adozona.hu
EH 1999.38
EH 1999.38
A közraktári jegy áru- és zálogjegye együttesen is átruházható [1996. évi XLVIII. tv. 1. § (2) és (3) bek., 25. § (1) bek., 26. § (1), (2) és (4) bek., 27. § (1) és (2) bek., 29. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben helyesen megállapított tényállás szerint az alperes és a perben nem álló korlátolt felelősségű társaság (kft.) között létrejött közraktározási szerződésekkel az alperes 540 tonna étkezési búza 1996. szeptember 25-től 1997. március 25-ig, 420 tonna takarmányárpa 1996. augusztus 7-től 1997. február 7-ig, valamint 300 tonna étkezési napraforgó 1996. december 4-től 1997. február 4-ig terjedő időre szóló közraktárba vételét és erről közraktári jegy kiállítását vállalta. Az alpe...
EH 1999.38 A közraktári jegy áru- és zálogjegye együttesen is átruházható [1996. évi XLVIII. tv. 1. § (2) és (3) bek., 25. § (1) bek., 26. § (1), (2) és (4) bek., 27. § (1) és (2) bek., 29. § (1) bek.].
A jogerős ítéletben helyesen megállapított tényállás szerint az alperes és a perben nem álló korlátolt felelősségű társaság (kft.) között létrejött közraktározási szerződésekkel az alperes 540 tonna étkezési búza 1996. szeptember 25-től 1997. március 25-ig, 420 tonna takarmányárpa 1996. augusztus 7-től 1997. február 7-ig, valamint 300 tonna étkezési napraforgó 1996. december 4-től 1997. február 4-ig terjedő időre szóló közraktárba vételét és erről közraktári jegy kiállítását vállalta. Az alperes a takarmányárpáról 1996. augusztus 8-án, az étkezési búzáról 1996. szeptember 25-én és az étkezési napraforgóról 1996. december 16-án - áru- és zálogjegyből álló - közraktári jegyeket állított ki.A felperes 1997. január 23-i lejáratra 8820000 Ft, 1997. január 20-i lejáratra 10500000 Ft és 1997. március 10-i lejáratra 11340000 Ft kölcsönt nyújtott a kft. részére. A közraktári jegyek az említett kölcsönök biztosításául szolgáltak. A közraktári jegyek zálogjegyén a kft. kölcsöntartozásait tüntették fel, a zálogjegyeken található ez irányú feljegyzést a felperes képviselője is aláírta.
A közraktári jegyeknek átadására akként került sor, hogy a kft. a közraktári jegyek árujegyét üres forgatmánnyal átruházta, az egyik közraktári jegy zálogjegyén is üres forgatmányt alkalmazott, a többi közraktári jegy zálogjegyén forgatmányosként a felperest tüntette fel, és az ekként forgatott közraktári jegyeket a felperes birtokába adta.
A felperes valamennyi közraktári jegy (áru- és zálogjegy együttes) birtokában kérte kötelezni az alperest a letett áruféleségek közraktári jegyeken feltüntetett értéke - 43800000 Ft tőke - ennek 1997. február 10-től a kifizetés napjáig járó évi 20% kamata és a perrel felmerült költségei megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperessel nem áll jogviszonyban, ezért a felperes tőle az áru kiadását alappal nem követelheti. Másodsorban előadta, hogy a közraktári jegyek átruházása szabálytalanul történt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 43800000 Ft-ot és ennek 1997. február 10-től a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatát.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (Ktv.) 1. §-ának (2) bekezdéséből következően a közraktár a szerződés megkötésével kettős kötelezettséget vállal, feladata a nála elhelyezett áru tárolása és őrzése, továbbá a közraktári jegy kiállítása és az áru kiszolgáltatása. A (3) bekezdés szerint a közraktári jegy a közraktári szerződés alapján letétbe vett áruról kiállított forgatható értékpapír, amely a közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, bizonyítja az áru mennyiségét, minőségét és értékét, valamint a közraktárnak a kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét. A közraktári jegy, mint rendeletre szóló értékpapír, áru- és zálogjegye együttesen és külön-külön is átruházható. A Ktv. 25. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest az áru- és zálogjegy együttes birtoklása feljogosította a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére. A Ktv. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint pedig az alperes a közraktári jegyek ellenében köteles lett volna az árut a részére kiadni.
