adozona.hu
EH 2000.379
EH 2000.379
A tag, illetve a vezető tisztségviselő az adótartozásért akkor felel korlátlanul és egyetemlegesen, ha az adótörvényen kívüli, rá vonatkozó jogszabály korlátlan és egyetemleges felelősségét kimondja [1990. évi XCI. tv. 25. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Kft.-t a D. C. Kft. és az M. M. és I. Szövetkezet (Szövetkezet) alapította 1993. június 17-én. A társaság ügyvezetőjének 5 évi időtartamra a felperest rendelte ki. A B. Kft. gazdasági tevékenységét 1993. július 1-vel kezdte meg, a Cégbíróság az 1994. július 6-án jogerőre emelkedett végzésében a B. Kft. cégbejegyzésre irányuló kérelmét elutasította. Az adóhatóság több ízben tartott pénzforgalmi ellenőrzést a B. Kft.-nél, amelyek eredményeként terhére adótartozást állapított meg, annak bes...
EH 2000.379 A tag, illetve a vezető tisztségviselő az adótartozásért akkor felel korlátlanul és egyetemlegesen, ha az adótörvényen kívüli, rá vonatkozó jogszabály korlátlan és egyetemleges felelősségét kimondja [1990. évi XCI. tv. 25. § (2) bek.].
A B. Kft.-t a D. C. Kft. és az M. M. és I. Szövetkezet (Szövetkezet) alapította 1993. június 17-én. A társaság ügyvezetőjének 5 évi időtartamra a felperest rendelte ki. A B. Kft. gazdasági tevékenységét 1993. július 1-vel kezdte meg, a Cégbíróság az 1994. július 6-án jogerőre emelkedett végzésében a B. Kft. cégbejegyzésre irányuló kérelmét elutasította. Az adóhatóság több ízben tartott pénzforgalmi ellenőrzést a B. Kft.-nél, amelyek eredményeként terhére adótartozást állapított meg, annak beszedése, illetve az adós elleni végrehajtási eljárás lefolytatása nem vezetett eredményre.Az adóhatóság az 1997. július 10. napján hozott határozatában a D. Kft.-t kötelezte A B. Kft. terhére előírt 4 194 000 Ft adótartozás megfizetésére, amelynek a cég a fizetésképtelensége miatt ellene indult felszámolási eljárásra figyelemmel nem tett eleget. Az ezt követően beérkezett újabb végrehajtási kérelemre figyelemmel a B. Kft. adótartozása 5 440 000 Ft-ra emelkedett. Az első fokon eljárt adóhatóság határozatában a felperest mint a B. Kft. ügyvezetőjét kötelezte ezen összegű adótartozásnak a megfizetésére. Az alperes az 1998. augusztus 26. napján hozott 928 0694 299. számú határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban Art.) 25. § (2) bekezdésének f) pontjára, az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban Gt.) 25. §-ban és a Ptk. 337. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes mint ügyvezető a társaság teljes működését ismerte, annak nevében eljárt, a társaság adótartozásáért a Gt. szerinti un. mögöttes felelősség alapján helytállni köteles. Rögzítette azt is, hogy a hitelezőnek az egyetemleges kötelezettségből adódóan sorrendtartási kötelezettsége sincs, így a felperes a többi helytállni köteles személlyel szemben igényét polgári peres úton érvényesítheti.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a Gt. nem rendelkezik arról, hogy a cégbejegyzés megtörténte előtt csakis és kizárólag az ügyvezető felelne korlátlanul és egyetemlegesen. Hivatkozott arra is, hogy azokban az ügyekben, amelyekben az adótartozás megállapításra került, nem ő képviselte a céget. Sérelmezte továbbá, hogy az adóhatóság kizárólag az egyik alapítótól kísérelte meg behajtani az adótartozást. Kifejtette azon jogi álláspontját, mely szerint a határozatokban rögzített "mögöttes felelőssége" téves.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Az volt a jogi álláspontja, hogy a Gt. 25. §-ának (1) bekezdése szerinti rendelkezések csupán a szerződéses kötelmi kötelezettségekre vonatkoznak. Az adótartozás pedig nem kötelmi, hanem közjogi természetű, így a Gt. 25. § (1) bekezdése alapján a felperes nem kötelezhető mögöttes felelősként a B. Kft. adótartozásának megfizetésére. Rögzítette, hogy a közjogi kötelezettségekre a Gt. 26. §-ában és a Ptk. 574. §-ában foglaltak az irányadóak a társaság tagjai tekintetében. Mindezek alapján az állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozatok jogszabálysértőek, mert a Gt. 25. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazásával nem kötelmi jogviszonyból származó kötelezettség miatti felelősséget állapítanak meg a felperes terhére, továbbá azért is, mert az egyetemlegesség jogintézményét az adóhatóság helytelenül értelmezte, illetve alkalmazta. Ítéletében az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az adóhatóságnak számba kell vennie a B. Kft. adótartozásáért egyetemleges fizetési kötelezettséggel tartozókat, terhükre ezt az adótartozást egyetemleges fizetési kötelezettséggel meg kell állapítania és az adóhatóság a végrehajtási eljárásban jogosult kiválasztani azt, hogy melyik egyetemleges kötelezettel szemben érvényesíti és milyen módon a határozatban megjelölt teljes tartozás iránti igényét.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a kötelmi és közjogi jellegű kötelezettségvállalás különválasztása jogszabálysértő és nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság Pf. VI. 22 811/1996. számú ítéletében foglaltaknak. Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság az egyetemleges felelősség szabályait is, perben felülvizsgálni kért határozatai az abban foglalt indokolásra figyelemmel nem voltak jogszabálysértőek.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezést csak részben találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perbeli vita adójogi jogviszonyból ered, így annak elbírálására az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Az alperes által hivatkozott ítélet nem adójogi jogviszonyban hozott, és nem is azonos tényálláson alapuló határozat, ennél fogva az abban rögzítettek e perben irányadóak nem lehetnek.
