adozona.hu
EH 1999.71
EH 1999.71
Az alkalmazottak és a munkáltató közötti megállapodás alapján - a munkaszerződés szerint és bérfizetési jegyzéken - kifizetésre kerülő borravaló olyan személyi jellegű kifizetés, amely után a munkáltató járulékot köteles fizetni [1975. évi II. törvény 103/A. § (1) és (2) bekezdés, 1991. évi XXXIV. törvény 28. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A nyugdíjbiztosítási kirendeltség 1996. április 29-én ellenőrzést végzett a felperes által üzemeltetett kaszinónál az 1992. március 1-jétől 1996. március 31-ig terjedő időszakot illetően, melynek során megállapította, hogy a felperes és a dolgozók között a borravaló felosztása tárgyában létrejött megállapodás értelmében a dolgozók meghatározott köre fix összegű - borravalónak elnevezett - juttatásban részesedik, míg egyéb dolgozók az alkalmazásban töltött időtartam, a teljesítmény és a munkak...
EH 1999.71 Az alkalmazottak és a munkáltató közötti megállapodás alapján - a munkaszerződés szerint és bérfizetési jegyzéken - kifizetésre kerülő borravaló olyan személyi jellegű kifizetés, amely után a munkáltató járulékot köteles fizetni [1975. évi II. törvény 103/A. § (1) és (2) bekezdés, 1991. évi XXXIV. törvény 28. §].
A nyugdíjbiztosítási kirendeltség 1996. április 29-én ellenőrzést végzett a felperes által üzemeltetett kaszinónál az 1992. március 1-jétől 1996. március 31-ig terjedő időszakot illetően, melynek során megállapította, hogy a felperes és a dolgozók között a borravaló felosztása tárgyában létrejött megállapodás értelmében a dolgozók meghatározott köre fix összegű - borravalónak elnevezett - juttatásban részesedik, míg egyéb dolgozók az alkalmazásban töltött időtartam, a teljesítmény és a munkaköri beosztás figyelembevételével meghatározott mértékű juttatásban részesülnek. Rögzítésre került az is, hogy a borravalónak nevezett - mozgóbérként kifizetett - juttatás, tartalmát tekintve a felperes bérezési rendszerének része. A borravaló kifizetésének munkaszerződésben garantált összegét fedezethiány esetén a felperes - saját forrásból - a bérköltség terhére kiegészíti. A borravaló kifizetése a munkabérjegyzékbe építve, a munkabérrel együtt és egy időben történik, a felperes a borravalót az 552 számú személyi jellegű egyéb kifizetés megnevezésű könyvelési számlán tartja nyilván. A borravalót az elsőfokú társadalombiztosítási hatóság a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi juttatásnak minősítette, mely után a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbtv.) 103/A. §-ában foglaltak szerint társadalombiztosítási, 103/B. §-a alapján pedig nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség terheli a felperest.Keresetében a felperes a kibocsátott fizetési meghagyás megsemmisítését kérte, annak jogszabálysértő volta miatt. A felperes jogszabálysértőnek minősítette az alperesi határozatot, előadva, hogy a borravaló nem a munkáltatótól származik, az ajándékozási szerződés alapján jön létre, amikor a vendégek egy része nyereményének egy részét a felperesnek, illetve a közreműködő felperesi kollektívának ajándékozza. A megajándékozottak - a szerencsejáték-törvény előírásainak betartása érdekében - a kapott ajándékot egybegyűjtik és egymás között - meghatározott elveknek megfelelően - szétosztják. Ettől azonban az - a felperes szerint - nem válik a munkáltatótól származó járulékköteles kifizetéssé, így járulékalapot nem képez.