adozona.hu
EH 1999.47
EH 1999.47
Az alkoholteszter eredménye általában igazolja, hogy a vizsgált személy szervezetében van-e alkohol. Ha a kollektív szerződés munkaidőben teljes alkoholmentességet követel meg, az alkoholos befolyásoltság konkrét mértéke nem perdöntő [Mt. 96. §, 109. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes műszerész munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 1996. november 15-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes 1996. november 14-én alkoholos állapotban akart bemenni az üzemi területre. Az alkoholszonda-vizsgálat eredményét a felperes beismerte, és véralkohol-vizsgálatot nem kért.
A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, és munkaviszonyának helyreállítása iránt indított pert az alpe...
EH 1999.47 Az alkoholteszter eredménye általában igazolja, hogy a vizsgált személy szervezetében van-e alkohol. Ha a kollektív szerződés munkaidőben teljes alkoholmentességet követel meg, az alkoholos befolyásoltság konkrét mértéke nem perdöntő [Mt. 96. §, 109. §].
A felperes műszerész munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 1996. november 15-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes 1996. november 14-én alkoholos állapotban akart bemenni az üzemi területre. Az alkoholszonda-vizsgálat eredményét a felperes beismerte, és véralkohol-vizsgálatot nem kért.A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, és munkaviszonyának helyreállítása iránt indított pert az alperes ellen. Az alperes a követelés jogalapjának megállapítása esetére a munkaviszony helyreállításának mellőzését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondást hatálytalanította, a felperes visszahelyezését mellőzte, és az alperest az elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Az igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesnél mért 0,54 ezrelékes levegőalkohol-szint véralkoholszintnek nem felel meg, ezért a felperes a vizsgálat elvégzésének időpontjában alkoholosan befolyásolt nem volt. Utalt továbbá az ítélet indokolásában arra is, hogy az alperes nem tudta bizonyítani azt a tényt, hogy az alkoholvizsgálati jegyzőkönyv aláírása a véralkohol-vizsgálat elvégzésére vonatkozóan jogvesztéssel jár. Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által előző este 19 órakor elfogyasztott 12 deciliter sör a vizsgálat elvégzésének időpontjára, másnap reggel 9 óra 11 percre már a szervezetében lebomlott. Ezért a megtartott alkoholvizsgálatkor regisztrált levegőalkohol tartalmát csak a szájspray használata okozhatta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az indokolásban kifejtette, hogy a felperes nem bizonyította az előző este elfogyasztott alkohol mennyiségét. Erre vonatkozó adatok hiányában az elsőfokú bíróság tehát tévesen állapította meg az alkohol lebomlását. Nincs semmiféle adat a felperes előadásán túl arra nézve, hogy a felperes rendszeresen használta a szájsprayt. A mérés eredményét követő három hónapon túl előterjesztett ilyen értelmű kifogását egyéb bizonyítékok hiányában elfogadni nem lehet. A véralkohol-vizsgálatot a felperes nem kérte, erre csak a jegyzőkönyv lezárása után került sor, ennek elvégzését pedig az alperes jogszerűen tagadta meg [16/1989. (XII. 17.) EüM rendelet 1. § (2) bekezdése, a Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalása].
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet "megváltoztatásával" a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet sérti a 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet 1. § (2)-(3) bekezdését, az Mt. 96. § (1)-(2) bekezdését és ezzel összefüggésben az Mt. 89. § (2) bekezdését, valamint a Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalásával nincs összhangban.
Az alperes az intézkedését az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontjába és a kollektív szerződésnek a munkaidő alatti alkoholos állapotot megtiltó rendelkezésébe ütköző kötelezettségszegésre alapította. Ennélfogva annak van jelentősége, hogy a felperes munkaidő alatti alkoholos állapota, tehát az a körülmény, hogy a szervezetében volt-e alkohol, vagy sem, kétséget kizáróan bizonyított-e. A bírói gyakorlat szerint az alkoholteszter eredménye általában igazolja, hogy a vizsgált személy szervezetében van-e alkohol. Figyelemmel a kollektív szerződés 2.4.2.1. pontjára, elsősorban a teljes alkoholmentességnek van jelentősége, az alkoholos befolyásoltság konkrét mértéke ezért az adott esetben nem perdöntő (Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalás 2. pontja).
A másodfokú bíróság a felperes alkoholos befolyásoltságát bizonyító tényeket mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróságnak a fogyasztott alkohol lebomlásával kapcsolatos álláspontja megalapozatlan, a felperes a véralkohol-vizsgálatot az előírt időben (a jegyzőkönyv aláírása előtt) nem kérte, illetve a rá háruló bizonyítási tehernek nem tett eleget.
Mindezek a bizonyítékok a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, különös tekintettel a jegyzőkönyv tartalmára, nem elégségesek a kötelezettségszegés hitelt érdemlő bizonyítására. A jegyzőkönyv ugyanis alkoholtesztert és alkoholszondát is említ, és e kettő által mért értéket egyezően jelöli meg. Ez az egyezőség aggályt keltő. D. Sz. tanúvallomása nem egyértelmű a vizsgálat eszközei tekintetében. Ezért nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy ténylegesen melyik műszer mutatta ki az alperes által megjelölt eredményt, illetve az eredmény ténylegesen mi volt. Ezért ebben a körben a bizonyítást ki kell egészíteni.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.964/1997. sz.)