adozona.hu
EH 1999.64
EH 1999.64
A megyei egészségbiztosítási pénztár által az igénylőhöz intézett azon tájékoztatás, amely szerint az igény nem megalapozott, közigazgatási határozat, mert az igény tekintetében elutasító, érdemi döntést tartalmaz [1957. évi IV. törvény 3. § (6) bek., 43. §, 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 255. § (1) bek., b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek előző munkáltatójánál munkaviszonya 1993. február 11-én létszámleépítéssel megszűnt. 1993. február 15-től új munkáltatóval kötött munkaszerződést, ahonnan terhességével összefüggésben 1993. február 16-tól betegszabadságra került. A március 2-ától kezdődő táppénzes állományt követően, július 29-től a felperes szülési szabadságra ment. Gyermeke 1993. szeptember 9-én született.
Az elsőfokon eljárt egészségbiztosítási pénztár határozatával kötelezte a felperest 99923 Ft jogalap nél...
EH 1999.64 A megyei egészségbiztosítási pénztár által az igénylőhöz intézett azon tájékoztatás, amely szerint az igény nem megalapozott, közigazgatási határozat, mert az igény tekintetében elutasító, érdemi döntést tartalmaz [1957. évi IV. törvény 3. § (6) bek., 43. §, 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 255. § (1) bek., b) pont].
A felperesnek előző munkáltatójánál munkaviszonya 1993. február 11-én létszámleépítéssel megszűnt. 1993. február 15-től új munkáltatóval kötött munkaszerződést, ahonnan terhességével összefüggésben 1993. február 16-tól betegszabadságra került. A március 2-ától kezdődő táppénzes állományt követően, július 29-től a felperes szülési szabadságra ment. Gyermeke 1993. szeptember 9-én született.Az elsőfokon eljárt egészségbiztosítási pénztár határozatával kötelezte a felperest 99923 Ft jogalap nélkül felvett táppénz és terhességi-gyermekágyi segély visszafizetésére és egyben elutasította a táppénzes időszak kezdő napjától a felperes új munkáltatója által igazolt munkabér alapulvételével számított táppénz és terhességi-gyermekágyi segély megállapítását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes igazgatója határozatával az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta. Indokolásában helytállónak tekintette az elsőfokú döntés felperesi munkaszerződés semmisségére vonatkozó álláspontját.
1994. december 29-én a felperes a megyei egészségbiztosítási pénztárnál kérelmet terjesztett elő, melyben előző munkaviszonyán alapuló és a szülés időpontjában is fennállt táppénzes állományára tekintettel legalább a korábbi munkaviszonyban elért jövedelmet alapul véve kérte ellátásainak kiszámítását, valamint a gyermek kétéves koráig gyermekgondozási díj folyósítását. A pénztár egy válaszlevélbe foglalt tájékoztatással a gyermekgondozási díj iránti igényét arra tekintettel utasította el, hogy a felperes a táppénzfolyósítás megszűnését követő 28 napon túl szült, ezért terhességi-gyermekágyi segélyre jogosult nem volt, e jogosultság hiányában pedig gyermekgondozási díjat részére folyósítani nem lehet.
A felperes keresetében a visszafizetésre kötelező alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy munkaviszonya érvényes szerződésen alapult, ezért a munkaszerződés semmisségére alapított határozat jogszabálysértő volt.
A gyermekgondozási díj igény tárgyában 1995. január 18. napján kelt, a felperes jogi képviselőjéhez válaszlevél formájában intézett, a jogorvoslati lehetőségről tájékoztatást nem tartalmazó döntést a felperes szintén keresettel támadta. Kérte ebben annak megállapítását, hogy 1994. január 1-jétől gyermekgondozási díjra gyermeke kétéves koráig jogosult.
Az alperes ellenkérelmében mindkét kereset elutasítását kérte. Visszafizetésre kötelező határozatával kapcsolatban előadta, hogy a felperes munkaviszonya az igény előterjesztésekor semmis volt, ezért részére csak előző munkaviszonya alapján állapítható meg táppénz. Tekintettel a táppénz folyósításának megszűnése és a szülés közt eltelt időtartamra, vitatta a felperes terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságát. A gyermekgondozási díj folyósítása iránt előterjesztett kereset tárgyában arra hivatkozott, hogy terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultság hiányában a gyermekgondozási díj nem folyósítható.
