adozona.hu
BH 2004.2.79
BH 2004.2.79
Ha a megbízó által kötött magánjogi szerződés alapján román állampolgárok végeznek munkát a megbízó által kivitelezett építkezésen, a jogszabály szempontjából a megbízó munkaadónak minősül és a munkához engedélyre van szüksége [8/1999. (XI. 10.) SzCsM rend. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetlevelében az alperes jogerős határozatának - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte. E határozatok megtiltották a külföldiek foglalkoztatását és a felperest 2 200 000 forintnak a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésére kötelezték.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes gazdasági társaság egy m.-i ingatlan tetőfedési munkálatainak ellátására egy román cégg...
BH 2004.2.79 Ha a megbízó által kötött magánjogi szerződés alapján román állampolgárok végeznek munkát a megbízó által kivitelezett építkezésen, a jogszabály szempontjából a megbízó munkaadónak minősül és a munkához engedélyre van szüksége [8/1999. (XI. 10.) SzCsM rend. 7. §].
A felperes a keresetlevelében az alperes jogerős határozatának - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte. E határozatok megtiltották a külföldiek foglalkoztatását és a felperest 2 200 000 forintnak a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésére kötelezték.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes gazdasági társaság egy m.-i ingatlan tetőfedési munkálatainak ellátására egy román céggel 2001. január 8-án alvállalkozói szerződést kötött, amely szerződést 2001. január 9-én akként módosították, hogy a román cég vállalta a társasház komplett tetőszerkezetének elkészítését, annak magyarországi helyszínen történő összeszerelését a saját alkalmazásban lévő munkavállalókkal, továbbá az üzembe helyezését. Az alvállalkozói szerződés értelmében a román cég 2001. január 10-én volt köteles a munkálatokat megkezdeni és azokat március 1-jéig befejezni. A felperes vállalta a vállalkozói díjon túlmenően a román cég dolgozóinak Magyarországra szállítását, illetve a munka végeztével Romániába történő visszaszállítását, továbbá a szerződés teljesítésének teljes időtartamára megfelelő elhelyezését és ellátását a saját költségén.
Az alperes megyei felügyelősége a 2001. január 16-án az építkezési munkaterületen tartott ellenőrzés eredményeként hozott határozatával megtiltotta a külföldi állampolgárok foglalkoztatását 2001. január 16-ától kezdődően, majd a 2001. február 27-én kelt határozatával 2 200 000 forintnak a Munkaerőpiaci Alapba történő befizetésére kötelezte a felperest a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 17. § b) és bb) pontjára, valamint arra hivatkozással, hogy a külföldiek nem rendelkeztek munkavállalási engedéllyel.
Az alperes másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot megállapítva, hogy az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 58. §-a (5) bekezdésének c) pontja szempontjából a felperes foglalkoztatónak minősül.
A munkaügyi bíróság az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének c) pontja értelmében nem tartotta alaposnak a felperes arra való hivatkozását, hogy nem volt a román állampolgárok foglalkoztatója, velük nem állt szerződéses kapcsolatban. Megállapította, hogy a román munkavállalók nem üzembe helyezési, szavatossági, szervizelési, illetve jótállási tevékenységet végeztek, hanem építési, összeszerelési munkálatokat vállaltak, az üzembe helyezést pedig a módosító szerződésben. Utalt arra is, hogy a munkálatok a tizenöt napot jóval meghaladták volna, ha a munkaügyi ellenőrzés a foglalkoztatást nem tiltja meg.
Megállapította, hogy a román állampolgárok külföldi munkáltatójuk kirendelése alapján végezték a munkájukat a felperesnél mint foglalkoztatónál, aki köteles lett volna a hivatkozott SzCsM rendelet 11. §-ának (1) bekezdése szerint a foglalkoztatás engedélyezését kérni a munkaügyi központtól. Az említett jogszabályok alapján a munkaügyi bíróság jogszerűnek tartotta az alperes által hozott határozatot.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a román munkavállalók a felperessel nem álltak jogviszonyban, az általa fizetett étkezési és szállásköltség a vállalkozási díjból levonásra került, tehát a felperes a munkásoknak nem adott ellenértéket. Tévesnek tartotta azt a következtetést, hogy foglalkoztatónak minősül. Állította, hogy speciális tetőszerkezetet kellett elkészíteni, amelyre csak a külföldi partner szakemberei voltak képesek, és hogy ez a munka nem csak összeszerelésnek, hanem üzembe helyezésnek is minősül. Állította, hogy az üzembe helyezési tevékenység elvégzése a tizenöt munkanapot nem haladta volna meg, ezért ehhez nem volt szükség engedélyre.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes által kötött magánjogi szerződés alapján - amelyben a román cég tetőszerkezet elkészítését, építését, összeszerelését, továbbá a módosító szerződés alapján ennek a létesítménynek az átadását, üzembe helyezését is vállalta, román állampolgárok végeztek Magyarországon munkát a felperes által kivitelezett építkezésen. E nem vitás tények alapján a bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Flt. alkalmazása szempontjából a felperes munkaadónak minősült, mivel a külföldi munkaadóval kötött magánjogi szerződésének teljesítése érdekében végeztek neki munkát Magyarországon a külföldi személyek [Flt. 58. § (1) bekezdés c) pont] utolsó fordulata. Tekintettel arra, hogy a magánjogi szerződésben nem csupán üzembe helyezési tevékenység elvégzésében állapodtak meg, a külföldiek magyarországi foglalkoztatásához előírt engedély alóli mentesülés feltételek a 8/1999. (XI. 10.) SzCsM rendelet 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint nem állnak fenn. Ezért nincs jelentősége annak, hogy önmagában az üzembe helyezési tevékenységhez esetleg nem lett volna szükség tizenöt munkanapot meghaladó időtartamra.
Az engedély nélküli foglalkoztatás miatt az Flt. 7. §-ának (4) bekezdése alapján a felperes fizetési kötelezettségét az alperes határozata jogszabálysértés nélkül állapította meg. Ezért a felperes keresetének elutasítása sem volt jogszabálysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.001/2002. sz.)