adozona.hu
EH 1999.122
EH 1999.122
A gazdasági kamarák köztestületek. A kamarai tagdíjakat a kamarák alapszabályai állapítják meg. A meg nem fizetett tagdíj mint köztartozás adók módjára hajtható be, ezért a tagdíj megfizetésére irányuló kereset (fizetési meghagyás) elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe [1990. évi XCI. tv. 3. § (2) bek., 93. § (1) bek., 1994. évi XVI. tv. 3. § (1) bek., 16. §, 32. §, 54. § (1) és (4) bek., Ptk. 65. §, Pp. 130. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az 1994. évi XVI. törvény 54. §-ának (4) bekezdése szerinti tagdíjat - meg nem fizetés esetén a területi gazdasági kamara adók módjára hajtja be, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. A tagdíj behajtása tehát az 1990. évi XCI. törvényben meghatározott módon történik; következésképpen a bíróság hatáskör hiányában nem járhat el. Minde...
EH 1999.122 A gazdasági kamarák köztestületek. A kamarai tagdíjakat a kamarák alapszabályai állapítják meg. A meg nem fizetett tagdíj mint köztartozás adók módjára hajtható be, ezért a tagdíj megfizetésére irányuló kereset (fizetési meghagyás) elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe [1990. évi XCI. tv. 3. § (2) bek., 93. § (1) bek., 1994. évi XVI. tv. 3. § (1) bek., 16. §, 32. §, 54. § (1) és (4) bek., Ptk. 65. §, Pp. 130. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság végzésével a jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az 1994. évi XVI. törvény 54. §-ának (4) bekezdése szerinti tagdíjat - meg nem fizetés esetén a területi gazdasági kamara adók módjára hajtja be, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. A tagdíj behajtása tehát az 1990. évi XCI. törvényben meghatározott módon történik; következésképpen a bíróság hatáskör hiányában nem járhat el. Mindezekre tekintettel a Pp. 316. §-ának (1) bekezdésére utalással, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján határozott.A végzés ellen benyújtott fellebbezésében a jogosult annak megváltoztatását és a fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Fellebbezésének indokaként hivatkozott a Pp. 313. §-ában foglaltakra, mely szerint a pénzkövetelése fizetési meghagyással érvényesíthető, továbbá hogy a Pp. 48. §-a értelmében perbeli jogképességgel rendelkezik, valamint hogy a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bíróságnak - amennyiben az az álláspontja, hogy a kérelem elbírálása nem tartozik a hatáskörébe - elutasítás helyett ahhoz a hatósághoz kellett volna a kérelmét áttennie, amelynek hatáskörébe tartozik az ügy elbírálása.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes az abból levont jogi következtetése is. Az adott kérdés elbírálása nem tartozik bírói útra, hiszen a fizetendő működési és regisztrációs díj tekintetében hozott kamarai döntés - a hivatkozott jogszabályi rendelkezésre tekintettel - közigazgatási határozatnak tekintendő. A jogosultnak az áttétel szükségességére történő hivatkozása azért nem helytálló, mert a közigazgatási határozat végrehajtása nem azonosítható a Pp.-nek "az igény érvényesítése más hatóság hatáskörébe tartozik" fogalmával.
A jogerős végzés ellen a jogosult nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság a kérelem szerinti eljárás lefolytatására kötelezését kérte. A felülvizsgálati kérelemben eljárt bíróságok jogszabálysértéseként a fellebbezésben hivatkozott jogi álláspontját ismételte meg.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság felhívására a jogosult hozzájárult a tárgyaláson kívüli elbíráláshoz, ezért a Legfelsőbb Bíróság a kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény 3. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági kamarák köztestületek (Ptk. 65. §), amelyeket - közvetlenül, vagy közvetve - a gazdálkodó szervezetek e törvény alapján hoznak létre. A törvény e bevezető rendelkezéséből következően a gazdaság szereplői által alakított, önkormányzattal rendelkező gazdasági kamarák az államigazgatás szerveitől elkülönülten működő szervezetek. A törvény 16. §-a szerint a területi gazdasági kamara tagjának kötelessége, hogy megfizesse a működési hozzájárulást (tagdíjat). A 32. § rendelkezése szerint pedig a gazdasági kamarák tagjai önkormányzati jogaikat e törvénynek és a gazdasági kamarák alapszabályának megfelelően gyakorolják. A törvény 54. §-ának (1) bekezdése értelmében a tagdíjat az országos gazdasági kamarák alapszabálya állapítja meg. E törvényhely (4) bekezdése értelmében pedig a meg nem fizetett tagdíj köztartozás. A tagdíjat - meg nem fizetése esetén - a területi gazdasági kamara adók módjára hajtja be, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával, a területi gazdasági kamarák által a tagdíj megállapítása tárgyában hozott, a végrehajtás alapját képező fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat alapján.
Ehhez kapcsolódóan az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 93. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adók módjára behajtandó köztartozás [3. § (2) bekezdése] jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 1000 Ft-ot.
A fent hivatkozottak értelmében tehát az államigazgatás szerveitől elkülönülten működő, önkormányzattal rendelkező gazdasági kamara jogkörébe tartozik a tagdíj megállapítása, amely végrehajtható határozat. A végrehajtás iránt magának a követelés jogosultjának kell megtennie a szükséges intézkedéseket az adóhatóság megkeresése útján. Ehhez képest a jogerős végzés helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy az igény érvényesítése nem tartozik a bíróság hatáskörébe és a bíróságnak áttételre vonatkozó kötelezettsége sem áll fenn.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. VI. 31. 185/1998. sz.)