adozona.hu
EH 2000.273
EH 2000.273
A fogyasztók megtévesztésének minősül, ha a befektetési jegyekről szóló tájékoztató azt ígéri, hogy a jegyek vásárlója a befektetési alapban lévő ingatlanok résztulajdonosa lesz. Az értékpapír, mint áru a versenytörvény hatálya alá esik [1990. évi LXXXVI. tv. 11. § és 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Befektetési Alap alapkezelőjeként a felperes két jegyzési időszakot szervezett, amely jegyzési időszakot részben az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ), részben a felperes által fizetett reklámkampány vezetett be. A hirdetések, ismertetések szövegét a felperes igazgatótanácsa hagyta jóvá.
A befektetési jegyek forgalmazója, egyúttal a befektetési alap törvényes működéséhez szükséges dokumentumok előkészítője az A. Bróker Értékpapír Forgalmazási és Befektetési Tanácsadó Rt. (továbbiakban: A. Rt....
EH 2000.273 A fogyasztók megtévesztésének minősül, ha a befektetési jegyekről szóló tájékoztató azt ígéri, hogy a jegyek vásárlója a befektetési alapban lévő ingatlanok résztulajdonosa lesz. Az értékpapír, mint áru a versenytörvény hatálya alá esik [1990. évi LXXXVI. tv. 11. § és 52. §].
A P. Befektetési Alap alapkezelőjeként a felperes két jegyzési időszakot szervezett, amely jegyzési időszakot részben az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ), részben a felperes által fizetett reklámkampány vezetett be. A hirdetések, ismertetések szövegét a felperes igazgatótanácsa hagyta jóvá.A befektetési jegyek forgalmazója, egyúttal a befektetési alap törvényes működéséhez szükséges dokumentumok előkészítője az A. Bróker Értékpapír Forgalmazási és Befektetési Tanácsadó Rt. (továbbiakban: A. Rt.) volt. Az alperes állampolgári kezdeményezésre, hivatalból indított eljárást a felperessel és az A. Rt.-vel szemben. Az alperes az 1995. március 20. napján meghozott határozatában megállapította, hogy a P. Befektetési Alap reklámanyagában szereplő azon ígéret, mely szerint a befektetési jegy vásárlója a P. Alapban lévő ingatlanok résztulajdonosa lesz, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, ezért a felperessel szemben 1 millió forint bírságot szabott ki. Ezt meghaladóan a felperessel szemben folyó eljárást megszűntette, az A. Rt.-vel szemben pedig az eljárást teljes egészében megszűntette.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata, megváltoztatása iránt. Keresetében kifejtette, hogy tevékenysége a fogyasztók megtévesztésére nem volt alkalmas, kérte a bírság kiszabására irányuló rendelkezést hatályon kívül helyezni. Az alperesi határozat más rendelkezéseit nem vitatta, azokat tudomásul vette. Előadta, hogy a befektetési jegy tulajdonosai közvetetten az ingatlanok tulajdonosainak minősülnek, így jogsértést nem követett el. Az elsőfokú eljárás későbbi szakaszában a felperes keresetét kiterjesztve sérelmezte, hogy az alperes hatáskör hiányában járt el, mert az értékpapírokkal kapcsolatos versenyfelügyeleti eljárás az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyelet (a továbbiakban: AÉF.) hatáskörébe tartozik a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 52. § (2) bekezdése, 40. § (5) bekezdése, illetőleg az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról szóló 1990. évi VI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 4. § (2) bekezdése alapján. Előadta továbbá, hogy az értékpapírok és azok származékai nem minősülnek árunak, a perben a Vtv. nem alkalmazható. Kifogásolta azt is, hogy amennyiben a Vtv. alkalmazására kerül sor, akkor a kibocsátáskori (1993. tavaszán hatályban lévő) Vtv. szabályait kell alkalmazni, és nem az 1994. április 21-étől irányadó rendelkezéseket.