adozona.hu
EH 2001.606
EH 2001.606
A kiemelkedően közhasznú szervezet is csak a nyilvántartásba vételét követő 3 év eltelte után lehet kedvezményezettje a személyi jövedelemadó 1%-ának [1996. évi CXXVI. tv. 4. § (1) bek., 6-7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Gy. Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) kérelmezőt a Fővárosi Bíróság 1997. december 30-án kelt végzésével vette nyilvántartásba, majd 5. sorszámú végzésével 1998. január 1-jétől kezdődően kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősítette.
A kérelmezett 1999. augusztus 25-én kelt levelében felhívta az Alapítványt arra, hogy 30 napon belül nyilatkozzon, illetve igazolja rendelkezik-e a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. é...
EH 2001.606 A kiemelkedően közhasznú szervezet is csak a nyilvántartásba vételét követő 3 év eltelte után lehet kedvezményezettje a személyi jövedelemadó 1%-ának [1996. évi CXXVI. tv. 4. § (1) bek., 6-7. §].
A Gy. Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) kérelmezőt a Fővárosi Bíróság 1997. december 30-án kelt végzésével vette nyilvántartásba, majd 5. sorszámú végzésével 1998. január 1-jétől kezdődően kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősítette.A kérelmezett 1999. augusztus 25-én kelt levelében felhívta az Alapítványt arra, hogy 30 napon belül nyilatkozzon, illetve igazolja rendelkezik-e a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Szftv.) 4. §-ában előírt feltételekkel.
Az Alapítvány 1999. szeptember 23-án benyújtotta a kérelmét a szükséges iratok csatolásával és egyben a kedvezményezetti elismerést és a befolyt összeg kiutalását kérte. Az adóhatóság 1999. október 20-án banki átutalással megküldte az alapítványnak a 102 636 568 Ft-ot.
A kérelmezett a 2000. szeptember 26-án kelt határozatával megállapította, hogy a kérelmező az 1998. évi személyi jövedelemadó meghatározott részének elfogadására nem jogosult, mert az Szftv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétel nem valósult meg, a kérelmezőt a törvényben előírt időpont után vették nyilvántartásba.
Ugyanezen indokok alapján utasította el a kérelmezett a 2000. október 17-i határozatával az 1999. évi személyi jövedelemadó 1%-át érintő kérelmet is. Az Alapítvány a határozatok megváltoztatását kérte azzal, hogy az 1998. évre felajánlott 1%-os összeg kiutalása fizetési értesítővel megtörtént. Az adóhatóság később nem hozhatott volna a kedvezményezettséget el nem ismerő döntést. Hivatkozott arra, hogy esetében felülellenőrzésnek nem lett volna helye, illetve, hogy a határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette. Álláspontja szerint a kiemelkedően közhasznú szervezet minden tekintetben azonos elbírálás alá esik a közalapítvánnyal, amely esetében a törvény nem ír elő várakozási időt az 1% elfogadása vonatkozásában.
A kedvezményezett a kérelem elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a törvényi feltételek nem álltak fenn. Az Szftv.-ben meghatározott eljárás speciális eljárás, e körben nincs ellenőrzéssel lezárt időszak. A kérelmező nem minősül közalapítványnak.
Az elsőfokú bíróság elkülönítette az 1998., illetve 1999. évre szóló kedvezményezetti státusz elismerésének kérdését, így jelen eljárás tárgya az 1998. évről szóló határozat.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmezett határozatát hatályon kívül helyezte. A végzés indokolása szerint a kérelmezett a kérelmet ugyanazon tényállás mellett kétszer bírálta el. Először a jogosultság fennállását megállapította, és a pénzt fizetési értesítő kíséretében kiutalta, másodszor ezzel ellentétes döntést hozott 11 hónap múlva.
Osztotta a kérelmezői álláspontot, mely szerint a második határozat visszavonó jellegű határozat volt. Kifejtette, hogy az adójog eltérően az Áe. általános rendelkezéseitől nem védi egy éven belül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. Ugyanakkor a visszavonó módosító határozatnak meg kell felelnie a határozat típusra irányadó követelményeknek.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a második határozat a korábbi döntésről hallgat, a visszavonást nem indokolja, ezért nem volt alkalmas a korábbi határozat megváltoztatására, a határozat célja és tartalma nem volt szinkronban.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalására utalva megállapította, hogy olyan eljárási jogszabálysértés történt, amely bíróság által nem orvosolható, egy államigazgatási határozat tartalmát a bíróság a hatóság helyett nem állapíthatja meg. Ezért a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az Szftv. 7. § (5) bekezdésében biztosított felülvizsgálati jogkörében az anyagi jogi jogvitában állást foglaljon. Új eljárás elrendelését nem tartotta szükségesnek, mert az új eljárásban elintézendő, elbírálandó kérdés nem volt.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmezett nyújtott be fellebbezést, elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatása és újabb határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a végzés megváltoztatását és a kérelem elutasítását, harmadlagosan pedig annak megváltoztatását azzal, hogy az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezze.
A fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése következményeként az Alapítvány megtarthatná a törvényi feltételeknek hiányában a törvényi rendelkezéssel ellentétesen, ügyintézői hiba miatt kiutalt összeget. Az Alapítványt az Szftv.-ben meghatározott feltételek hiányában nem illette meg a személyi jövedelemadó 1%-a. A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény sem ad többletjogosítványt. A bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a törvényi feltételeknek a kérelmező megfelel-e. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősített eset álláspontja szerint nem minősül olyannak, ami a döntés érdemére kihat. Amennyiben ilyen lenne, akkor új eljárás lefolytatását kellene elrendelni, tekintettel arra, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét nem lehet elvonni.
A kérelmező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indokolta kiemelve, hogy az idő múlása és az alperes határozatának formai hibái megalapozzák a bíróság döntését.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező határozat megváltoztatására irányuló kérelmét elutasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság azt helytállóan állapította meg, hogy az Szftv. alapján az adóhatóságnak vizsgálati és döntési joga van arról, hogy a kérelmező az Szftv. 4. §-a szerinti feltételeknek megfelel-e, a kedvezményezetti minőséget el lehet-e ismerni, ezért annak igazolására a kérelmezőt az 5. § (6) bekezdése szerint fel is kell hívni.
Az alapítvány 1999. szeptember 23-án nyújtotta be kérelmét, csatolva a szükséges iratokat. Ennek alapján az adóhatóság 2000. szeptember 26-án hozott határozatot, melyben megállapította, hogy az Alapítvány az 1998. évi személyi jövedelemadó meghatározott részének elfogadására a törvényi feltételek hiányában nem jogosult.
A módosított Szftv. 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján a törvény alkalmazásában kedvezményezett azon - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény szerinti - társadalmi szervezet - kivéve a pártot, munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetet - továbbá az az alapítvány, amelyet a bíróság - magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt - legalább három éve nyilvántartásba vett, és alapszabálya, illetőleg alapító okirata szerint az említett rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább egy évvel a közhasznú szervezetekről szóló törvény 26. § c) pontjában meghatározott tevékenységgel ténylegesen foglalkozik, figyelemmel a (2) bekezdésben foglaltakra is.
A kérelmező Gy. Alapítványt a Fővárosi Bíróság 1997. december 30-án kelt végzésével vette nyilvántartásba 6927. sorszám alatt. A kérelmező tehát nem lehet kedvezményezett, mivel az Szftv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában írt határidő nem telt el, az alapítvány nyilvántartásba vétele a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább három éve nem történt meg.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette az 1999. október 20-i pénzátutalást határozatnak. Az APEH Alkalmazás Fejlesztési Főosztály Veszprém "visszatérítés" feliratú bankkiutalásról szóló 1999. október 20-i irata a jogosultság fennállását elbíráló határozatnak nem minősül. Az adóhatóság köteles elbírálni, hogy a kérelmező a kedvezményezetti státusz elnyeréséhez az Szftv. feltételeinek megfelel-e. A banki átutalást tartalmazó fizetési kimutatás erre vonatkozó adatot nem tartalmaz - nem is tartalmazhat -, ez az irat egyébként tartalmában nem minősül sem az Art. 75. § (3) bekezdésében, sem az Áe. 43. § (1) bekezdése szerinti határozatnak. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság azt is kifejtette, hogy az Art. 75. § (3) bekezdése szerint ugyan határozatnak minősül a fizetési értesítés, de csak az 1996. december 31-ig hatályos Art. 32. § (6) és (7) bekezdése szabályozta a fizetési értesítést mint fogalmat. A fizetési értesítés mint fogalom 1997. január 1-jétől gyakorlatilag megszűnt.
Ugyancsak nem tartalmazza azokat az elemeket a fizetési értesítés, amelyeket az Áe. 42. §, 43. §-a szerint a határozatnak tartalmaznia kell.
Az Szftv. 6. § (1) bekezdése szerint a APEH a 3. §-ban említett összeget a 4. § szerinti kedvezményezett részére az ott előírt nyilatkozatok, igazolások, benyújtásától számított 30 napon belül legkésőbb a rendelkező nyilatkozat évének október 31-ig, a 4. § (3) bekezdésében foglaltak esetében a köztartozások levonása után utalja át.
A 7. § (5) bekezdése szerint pedig, ha a kedvezményezett a 4. § szerinti feltételek meglétét az 5. § szerinti eljárásban sikertelenül igazolja, illetőleg a 4. § (2) és (3) bekezdésében foglalt nyilatkozattételét és közlési kötelezettségét nem teljesíti, erről az adóhatóság határozatot hoz, amelyet a kedvezményezett kérelmére a bíróság nemperes eljárásban 15 napon belül a feltételek fennállásának megállapítása esetén megváltoztatja.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint ebből az következik, hogy az adóhatóság abban az esetben hoz határozatot, amennyiben a kedvezményezett kérelmét törvényi feltételek hiányában nem lehet teljesíteni. A kedvezményezett kérelmének helytadó döntés nem határozat, ezért fogalmilag kizárt, hogy utóbb határozattal módosítsák.
