adozona.hu
EH 2001.582
EH 2001.582
Munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy a munkáltatót terheli-e kártérítési felelősség a korengedményes nyugdíjazás folytán esedékessé vált nyugdíj és postaköltségek átutalásának elmaradása, emiatt a nyugdíj folyósításának meghiúsulása miatt. A munkavállaló kára - eltérő megállapodás hiányában - a megállapodásban megjelölt nyugdíj teljes összege a saját jogú nyugellátásra jogosultsága eléréséig [181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet, Pp. 22. § (2) bekezdés, 349. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát a felek 1999. június 30-án közös megegyezéssel megszüntették.
A felperes amiatt élt keresettel, mert az alperes a felperes korengedményes nyugdíjazásáról 1999. június 21-én létrejött megállapodásuk ellenére a nyugdíj összegét és a postaköltségek arányos részét nem utalta át a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elkülönített számlájára. A felperes kérte az alperes kötelezését a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által megállapított havi 37 200 forint korengedményes nyugdíjnak m...
EH 2001.582 Munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy a munkáltatót terheli-e kártérítési felelősség a korengedményes nyugdíjazás folytán esedékessé vált nyugdíj és postaköltségek átutalásának elmaradása, emiatt a nyugdíj folyósításának meghiúsulása miatt.
A munkavállaló kára - eltérő megállapodás hiányában - a megállapodásban megjelölt nyugdíj teljes összege a saját jogú nyugellátásra jogosultsága eléréséig [181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet, Pp. 22. § (2) bekezdés, 349. § (1) bekezdés].
A felperes munkaviszonyát a felek 1999. június 30-án közös megegyezéssel megszüntették.A felperes amiatt élt keresettel, mert az alperes a felperes korengedményes nyugdíjazásáról 1999. június 21-én létrejött megállapodásuk ellenére a nyugdíj összegét és a postaköltségek arányos részét nem utalta át a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elkülönített számlájára. A felperes kérte az alperes kötelezését a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által megállapított havi 37 200 forint korengedményes nyugdíjnak megfelelő kártérítésre - a munkanélküli járadéka beszámításával -, mivel az alperes szerződésszegése miatt az Igazgatóság a határozatát visszavonta, a nyugdíjat nem folyósította.
A munkaügyi bíróság határozatával kötelezte az alperest 275 377 forint és középarányos kamata, valamint 2000. november 1-jétől 2002. november 30-áig havi 37 200 forint, továbbá 2000. július 10-ig 9289 forint, 2000. augusztus 10-éig 8649 forint, 2000. szeptember 10-éig 9570 forint, 2000. október 10-éig 8649 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes nem teljesítette a felperessel a munkaviszony keretében kötött megállapodást, ezért az ezzel összefüggő felperest ért kárért helyt kell állnia. A kártérítést 2002. november 30-áig, a felperes előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultsága eléréséig állapította meg a munkanélküli járadék beszámításával.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és mellőzte az alperes kötelezését a felperes részére 2000. november 1-jétől minden hónap 10-éig előre 2002. november 30-áig havi 37 200 forint megfizetésére. Ennek megfelelően az elsőfokú perköltséget leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a kárát az ítélethozatalig terjedő időre igényelheti, mint tényleges és bizonyított kárt. A jövőre nézve esedékes, meg nem határozható elmaradt jövedelem kárként való megítélésére a megyei bíróság nem látott lehetőséget.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az elsőfokú ítélet helybenhagyásával kérte az alperes kötelezését a 2000. november 1-je és 2002. november 30-a közötti időszakra havi 37 200 forint megfizetésére. Álláspontja szerint a felperest ért kár a jövőre nézve is bizonyossággal megállapítható a nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozata szerint, ezért tévesen mellőzte a másodfokú bíróság a jövőbeni kártérítésre kötelezést.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Utalt - egyebek között - a perben kifejtett, a munkaügyi bíróság hatásköre hiányával kapcsolatos álláspontjára.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperessel fennállt munkaviszonyában munkavállalóként 1999. június 21-én megállapodott az alperes munkáltatóval a 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet alapján a korengedményes nyugdíjazásáról, majd a felek 1999. június 30-án a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. A felperes részére e megállapodás alapján a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával havi 37 200 forint korengedményes nyugdíjat állapított meg 1999. július 1-jétől 2002. november 30-áig terjedő időszakra azzal, hogy felhívta az alperest a nyugdíj egyösszegű befizetésére. Ennek elmaradása miatt az igazgatóság a határozatát visszavonta, a felperes részére megállapított nyugdíj folyósítására a volt munkáltató alperes mulasztása miatt nem kerülhetett sor.
A felperes kára eszerint mint munkavállalónak a munkaviszony keretében a munkáltató alperessel kötött megállapodás teljesítésének alperes által történt elmulasztása miatt keletkezett. A munkaügyi bíróság ezért helytállóan állapította meg a hatáskörét a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kár megtérítésére irányuló igény tekintetében [Pp. 22. § (2) bekezdés, 349. § (1) bekezdés]. A jogvita jellegét nem érinti a munkaviszony időközben történt megszűnése.
A munkaügyi bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felperes kára az 1999. július 1-jétől 2002. november 30-áig terjedő időszakra megállapított havi 37 200 forint korengedményes nyugdíj elmaradásából áll. Az alperesnek ezt - az összegében, a folyósítás időtartama tekintetében nem vitatott - kárt kell megtérítenie az Mt. 174. § (1) bekezdése szerint fennálló felelőssége alapján. Következésképpen a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva tévesen mellőzte az alperes kötelezését a jogerős ítéletet követően - a 2002. november 30-áig - a felperes saját jogú nyugellátásra jogosultsága eléréséig. Ebben a tekintetben a munkaügyi bíróság álláspontja helytálló.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztató és az alperesnek 2000. november 1-jétől 2002. november 30-áig havi 37 200 forint megfizetésére kötelezését mellőző rendelkezését - az elsőfokú perköltség leszállítására vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érintette. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.276/2001/3. sz.)