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte. Az alperesi beavatkozó szintén a felperesi kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Ítéletében a felperes fellebbezésére kifejtette, hogy az alperesnek a döntése meghozatalakor irányadó, hatályos szabályokat kellett alkalmaznia, így a Vtv. 1994. május 6-ától hatályba lépett rendelkezéseit. A Vtv. 52. § (2) bekezdése szerint az ÁÉF az értékpapír tőzsdei és árutőzsdei tevékenység tekintetében gyakorol versenyfelügyeletet, azonban az ÁÉF által jóváhagyott hivatalos tájékoztatón kívüli egyéb fogyasztói információk esetében az alperes rendelkezik hatáskörrel a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az értékpapír - és az értékpapírral elkövetett jogsértés is - a Vtv. hatálya alá tartozóan árunak minősül és így az értékpapírra is vonatkozik a Vtv. 11. § (1) bekezdésében foglalt azon tilalom, hogy tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A szórólapokon terjesztett azon információ, mely szerint a befektetési jegyet vásárló a P. Alapban lévő ingatlanok résztulajdonosa lesz, a vásárlók megtévesztésére alkalmas, ugyanis a befektetési jegyet vásárlók tulajdonosi jogokat nem gyakorolhatnak.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben előadta, hogy nem követett el jogsértést, nem tévesztette meg a befektetőket, amikor az alap ingatlanaiból résztulajdont ígért. A tulajdonszerzés, illetve a tulajdonjog - bár nem azonos a Ptk. rendelkezésben szabályozott "hagyományos" tulajdonnal -, de valamiféle "közvetett" tulajdont jelentett. Hivatkozott továbbra is az alperes hatáskörének hiányára.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének indokolási részét megváltoztatta, mellőzte az alperes hatáskörére vonatkozó megállapításokat, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 330. § (1) bekezdése alapján a 30 napon be-lül benyújtott keresetben megjelölt jogszabálysértés megszabja a közigazgatási per kereteit, a kereseti kérelméhez kötöttség - a Legfelsőbb Bíróság KK. 34. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint - a közigazgatási perben is érvényesül. Ennek alapján a bíróság kizárólag azt a jogszabálysértést vizsgálhatja, amelyre a keresetét a felperes a törvényben előírt 30 napos határidőn belül benyújtottan alapította. A Pp. 146. §-a alapján a kereset módosítására csak olyan jogszabálysértés körében van lehetőség, amelyet a felperes a keresetében megjelölt, újabb, további jogsértés a 30 napos határidőn túl már nem tehető vizsgálat tárgyává. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor az eljárás során a 30 napos határidőn túl felhozott újabb jogsértéseket érdemben vizsgálta. Ezért a másodfokú bíróság ezen ténymegállapításokat az ítélet indokolásából mellőzni rendelte. A kereset egyéb vonatkozásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel és érdemben is helytálló döntést hozott. Kifejtette, hogy a tulajdonjogra a Polgári Törvénykönyv tartalmaz rendelkezéseket, amely törvény a tulajdonjognak közvetett fajtáját nem ismeri. A felperes a befektetési jegyet népszerűsítő tájékoztatójában olyan ígéretet tett, hogy a befektetési jegy vásárlója a P. Alapban lévő ingatlanok résztulajdonosa lesz. Ez a tájékoztatás alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. A perbeli esetben nem kétséges, hogy a befektetési jegyek tulajdonosai a Polgári Törvénykönyvben megkívánt módon ingatlan tulajdonjogot nem szerezhettek és a befektetők tulajdonosi jogosítványokat sem gyakorolhattak a Ptk. 117. § (3) bekezdése és a Ptk. 98-112. §-ai alapján, a megvásárolt ingatlanok az alap tulajdonába kerültek. A felperes a Vtv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogsértést elkövette, így vele szemben a bírság kiszabása jogszerű volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítása iránt. Előadta, hogy az alperes a versenyfelügyeleti jogkör gyakorlására nem rendelkezett hatáskörrel. A KK. 34. számú állásfoglalástól eltérően hatásköri kifogás határidő nélkül terjeszthető elő, a közigazgatási szerv az egész eljárása során vizsgálni köteles a hatáskörét, illetékességét. Az eljárt bíróságok a kereset benyújtásakor hatályban levő Pp. 146. § (3) bekezdése alapján a kioktatási kőtelezettségnek nem tettek eleget és az akkor jogi képviselő nélkül eljárt felperest nem oktatták ki a perbeli jogaira, ezért a felperes a 30 napon belül a hatásköri kifogását nem terjeszthette elő. Előadta továbbá, hogy a befektetési jegy forgalmazója az A. Rt. volt. A felperes és az A. Rt. között megbízási szerződés jött létre és a károkozásért egyetemlegesen felelősek. A bíróságnak az A. Rt.