adozona.hu
EH 2001.476
EH 2001.476
A határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony lejárat folytán történt megszűnését követően a munkáltatót nem terheli további jogviszony létesítésére irányuló kötelezettség [Kjt. 21. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes több alkalommal határozott időre szóló kinevezéssel dolgozott az alperesnél a krónikus belgyógyászati osztályon ápoló munkakörben. Utolsó kinevezése 1998. szeptember 15-étől szeptember 27-éig szólt, távollévő közalkalmazott helyettesítésére.
Ezt követően az alperes a felperes kérelme ellenére az újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésétől elzárkózott.
Felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a következőket kérte:
- a bíróság kötelezze az alperest, hogy a közalka...
Ezt követően az alperes a felperes kérelme ellenére az újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésétől elzárkózott.
Felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a következőket kérte:
- a bíróság kötelezze az alperest, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát állítsa helyre és szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztassa,
- 1999. január 1-jétől illetménypótlékok és egyéb juttatások címén marasztalja 3 000 000 forint kártérítés erejéig,
- hatálytalanítsa az 5031 forintról szóló fizetési felszólítást.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felek között a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 20. §-ának (2) bekezdése alapján legutoljára létrejött határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszony a határozott idő lejártával megszűnt, és ezt követően a feleknek egymással szemben munkaviszonyra vonatkozó szabályban megállapított követelésük nincs.
A felperes az úgynevezett HÍD tanfolyam elvégzését követően az oklevelet 1998. június 25-én szerezte meg, ehhez képest öt nap múlva, vagyis június 30-án az akkori határozott időre szóló kinevezése lejárt, ezért a besorolásának módosítására nem került sor.
A felperes és az alperes tanulmányi szerződést nem kötött, ezért az alperest ebből eredő kötelezettség nem is terhelte, az Mt. 115. §-a alapján járó szabadidőt pedig a felperes a tanulmányok ideje alatt az alperestől nem igényelte.
Az alperes foglalkoztatási kötelezettségének hiánya miatt a felperes kártérítési igénye is megalapozatlan.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján annak helyes indokainál fogva helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel rámutatott arra, hogy az alperesnek sem a Kjt. sem az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 110. §-a a lapján nem volt továbbfoglalkoztatási kötelezettsége. A felek között tanulmányi szerződés a HÍD tanfolyam elvégzésére nem jött létre, az alperes pedig a vizsgák letételéhez a szabadidőt a felperes kérelmének megfelelően, vele együttműködve biztosította. Igénybe vett szabadnapokra a felperesnek tanulmányi szerződés hiányában az Mt. 115. §-a alapján díjazás nem járt.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a munkáltató részéről az Mt. 4. és 115. §-ainak, valamint az egészségügyről szóló törvény 73. és 110. §-ainak megsértésére hivatkozott. Előadta, hogy már 1997-ben rendelkezett a pszichiátriai ápoló és gondozó munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítéssel, az alperes azonban úgy tájékoztatta, hogy csak a HÍD tanfolyam elvégzése esetén tudja a képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatni. Az alperes többször ígéretet tett a tervezett drog ambulancián történő foglalkoztatására. 1998. első felében az ambulancia működése megkezdődött, az alperes azonban ott olyan személyt foglalkoztat, akinek a munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítése hiányzik.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes az alperestől ígéretet kapott volna a drog ambulancián történő foglalkoztatására. Erre vonatkozó adat az iratok közt sem található, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek az alperes ígéretére történő hivatkozását nem vizsgálta, a további bizonyítás lefolytatására tett indítványát mellőzte.
Az eljárt bíróságok a helytállóan megállapított tényállásból helyes jogi következtetésre jutottak.
A magyar munkajog szerződéskötési kényszert nem ismer, ezért a közalkalmazotti jogviszony megszűnését követően a munkáltatónak az Mt. 4. §-ába ütköző magatartása fogalmilag kizárt. Az alperesnek az egészségügyi törvényből eredően sem áll fenn foglalkoztatási kötelezettsége. A felülvizsgálati kérelemben felhívott szakaszok az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményeivel foglalkoznak, de nem írják elő, hogy a megfelelő képesítéssel rendelkező személlyel annak jelentkezése esetén az egészségügyi intézmény köteles lenne jogviszonyt létesíteni.
A perben a felperes csak állította, de semmivel nem bizonyította, hogy az alperes a tanulmányok végzése során megsértette az Mt. 115. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakat.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 260/2000. sz.).