adozona.hu
EH 2001.472
EH 2001.472
A kifogás jogának a törvény alapján történt, eredménytelen gyakorlása egymagában nem alapozza meg a kifogásoló szakszervezet kárfelelősségét, ehhez jogellenes és vétkes károkozás szükséges [Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes szakszervezeti szerv az 1996. június 2-át követően a Balatonboglár és Balatonszemes térségében a forgalmi szolgálattevők osztott munkaideje fenntartására vonatkozó felperesi intézkedés jogellenességének megállapítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályában fenntartotta a megyei bíróság végzését, melyben a megyei bíróság a munkaügyi bíróság végzését megváltoztatta és a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítására irányuló kérelmét elutasította.
A felperes mun...
EH 2001.472 A kifogás jogának a törvény alapján történt, eredménytelen gyakorlása egymagában nem alapozza meg a kifogásoló szakszervezet kárfelelősségét, ehhez jogellenes és vétkes károkozás szükséges [Mt. 174. §].
Az alperes szakszervezeti szerv az 1996. június 2-át követően a Balatonboglár és Balatonszemes térségében a forgalmi szolgálattevők osztott munkaideje fenntartására vonatkozó felperesi intézkedés jogellenességének megállapítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályában fenntartotta a megyei bíróság végzését, melyben a megyei bíróság a munkaügyi bíróság végzését megváltoztatta és a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítására irányuló kérelmét elutasította.A felperes munkáltató ezt követően benyújtott keresetében 528 972 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperes szakszervezeti szervet. Keresetét arra alapította, hogy az alperes kifogásolási jogának rendeltetésellenes gyakorlása miatt az osztott munkaidőre vonatkozó felperesi intézkedés végrehajtásának felfüggesztése következményeként többletbért kellett fizetnie.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereset szerinti összeg és annak késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a szakszervezeti kifogás jogellenessége folytán önmagában az Mt. 4. §-ában meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött. Az Mt. 4. §-ának (2) bekezdéséből következően közömbös, hogy az alperes az ott meghatározott következményekkel számolt-e, vagy azzal a céllal élt kifogásolási jogával, hogy a munkáltatói intézkedés mindenáron felfüggesztésre kerüljön. Az alperes objektív felelősségéből következően tehát a vétkességét nem kellett vizsgálni.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság szerint a helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott a jogellenesnek minősített kifogás rendeltetésellenességét illetően.
A kifogás jogát ugyanis az Mt. 23. §-ának (1) bekezdése alapján gyakorolta az alperes. Önmagában az a körülmény, hogy a kifogás nem vezetett eredményre, nem ad alapot kártérítés megállapítására, ugyanis annak a feltétele kifogásolási jog rendeltetésellenes, illetve felróható vétkes gyakorlása, és a felperes ezek meglétét nem bizonyította. Továbbá a vitás időszakra kifizetett többletmunkabér kárként sem jelentkezhet, mivel az a kifogásolt intézkedés végrehajtása felfüggesztésével nem összefüggésben.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a munkaügyi bíróság ítéletének "hatályában való fenntartását" kérte azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság az "összegszerűséget módosítsa 528 972 forint és járulékai helyett 620 586 forint és járulékai összegre".
A felperes álláspontja szerint a másodfokú ítélet az Mt. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésében előírtakba ütközik, mivel a felperesnél szükségessé vált átszervezést az alperes szakszervezet az alaptalan kifogásával megakadályozta. A Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10. 069/1997/4. számú végzésével jogellenesnek minősített szakszervezeti kifogásból a felperesnek kára keletkezett, amit a munkaügyi bíróság által beszerzett szakértői vélemény is alátámasztott. Az alperes a jogellenes kifogással az Mt. 4. §-ában szabályozott rendeltetésellenes joggyakorlást megvalósította. Ezzel ellentétes álláspont azt jelentené, hogy a szakszervezet az Mt. 23. §-ában biztosított "jogával" élve a munkáltató bármilyen intézkedésének a végrehajtását megakadályozhatja, és ezzel kárt okozhat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesnek a perben érvényesített igénye az Mt. 23. §-ában szabályozott, a munkavállalókat közvetlenül érintő, a szakszervezet által jogellenesnek ítélt munkáltatói intézkedés vagy mulasztás ellen benyújtott kifogás jogának gyakorlásával függ össze. Az Mt. 199. §-ának (1) bekezdése szerint munkaügyi jogvita a munkáltató és a szakszervezet között is keletkezhet, a (2) bekezdés pedig nem szűkíti a munkáltató által kezdeményezhető jogviták körét csupán a munkavállalókkal szemben kezdeményezhető jogvitákra. Mindezekből következően a felek jogvitájában a munkaügyi bíróság hatáskörrel rendelkezett [Pp. 22. § (2) bekezdés, 349. §].
A jogerős ítélettel megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés].
E tényállásból kitűnően a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10. 069/1997/4. számú végzésével hatályában fenntartotta a megyei bíróságnak az osztott munkaidő fenntartása tekintetében benyújtott szakszervezeti kifogás jogellenességét megállapító jogerős végzését. A munkáltató a kifogásolt intézkedésének végrehajtását az elsőfokú bíróság határozatát követően függesztette fel.
A felperes szakszervezeti kifogással összefüggésben felmerült többletköltségek (többletbérek) kárként való megfizetése iránti követelése jogalapját abban jelölte meg, hogy a kifogás egymagában a jogellenesség megalapozatlansága folytán ütközött az Mt. 4. §-ában szabályozott rendeltetésellenes joggyakorlás elvébe. A felperes ugyanezt az álláspontját fejtette ki a felülvizsgálati kérelmében is.
A szakszervezetet a kifogás benyújtásának joga a törvény alapján megilleti (Mt. 23. §). Amennyiben a kifogással kapcsolatban a felek között vita merül fel, a szakszervezet bírósághoz fordulhat, és a kifogás megalapozottsága tekintetében a bíróság nemperes eljárásban dönt.
A szakszervezeti kifogás jogellenessége megállapítása iránt indult nemperes eljárásban a bíróságok a kifogás jogellenességét nem az Mt. 4. §-a alapján állapították meg. A kifogás jogellenességét a felülvizsgálati kérelem tévesen azonosította az Mt. 4. §-ában szabályozott rendeltetésellenességgel.
A szakszervezeti kifogással a munkáltatónak okozott kárért fennálló felelősség az Mt. külön rendelkezése hiányában nem tárgyi felelősség, ezért az adott esetben a felperes kárigénye érvényesítéséhez a jogellenesség mellett annak bizonyítása is szükséges volt, hogy a károkozót vétkesség terheli. A vétójognak a törvény alapján történt, de eredménytelen gyakorlása a munkáltató kártérítési követelését egymagában nem alapozza meg.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes a kártérítési keresete tekintetében az alperes vétkességét nem bizonyította, erre vonatkozóan tényelőadást nem tett, és bizonyítási indítványa sem volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - a kifejtett módosított indokolással - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 948/1999. sz.).