-t a Legfelsőbb Bíróság KK. 9. számú állásfoglalására figyelemmel a perbe való beavatkozás lehetőségére fel kellett volna hívnia. E körben az elsőfokú bíróság a Pp. 57. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét megsértette. A tulajdonszerzés vonatkozásában kifejtette, hogy a befektetési alapokról szóló törvény szerint a jegytulajdonosok az ingatlanoknak is közös tulajdonosai, tulajdoni arányukat, részilletőségüket a befektetési jegyeknek az alap értékéhez viszonyított arányában gyakorolják. Ez a közös tulajdon, illetve az Épt. szerinti közvetett tulajdon különbözik ugyan a Ptk. hatálya alá tartozó általános közös tulajdoni formától, azonban ilyen tulajdonszerzés ígérete nem alkalmas a megtévesztésre és az ilyen tulajdonosi szóhasználat nem jogellenes. Megtévesztés nem történt, mert a hivatalos kibocsátási tájékoztatóban felhívták a jegytulajdonosok figyelmét arra, hogy az alap futamideje alatt a telekkönyvi tulajdon az önálló jogi személyiséggel rendelkező alap nevén kerül ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. A befektetőket a kárpótlási jegyek garantált kamattal növelt értéken történő ingatlanbefektetés szándéka vezette.
Az alperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felül vizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - nagyobbrészt alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a másodfokú bíróságnak az alperesi hatáskör hiányára alapított felperesi kifogás érdemi vizsgálatának mellőzésére vonatkozó álláspontját. A Legfelsőbb Bíróság KK. 34. számú állásfoglalása rendelkezik a kereseti kérelemhez kötöttségről. Ezen állásfoglalás szerint ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. Ez az állásfoglalás tehát arról rendelkezik, hogy a Pp. 215. §-a alapján a bíróságnak a keresetben előterjesztett jogszabálysértésekről kell döntenie. A Pp. 146. §-a (1) bekezdése azonban a Pp. XX. fejezetének alkalmazása során is lehetővé teszi, hogy a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztassa. E két jogszabályi rendelkezés alapján és az állásfoglalás helyes értelmezésével a felperes a keresetét az eljárás során bármikor megváltoztathatja, kiterjesztheti azzal a megkötéssel, hogy közigazgatási perben az alperes határozatának felülvizsgálatát jogszabálysértésre való hivatkozással a Pp. 330. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül benyújtott keresettel kérheti. A felperes a keresetlevélben a közigazgatási határozat (határozati rendelkezés, vagy rész) meghatározott irányú felülvizsgálatát kéri és ezen a körön belül újabb jogszabálysértés, illetve olyan eljárási kifogás is előterjeszthető, melyet a bíróságnak vizsgálnia kell. A KK. 34. számú állásfoglalás helyes értelmezése szerint a keresetlevélben a felperesnek elegendő a jogszabálysértés tényére hivatkoznia, ez azonban nem jelenti azt, hogy a pontos törvényi rendelkezést is meg kell jelölnie, illetve a per folyamán a jogszabálysértést megalapozó új körülményre hivatkozhatna. A másodfokú bíróság e körben kifejtett jogi álláspontja annyiban helytálló, hogy ha a közigazgatási határozat több, egymástól elkülöníthető döntést is tartalmaz, a 30 napon belül keresettel nem támadott rendelkezésre a későbbiekben a kereset nem terjeszthető ki.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a keresetnek az alperes hatáskör hiányára vonatkozó részét is érdemben vizsgálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alperes hatásköre tekintetében a vonatkozó rendelkezések helyes alkalmazásával helyes jogi következtetést vont le. A perbeli esetben az alperes hatáskörrel rendelkezett a versenyfelügyelete eljárás lefolytatására. Helyesen állapította meg továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy az értékpapír mint áru a Vtv. hatálya alá esett. Az alperes hatáskörét a határozathozatalkor irányadó Vtv. 52. § (2) bekezdése és az Épt. 4. § (2) bekezdése is megalapozta. Jelen esetben nem az értékpapír nyilvános forgalombahozatalával kapcsolatos, és így az Épt. hatálya alá eső jogsértés elbírálásáról, hanem az Vtv. hatálya alá eső, az értékpapír mint áru kelendőségét fokozó cselekmény versenyjogi megítéléséről volt szó.