adozona.hu
EH 2001.536
EH 2001.536
I. Részvények adásvételére vonatkozó szerződésnek a felek közös téves feltevésén alapuló megtámadása elbírálása körében irányadó szempontok [Ptk. 3. §, 4. §, 206. §, 210. § (1)-(3) bek. és (4) bek., 215. §, 237. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv. 48-53. §-ai, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 238. § (2) bek., 325. § a) pont, 328. § (2) bek.]. II. Fellebbezési kérelem korlátai közötti elbírálás, ha a szerződést több jogcímen megtámadó felperes fellebbezéssel nem élt [Pp. 121. § (1) bek. c) pont, 253. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I. r. alperes között 1998. május 29-én részvény átruházási szerződés jött létre. A felperes az I. r. alperestől megvásárolta a II. r. alperes 6836 db 10 000 Ft névértékű névre szóló törzsrészvényét és 27 290 db 10 000 Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényét 139,75%-os árfolyamon, összesen 473 261 000 Ft vételárért. A megállapodás tartalmazza a "vevő a társaság üzleti, jogi helyzetét ismeri, a részvények értékét a vételárral arányban állónak jelenti ki".
A per ira...
EH 2001.536 I. Részvények adásvételére vonatkozó szerződésnek a felek közös téves feltevésén alapuló megtámadása elbírálása körében irányadó szempontok [Ptk. 3. §, 4. §, 206. §, 210. § (1)-(3) bek. és (4) bek., 215. §, 237. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv. 48-53. §-ai, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 238. § (2) bek., 325. § a) pont, 328. § (2) bek.].
II. Fellebbezési kérelem korlátai közötti elbírálás, ha a szerződést több jogcímen megtámadó felperes fellebbezéssel nem élt [Pp. 121. § (1) bek. c) pont, 253. § (3) bek.].
A felperes és az I. r. alperes között 1998. május 29-én részvény átruházási szerződés jött létre. A felperes az I. r. alperestől megvásárolta a II. r. alperes 6836 db 10 000 Ft névértékű névre szóló törzsrészvényét és 27 290 db 10 000 Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényét 139,75%-os árfolyamon, összesen 473 261 000 Ft vételárért. A megállapodás tartalmazza a "vevő a társaság üzleti, jogi helyzetét ismeri, a részvények értékét a vételárral arányban állónak jelenti ki".A per iratanyagából megállapítható, hogy a perbeli időszakban az I. r. alperes a II. r. alperes egyszemélyes részvénytársasága volt. A felperes és a II. r. alperes között szoros üzleti kapcsolat állt fenn. A felperes saját, illetve cégei számláját a II. r. alperes vezette, egyéb pénzügyi műveleteket is végzett részére. Többek között a felperes a II. r. alperesnek adta el a H. Kft.-ben levő üzletrészét. A részvény adásvételi szerződés megkötését megelőzően az ügyletről a felperes a II. r. alperes elnök vezérigazgatójával és más képviselőivel folytatott tárgyalást, nem az I. r. alperessel. A megállapodás megkötésének idején a II. r. alperes részvényeinek a tőzsdén kívüli értékpapír-piacon kialakult piaci ára a névérték 140%-a körül mozgott.
A részvény átruházási szerződés megkötése előtt a II. r. alperes 1998. április 10-én évi rendes közgyűlést tartott. A II. r. alperes elnök vezérigazgatója a társaság helyzetével kapcsolatban előadta, hogy a II. r. alperes az 1997. évi nehézségek ellenére meg tudta őrizni piaci szerepét, melyet számos intézkedés, a kormány részéről érkezett támogatás elősegített. Szükség van ugyanakkor további tőkeemelésre 24-28 000 000 000 Ft értékben. A jegyzőkönyv tartalmazza: az állam az állami tulajdonban álló társaságok révén részt vesz a tőkeemelésben 6 000 000 000 Ft erejéig. A részvényeket 140%-os árfolyamon lehet majd lejegyezni, ami lehetőséget biztosítana arra, hogy "ezeket a tartalékokat megképezvén, ezeket a veszteségelemeket feloldván ebben az évben és a jövőt tekintve semmilyen hátralékkal, semmilyen teherrel a múlthoz kötődő csomaggal ne kelljen továbbhaladni. Az csak a számok véletlen egybeesése, hogy ma az OTC-n körülbelül hasonló, ezt megközelítő árfolyamon mozognak a részvények." (Jkv. 8. oldal) Jelezte, a társaság célja, hogy 1999-ben megjelenjen nem csak a magyar, de a külföldi tőzsdén is.
