adozona.hu
BH 2004.2.81
BH 2004.2.81
A keresetindítás joga nem illeti meg a balesetet szenvedett munkáltatóját abban a kérdésben, hogy üzemi baleset történt-e [Áe. 3. § (4) bek., Pp. 327. § (1) bek., 1997. évi LXXXIII. tv. 64. § (1), (5) bek., 67. §, Pp. 130. § (1) bek. g) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi munkáltató társadalombiztosítási kifizetőhelye K.-né K. I. baleseti táppénz megállapítására irányuló igényét határozatával elutasította. Ezt a határozatot az igénylő fellebbezése folytán az alperes határozatával megváltoztatta, K.-né K. I. 2002. március 27-én bekövetkezett balesetének az üzemi jellegét elismerte és a baleseti táppénzre jogosultságát megállapította.
Ezen határozattal szemben a felperes, mint a baleseti táppénzre jogosult személy munkáltatója keresetet terjesztett ...
Ezen határozattal szemben a felperes, mint a baleseti táppénzre jogosult személy munkáltatója keresetet terjesztett elő, kérve a határozat megváltoztatásával az elsőfokú határozat helybenhagyását.
Az elsőfokú bíróság a végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont].
Végzésében a BH 1990/404. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtettekre figyelemmel úgy foglalt állást, hogy abban a kérdésben miszerint üzemi baleset történt-e, a keresetindítás joga a balesetet szenvedett munkáltatóját nem illeti meg.
Ennek az oka pedig az, hogy a baleseti ellátásra való jogosultság megállapítása esetén a jogvita az ellátás igénylője - a baleseti sérült - és az ellátást megállapító szerv között keletkezik.
A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak a megváltoztatásával kereseti kérelme érdemi elbírálásának az elrendelését. Fellebbezési érvelése szerint a baleseti sérült munkáltatójának kétséget kizáróan érdeke fűződik ahhoz, hogy az üzemi baleset ténye megállapításra kerül-e vagy sem.
A fellebbezés alaptalan.
Tény, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntés meghozatalakor még a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és annak végrehajtási rendelete, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet volt hatályban. Azt azonban, hogy valamely társadalombiztosítási határozattal szemben bírósági jogorvoslatra ki a jogosult, nem csak a társadalombiztosítási jogszabályok, hanem az államigazgatási eljárás általános szabályaira is figyelemmel lehet meghatározni.
Márpedig az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. §-ának (4) bekezdése értelmében ügyfél - aki a közigazgatási per indítására a Pp. 327. §-ának (1) bekezdése értelmében jogosult - az a személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Ez a rendelkezés megfelelően irányadó a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perekben is.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 64. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanakkor a bejelentett üzemi baleset tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg. Ez a határozat közvetlenül a biztosítottnak a jogait érinti, amelyből következően a határozatot az Ebtv. 64. §-ának (5) bekezdése értelmében a biztosítottnak, nem pedig a munkáltatójának kell megküldeni.
A munkáltatóra az üzemi balesetnek a társadalombiztosítási szervek viszonylatában akkor lesz kihatása, ha az egészségbiztosítási szerv őt írásbeli határozattal az üzemi baleset kapcsán megtérítésre kötelezi (Ebtv. 67. §). Ez esetben viszont, mint ügyfél a határozattal szemben már a bírósági felülvizsgálat lehetőségével is élhet, amelynek keretében módja lesz előadni és bizonyítani mindazokat a körülményeket, amelyek a megtérítési kötelezettsége fennálltát befolyásolhatják.
A fentiekből következően az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozatával szemben a felperes keresetindításra nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozottakon túl egyébként ugyanezen tárgykörben hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság BH 1985/44. és 1985/83. szám alatt közzétett eseti döntéseiben is. Miután azóta a kérdés anyagi jogi szabályozása a lényegét tekintve nem változott, ezért az eseti döntésben kifejtettek a jelen eljárásban is irányadók voltak.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ával alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Mf. 20.817/2003/2. sz.)