adozona.hu
EH 2000.358
EH 2000.358
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat összefügg a munkáltató feladatai ellátásával, ily módon annak tevékenysége a munkáltató működési körébe tartozónak minősül [Mt. 174. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kártérítés címén elmaradt munkabére megfizetése iránt terjesztette elő keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint felperes 1979 óta tekercsfestő munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel, 1993-98. közötti időszakban gyakran volt keresőképtelen. A felperest - hosszabb betegállomány után - az alperes üzemorvosa 1998. február 24-én a munkakörének ellátására alkalmatlannak minősítette. A felperes e vélemény ellen jogorvoslati...
EH 2000.358 A foglalkozás-egészségügyi szolgálat összefügg a munkáltató feladatai ellátásával, ily módon annak tevékenysége a munkáltató működési körébe tartozónak minősül [Mt. 174. § (5) bek.].
A felperes kártérítés címén elmaradt munkabére megfizetése iránt terjesztette elő keresetét.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint felperes 1979 óta tekercsfestő munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel, 1993-98. közötti időszakban gyakran volt keresőképtelen. A felperest - hosszabb betegállomány után - az alperes üzemorvosa 1998. február 24-én a munkakörének ellátására alkalmatlannak minősítette. A felperes e vélemény ellen jogorvoslati kérelmet nyújtott be. Az illetékes Foglalkozás-egészségügyi Szakkollégium az 1998. április 28-án hozott határozatával a felperest a munkakör ellátására alkalmatlannak nyilvánította.
A felperes amiatt élt keresettel, hogy a fenti időszakban nem kapott munkabért. Ezért kártérítés címén kérte az elmaradt átlagkeresete (80 000 forint) és ennek kamatai megfizetését. Álláspontja szerint az üzemi foglalkozás-egészségügyi szolgálat az alperes megbízottjaként járt el, így az alperes kártérítési felelősséggel tartozik az alkalmatlanságára vonatkozó vélemény következményeként keletkezett káráért.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az 1998. február 24-től április 28-ig terjedő időszakban az alperes az üzemorvos reá kötelező szakvéleménye alapján nem foglalkozathatta a felperest. Ennél fogva, a munkáltató jogszerű magatartására figyelemmel a kártérítési igényt alaptalannak találta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, alperest 64 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a feltárt tényállásból helyesen következtetett az alkalmatlansági vélemény miatt a kártérítési felelősség hiányára, mert az üzem-egészségügyi szolgálat az állami tisztiorvosi felügyelet alá tartozik, a véleménye jogszabályi és orvosi módszertani alapokon nyugszik, tehát a munkáltató működési körén kívül esik. Továbbá a helytelen üzemorvosi szakvélemény alapján keletkezett kár a munkáltató részéről elháríthatatlan volt (Mt. 174. §-ának (2) bekezdése).
A megyei bíróság álláspontja szerint azonban az alperes megsértette a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és anyagi támogatásáról szóló jogszabály előírásait, (8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. §, 9. § és 11. §), amikor a felperesnek nem ajánlott az egészségi állapotának megfelelő munkakört, ennek hiányában nem utalta az önkormányzati rehabilitációs bizottság elé, illetve, foglalkoztatási lehetőség hiányában a munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg. A megyei bíróság megállapította, hogy a kiesett munkaidőre az Mt. 150. §-ának (1) bekezdése alapján járó személyi alapbérért az alperes helytállni tartozik, mert a felperes a munkáltató működési körében felmerült okból (átmenetileg) nem tudott munkát végezni. A felperes által követelt átlagkereset és a személyi alapbér közötti különbözeti összeg tekintetében a másodfokú bíróság a kereset elutasítását nem érintette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az első fokú ítélet "hatályában való fenntartását" kérte. Álláspontja szerint a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelete 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti feltétel az adott esetben nem állt fenn, mert a kérdéses időpontban az alakalmatlanság és annak tartós jellege még nem dőlt el, továbbá a felperes egészségügyi állapotának megfelelő munkakört nem tudott biztosítani. Előadta, hogy az 1998. április 14-én összeült rehabilitációs bizottság előtt a felperes nem jelent meg, együttműködési kötelezettségét megszegte. A felperes tehát nem a munkáltató oldalán felmerült okból nem végzett munkát, hanem ez az ok az ő oldalán merült fel, a felperes állandóan betegeskedett, ami a könnyített munkakör ellátására is alkalmatlanná tette. Így az Mt. 150. § (1) bekezdésének az állásidőre vonatkozó szabályi a törvényi feltételek hiányában nem alkalmazhatók.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben felmerült káráért a munkáltató felelőssége akkor is fennáll, ha a kárt előidéző, a munkáltató működési körébe eső ok nem volt elhárítható (Mt. 174. § (2) bekezdés).
A károsodást előidéző okok közül általában a munkáltató működési körébe tartoznak a feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásból eredő okok (MK 29. számú állásfoglalás b) pont).
Az 1993. évi XCIII. törvény 58. §-a (1) bekezdése alapján a munkáltató kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi feltételeivel kapcsolatos feladatainak ellátásához foglalkozás-egészségügyi szolgálatot biztosítani. E szolgálatot a munkáltató maga is működtetheti, vagy térítési díj ellenében igénybe veheti (89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés, 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet).
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat tevékenysége tehát, a munkáltató feladatai, ellátásával összefügg, ily módon a működési körébe tartozónak minősül (Mt. 174. § (5) bekezdés). Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves.
Az előbbiekből következően felperesnek a téves orvosi vélemény miatt keletkezett kára, a kiesett munkabére megfizetése iránt előterjesztett igénye alapos volt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az alperes felülvizsgálati kérelme keretei között felülvizsgálva, az indokolás fentiek szerinti módosításával - hatályában fenntartotta (Pp. 275/A. § (1) bekezdés). (Legf. Bír. Mfv. I. 10 596. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2005.10.367 A munkakör betöltéséhez szükséges alkalmassági vizsgálatok elvégzése sem sértheti a munkavállaló személyiségi jogait, azok elvégzéséhez a munkavállaló beleegyezése szükséges - A munkavállaló beleegyezésével (orvosi titoktartás alóli felmentés) - amely a munkaköri alkalmasságát érintő kétely esetén az együttműködési kötelezettsége teljesítését jelenti - az alkalmassági vizsgálat célfához kötötten az orvos a háziorvostól információkat kérhet [Mt. 77. §]
EH 2005.1237 Az együttműködési kötelezettség teljesítése céljából - amennyiben a munkaköri alkalmasság megítélésénél kétely merül fel - a munkavállaló célhoz kötötten köteles hozzájárulni az orvosi adatainak az alkalmassági orvosi vizsgálatot végző orvossal való közléséhez [Mt. 3. §, 77. §].
