adozona.hu
EH 2003.906
EH 2003.906
A televíziós műsorszolgáltatás és a filmforgalmazás elhatárolása áfa szempontból [1992. évi LXIV. tv. 30. §, 2. sz. melléklet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997. január-augusztus, valamint október-november hónapok vonatkozásában forgalmi adó ellenőrzést végzett.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes többségében külföldi, kisebb részben magyar filmgyártók által készített dokumentum- és természetfilm műalkotások felhasználói jogát vásárolta meg azzal, hogy a filmekből összeállított programot kábeltelevíziós hálózatok számára terjeszti és továbbhasznosítja. Az egyes filmeket szinkronizálja, illetőleg felirattal lá...
EH 2003.906 A televíziós műsorszolgáltatás és a filmforgalmazás elhatárolása áfa szempontból [1992. évi LXIV. tv. 30. §, 2. sz. melléklet].
Az adóhatóság a felperesnél 1997. január-augusztus, valamint október-november hónapok vonatkozásában forgalmi adó ellenőrzést végzett.A vizsgálat megállapította, hogy a felperes többségében külföldi, kisebb részben magyar filmgyártók által készített dokumentum- és természetfilm műalkotások felhasználói jogát vásárolta meg azzal, hogy a filmekből összeállított programot kábeltelevíziós hálózatok számára terjeszti és továbbhasznosítja. Az egyes filmeket szinkronizálja, illetőleg felirattal látja el, és összeszerkeszti napi műsorsorozattá. Önállóan nem készít filmet. A felperes műsorterjesztési szerződés keretében adja át a kábeltelevízióknak ezeket a programokat, amelyek vállalják a kábeltelevíziós rendszeren belüli elosztást. Az előfizetők előfizetői díj ellenében több tv-programot, így az S. Tv. műsorát is nézhetik. A tv műsorsugárzási jogot értékesít, a műsorhoz a kábeltelevízióknak változtatási joguk nincsen. Az adóhatóság megkereste a KSH-t a tevékenység besorolására, amely úgy válaszolt, hogy ez a szolgáltatás az SZJ 19-1420 televízió műsorszolgáltatás keretébe sorolható, amely az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése, illetőleg a 2. számú melléklete szerint tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül. Ezért nem járt el helyesen a felperes, amikor ezt általános forgalmi adóköteles tevékenységnek minősítette, ezért köteles helyesbítő számla kibocsátására.
Az ellenőrzés megállapította azt is, hogy a külföldi szolgáltatások igénybevétele címén a külföldi filmjogok ellenértékét az Áfa tv. 40. § (2) bekezdése alapján számították, mivel ha a belföldi adóalany olyan külfölditől vesz igénybe szolgáltatást, amelynek nem Magyarországon van a telephelye, az általános forgalmi adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, egy hónappal később pedig a 36. § (1) bekezdés c) pontja alapján visszaigényelheti.
A felperes elszámolta ezt az általános forgalmi adót, de úgy, hogy az SZJ 1912 filmforgalmazás kategóriában az általános forgalmi adó mértékét 12%-osnak tekintette.
A revízió megállapítása szerint az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés és 38. § (1) és (2) bekezdés következtében a levonható és a le nem vonható általános forgalmi adót elkülönítetten kell nyilvántartani, majd az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható részre.
A felperes nem vette figyelembe, hogy a tárgyi adómentes szolgáltatáshoz az előzetesen felszámított adó nem vonható le, így ezt az arányosítást nem végezte el. Ennek következményeképpen az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére összesen 20 974 000 Ft adóhiányt, 2 097 000 Ft bírságot és 6 718 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes 1999. március 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen kérte e határozatok hatályon kívül helyezését tekintettel arra, hogy programokat, televíziós felvételeket nem készített, álláspontja szerint a szinkronizálás és a feliratozás nem tartozik a "készítés" fogalmába, hanem csak a magyarországi forgalmazásra való felkészítést jelenti. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy filmforgalmazás szolgáltatást végzett, ezért helytelenül járt el az adóhatóság, amikor a tevékenységét a televíziós műsorszolgáltatásba sorolta.
