adozona.hu
BH 2004.3.122
BH 2004.3.122
Különös és egyéni teljesítményen alapuló bérrendszer nem ütközik az ágazatközi besorolási rendszerbe [Mt. 143. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A fegyveres biztonsági őrparancsnok beosztásban foglalkoztatott felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. július 12-én közölt rendes felmondásával - átszervezésre hivatkozással - megszüntette. Ezt a felmondást, annak jogellenessége miatt a bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte, az alperest kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezte, és ennek alapján a felek munkaviszonya 1997. november 14-én szűnt meg.
A felperes ezt követően előterjesztett munkabér-bérkülönbözet iránti k...
BH 2004.3.122 Különös és egyéni teljesítményen alapuló bérrendszer nem ütközik az ágazatközi besorolási rendszerbe [Mt. 143. §].
A fegyveres biztonsági őrparancsnok beosztásban foglalkoztatott felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. július 12-én közölt rendes felmondásával - átszervezésre hivatkozással - megszüntette. Ezt a felmondást, annak jogellenessége miatt a bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte, az alperest kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezte, és ennek alapján a felek munkaviszonya 1997. november 14-én szűnt meg.A felperes ezt követően előterjesztett munkabér-bérkülönbözet iránti keresetét a munkaügyi bíróság - a megismételt eljárás során hozott - ítéletével elutasította, és ezt az ítéletet a másodfokú bíróság az ítéletével indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt és sérelmezte a jogerős ítéletet, mert az alperes kollektív szerződésében szabályozott besorolási rendszer (ún. munkahelyi mátrix) a fegyveres biztonsági (középirányító) parancsnoki munkakörét jogszabálysértéssel minősítette ügyintézői (főelőadói) jellegűnek. Ez ugyanis nem felelt meg a munkaköri leírásban meghatározott feladatainak, amelyek egyebek között az őrségbiztonsági feladatok tervezésére, szervezésére és koordinálására vonatkozó kötelezettségeket tartalmaztak, és az intézkedés egyébként is sértette a munkavállalók ágazatközi besorolási rendszeréről szóló 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet rendelkezéseit, amely ilyen esetben termelésirányítóként történő besorolásról rendelkezik. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint az alperesnél végrehajtott, mátrix-rendszerű besorolás indokolás nélkül minősítette le a felperesi munkakört és emiatt ellentétes az Mt. 13. §-a (3) bekezdésének rendelkezésével. Minderre figyelemmel a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkáltató önmaga, illetve - amint az az adott esetben történt - a szakszervezettel együttesen eljárva jogosult a jogszabályok keretei között a bérek, keresetek meghatározásánál irányadó besorolási rendszer és annak keretei meghatározására. Az alperesnek az így meghatározott, bérezés szempontjából irányadó besorolási rendszere - a perben felmerült adatok alapján - nem sért jogszabályt, a 6/1992. (VI. 27.) MüM rendeletet sem sérti. A jogszabály értelmében ugyanis a bérezési feltételeket általában kollektív szerződés állapíthatja meg. A hivatkozott rendelet a munkavállalóknak a jogszabály szerinti kötelező besorolásáról és nyilvántartásáról rendelkezik, amelyektől a bérezési feltételek további, illetve másféle csoportok megállapításával eltérhetnek [6/1992. (VI. 27.) MüM r. 2. § (2) bekezdése]. Ezért a felperes által hivatkozott jogszabály a bérezés szempontjából, a bércsoportok kialakításánál szükségképpen nem irányadó, és ennek során az Mt. 13. §-ának (3) bekezdését nem kell alkalmazni, mert nem az Mt. harmadik részében meghatározott szabályról van szó.
Egyébként az alperes kollektív szerződés szerint a munkavállalók ágazatközi besorolási rendszerében, illetve az új bérrendszeren alapuló munkakörcsoportban megjelenő azonos meghatározások nem azonos tartalommal bírnak, a meghatározásokat a két rendszernek megfelelően külön-külön kell értelmezni; a munkavállalók részére a bérmeghatározás a betöltött munkakör alapján, az adott munkakörcsoport kategóriájának megfelelően, egyedi elbírálással történik.
A felperes - munkaköri leírásában meghatározott - feladatokra történt hivatkozásával kapcsolatban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezek általában javaslattételre, kezdeményezésre irányultak, kiadmányozási jog nélkül.
A per adatai alapján megállapítható az is, hogy az alperes 1995. július 1-jei hatállyal a főelőadó munkakörcsoportban havi 65 000 Ft, 1996. évben pedig 70 000 Ft összegű bértételt határozott meg; ezt a felperes bére meghaladta és az ágazatközi besorolási rendszerben a felperest termelésirányító III. megjelöléssel tartotta nyilván.
Mindezek alapján a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján a megtámadott ítélet nem sért jogszabályt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdése] és rendelkezett a per- és illeték-költségről [Pp. 78. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.224/2002. sz.)