Az iratokból megállapítható, hogy a közraktári jegyek átruházása is szabályszerűen történt. A közraktári jegyek átruházása forgatás útján történik. A forgatás a közraktári jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal és az átruházó cégszerű aláírásával, vagy üres forgatmánnyal is történhet [Ktv. 26. §-a (1), (2) és (4) bekezdése]. Az üres forgatmány alkalmazása esetén a hátiratból a forgatmányos megjelölése hiányzik, a hátirat az átruházó puszta cégszerű aláírásából áll. Abban az esetben, ha a zálogjegy átruházására külön kerül sor, az első hátiratnak a Ktv. 27. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban írt adatokat is tartalmaznia kell, és a (2) bekezdés szerint a zálogjegy első forgatását és az előzőekben írt adatokat az árujegyre, valamint a közraktárnál vezetett letéti könyvbe is be kell jegyezni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság kifejtette még, hogy a forgatmányokból nem volt megállapítható: az áru- és zálogjegyek átruházása együttesen vagy külön-külön történt. Tény, hogy a zálogjegyeken a felperes által nyújtott kölcsön összegét feltüntették, ami sem az árujegyeken nem szerepel, sem a letéti könyvben nem került bejegyzésre. A feltüntetés, illetőleg a bejegyzés elmulasztása viszont a közraktári jegyek érvényességét nem érinti. Ha az áru- és a zálogjegyek együttes átruházására került sor, úgy a hivatkozott adatokat a zálogjegyen is szükségtelenül tüntették fel. Ha viszont az áru- és zálogjegyeket külön-külön ruházták át, a mulasztás a közraktári jegyet nem teszi érvénytelenné. Az említett törvényi rendelkezésnek az a célja, hogy az árujegy mindenkori birtokosa az általa vásárolt árut terhelő zálogjegy tartalmáról (a kölcsön összegéről) tudomást szerezzen. Amennyiben csak az árujegyet kapja meg, úgy ebből - a zálogjegy hiányából - már következtetni tud magára az elzálogosításra. A Ktv. 27. §-ának (2) bekezdésében megkövetelt bejegyzés elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy az ezzel esetlegesen okozott kárt a zálogjegy mindenkori birtokosának kell viselnie. Annak, hogy a zálogjegyen szereplő - a kölcsönre vonatkozó - adatokat a hitelező - a felperes - képviselője is aláírta, az ügy elbírálásának szempontjából nincs jelentősége. Ezeket az adatokat a zálogjegy önálló forgatása esetén nem a hitelezőnek, hanem a zálogjegy első forgatójának kell feltüntetnie.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek az áru- és zálogjegy együttes átruházásának érvénytelenségével kapcsolatos jogi okfejtése is téves. A Ktv. már hivatkozott 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint aki az áru- és zálogjegyet együttesen visszaszolgáltatja - feltéve, hogy őt a hátiratok meg nem szakított láncolata jogszerű birtokosként igazolja -, annak az árut a mögöttes jogviszony vizsgálata nélkül köteles a közraktár kiszolgáltatni. Az, hogy a letevő vagy a későbbi forgatmányos a közraktári jegyet milyen ügylet kapcsán ruházta át az áru kiadását kérő, a közraktári jegy által legitimált jogszerű birtokosra, a közraktár kiszolgáltatási kötelezettsége szempontjából közömbös.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a szükséges indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes álláspontja szerint téves a jogerős ítéletnek az árujegy forgatásával kapcsolatos okfejtése. Az árujegyre rávezetett nyilatkozat ugyanis nem minősíthető forgatmánynak, de jogi hatás egyébként sem fűződhet hozzá. Az árujegy képviseli a rajta feltüntetett árut, az árujegy forgatása mögött a tulajdonjog átruházására irányuló ügyletnek kell lennie. Az árujegy forgatása tehát nem történhet jogcímtől függetlenül. Ha pedig a jogcím érvénytelen, a forgatmányos az árujegy alapján jogot nem érvényesíthet.