Az elsőfokú bíróság által megállapított súlyos eljárási jogsértés tehát nem valósult meg, a kérelmező pedig az Szftv. 4. § szerinti feltételeknek nem felelt meg, ezért további eljárás szükségessége nem merült fel.
A jogerős végzés ellen a kérelmező alapítvány nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Továbbra is arra utalt, hogy a kiutalás érdemi döntésnek számít, mivel hatóság egyedi aktusa államigazgatási döntés. Álláspontja szerint az APEH 1999. október 22-én kelt átirata is tartalmazza a döntés minden elemét, figyelemmel az Áe. 43. § (2) bekezdésére. A kérelmezett elmulasztotta az Szftv. 6. §-a szerinti 30 napos és az Áe. szerinti 30 napos határidőt is. A második határozat nem tartalmazza a visszavonás tartalmi kellékét, nem vizsgálta, hogy a kérelmező a határozattal a részére biztosított jogot gyakorolta-e és az ettől való megfosztás súlyos jogsértést jelent-e.
A Kfv. 3. alatt benyújtott kiegészítésében megerősítette, hogy a kérelmezett két határozatot hozott, a kérelmező jogszerűen gazdálkodott a pénzzel, ennek visszakövetelése súlyos jogsértés, amellyel az Alapítványnak jelentős nem vagyoni kárt okozott. A Kfv. 6 alatt benyújtott kiegészítésben arra hivatkozott, hogy az adóhatóság 2001. évben is hasonlóan utalta át az összeget, és értesítette, mint 1999-ben. Utalt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az Szftv.-vel kapcsolatban kifejtett jogi álláspontjára. Hivatkozott arra is, hogy az APEH jogszabálysértő eljárásának következményeként visszaesett az alapítvány javára történő befizetés.
A kedvezményezett a jogerős végzés hatályában való fenntartását indítványozta. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság mellőzze a felülvizsgálati kérelemben megjelölt új jogszabálysértések vizsgálatát. Az Szftv. 6. § (1) bekezdése szerinti pénzátutalás nem határozat. A bíróság csak akkor jogosult megváltoztatásra, ha az Szftv.-ben megjelölt feltételek fennállnak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelmet az arra jogosultak kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással terjeszthetnek elő. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak csak olyan jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszában is már a per tárgya volt. A felülvizsgálati kérelemben a fél új jogcímre nem hivatkozhat.
A kérelmező a nemperes eljárás korábbi szakaszában nem hivatkozott sem az 1999. október 22-i átirat határozati jellegére, sem az Szftv. 6. §-ában illetve az Áe.-ben meghatározott 30 napos határidő elmulasztására, sem a nem vagyoni kárra. Ezért ezeket a kérdéseket a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság érdemben nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta.
A Pp. 273. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni nem lehet. A felülvizsgálati kérelmet 60 napon belül kell a jogerős határozat közlésétől számítottan előterjeszteni, ezért csak ezen határidőben bejelentett jogszabálysértés vizsgálható a felülvizsgálati eljárás során. Erre figyelemmel a kérelmező Kfv. 6. sorszám alatt - 60 napon túl - benyújtott felülvizsgálati kérelem kiegészítő beadványában megjelölt jogszabálysértéssel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság érdemben nem foglalkozott.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az ügy érdemében először abban kellett állást foglalni, hogy a kérelmezett egy vagy két határozatot hozott a kérelmező kedvezményezettségének elismerésével kapcsolatban. E körben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen fejtette ki azt a jogi álláspontot, hogy a kérelmező egy határozatot hozott, a pénz átutalást határozatnak nem lehet tekinteni.
Az Szftv. sajátos - az általános szabályoktól eltérő - eljárási rendet állapít meg. Az Szftv. 6. § (1) bekezdése és a 7. § (5) bekezdése szerint az adóhatóság abban az esetben hoz határozatot, amennyiben a kedvezményezett kérelmét teljesíteni nem lehet. A kedvezményezett kérelmének helytadó döntés fogalmát az Szftv. nem szabályozza, e körben az adóhatóság határozatot nem hoz, hanem az összeget a kedvezményezettnek átutalja.
Mivel a kedvezményezettség elismeréséről az adóhatóság határozatot nem hozott, téves a kérelmezőnek az a jogi álláspontja, hogy a kérelmezett 2000. szeptember 26-án kelt határozata visszavonó határozat.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a kérelmezett a határozata meghozatalakor eljárási jogszabálysértést nem követett el, ezért érdemben vizsgálta, hogy a kérelmező megfelel-e az Szftv. 4. §-a szerinti feltételeknek. E körben is helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy mivel az Alapítvány nyilvántartásba vétele a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtt legalább három éve nem történt meg, ezért az Alapítvány nem jogosult a kedvezményezettségre.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megjegyzi azt is, hogy a kérelmező többször hivatkozott az eljárás során arra, hogy a kérelmezett egy év után hozta meg visszavonó döntését. Ez abból a szempontból sem helytálló, hogy az 1999. október 20-i banki átutalás és az APEH 2000. szeptember 26-án kelt határozata között az egy év nem telt el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 105/1952. (XII. 28.) MT számú rendelet 13. § (3) bekezdése alkalmazandó Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. X. 35.932/2001. sz.)