adozona.hu
EH 2001.572
EH 2001.572
I. Általános kártérítés jövedelemkiesés miatt csak akkor állapítható meg, ha az elmaradt jövedelem, vagy annak egy része nem számítható ki. II. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál irányadó szempontok [Mt. 178. §, 183. § (2) bekezdés; 177. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ápolási asszisztensként állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, a munkáját 1988. áprilistól a krónikus belgyógyászati utókezelő osztályon végezte. A felperes a munkájával összefüggésben elszenvedett egészségkárosodás (gerincsérv) miatt indított keresetet az alperes ellen általános és nem vagyoni kár megtérítése iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 800 000 forint nem vagyoni és 400 000 forint általános kár megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a kerese...
EH 2001.572 I. Általános kártérítés jövedelemkiesés miatt csak akkor állapítható meg, ha az elmaradt jövedelem, vagy annak egy része nem számítható ki.
II. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál irányadó szempontok [Mt. 178. §, 183. § (2) bekezdés; 177. § (2) bekezdés].
A felperes ápolási asszisztensként állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, a munkáját 1988. áprilistól a krónikus belgyógyászati utókezelő osztályon végezte. A felperes a munkájával összefüggésben elszenvedett egészségkárosodás (gerincsérv) miatt indított keresetet az alperes ellen általános és nem vagyoni kár megtérítése iránt.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 800 000 forint nem vagyoni és 400 000 forint általános kár megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a porckorong sérv kiszakadása akkor történt, amikor a felperes a szabadságát töltötte (1998. augusztus 10-e és 14-e között), azonban a betegség kialakulása elkezdődhetett 1998. július utolsó napjaiban, amikor a munkavégzése során a vizes folyosón elesett. A bíróság e tények és az orvosszakértői vélemény, amely a betegség kialakulásánál szerepet tulajdonított a végzett munka jellegének (betegek emelése, mosdatása stb.), az Mt. 174. §-a alapján az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségének fennállására következtetett, figyelembe véve az MK 30. számú állásfoglalást is.
A bíróság értékelte, hogy a felperes túlnyomórészt az alperesnél szerzett betegsége miatt mozgásában korlátozottá vált, fájdalmai vannak, önmagát csak nehézségek árán képes ellátni, társas kapcsolatai beszűkültek, egyes korábbi tevékenységeket (pl. kirándulás) nem végezhet. E bizonyított jogsértésekkel az elsőfokú bíróság 800 000 forint nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak.
A 400 000 forint általános kártérítésben történt marasztalást a felperes elhelyezkedési nehézségeivel, rendszeresen mutatkozó kiadásaival (fűző, gyógyszerköltség) indokolta.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében törvénysértőnek találta a részletesen megjelölt vagyoni kárai helyett általános kártérítés megállapítását, az általános kártérítés alacsony összegét, a Pp. 206. §-ába ütköző mérlegelés miatt sérelmezte a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározását az általa kért 2 500 000 forint helyett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felperes a keresetében a lejárt időszakra vonatkozóan elmaradt jövedelmet, a jövőre nézve kártérítési járadékot igényelt. E kereseti kérelmeit az elsőfokú eljárásban mindvégig fenntartotta (pl. 5., 22., 24. sorszámú jegyzőkönyvek) azzal, hogy a követelés jogalapjaként hivatkozott az alperesnek vele már szóban közölt továbbképzési elképzeléseire, továbbá arra, hogy egymagában a közalkalmazotti jogviszony határozott ideje nem teszi alaptalanná a járadékigényt. Az elsőfokú bíróság ítéletében együttesen értékelte az általános kártérítési járadék jogalapjaként a felperes egyes időszakonként visszatérő dologi kiadásait (fűző stb.) és azt a körülményt, hogy a felperes feltételezhetően más munkáltatónál jövedelemre szert tett volna. Utóbbira nézve a tényállás hiányos; értékelés és vizsgálat nélkül maradt az a felperesi előadás, miszerint az alperes továbbképzési elképzelést közölt a felperessel. Az elsőfokú bíróság által értékelt körülmények továbbá nem felelnek meg az elmaradt jövedelemről szóló jogszabálynak [Mt. 178. § (3) bekezdése], illetve az általános kártérítés összege okszerűtlen mérlegelésen alapult. Az 1967-ben született felperes 1998. augusztusi munkavégzéssel összefüggő műtéte után megállapított egészségkárosodás folytán előállott 50%-os munkaképesség-csökkenésnél és a Legfelsőbb Bíróság MK 30. számú állásfoglalásán is alapuló teljes kártérítési felelősség mellett nem tekinthető okszerűnek a jövedelemkiesést is kompenzáló 400 000 forint általános kártérítés. Mindezek miatt az elmaradt jövedelem tekintetében a bizonyítási teher szabályait is figyelembe vevő bizonyítás kiegészítés alapján hozható csak meg olyan döntés, amely megfelel az Mt. 178. § rendelkezéseinek, figyelemmel az Mt. 183. §-ának a járadékról szóló szabályaira is. Általános kártérítés tehát csak akkor állapítható meg, ha az elmaradt jövedelem, vagy annak egy része nem számítható ki [Mt. 183. § (2) bekezdés]. A fentiek miatt a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése nélkül jogszabálysértően (megalapozatlanság) hagyta helyben az elsőfokú ítéletnek az általános kártérítésről szóló rendelkezését.
Az elsőfokú bíróság a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően értékelte az egészség megsértése miatt a felperest ért személyiségi jogi sérelmeket a nem vagyoni kártérítés jogalapja körében. Ez az értékelés azonban a felperes fiatal életkorát figyelembe véve az összegszerűség meghatározásánál nem okszerű, nem felel meg az ítélkezési gyakorlatnak sem, amely érvényesíti a nem vagyoni kártérítésnek az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozását célzó vagyoni előny nyújtását jelentő funkcióját. Az adott esetben a fiatal, egyedül élő szülő felperes életére szinte minden tekintetben kiható károsodást szenvedett, mivel munkaképességét jelentősen elvesztette, mozgásában, helyváltoztatásában, önmaga és gyermeke ellátásában, tartásában korlátozottá vált, komfortos lakása helyett alacsonyabb komfort fokozatúba kellett költöznie, párkapcsolata meghiúsult, nem tud olyan tevékeny és egészséges életet élni mint korábban. E jogsértések hozzávetőleges kiegyensúlyozására jogszabálysértő mérlegeléssel [Pp. 206. § (1) bekezdés] talált alkalmasnak 800 000 forintot (kamataival) az elsőfokú bíróság, következésképpen a jogerős ítélet e döntést jogszabálysértéssel hagyta helyben. A fenti körülményeket mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a sérelem bekövetkezésekori ár- és értékviszonyokat alapul véve 1 500 000 forint és ennek kamata alkalmas arra, hogy a felperesnek az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű másnemű előnyt nyújtson.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a részét, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletét a 400 000 forintot és kamatát meghaladó marasztalás tekintetében a keresetet elutasító döntést helybenhagyta, a munkaügyi bíróság ítélete érintett részére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés].
A másodfokú ítéletnek a nem vagyoni kártérítésről szóló - az elsőfokú ítéletet helybenhagyó - részét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.363/2001/3. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2006.1.27 A rehabilitációs munkakörre fennállt munkaviszony megszüntetése, a munkahelyi baleset miatt csökkent munkaképességű munkavállaló elhelyezkedési nehézségei a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozhatják [Mt. 177. § (2) bekezdés].