Másodlagosan a felperes vitatta az adóhatóság által megállapított adókülönbözet kiszámításának módját is. Arra hivatkozott, hogy miután az általa felszámított általános forgalmi adó befizetése megtörtént, helytelenül számították ki a bírság alapját. Az adókülönbözet ugyanis nem minősülhetett egyúttal ugyanolyan mértékben adóhiánynak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a filmforgalmazásra jogosult vállalkozásoktól filmek forgalmazási jogát vásárolta meg, erre az általa kötött szerződés feljogosította. A filmforgalmazási jogok birtokában a felperes összeállította a filmcsatorna programját (a filmek egymásutánját), illetve alvállalkozókkal végeztette el a magyar nyelvű hangalámondást. Az S. Tv filmcsatorna programját más programmal együtt egy műsorszóró vállalkozás juttatja el addig a pontig, ahonnan a kábelrendszerek saját eszközeikkel leveszik, és a tv- készülékekhez juttatják. E tevékenységre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperesi tevékenység az SZJ 1914 rádiós és televíziós szolgáltatás készítése és adása. E szám alá tartozik a televízió számára készített felvételekből rögzített tv-műsorok készítése adás céljából is, illetve azok valamilyen rendszer szerinti sorba rakása, illetve a sugárzást, a műsorba kerülését megelőzően a műsorba kerülés rendszerének a meghatározása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint is a filmek sorrendiségének meghatározásával és szerkesztésével egy minőségileg új szolgáltatás jött létre, mert a filmek tv-műsorként kerültek értékesítésre, tehát a Központi Statisztikai Hivatal besorolása helyes volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem terjedt ki valamennyi kereseti kérelemre.
Másodlagosan iratellenesnek tekintette a megállapított tényállást a felperes. Álláspontja szerint a helyszíni szemle megállapítása ugyanis ellenkezett a jogerős ítélet megállapításával.
Az alperes a megtartott nyilvános felülvizsgálati tárgyaláson a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában alaptalan, a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában alapos.
Az elsődleges kereseti kérelem jogkérdés volt, annak eldöntése, hogy helyesen sorolta-e be az adóhatóság a felperesi tevékenységet, és ennek melyek voltak az adójogi következményei.
Az eljárt bíróság a peres eljárás során valamennyi okirat, a KSH állásfoglalás, valamint a KSH dolgozóinak tanúvallomása mérlegelésével hozta meg ítéletét.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában erre rámutatott, a bizonyítékok mérlegelésével hozott jogerős ítélet felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárás során nincsen lehetőség. A bizonyítékok mérlegelése kizárólag akkor bírálható felül, amennyiben a tényállás hiányos, ellentmondó, illetőleg okszerűtlen következtetéseket von le. A Legfelsőbb Bíróság jelen esetben ilyet nem észlelt.
A felperes által az iratokhoz becsatolt keretszerződés önmagában is megállapítja, hogy a felperes mint műsorszolgáltató a szerződésben szereplő kedvezményes feltételekkel biztosítja az S. Tv. Rt. által készített S. Televízió elnevezésű programnak a kábeltelevízió szervezetek által üzemeltetett kábeltelevíziós rendszerek szolgáltatás csomagjában történő vezetékes elosztásának jogát.
E szerződési megfogalmazások alapján a felperes összeállított műsorokat szolgáltatott mint saját programot. Kétségtelen tény, hogy ez egy speciális és nem az úgynevezett "klasszikus" tv-műsor volt. Ugyanakkor mégis műsorszolgáltatásnak, egyéni program nyújtásának és nem az egyes filmek forgalmazásának felelt meg.
Nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság ellentmondást a helyszíni tényrögzítés és azt ítéleti következtetések között. A helyszíni szemlén a bíróság a jegyzőkönyvben rögzítette a felperes által előadott munkafolyamat részleteit. E munkafolyamatot összevetve a szerződésben foglaltakkal, valamint az egyéb nyilatkozatokkal és bizonyítékokkal a bíróság helyes jogkövetkeztetést vont le.
Tekintettel arra, hogy a perbeli eldöntendő kérdés jogkérdésnek minősült, ezért a Legfelsőbb Bíróság sem találta szükségesnek szakértő kirendelését.
A perben vizsgált időszak 1997. év volt, így az 1999-től hatályba lépett szolgáltatás általános forgalmi adó besorolása jelen ügyben nem volt figyelembe vehető.
A felperes a keresetében másodlagos kérelmet is előterjesztett, arra az esetre, amennyiben a besorolás jogkérdésében a bíróság nem adna helyt kérelmének, kérte az adókülönbözet kiszámításának módja tekintetében a bírósági felülvizsgálatot.
Az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos kereseti kérelméről nem döntött, és ezzel a Pp. 213. § (1) bekezdésében, valamint a Közigazgatási Kollégium 34. számú állásfoglalásában foglaltakat is megsértette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/B. § alapján alkalmazandó 252. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.371/2001.)