A közgyűlés elfogadta a II. r. alperes 1997. évi mérlegét. A társaság mérleg-főösszege: 365 251 342 000 Ft, adózás előtti eredménye: -12 015 574 000 Ft. A mérleg szerinti eredmény a 3 423 201 000 Ft összegű általános tartalék bevonásával - 8 592 373 000 Ft. (Ezeket az adatokat a II. r. alperes az 1998. december 30-i közgyűlésen korrigálta. Az adózás előtti eredményt: -12 015 574 000 Ft-ról -30 174 147 000 Ft-ra, a mérleg szerinti eredményt -8 592 373 000 Ft-ról - 26 750 946 000 Ft-ra, a saját tőkét 15 731 246 000 Ft-ról - 2 427 327 000 Ft-ra módosította.) A könyvvizsgáló a mérleg elfogadása előtt tájékoztatta a közgyűlést a II. r. alperes vagyoni helyzetéről. Kifejtette, a befektetési struktúra összetettsége miatt valójában csak a konszolidált mérleg adhat teljeskörűen valós képet az alperes vagyoni helyzetéről. Felhívta a figyelmet, hogy a II. r. alperes több üzleténél a várható veszteségek fedezésére nem képzett céltartalékot. Utalt bizonyos garanciavállalásokra, bizonytalan kimenetelű ügyletekre, amelyek kockázatokat rejtenek. A közgyűlés döntött egyebek mellett a tőke felemeléséről is.
A felperes az elsőfokú bíróságon 1999. június 16-án megtartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy II. r. alperesi részvényekkel "közvetlenül" nem rendelkezett, de "közvetetten" igen. Az 1998. április 10-én megtartott közgyűlésen részt vett, a bank mérlegét, a könyvvizsgáló, az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentését megkapta, de nem olvasta el.
1998. augusztus 7-én a II. r. alperes rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés többek között elfogadta a II. r. alperes konszolidált éves beszámolóját, módosította az alapító okiratát a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek megfelelően, továbbá a korábbi igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság tagjai helyett új tisztségviselőket választott. Nem fogadta el a közgyűlés a szavazásra nem jogosító bemutatóra szóló osztalékelsőbbségi részvények törzsrészvénnyé történő átalakítását, elhatározta ugyanakkor a társaság 10 000 Ft névértékű törzsrészvényei teljes mennyisége tőzsdei bevezetésének kezdeményezését 1998. december 31. napjáig.
