adozona.hu
EH 1999.149
EH 1999.149
A munkáltató által jogellenesen megszüntetett munkaviszony megszűnésének időpontja a jogellenességet megállapító jogerős bírósági határozat meghozatalának napja, kivéve ha a munkavállaló ennél korábbi időpont megállapítását kéri. A munkáltatói jogutódlás nemcsak a munkaszerződésben, hanem a kollektív szerződésben meghatározott jogokra és kötelezettségekre is kiterjed [Mt. 100. §, 40. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes üzemvezető főmolnár munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 31-én rendkívüli felmondással megszüntette. Indokolásként 88 mázsa rozshiányra és a nyilvántartások hiányosságára hivatkozott.
A felperes keresettel élt, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ába meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér ...
EH 1999.149 A munkáltató által jogellenesen megszüntetett munkaviszony megszűnésének időpontja a jogellenességet megállapító jogerős bírósági határozat meghozatalának napja, kivéve ha a munkavállaló ennél korábbi időpont megállapítását kéri. A munkáltatói jogutódlás nemcsak a munkaszerződésben, hanem a kollektív szerződésben meghatározott jogokra és kötelezettségekre is kiterjed [Mt. 100. §, 40. §].
A felperes üzemvezető főmolnár munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 31-én rendkívüli felmondással megszüntette. Indokolásként 88 mázsa rozshiányra és a nyilvántartások hiányosságára hivatkozott.A felperes keresettel élt, a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ába meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér és kamatai, felmentési időre járó átlagkereset, továbbá végkielégítés megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató, a felperes keresetét elutasító ítéletét - a felperes felülvizsgálati kérelme folytán - a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletével hatályon kívül helyezte, és a jogalap körében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, míg a felperes összegszerű igényei tárgyában a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1995. február 23-án megszűnt, ezért a marasztalás összegét leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy a privatizáció folytán bekövetkezett munkáltatói jogutódlás a jogelőd kollektív szerződésére nem terjedt ki. A felperes 1993. szeptember 1-jétől 1994. február 28-áig táppénzes betegállományban volt, 1994. március 1-jétől 1995. február 23-áig munkanélküli ellátásban részesült, 1995. február 24-étől 1996. szeptember 30-áig rendszeres szociális járadékot kapott, ezt követően rokkantnyugdíjban részesült.
A megyei bíróság az előbbi tényállás alapján arra következtetett, hogy a felperes munkaviszonya nem az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése szerinti időpontban, hanem 1995. február 23-án szűnt meg, mert a rendszeres szociális járadékra vonatkozó szabályok szerint a járadék a munkaviszony megszűnésének napjától folyósítandó [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet 26. § (6) bekezdés], és a járadék megállapításáról szóló határozat a fenti időpontot jelölte meg a munkaviszony megszűnése időpontjaként. A másodfokú bíróság ennek megfelelően a keresőképtelenség megszűnésétől, 1994. február 28-ától 1995. február 23-áig eltelt időtartamra állapította meg a felperest megillető elmaradt munkabér összegét, levonásba helyezve a megkapott munkanélküli ellátást.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogelőd munkáltató kollektív szerződésének figyelembevételével további 15 napi felmentési időre járó munkabér és 360 napi munkabérnek megfelelő végkielégítés háromszorosának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Sérelmezte a munkaviszonya megszűnése időpontjának megállapítását, az Mt. 100. §-a (5) bekezdésében foglalt rendelkezés mellőzését, ezért törvénysértést panaszolt elmaradt munkabére megállapítását illetően.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elmaradt munkabérre vonatkozó rendelkezését támadta. Megalapozatlanság miatt törvénysértést panaszolt e tekintetben, mert felperesnek a máshonnan megtérült jövedelmével kapcsolatban a tényállást a bíróság nem tisztázta, az indítványozott bizonyítást nem folytatta le.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben, az alperesé pedig egészében alapos.
A felperes korábbi munkáltatója és az alperes között 1993. augusztus 1-jén bekövetkezett jogutódlás tényét a perben az alperes nem vitatta. A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a munkavállaló munkaviszonyát nem érinti, tehát a jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, az abból eredő jogok és kötelezettségek az új munkáltatót - eltérő megállapodás hiányában - változatlanul megilletik, illetve terhelik. Ez nemcsak a munkaszerződésben, hanem a kollektív szerződésben meghatározott jogokra, kötelezettségekre is kiterjed.
Az adott esetben a másodfokú bíróság téves következtetéssel jutott az előbbiektől eltérő álláspontra a két munkáltató által kötött adásvételi szerződés 15. pontjából kiindulva. Ez ugyanis csupán a munkaszerződés-módosítás nélküli továbbfoglalkoztatásra vonatkozó kikötést tartalmaz. Ezért a felperes felülvizsgálati kérelmében a felmentési időre járó átlagkeresetének felemelését - a kollektív szerződés szerint járó felmondási idő felének megfelelően - alappal igényelte.
A végkielégítés tekintetében - a munkaviszony megszűnéséig bekövetkezett nyugdíjjogosultság folytán - az adott esetben a kollektív szerződéses szabályozásnak nincs jelentősége, az Mt. 100. §-a (2) bekezdésének második mondata alapján.
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének a törvényben előírt egyik jogkövetkezménye, hogy a munkavállaló munkaviszonya a jogellenes megszüntetést megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg [Mt. 100. § (5) bekezdés]. Ez a jogkövetkezmény nem mellőzhető arra tekintettel, hogy a munkavállaló munkaviszonya időközben megszűnt, hiszen ez a tipikus, ezalatt a munkavállaló gyakran új munkaviszonyt létesít, nyugdíjjogsultságot szerez stb. A munkavállaló a kereseti kérelmében kérheti a törvénytől eltérő, korábbi időpontban a munkaviszonya megszűnésének megállapítását. A perbeli esetben azonban a felperes ilyen kérelmet a perben nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság ezért törvénysértően állapította meg az Mt. 100. §-a (5) bekezdésétől eltérően a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, amely helyesen a jogellenességet megállapító jogerős határozat meghozatalának a napja, 1998. január 27. (Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10. 456/1997/8. számú közbenső ítélete).
Az előbbieknek megfelelően illeti meg felperest az Mt. 100. §-a (1) bekezdése alapján az elmaradt munkabére is. A másodfokú bíróság a megszűnés időpontjára vonatkozó téves álláspontjából következően az elmaradt bér összegét is jogszabálysértően állapította meg.
Az alperesnek a máshonnan megtérült jövedelemre vonatkozó bizonyítási indítványát a másodfokú bíróság - a kifejtettekből adódóan - ugyancsak tévesen mellőzte, ezért az elmaradt munkabér tekintetében marasztaló rendelkezés megalapozatlan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a végkielégítés címén marasztaló rendelkezését - azt a felülvizsgálati kérelem keretei között elbírálva hatályában fenntartotta, a felmentési időre járó átlagkeresetre, elmaradt munkabérre és ezek kamatára, valamint a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit - a munkaügyi bíróság ítéletének azonos tárgyú rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot a felmentési járandóság, elmaradt munkabér és ezek kamatai iránti kereseti kérelem tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogerős ítélet egyéb rendelkezését nem érintette. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 661/1998/4. sz.)