adozona.hu
EH 2000.236
EH 2000.236
Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy ha a felek jogvitájuk elbírálására választottbíróság eljárását kötötték ki, választottbíróságként kizárólag tőzsdei választottbíróság eljárása köthető ki. Ez nem zárja ki azt, hogy a felek egyébként vagyonjogi jogvitában meghatározott belföldi rendes bíróság illetékességének vethessék magukat alá [Pp. 41. § (1) bek., 1994. évi LXXI. tv.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes 1999. május 21-én benyújtott keresetében az alperessel 1998. január 30-án kötött számlaszerződés alapján az alperes marasztalását kérte 30 970 000 Ft és járulékainak a megfizetésében.
Az alperes a keresetre benyújtott érdemi ellenkérelmében a per megszüntetését kérte, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 8. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással. Védekezése szerint a felperes figyelmen kívül hagyta a közöttük létrejött számlaszerződés 13. pontj...
EH 2000.236 Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy ha a felek jogvitájuk elbírálására választottbíróság eljárását kötötték ki, választottbíróságként kizárólag tőzsdei választottbíróság eljárása köthető ki. Ez nem zárja ki azt, hogy a felek egyébként vagyonjogi jogvitában meghatározott belföldi rendes bíróság illetékességének vethessék magukat alá [Pp. 41. § (1) bek., 1994. évi LXXI. tv. 5. § (1), (2) és (5) bek., 8. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv. 202. § (2), (3) és (5) bek.].
Felperes 1999. május 21-én benyújtott keresetében az alperessel 1998. január 30-án kötött számlaszerződés alapján az alperes marasztalását kérte 30 970 000 Ft és járulékainak a megfizetésében.Az alperes a keresetre benyújtott érdemi ellenkérelmében a per megszüntetését kérte, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 8. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással. Védekezése szerint a felperes figyelmen kívül hagyta a közöttük létrejött számlaszerződés 13. pontja alapján alkalmazandó üzletszabályzat XVII. fejezetének b) pontját. Ennek értelmében a Fővárosi Bíróság az ügy elbírálására sem hatáskörrel, sem illetékességgel nem rendelkezik.
Az elsőfokú bíróság a pert megszüntette. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, az alperes a per megszüntetését arra hivatkozással kérte, hogy a felek a jogvita elbírálására kikötötték a Budapesti Értéktőzsde mellett működő Választottbíróság kizárólagos illetékességét. A felperes az illetékességi kifogást vitatta arra hivatkozva, hogy sem a számlaszerződés, sem az üzletszabályzat nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Ehhez képest a Pp. 41. §-a értelmében az illetékességi kikötés nem tekinthető a Pp. szabályainak megfelelő kikötésnek. Az 1994. évi LXXI. törvény rendelkezései azonban a választottbírósági kikötés tekintetében csak azt rögzítik, hogy a felek által aláírt szerződésnek kell tartalmaznia a választottbírósági kikötést. Ezeknek a feltételeknek a csatolt szerződésmásolat megfelelt. A Vbtv. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a felek a szerződésben a Választottbíróság eljárását kikötötték és az alperes indítványt terjesztett elő a per megszüntetésére, abban az esetben a bíróságnak a per megszüntetése felől kell határoznia. Határozatának indokolásában hivatkozott továbbá még a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, 157. §-ának a) pontjára.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezéssel élt, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását az eljárás folytatására. Arra hivatkozott, hogy a Vbtv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja, valamint az 1996. évi CXI. törvény 202. §-ainak rendelkezései "nem adnak felmentést" a jogalanyoknak a Pp. általános érvényű, alávetésre vonatkozó, szigorú szabályai alól. A felek között 1998. január 30-án létrejött számlaszerződés, illetve az alperes általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzat nem tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Ezen túlmenően, a számlaszerződésen kívül, létrejött a felek között egy megbízási szerződés, majdnem azonos tartalommal. Alappal feltételezhető, hogy a megbízási szerződés a felek között a számlaszerződés keltezését követően jött létre. E megbízási szerződés 10. pontja pedig - a számlaszerződéstől eltérően - azt tartalmazza, hogy a szerződő felek, magánszemély megbízó esetén a Fővárosi Bíróság, míg jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság megbízó esetén, a Budapesti Értéktőzsde mellett működő Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötik ki. Ez azt jelenti, hogy a felek ügyleti akaratukat írásban módosították, és jelen ügy elbírálására a Fővárosi Bíróság illetékességét kötötték ki. Mindezt az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta .
Az alperes fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalására irányult. Arra hivatkozott, miszerint a felperesnek tudnia kellene, hogy az általa hivatkozott megbízási szerződést ténylegesen 1997. február 14-én kötötték meg. Az alperes üzletszabályzata azonban 1998. január 1-jével megváltozott, ezért a régebbi számlatulajdonosokkal új szerződést kötött a módosult üzletszabályzatnak megfelelő tartalommal. Ezt írta alá a felperes 1998. január 30-án. Így alaptalan az a felperesi állítás, hogy a megbízási szerződés korábban kelt. Egyébként az 1996. évi CXI. törvény 202. §-ának (5) bekezdése alapján más bíróság, mint az 1998. január 30-i szerződésben kikötött Választottbíróság, nem köthető ki jelen ügyben. Másrészt a Vbtv. 5. §-a speciális rendelkezéseket tartalmaz a választottbírósági kikötésre és a Pp. általános szabá-lyaihoz képest e speciális szabályokat kell figyelembe venni. Így a jelen ügyben csak a Választottbíróság járthat el.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 5. §-ának (1), (2) és (5) bekezdése, valamint 8. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a jelen jogvita elbírálására a felek érvényesen kikötötték a Budapesti Értéktőzsde mellett működő Választottbíróság eljárását. Erre alapítottan a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 157. §-ának a) pontja alkalmazásával helytállóan döntött az eljárás megszüntetéséről.
A Pp. jelen jogvitában alkalmazandó 235. §-ának (1) bekezdése azonban akként rendelkezik, hogy a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, továbbá új bizonyítékra is lehet hivatkozni. A felperes a fellebbezésében új tényként hivatkozott arra, hogy a számlaszerződés 12. pontját melyben a Budapesti Értéktőzsde mellett működő Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki a szerződésből eredő jogvita elbírálására - a később keletkezett megbízási szerződés 10. pontjában foglaltakkal hatályon kívül helyezték és jogvitájuk elbírálására a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki. Az alperes a felperesnek ezt a fellebbezési előadását vitatta azzal, hogy a megbízási szerződés a számlaszerződést megelőző időpontban kelt. A fellebbezéshez csatolt megbízási szerződésen azonban nincs dátum, ennek hiányában annak kelte hiteltérdemlően nem állapítható meg. Az alperes a fellebbezésre tett észrevételéhez sem csatolt olyan hiteltérdemlő dokumentumot, amelynek alapján a megbízási szerződés kelte megállapítható lenne. Ezért a megbízási szerződés létrejöttének időpontja tekintetében további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges.
A fenti kifejtett indokok miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára kötelezte. A további eljárásban az elsőfokú bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia annak megállapítása érdekében, hogy a felek közötti. megbízási szerződés mikor jött létre. Ehhez képest a számlaszerződés 12. pontjában foglalt választottbírósági kikötést a felek közös akarattal hatályon kívül helyezték-e. Figyelemmel arra, hogy a rendes bíróság hatáskörének hiányára az alperes hivatkozik, és az alperes birtokában vannak a megbízási szerződés megkötésével kapcsolatos eredeti iratok - az elsőfokú bíróságnak a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperest kell köteleznie a megbízási szerződés keltének bizonyítására. Az alperesnek az az előadása, hogy az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 202. §-ának (5) bekezdése alapján más bíróság, mint az 1998. január 30-i szerződésben kikötött válasz-tottbíróság jelen ügyben nem köthető ki, önmagában nem teszi szükségtelenné a megbízási szerződés keltének vizsgálatát. Az 1996. évi CXI. törvény 202. §-ának (5) bekezdése ugyanis csak arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy ha a felek választottbírósági szerződésben választottbíróság eljárását kötötték ki a jogvitájuk elbírálására, akkor válasz-tottbíróságként kizárólag tőzsdei választottbíróság eljárását köthetik ki a 202. § (3) bekezdésében meghatározott ügyekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyébként, a Pp. 41. §-ának (1) bekezdése alapján vagyonjogi jogvitában meghatározott belföldi rendes bíróság illetékességének ne vethetnék alá magukat.
A kifejtettekre tekintettel a fent részletezett bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megállapítsa, létrejött-e a felek között a Vbtv. 5. §-ának és az 1996. évi CXI. törvény 202. §-a (2), (3) bekezdésének megfelelő választottbírósági kikötés, s ehhez képest a Vbtv. 8. §-át alkalmazni kell-e vagy sem.
Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Pp. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. Amennyiben a további eljárás során bebizonyosodik, hogy a felperes az ügyre vonatkozóan olyan tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, azaz alaptalanul állította, hogy a hivatkozott megbízási szerződés a számlaszerződést megelőzően kelt, vele szemben a törvény szigorával kell fellépni és indokolt alkalmazni a Pp. 5. §-a (2) és (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket. (Legf. Bír. Gf. V1. 33. 399/1999. sz.)