1998. december 30-án a II. r. alperes újabb rendkívüli közgyűlést tartott. Az igazgatóság elnöke többek között előadta: a II. r. alperes 1998. évi várható vesztesége eléri a 158 000 000 000 Ft-ot. A veszteség döntő részét a korábban meg nem képzett céltartalékok megképzése okozta 141 000 000 000 Ft összegben, míg az 1998. évi banküzemi veszteség eléri a 17 000 000 000 Ft-os összeget. (Jkv. 14. oldal) "A Bank korábbi beszámolói, illetve jelentései következetesen tévesen mutatták be a Bank pénzügyi helyzetét, azzal, hogy a Bank nem képezte meg a szükséges céltartalékokat a hitelekből és a befektetésekből várható veszteségek fedezetére, nem realizált vagy egyáltalán nem létező nyereséget mutatott ki, illetve kisebb mértékben működési költségeket határolt el.... Az éves beszámolója a Bank vagyoni és pénzügyi helyzetéről félrevezető információt közölt..." (Jkv. 14. oldal) "A tőkeemelések olyan körülmények között valósultak meg, amelyek következtében a tulajdonosok nem rendelkeztek megfelelő információkkal a Bank valós pénzügyi helyzetét illetően. Ugyancsak valószínűsíthető, hogy a Bank részvényeinek árát mesterségesen magasan tartotta, azaz a hamis információkon túl is manipulálta az árakat. Mindez azt jelenti, hogy legalábbis az 1998-ban kialakult részvény árakat nem tekinthetjük valós piaci áraknak." (Jkv. l4. és 15. oldal) A közgyűlés a már ismertetettnek megfelelően módosította az 1997. évi mérleg adatait. A közgyűlés az alaptőkét 21 062 630 Ft-ra leszállította, a korábban 10 000 Ft névértékű részvények névértékét 5 Ft-ra csökkentette.
Az iratok között megtalálható az Internetről levett, az Állami Számvevőszék által készített jelentés a II. r. alperes gazdálkodása, működése és 1998. évi vesztesége ellenőrzéséről, vesztesége okairól és ajánlásokról, melyben többek között olvasható: "a prudens gazdálkodással ellentétes hazárd üzletpolitikára utal a tudatosan felvállalt nagykockázatú kihelyezések aránytalanul magas összege. A bank tényleges kockázata a felügyelő hatóságok számára sem volt kellően átlátható, mivel a bank a kockázatos kihelyezéseket egyrészt szétaprózta, másrészt olyan finanszírozási konstrukció formájában rejtette el, mint például a kintlevőség halasztott fizetéssel történő értékesítése." (1. oldal) "A bank egyedi döntéshozatalban részt vevő vezető tisztségviselői és a menedzsment több éven keresztül tévedésben tartották a bank igazgatósági képviselettel nem rendelkező tulajdonosait, amikor olyan döntési mechanizmust alkalmaztak, amely lehetőséget adott a szakértői kontroll kiiktatására." (2., 3. oldal) A PM 1999. május 12-én kelt tájékoztatójában az alábbiak szerepelnek: "A P. Bank részvényeket nem vezették be a Tőzsdére, ugyanakkor a részvények kereskedelme a Tőzsdén kívüli (OTC) piacon a kibocsátott részvények számához viszonyítva nem volt nagy mennyiségű, a részvények likviditása alacsony volt és az ár ezáltal könnyen alakíthatóvá vált."
A felperes az I. r. alperessel szemben 1999. január 25én keresetet nyújtott be, melyben a Ptk. 210. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozva a részvény adásvételi szerződést megtámadta. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítását kérte, későbbi beadványában az eredeti állapot helyreállítása mellett vagylagosan az érvénytelenségi ok kiküszöbölését kérte oly módon, hogy a részvények jelenlegi névértéke és a részvények vételára közötti különbözet megfizetésére kötelezze a bíróság az alperest. Keresetét 1999. szeptember 13-án a II. r. alperesre kiterjesztette, hivatkozva az 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 238. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. Az adásvételi szerződés semmisségét is kérte megállapítani a régi Gt. 325. §-ának a) pontja alapján, hivatkozott továbbá a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésében írtakra is.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Többek között előadták: a piaci mechanizmusokkal, a jogalkotó szándékával ellentétes lenne, ha a részvény adásvételi szerződés megtámadható lenne kölcsönös téves feltevés alapján. Hangsúlyozták: a felperes nem átlagos befektető volt, jól ismerte a II. r. alperes gazdasági helyzetét.