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá azt is, hogy az eljárt bíróságok jogszerűen jártak el, a felperes a Vtv. 11. §-a (1) bekezdésébe ütköző megtévesztő magatartást tanúsította a befektetési jegyekről szóló tájékoztatóban, amikor azt ígérte, hogy a befektetési jegy vásárlója a P. Alapban lévő ingatlanok résztulajdonosa lesz.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek a befektetési alapokhoz kapcsolódó közös tulajdoni, közvetett tulajdoni jogosultságokra, tulajdonszerzésre vonatkozó hivatkozását. A felperes a reklámban ingatlan résztulajdonosságra vonatkozó ígéretet tett közzé. Ingatlan résztulajdona pedig a Polgári Törvénykönyv 117. § (3) bekezdése szerint szerezhető meg. A befektetési jegyet vásárlók olyan, az alap kezelésében és tulajdonában álló ingatlanok hasznosításából származó vagyon hozamára tarthattak igényt, amely ingatlanok felett semmiféle tulajdonosi jogosítványt nem gyakorolhatnak. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes megtévesztő magatartást gyakorolt, elkövette a Vtv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogsértést, így vele szemben jogszerűen alkalmazott szankciót az alperes.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kereset benyújtásakor hatályban volt Pp. 146. § (3) bekezdésében foglalt kioktatási, tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg. A felperes a kereseti kérelmében maga fogalmazott úgy, hogy az alperesi határozatnak mely részét támadja, míg a határozat többi vonatkozása tekintetében az abban foglaltakat elismeri, nem vitatja. A benyújtott kereseti kérelem csak a megtévesztő magatartásra alapított jogsértést támadta és az ezzel kapcsolatban kiszabott bírságot kérte hatályon kívül helyezni. Nem feladata a bíróságnak megszabni, hogy a felperes milyen irányú kereseti kérelmet nyújtson be a bíróságra. A felperes határozott kereseti kérelmet terjesztett elő, megjelölte a jogszabálysértés tényét is, erre az esetre nem vonatkozik a Pp. 146. § (3) bekezdésében foglalt kioktatási kötelezettség. A felperes az alperes hatáskörét sem az alperesi hatóság eljárása során nem vitatta, sem a kereset benyújtásakor. Egyebekben a bíróság a saját hatáskörét az eljárás során hivatalból köteles vizsgálni a Pp. 28. §-a alapján. Közigazgatási perben a bíróság hatásköre a Pp. 324. §-a és a 326. §-a alapján igazodik az alperes hatásköréhez, a felülvizsgálandó alperesi határozathoz. Amennyiben a bíróság saját hatásköre hiányát állapította volna meg, akkor egyúttal vizsgálat alá vonta volna az alperes hatáskörét is.
Nem találta a Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak a felperes felülvizsgálati kérelmét az A. Rt., mint forgalmazó perbeli beavatkozására vonatkozóan sem.
Közigazgatási perben a beavatkozó perbe lépésére a Pp. 332. § (4) bekezdése alapján, ellenérdekű fél esetében van lehetőség. Az A. Rt. a közigazgatási eljárásban ügyfélként szerepelt, azonban vele szemben az eljárást az alperes megszüntette, mert azt állapította meg, hogy az A. Rt. jogsértést nem követett el. Mindezek alapján a perbeli beavatkozás lehetőségére a bíróságnak nem kellett felhívnia az A. Rt.-t. A felperes- és az A. Rt. közötti egyéb jogviszonyokat érintő felelősség kérdése nem hat ki a jelen perbeli beavatkozás lehetőségére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet érdemben helytállónak, megalapozottnak ítélte és az elsőfokú bíróság ítélete indokolási részét részben megváltoztató és az alperes hatáskörére vonatkozó megállapításokat mellőző rendelkezések hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Kfv. X. 28. 114/1998.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1999.357 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