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét és a keresettel támadott alperesi fizetési meghagyást részben megváltoztatta és a felperest mentesítette a késedelmi pótlék és a járulékbírság megfizetése alól. A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény, a felperes szabályzata, továbbá a munkaszerződések tartalma alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vendégek által adott borravaló elvesztette a klasszikus értelemben vett borravaló jellegét, különös tekintettel arra is, hogy abból az alkalmazottak és a kaszinó vezetése is részesül. Erre figyelemmel pedig a juttatás a Tbtv. 103/A. § (1) és (2) bekezdése szerinti járulékköteles kifizetésnek minősül. Ugyanakkor indokoltnak találta, hogy a felperest - méltányosságból - a Tbtv. 114. §-a alapján mentesítse a késedelmi pótlék és a járulékbírság megfizetése alól, ezért e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperesi fizetési meghagyást megváltoztatta.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
A felperes járulékfizetési kötelezettségét megalapozó személyi jellegű kifizetés - a borravaló - társadalombiztosítási megítélés szempontjából eltér a kereskedelem, a vendéglátóipar vagy az egészségügy területein előforduló borravalótól, hálapénztől. Adott esetben ugyanis a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 28. § (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a játékkaszinó alkalmazottai a játékkaszinóban a (3) bekezdés kivételével borravalót nem fogadhatnak el. A (3) bekezdés szerint amennyiben a Szerencsejáték Felügyelet az alkalmazottak számára borravaló elfogadását az engedélyben lehetővé teszi, erre a célra közös tartókat kell elhelyezni. Az alkalmazottnak közvetlenül felajánlott borravaló elfogadása tilos.
Az Szjtv. 28. § (4) bekezdése kimondja, hogy a (3) bekezdésben meghatározott esetben a felügyelet az engedélyben a közös tartókba helyezett borravaló legfeljebb 80%-ának az alkalmazottak és a játékkaszinó vezetése között létrejött megállapodásnak megfelelő felosztását engedélyezheti. A borravaló fennmaradó 20%-a - az Szjtv. 35. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint - a tiszta játékbevételt növeli és az (1) bekezdés alapján játékadó alá is esik.
A felperesi alkalmazottak tehát a borravalót nem közvetlenül a vendégtől kapták, hanem az valójában a társaság bevételének részévé vált. A felperesi soproni játékkaszinó játéktervének előírása szerint a társasági bevételként megjelenő borravalót az erre kijelölt biztonsági zárral ellátott dobozban kell elhelyezni, a naponta jegyzőkönyvezett borravalót a hónap végén összevonják, annak 80%-át meghatározzák és - a dolgozókkal kötött megállapodás alapján - kifizetik. A megállapodásokat a dolgozókkal a játékkaszinó vezetése a munkaviszony létrejöttekor köti meg. A borravaló-felosztási rendszerbe a játékkaszinó valamennyi dolgozója beletartozik.
Az 1996. január 18-án kelt megállapodásban foglaltak szerint a borravaló a fizetett szabadság idejére a teljes pontérték, illetve a fix összeg szerint jár, de lehetővé teszi a megállapodás a borravaló kifizetését betegség esetén, illetőleg a terhesség orvos által igazolt 23. hetétől 6 hónapig.
A munkáltató a Tbtv. 103/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés után köteles járulékot fizetni. A (2) bekezdés sorolja fel, hogy különösen mely kifizetések tartoznak e körbe.
Kétségtelen tény, hogy a borravaló kifizetésére minden esetben a felperes részéről az alkalmazottakkal kötött munkaszerződés alapján, bérfizetési jegyzéken feltüntetett mértékben, bérfizetés alkalmával került sor.
A felperes által teljesített ezen kifizetés a munkaviszonyhoz kapcsolódó és személyi jellegűnek minősíthető, hiszen a felperesnél munkaviszonyban álló minden alkalmazott abból részesül, a felperes és a szakszervezet között létrejött megállapodásban, illetőleg a munkaszerződésben foglaltak alapján.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az így kifizetett borravaló elveszti a klasszikus értelemben vett borravaló jellegét, a juttatás a Tbtv. 103/A. § (1) és (2) bekezdése szerinti, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetésnek minősül, mely után a felperes társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. (Legf. Bír. Kfv.II.28.574/1997.)