Az elsőfokú bíróság 1999. október 21-én kelt ítéletében megállapította, hogy "a felperes és I. r. alperes között 1998. május 29-én kelt adásvételi szerződés érvénytelen." Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül adjon ki I. r. alperesnek 6836 db 10 000 Ft névértékű törzsrészvényt és 27 290 db 10 000 Ft névértékű bemutatóra szóló elsőbbségi részvényt. A bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 473 261 000 Ft-ot és ennek 1998. május 30-ától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá fizesse meg a perköltséget. A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes perbeli tartozásaiért a II. r. alperes korlátlanul felel, és kötelezte a II. r. alperest is perköltség megfizetésére.
A bíróság az I. r. alperessel szemben a Ptk. 210. §-ának (1) és (4) bekezdésére alapozott kereseti kérelmet, továbbá a semmisségre alapított kereseti kérelmet elutasította. Alaposnak találta azonban a felperes keresetét a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján. Az ítélet indokolása szerint a felek az 1998. április 10-i közgyűlés anyaga alapján bízhattak abban, hogy a II. r. alperes gazdasági helyzete jó, a II. r. alperes 1998. december 30-i közgyűlésén elhangzottak szerint azonban ez nem felelt meg már a szerződéskötéskor sem a valóságnak. A II. r. alperes 1997. évben elvesztette saját tőkéjét, részvényeinek 1998. májusi ára nem felelt meg a valós piaci árnak. A részvény vásárlás kockázatába nem tartozik bele, hogy valaki azzal számoljon, az 1998. április 10-i közgyűlésen nem valós mérlegadatok kerültek elfogadásra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a befektetői gondosságot nem mulasztotta el, hiszen még az 1998. augusztus 7-i közgyűlésen sem volt szó azokról a megállapításokról, amelyeket az 1998. december 30-i közgyűlésen az új vezető tisztségviselők tettek. A részvény adásvételi szerződés érvénytelen, ezért a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében az eredeti állapot helyreállításáról kellett rendelkezni. A II. r. alperes felelősségét a régi Gt. 328. §-a (2) bekezdése alapján állapította meg az elsőfokú bíróság.
Az ítélet ellen a felperes és az alperesek fellebbeztek, a felperes azonban fellebbezését visszavonta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2000. november 27-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 22 000 000 Ft első- és másodfokú perköltséget. Ítélete indokolásában kifejtette, a fellebbezés korlátai között kellett az alperesek fellebbezését elbírálnia. Rámutatott arra, hogy a szerződő felek a szerződés megkötésekor nem voltak közös téves feltevésben a részvények ügyletkötési értéke tekintetében. Ebben az időszakban a részvények piaci árfolyama a tőzsdén kívüli értékpapír-piacon 140% körül volt, ezt az értékítéletet támasztották alá az 1998. április 10-i közgyűlés adatai, az elhatározott tőkeemelés. A részvény adásvételi szerződés megkötésekor téves feltevés csak a részvények jövőbeni értékének alakulása tekintetében állhatott fenn, ami alapvetően a II. r. alperes vagyoni helyzetének rendezésétől, a sikeres alaptőke emeléstől, s annak állami megítélésétől, az állami garanciavállalásoktól függött. Ebben a jövőbeni bizonytalan tényezőben a felperes téves feltevésben lehetett, ez a téves feltevés azonban az I. r. alperes ügyleti akaratának kialakításában nem játszott szerepet. Az ítélet indokolásában szerepel továbbá, hogy a II. r. alperes részvényeinek értéke a szerződéskötést követően csökkent.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet "változtassa meg", az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Másodlagosan kérte, hogy a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, és új határozat hozatalára. Előadta, a Ptk. 210. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva keresetet nem terjesztett elő. A tényállás és a petitum között az összefüggés az alábbi. A felperes a szerződés megkötésekor tévedésben volt, amikor azt hitte, hogy a II. r. alperesről napvilágot látott információk: az egyszemélyes állami részvénytársaságok részvényjegyzésének, részvényvásárlásainak árfolyama, továbbá a sajtóban megjelentek és a cégbírósági céginformációk valós gazdasági helyzetet tükröznek. Amennyiben a szerződéskötéskor a felperes a valós helyzetet ismerte volna, nem vásárolt volna II. r. alperesi részvényeket, ha pedig az I. r. alperes a valós körülményeket a szerződéskötéskor ismerte volna, akkor feltehetőleg erről a felperest tájékoztatta volna.