Hivatkozott arra is, hogy tévesen hagyta figyelmen kívül a másodfokú bíróság: a letevő az árujegyeken látható - üres forgatmánynak nevezett - jognyilatkozatot nem mint az árujegy forgatója, hanem mint kölcsönvevő írta alá. Előadta még, hogy az adott esetben a zálogjegy és az árujegy egyidejű forgatása kizárt. A Ktv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a zálogjegyet csak akkor kell kitölteni, ha annak forgatása külön történik. Ebben a körben részletesen kifejtette a Ktv. 26. és 27. §-ának értelmezésével kapcsolatos álláspontját.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, mert jogszabálysértés nem történt. Részletesen megindokolta álláspontját, és előadta az alperes okfejtésére vonatkozó ellenérveit.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás helyes és helytállók a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által kifejtett indokok is. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért, figyelemmel a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, csak utal a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében felhozottak folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy téves az alperesnek az a hivatkozása, amely szerint a forgatás nem volt szabályszerű, és az árujegy forgatása nem történhet a jogcímtől függetlenül. A forgatás lényegét a Ktv. 26. §-ának (2) bekezdése határozza meg; eszerint a forgatás, a közraktári jegy vagy egy részének átruházása a jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal, az átruházó cégszerű aláírásával történhet, és a forgatással kapcsolatban felmerült vitás kérdésekre a Ktv. 27. §-ának (5) bekezdése szerint a váltójogi szabályok az irányadók. Az átruházás történhet ún. üres forgatmánnyal is.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság utal arra, hogy a letett tárgyak feletti rendelkezésre a közraktári jegyek birtokosa jogosult. A közraktári jeggyel nála jelentkező birtokos jogszerű birtoklását a közraktár nem vizsgálhatja. A közraktári jegy (áru- és zálogjegy) jogszerű birtokosa és a közraktár között egy - az alapjogviszonytól független - absztrakt jogviszony keletkezik, amelyben az értékpapír birtokosát azok a jogosultságok illetik és azok a kötelezettségek terhelik, amelyek az értékpapírból magából, illetve a törvényből kifejezetten kitűnnek.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint nem megalapozott az alperesnek az a jogi álláspontja sem, mely szerint kizárt a kitöltött árujegy és zálogjegy egyidejű átruházása. Ilyen tiltó rendelkezést ugyanis a törvény nem tartalmaz és nem tartalmaz olyan előírást sem, mely szerint az áru- és zálogjegy együttes birtoklása csak külön-külön történő forgatás eredményeként történhetne meg, s a két jegy egyidejű átruházása tilos lenne. Megalapozatlan továbbá az alperesnek az az okfejtése, hogy az áru- és zálogjegyet nem lehet egyszerre kiállítani és együttesen forgatni. A közraktári jegyek tekintetében az áru- és zálogjegyet éppen azért kell kiállítani, mégpedig a Ktv. 1. §-ának (2) bekezdésében írtakból következően a közraktári szerződés megkötésével, illetve az áru elhelyezésével egy időben, hogy a közraktári jegy árujegye és zálogjegye akár együttesen, akár külön-külön forgatható legyen. A Ktv. 27. §-ának (1) bekezdése olyan rendelkezést sem tartalmaz, hogy a zálogjegyet csak akkor kell kiállítani, ha annak forgatása külön történik. A Ktv. 27. §-a szabályozza, hogy milyen eljárást kell követni, ha a zálogjegy átruházása külön történik. Ebből azonban nem következik, hogy együttes forgatás esetén a zálogjegyet ki sem kell állítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.402/1998. sz.)