adozona.hu
EH 2001.593
EH 2001.593
Illetékkedvezmény kétszeresen nem vehető igénybe [1990. évi XCIII. tv. 23. §, 26. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1996. március 26-án két ingatlant vásárolt meg, egyenként 22,5 millió forint vételárért. A Fővárosi Illetékhivatal 1997. február 25-én kelt fizetési meghagyásával 10%-os illetékkulcs alkalmazásával szabta ki a felperes terhére a visszterhes vagyonátruházási illetéket. A felperes kérelmében az illeték helyesbítését azzal kérte, hogy a megvásárolt ingatlanokon lakóházat kíván építeni és mint ingatlanforgalmazással főtevékenységként ...
EH 2001.593 Illetékkedvezmény kétszeresen nem vehető igénybe [1990. évi XCIII. tv. 23. §, 26. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1996. március 26-án két ingatlant vásárolt meg, egyenként 22,5 millió forint vételárért. A Fővárosi Illetékhivatal 1997. február 25-én kelt fizetési meghagyásával 10%-os illetékkulcs alkalmazásával szabta ki a felperes terhére a visszterhes vagyonátruházási illetéket. A felperes kérelmében az illeték helyesbítését azzal kérte, hogy a megvásárolt ingatlanokon lakóházat kíván építeni és mint ingatlanforgalmazással főtevékenységként foglalkozó vállalkozó a 10% illeték helyett 2% illeték fizetésére köteles. A Fővárosi Illetékhivatal határozatával a fizetési meghagyást megváltoztatta és a fizetendő illetéket 900 000 forintra leszállította a 4000 forint eljárási illetékfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett. Az alperes az 1998. március 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának megváltoztatása iránt és kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján az illetékmentesség megadását.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét 450 000 forintra mérsékelte. Ítéletének indokolása szerint a lakóházzal beépített ingatlan után a felperes az Itv. 23/A. §-a alapján 2%-os illeték megfizetésére köteles, míg a másik beépítetlen ingatlan után az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában írt illetékmentességre jogosult.
Az ítélet ellen a felperes és az alperes élt fellebbezéssel, az alperes a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket érdemben elbírálva az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtett álláspontja szerint az ingatlanforgalmazást főtevékenységként folytató vállalkozóra csak az Itv. 23/A. §-ban foglalt illetékkedvezmény, mint speciális szabály vonatkozik, egyéb illetékmentességre, illetve illetékkedvezményre nem jogosult.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és kérte a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresete szerinti ítélet hozatalát. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor az alperes elkésetten előterjesztett fellebbezését elbírálta az igazolási kérelem elbírálása nélkül és az alperesi fellebbezés alapján az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Álláspontja szerint az igazolási kérelmet a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania és az alperes fellebbezését érdemben nem bírálhatta volna el. A másodfokú bíróság csak a felperesi fellebbezés által érintett körben vizsgálhatta volna felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Felülvizsgálati kérelmében hivatkozott továbbá arra, hogy a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontját, mert az ott szabályozott mentességre az ingatlanforgalmazást fő tevékenységként végző vállalkozók jogosultak. Mindkét általa vásárolt ingatlan beépítésre alkalmas telekingatlannak minősült. Az eladó a lakóházas ingatlanra bontási engedélyt kapott, s a lakóház bontását el is végeztette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozókra csak az Itv. 23/A. §-a, mint speciális szabály érvényesül, egyéb illetékkedvezményre, mentességre nem jogosultak. A felperes ingatlanforgalmazóként vásárolta meg az ingatlanokat, e minősége alapján köteles a 2%-os illetéket megfizetni. Amennyiben a fellebbezés elkésettsége megállapítható, akkor a beadványa ellenkérelemnek minősül és ekként elbírálható, ezért a másodfokú bíróság eljárási szabálysértést nem vétett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérésére tárgyaláson bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes felülvizsgálati kérelmében mind eljárási, mind anyagi jogszabálysértésre hivatkozott. Az eljárási jogszabálysértés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élt, melynek a másodfokú bíróság külön határozat hozatala nélkül helyt adott és az alperes fellebbezését érdemben elbírálta. Az igazolási kérelem elbírálása tekintetében a Pp. 212. § (1) bekezdése határozati formát követel meg, melynek meghozatalát a másodfokú bíróság elmulasztotta. Ez az eljárási szabálysértés azonban nem olyan súlyú, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. A Pp. 110. § (2) bekezdése értelmében ugyanis az igazolási kérelemnek helyt adó határozat külön jogorvoslattal nem támadható, csak az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben támadható meg, de csak a Pp. 109. § (2) bekezdésében meghatározott objektív elutasítási okokra való hivatkozással. Ilyen objektív elutasítási ok a perbeli esetben nem állt fenn, ezért az igazolási kérelemnek helyt adó döntés ellen jogorvoslat nem vehető igénybe a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275/B. § folytán alkalmazandó Pp. 110. § (2) bekezdés alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesi felülvizsgálati kérelmet az anyagi jogszabálysértés tekintetében is megalapozatlannak ítélte. Az illetékkiszabáskor hatályos Itv. 23/A. §-a értelmében a főtevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó vagyonszerzése után az illeték mértéke 2%. Az Itv. 23/A. §-át beiktató 1995. évi XLVIII. törvény 39. §-ához fűzött indokolás szerint az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzéseknél az illetékmérték tekintetében az általános szabályok alól a főtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozók kivételben részesülnek és kedvezményes 2%-os visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetniük. Az illeték kedvezmény célja, hogy az illeték ne növelje az ingatlanpiaci árakat. A törvénymódosítás célja az volt, hogy a korábban az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentesség csak az egy éven belül újra értékesített ingatlanokra vonatkozott, mely újra értékesítési határidő gátolta az ingatlanforgalmazásra jogosultakat abban, hogy a vásárolt ingatlanokat felújítva, korszerűsítve értékesítsék újra.
A törvényi indokolás szerint az Itv. 23/A. §-a az ingatlanforgalmazás elősegítését célozta azzal, hogy a kiszabandó illeték ne növelje az ingatlanárakat és így az ingatlanok továbbértékesítésének az illeték, mint árnövelő tényező ne legyen akadálya. Az Itv. 23/A. §-a tehát az ingatlan forgalmazáshoz kapcsolódó illetékkedvezményt biztosít az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozók részére és olyan újraértékesítést feltételez, amelybe az ingatlanon végzett jelentős beruházás, lakásépítés nem érthető bele. A lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak a megszerzése az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján élvez mentességet, azonban ez a mentesség a 23/A. §-ban foglalt illetékkedvezménnyel együtt nem vehető igénybe. A felperes választása szerint vagy az Itv. 23/A. §-ában foglalt, vagy az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt illetékkedvezményt, illetve illetékmentességet vehette volna igénybe. Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint a felperes, mint vevő tevékenységi körében történő felhasználási, illetve továbbértékesítési szándékkal vásárolta meg a perbeli ingatlanokat. Így az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozói minősége után kellett megállapítani a fizetendő illeték mértékét. A felperes a közigazgatási eljárás során mindkét illetékkedvezményt igénybe kívánta venni, s az adásvételi szerződésben foglaltak alapján az alperes határozata nem sértett jogszabályt, amikor csak az Itv. 23/A. § figyelembevételével állapította meg a fizetendő illetéket és ennek jogszerűségét a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. V. 35.350/1999. sz.)