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően értelmezi a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdését. A kölcsönös téves feltevés lényege az, hogy egy adott és a szerződéskötéskor fel nem ismert körülmény - a II. r. alperes szerződéskötéskori gazdasági helyzete - felismerése képes az ügyleti akaratok egybehangzóságát megszüntetni. A kölcsönös téves feltevéshez nem szükséges, hogy mindkét fél érdekeltté váljon a szerződés megtámadásában. A felperes állítása szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. §-át, 4. §-át, 206. §-át és 215. §-át. A felperes keresetében, előadásaiban nem azt állította, hogy a részvények jövőbeni piaci értékében tévedett, hanem a II. r. alperes szerződéskötés idején fennálló gazdasági helyzetében. Ezt bizonyító dokumentumokat, így a II. r. alperes közgyűlési jegyzőkönyvét, az Állami Számvevőszék jelentését a jogerős ítélet nem vette figyelembe. A Pp. 253. §-ának (3) bekezdését is megsértette a másodfokú bíróság, amikor saját döntéseinek korlátait a fellebbezés hiányára vezette vissza. Döntésének nem voltak korlátai, mert a felperes a keresethez illeszkedő ellenkérelmet terjesztett elő. A felperes hivatkozott az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 48-53. §-aiban foglaltak megsértésére is. A II. r. alperes ugyanis nem tett eleget törvényes tájékoztatási kötelezettségének, amikor nem valós adatokat tett közzé.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak két lényeges kérdésben kellett állást foglalnia. Először is követett-e el eljárásjogi szabálysértést a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor a keresetben megjelölt több jogcím ellenére kizárólag a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogcím alapján bírálta el a felperes keresetét. Másodszor állást kellett foglalnia abban az anyagi jogi kérdésben, hogy jogszabálysértően értelmezte-e a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdését, amikor az adott tényállás mellett az ezen a jogcímen előterjesztett, a szerződés érvénytelenségének megállapítására és a jogkövetkezmények levonására irányuló felperesi keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság nem sértette meg az adott tényállás mellett a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. A felperes - módosított, kiterjesztett - keresetében, a Pp. 121. §-a (1) bekezdése c) pontjának megfelelően az érvényesíteni kívánt jogot megjelölve, semmisségre, továbbá három megtámadási okra [Ptk. 210. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (4) bekezdés] hivatkozva kérte a felperes és az I. r. alperes között létrejött részvény adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában egyértelműen és jogcímenként indokolva akként foglalt állást, hogy a felperes semmisségre, továbbá tévedésre, és megtévesztésre [Ptk. 210. § (1) és (4) bekezdés] alapított keresete nem alapos. Bizonyítottnak látta ugyanakkor, hogy a szerződő felek közös téves feltevésben voltak az adásvételi szerződés aláírásakor, erre tekintettel a felperes keresetének helyt adott, és az eredeti állapot helyreállítását rendelte el. Ezen ítélettel szemben a felperes fellebbezett, de fellebbezését visszavonta. Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletét megfellebbezték. A felperes csatlakozó fellebbezést nem terjesztett elő az ítélet indokolásának azon részei ellen, melyben az elsőfokú bíróság megindokolta, miért nem alapos megítélése szerint semmisség, tévedés, megtévesztés jogcímén a kereset. A felperes még fellebbezési ellenkérelmében sem sérelmezte kifejezetten az elsőfokú bírósági álláspontot. Ilyen tényállás mellett helyesen, a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak mint másodfokú bíróságnak kizárólag abban a kérdésben lehetett és kellett állást foglalnia, a felperes és az I. r. alperes ugyanabban a téves feltevésben volt-e a részvény adásvételi szerződés megkötésekor, így a szerződés ezen a jogcímen érvénytelen-e.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen értelmezte a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdését, amikor az adott tényállás mellett a szerződés érvénytelenségét a szerződő felek közös téves feltevése miatt nem állapította meg. A felperes és az I. r. alperes között részvény adásvételi szerződés megkötésére került sor, a szerződés tárgya tehát részvény volt. A részvények átruházható tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelyeknek számos speciális jellemző vonása van. A részvények egyik, az adott jogvita szempontjából lényeges sajátossága, hogy értéküket számos tényező befolyásolja, részben olyan tényezők, melyek a szerződés megkötése idején adottak, de jövőbeli várakozások is. Általában nem lehet tudni és a szerződő felek előtt sem ismert, hogy a másik szerződő felet a részvény adásvételi szerződés megkötésekor, a részvény vételárában való megegyezéskor mely tényezők befolyásolták és milyen mértékben.