Az elsőfokú bíróság a két ügy egyesítését követően meghozott ítéletével az alperes visszafizetésre kötelező határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint a felperesi igény előterjesztésekor fennálló munkaviszony semmis volt ugyan, de a felperes előző munkaviszonyának megszűnését követő 15 napon belül került táppénzes állományba, az folyamatos volt, illetőleg a felperest szülési szabadság kiírása ellenére keresőképtelennek kellett volna tekinteni, ezért részére terhességével kapcsolatban terhességi-gyermekágyi segélyt, illetve gyermekgondozási díjat kellett volna megállapítani és folyósítani.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, valamint az alperes visszafizetésre kötelező első- és másodfokú határozatát részben megváltoztatta és a felperes által az alperesnek
visszafizetendő összeget leszállította. A felperes keresetét ezt meghaladóan, a gyermekgondozási díj iránti igényt is beleértve, elutasította. Indokolásában kiemelte, hogy a ténylegesen érvénytelen munkaszerződés esetén a keresőképtelen felperest szülési szabadságra kiírni nem lehetett volna, mert munkaviszony hiányában szabadság nem vehető igénybe. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperest az előző munkaviszony alapján szüléséig folyamatosan fennálló keresőképtelen állapotára tekintettel és függetlenül attól, hogy a táppénz folyósítását a szülés előtt több mint 28 nappal abban a téves feltevésben, hogy a felperes munkaviszonyban áll, beszüntették, a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra az előző munkáltatónál elért keresete alapján az ítéletben meghatározott összegtől függő mértékű terhességi-gyermekágyi segélyben kell részesíteni. Minthogy a gyermekgondozási díjról felülvizsgálható határozat nem született, ezért ebben a körben a felperes keresetét érdemben el kellett utasítani.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, mely a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását célozta. Kérelmét egyrészt arra alapította, hogy gyermekgondozási díj iránti igényét jelezte és ezt az alperesnek igénybejelentésként kellett volna elbírálni, másrészt arra, hogy kapott terhességi-gyermekágyi segélyt, ezért a gyermekgondozási díjat erre a tényre tekintettel folyósítani kellett volna.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy táppénz folyósításának hiányában a felperes nem jogosult terhességi-gyermekágyi segélyre sem. A gyermekgondozási díj tekintetében állította, hogy igénybejelentést szabályszerűen előterjesztve nem kapott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott korlátozásra tekintettel, a támadott ítéletnek a terhességi-gyermekágyi segélyt illető részében jogerőre emelkedett rendelkezéseit nem érintve, bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem pedig megalapozatlan.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. (a továbbiakban: Tbt.) 98. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a társadalombiztosítási ellátást - az egészségügyi szolgáltatások kivételével - szóban vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes 1994. december 29. napján kelt kérelme a gyermekgondozási díj folyósítása iránti igénybejelentésként minősíthető. Ez az igénybejelentés a felperes érvénytelen munkaszerződése folytán munkáltatójától nem származhatott. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban R.) 255. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az igényelbíráló szervnek határozatot kell hoznia a betegségi és anyasági ellátás iránti igény elutasításáról.
Az alperes 1995. január 18-án 130-46/94. számon hozott tájékoztatása, melyben kimondta, hogy a felperes gyermekgondozási díj iránti igénye nem megalapozott közigazgatási határozat, mert a gyermekgondozási díj tekintetében elutasító, érdemi döntést tartalmaz, és mert nem tekinthető az ismételt igénybejelentés az R. 256. §-ában szabályozott elintézésnek.
A döntés közigazgatási határozatkénti minősítésén nem változtat az a körülmény, hogy az egészségbiztosítási pénztár a felperest fellebbezési jogáról nem oktatta ki és az Áe. 3. § (6) bekezdése alapján irányadó Áe. 43. §-ában és az R. 340. §-ában foglalt alakszerűségi követelményeknek sem felelt meg. A kioktatásnak ez a hiánya, valamint az egészségbiztosítási pénztárnak a döntés határozati jellegét illető téves minősítése magyarázza, hogy a gyermekgondozási díj iránti igényt lényegében elutasító közigazgatási döntést a felperes nem fellebbezéssel, hanem a fellebbezési határidőn belül előterjesztett keresettel támadta.
A kifejtett indokokból következik, hogy az egészségbiztosítási pénztárhoz a fellebbezési határidőn belül előterjesztett keresetlevelet a közigazgatási szervnek határozata elleni fellebbezésként kellett volna tekinteni, és a másodfokú szervhez elbírálásra fel kellett volna terjeszteni.
A Pp. 129. § (1) bekezdése szerint, ha a keresetlevélből vagy mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes és ez a bíróság (hatóság) az iratokból megállapítható, az elnök elrendeli a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz (hatósághoz) való áttételét. A 158. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, hatáskör hiánya miatt a pert megszüntetni csak akkor lehet, ha a hatáskör nem a pertárgy értékétől függ, az illetékesség hiánya miatt pedig csak akkor, ha az illetékesség a 41. § (2) bekezdésének esetén kívül kizárólagos. A pernek hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt való megszüntetése esetében a 129. § megfelelően irányadó.
Tekintettel arra, hogy a bíróságnak az elsőfokú közigazgatási határozat ellen benyújtott fellebbezés elbírálására hatásköre nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (2) bekezdése alkalmazása mellett a 157. § a) pontja és 130. § (1) bekezdés c) pontja alapján a pert megszüntette és a Pp. 275/B. § alapján irányadó 251. § (1) bekezdésének is megfelelően az első- és másodfokú bíróság ítéletének a gyermekgondozási díjra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezve a felperes kérelmét az elbírálásra hatáskörrel rendelkező szervhez áttette. (Legf. Bír. Kfv.II.27.464/1997.)