. Az alperes a 2001. március 29. napján hozott határozatában a fellebbezést elutasította, a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az Itv. 26. § (9) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatát nem csatolta, így azt az illeték kiszabásakor nem lehetett figyelembe venni. A nyilatkozattétel elmulasztásának kimentésére igazolási kérelmet sem terjesztett elő, ezért illetékkedvezményre nem jogosult.
A felperes keresetében a határozatok megváltozatását, a fizetendő vagyonszerzési illeték 21 000 Ft-ra történő leszállítását kérte. Azzal érvelt, hogy az Itv. 26. § (6) bekezdése szerinti kedvezmény megilleti, mivel a törvényi feltételeknek megfelel. A nyilatkozattételre megállapított határidő nem jogvesztő, a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatát még a fizetési meghagyás kibocsátása előtt megtette, ezért azt az alperesnek figyelembe kellett volna vennie.
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes személyi körülményeit illetően jogosult az Itv. 26. § (6) bekezdése szerinti illetékkedvezmény igénybevételére. A vagyonszerzést követően erre vonatkozó nyilatkozatát olyan időpontban jelentette be, amikor a hatóság az értékbecsléssel kapcsolatos eljárást még nem folytatta le, fizetési meghagyását még nem bocsátotta ki. Az illetékhivatal az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. §-ában foglalt eljárási szabályt megszegte azzal, hogy a felperesi nyilatkozat tárgyában nem döntött, és nem adta indokát annak sem, hogy azt miért hagyta figyelmen kívül. Tévesen nem hívta fel a felperest igazolási kérelem benyújtására hiánypótlás keretében. Az alperesnek pedig mindezt hivatalból észlelnie kellett volna. Megállapította azt is, hogy a jogerős másodfokú határozat iratellenesen rögzíti, hogy a kedvezményre vonatkozó nyilatkozat előterjesztésére a fizetési meghagyás átvétele után került sor. Jogi álláspontjából következően az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a fizetési meghagyásra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Előírta, hogy az új eljárás során "a kedvezmény igénybevételére vonatkozó beadványról - mint igazolási kérelemről, ha szükséges, annak kiegészítését követően - az elsőfokú hatóság köteles dönteni, és e döntés tartalmától függően határozni a fizetendő illeték mértékéről".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Az Itv. 26. § (6) bekezdésében, (9) bekezdésében, a 78. § (1) bekezdésében foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves. A felperes nem a vagyonszerzés illetékkiszabásra benyújtásakor nyilatkozott arról, hogy kéri a kedvezményt, hanem elkésetten, ezért nem volt jogosult arra. Fizetési meghagyása megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. A felperes legfeljebb igazolási kérelmet terjeszthetett volna elő a mulasztás kimentésére. A 2000. szeptember 25-i beadványt azonban sem elnevezése, sem tartalma szerint nem lehet igazolási kérelemnek tekinteni. Az csupán kedvezményre irányuló nyilatkozatnak minősül. Az igazolás kérelemre induló eljárás, az hivatalból - kérelem hiányában - nem folytatható le. Az eljárást megindító kérelem benyújtását hiánypótlásként nem lehet előírni.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos:
A felek egyező nyilatkozatára, a jogerős ítéletben megállapított és felülvizsgálati eljárásban nem vitatott tényállásra, az Itv. 26. § (9) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintette, hogy a felperes a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatát a vagyonszerzés illetékkiszabása céljából történő bejelentését követően, még a fizetési meghagyás meghozatalát megelőzően terjesztette elő igazolási kérelem nélkül, és azt is, hogy a nyilatkozattételre nyitva álló határidő elmulasztásához az Itv. nem fűz jogvesztő jogkövetkezményt.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a fizetési meghagyás formailag, alakiságát tekintve megfelelt az Itv. 78. § (1) bekezdésében foglaltaknak. E törvényhely szerint ugyanis a határozatnak minősülő fizetési meghagyásnak a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat kell tartalmaznia. A törvényi szabályozásból következően, ha a közigazgatási szerv a kért kedvezményt nem veheti figyelembe, vagy nem kívánja figyelembe venni az illetékkiszabásnál, arról külön rendelkeznie nem kell, azt indokolni nem köteles. Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a mulasztás kimentése, az igazolás kérelemre induló eljárás, és hivatalból nem folytatható le, illetve, hogy a felperes 2000. szeptember 25-i nyilatkozata sem elnevezésében, sem tartalmában nem minősíthető igazolási kérelemnek. Mindez azonban felülvizsgálati kérelmének alaposságát nem teremti meg.
A szerző félnek - az Itv. 26. § (9) bekezdéséből következően - nem vitásan az illetékkedvezmény szerinti feltételek meglétéről a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor kell írásban nyilatkoznia. A határidő elmulasztásához azonban az Itv. semmilyen konkrét jogkövetkezményt nem fűz, e határidőt nem tekinti jogvesztőnek. Ezért a felperesnek a közigazgatási eljárás során lehetősége volt nyilatkozatot tenni nemcsak a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor, hanem ezt követően is a kedvezményre vonatkozóan egészen a másodfokú jogerős határozat meghozataláig. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az Itv. 26. § (6) és (9) bekezdése szerinti rendelkezés - a jogszabály módosításról rendelkező 1998. évi LX. törvény 14. §-ához fűzött indokolással összhangban - a törvény által bevezetett, fiatalok otthonteremtését elősegíteni kívánó kedvezmény igénybevételét kizárólag a szerző fél nyilatkozatára alapította. A visszaélések elkerülése érdekében az Itv. csak a kedvezmény jogosulatlan igénybevételét szankcionálja. Ha ugyanis az illetékhivatalnak ellenőrzése során vagy más forrásból tudomására jut, hogy a kedvezmény alkalmazásának a nyilatkozat alapján nem lett volna helye, intézkedhet az illeték helyesbítése iránt, ennek során az illetékkülönbözet háromszorosát kell előírnia [Itv. 87. § (3) bekezdése].
Tekintettel arra, hogy az Itv. a kedvezmény igénybevételét kizárólag a szerző fél nyilatkozatára alapította, az elkésetten, de még a fizetési meghagyás kibocsátása előtt benyújtott nyilatkozat kapcsán a hatóságnak igazolási kérelem nélkül is figyelembe kellett volna vennie a felperes kedvezményre vonatkozó nyilatkozatát. Az előzőekben kifejtettekből következően a határidő elmulasztásának nem lehet jogkövetkezménye a kedvezmény meg nem adása. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, ha a törvény a határidő elmulasztásához jogvesztő jogkövetkezményt nem fűz, a mulasztás kizárólag törvény szerinti módon szankcionálható. Semmiképpen sem eredményezheti a törvény szerinti kedvezmény megvonását, meg nem adását ilyen tartalmú kifejezett törvényi rendelkezés hiányában.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta. Az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltak és az Itv. 26. § (9) bekezdésében rögzített törvényhelyek alapján kell eljárnia az elsőfokú hatóságnak. Figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a felperes kedvezményre való jogosultság iránti nyilatkozatát még a fizetési meghagyás kibocsátása előtt megtette. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.294/2002.)