A részvény értékét meghatározó számtalan tényező közül csak egy a kibocsátó részvénytársaság gazdasági helyzete; a részvény értéke és a kibocsátó gazdasági helyzete között nincs feltétlen, egyenes összefüggés. Az adott tényállás kapcsán is megállapítható, ha kizárólag a II. r. alperes vagyoni helyzete határozta volna meg a részvényeinek értékét, a részvények nem 140% körüli árfolyamon cseréltek volna gazdát 1998. májusában. A felperes az eljárás során végig azt állította, hogy a felperes és az I. r. alperes a részvény adásvételi szerződés aláírásakor a kibocsátó II. r. alperes gazdasági helyzetének megítélésében voltak kölcsönös téves feltevésben. Ezt az állítást a csatolt iratok kellően igazolják, hiszen csak 1998 decemberében vált ismertté az, hogy a kibocsátó valós vagyoni helyzete az adásvételi szerződés megkötésekor milyen volt. Nem ismert és nem is bizonyítható ugyanakkor, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződő felek a részvények értékét kialakító számtalan tényező közül milyen jelentőséget tulajdonítottak a kibocsátó szerződéskori gazdasági helyzetének. Ugyanakkor tény, hogy a felek a részvények vételárában megállapodtak, egyébként a tőzsdén kívüli értékpapír-piacon kialakult piaci árral azonos áron.
A felperes az eljárás során határozottan állította, felülvizsgálati kérelmében is hangsúlyozta (8. oldal kiemelt mondat), hogy a vételárban vagy árfolyamban a szerződő felek nem voltak kölcsönös tévedésben. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a részvény értékét meghatározó egyik tényezőben való közös téves feltevés miatt a szerződés érvénytelensége megállapítható-e. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a részvény értékét befolyásoló egyik tényezőben való kölcsönös téves feltevés az adott tényállás mellett nem teszi a részvény adásvételi szerződést érvénytelenné. Álláspontja kialakításakor a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság figyelembe vette, hogy a Ptk. tévedésre vonatkozó szabályozásának alapvető célja a forgalomban részt vevők védelme. Különösen alaposan kell vizsgálni részvény adásvételi szerződés esetén, hogy a kölcsönös téves feltevés feltételei fennállnak-e. A részvények piacára ugyanis kedvezőtlen hatással lenne, ha a bírósági gyakorlat a részvény értékét befolyásoló egy tényezőben való kölcsönös téves feltevés alapján a szerződés érvénytelenségét megállapítaná és az eredeti állapot helyreállítását rendelné el. Ezzel ellentétes álláspont a felperesnek is érdeksérelmet jelenthetett volna abban az esetben, ha a megszerzett részvényeket megszerzésüket követően rövid időn belül az adásvételi szerződésben meghatározott vételárhoz hasonló vételáron továbbadta volna.
Ezzel az indokolásbeli kiegészítéssel, módosítással a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.427/2001. sz.)