Az alperes a határozatát az Art. 25. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakra alapította. E törvényhely nem eljárási hanem anyagi jogi természetű szabályt rögzít, és más volt a tartalma 1998. június 16. előtt illetve után. A felperes 1998. június 16. előtt vállalt és végzett tevékenységet mint vezető tisztségviselő, ezért vele szemben csak az 1998. június 16. előtti anyagi jogi jogszabályok alkalmazhatóak. Ebben az időszakban hatályos szabályozás értelmében pedig, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető "a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a jogi személy, amely a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján kezesként felel". E törvényhely a vezető tisztségviselőt mint adótartozás megfizetésére kötelezhető személyt nem nevesíti. Ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyesen mutatott rá arra, hogy az adójogi jogviszonyban irányadó jogszabályi rendelkezés a felperes tekintetében nem adott alapot az adó megfizetésére kötelező határozat meghozatalára, mivel a felperes nem minősül az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontjában nevesített személyek egyikének sem.
Az 1998. évi XXXIII. törvény 37. §-a, amely 1998. június 16-tól hatályos, megváltoztatta az Art. 25. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezést. E módosított rendelkezés értelmében adó megfizetésére határozattal kötelezhető a "gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásaiért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel". Az Art. szabályainak ekkénti módosítására az 1997. évi CXLIV. törvénynek, azaz az új gazdasági társaságokról szóló jogszabálynak a megalkotása adott alapot. Ez hozta ugyanis összhangba az Art. szabályait az új törvénynek az előtársaságra vonatkozó szabályaival, és ezzel összefüggésben teremtette meg, illetve egészítette ki az adó megfizetésére határozattal kötelezhető személyek körét is a vezető tisztségviselővel. Az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontjának az a rendelkezése, amely adó megfizetésére határozattal kötelezhetőként nevesíti a vezető tisztségviselőt is, 1998. június 16-tól hatályos. Ennél fogva ez a perbeli jogvita eldöntése során nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság ezen oknál fogva is érdemben helyesen állapította meg, hogy az alperes perben felülvizsgálni kért határozatai jogszabálysértőek.
Az Art. 25. § (2) bekezdésének f) pontja értelmében a tag, illetve 1998. június 16-tól a vezető tisztségviselő az adótartozásért "a rájuk vonatkozó szabályok szerint" köteles helytállni. A törvényhely szerinti "rájuk vonatkozó szabályok" a gazdasági társaságra és a polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseket jelenti. Ebből következően pedig a tag, illetve a vezető tisztségviselő az adótartozásért akkor felel korlátlanul és egyetemlegesen, ha az adótörvényen kívüli rá vonatkozó jogszabály korlátlan és egyetemleges felelősségét kimondja. A korlátlan és egyetemleges felelősség pedig azt jelenti, hogy a hitelező bármely taggal szemben érvényesítheti a követelését, annak teljes összegét, sortartási kötelezettsége nincs. Ez nem zárja ki a hitelezői követelést kielégítő fél azon jogosultságát, hogy az ebből eredő igényét a többivel szemben érvényesíthesse. A vezető tisztségviselő azonban adómegfizetésre határozattal csak 1998. június 16-tól kötelezhető az 1998. évi XXXIII. törvény 37. §-a értelmében, így a Gt. 25. § (1) és (2) bekezdése szerinti ún. mögöttes felelősség 1998. június 16-át megelőzően - kifejezetten adójogi jogszabályi rendelkezés hiányában - fel sem merülhet.
A bíróság a perben kereseti kérelemhez, illetve ellenkérelemhez, fellebbezési kérelemhez, illetve ellenkérelemhez kötötten járhat el. (Pp. 215. §, 252. § (1) bekezdése). Ennél fogva, ha azt állapítja meg, hogy az alperes határozata jogszabálysértően kötelezte a felperest az adó megfizetésére, új eljárást nem rendelhet el olyan személyeket érintően, akikre vonatkozóan az alperes határozata döntést nem tartalmaz, illetve akik a perben félként nem szerepeltek, kérelmet nem terjesztettek elő. Az alperes fellebbezése tehát az egyetemleges fizetési kötelezettséggel kapcsolatosan elrendelt új eljárás tekintetében alapos volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben, ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.(Legf. Bír. Kf. IV. 29.818/1999. sz.)