adozona.hu
BH 2004.2.78
BH 2004.2.78
Azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltató tevékenysége folytatásához szükségesek, nem tárgyai a leltárfelelősségnek; hiányuk esetén a vétkességi vagy megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni [Mt. 170. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél ügyvezetőként munkaviszonyban állt alperessel szemben a felperes pontosított keresetlevelében kártérítés megfizetését igényelte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben adott helyt, és az alperest kártérítés címén 3600 Ft megfizetésére kötelezte.
Az alperes külföldi útjával kapcsolatban megállapította: a felperes nem tudott olyan bizonyítékot szolgáltatni, amelyből arra lehetetett volna következtetni, hogy az alperes németországi útja nem a felperes ér...
BH 2004.2.78 Azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltató tevékenysége folytatásához szükségesek, nem tárgyai a leltárfelelősségnek; hiányuk esetén a vétkességi vagy megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni [Mt. 170. §].
A felperesnél ügyvezetőként munkaviszonyban állt alperessel szemben a felperes pontosított keresetlevelében kártérítés megfizetését igényelte.A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben adott helyt, és az alperest kártérítés címén 3600 Ft megfizetésére kötelezte.
Az alperes külföldi útjával kapcsolatban megállapította: a felperes nem tudott olyan bizonyítékot szolgáltatni, amelyből arra lehetetett volna következtetni, hogy az alperes németországi útja nem a felperes érdekében történt. Az L. A. részére nyújtott lakásvásárlási támogatással kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a perbeli időszakban a lakáscélú támogatás nyújtását jogszabály nem tiltotta. A leltárhiánnyal kapcsolatban megállapította, hogy sem a hiány keletkezésének időpontját, sem az alperes leltárfelelősségét nem tudta a felperes bizonyítani.
A felperesnek az ítélet ellen benyújtott fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta, és a felperest illeték, valamint az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezésével érintett ítéleti rendelkezések tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, illetve az ahhoz fűzött következtetéssel. Megállapította, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, az alperes németországi útja nem a munkáltató érdekében történt. Megállapította, hogy a 70 000 forint összegű lakásvásárlási támogatást az alperes L. A. részére jutalomként folyósította. A munkáltató vezetője ilyen összegű jutalom adására jogosult volt. Végül a tárgyi eszközök hiányával kapcsolatban sem tartotta megállapíthatónak a felperes kártérítési felelősségét, hiszen az eszközök hiánya leltárhiánynak minősül, amelyért a leltárhiány érvényesítésének feltételei hiányában az alperes nem felel.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes az utazási költség, a lakásvásárlás céljára adott támogatás, illetve a tárgyi eszközök hiánya címén érvényesített kártérítési igénye tárgyában hozott ítéleti rendelkezést, ideértve a perköltség megállapítását is, tartotta jogsértőnek, és a jogerős ítélet megváltoztatását, továbbá az alperesnek "a fellebbezés terjedelmében marasztalását" kérte. Felhívásra bejelentette, hogy az eljárt bíróságok a Ptk. 339. §-át (Gt. 29. §), az eladományozott háztartási gépek tekintetében az Szja. tv. 5. §-ának (1) bekezdés első mondatát, és a 69. § (4) bekezdésének rendelkezését sértették meg, amely szerint a természetbeni juttatást adókötelesnek kell tekinteni, a külföldi utazás tekintetében pedig az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az utazás a cég érdekében merült fel. A felperes vagyonának kezelése az alperes részéről számos jogszabályba ütközött.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az alperes németországi kiküldetésének, L. A. lakástámogatásának költségei, a 20 000 Ft egyedi érték alatti eszközökben bekövetkezett hiány, valamint a perköltség tekintetében kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát.
A tényállás szerint a felperes nem tudta igazolni azt az állítását, hogy az alperes németországi utazásának költségei nem függtek össze a munkaviszonyával, ennek alapján a jogerős ítélet a törvénynek megfelelően utasította el ennek az utazásnak a költségei megtérítésére irányuló keresetét.
L. A. lakástámogatásának költsége címén az alperes 70 000 Ft átutalását engedélyezte 1993. november 19-én munkavállalói vissza nem térítendő lakásvásárlási támogatásként. A jogszabály értelmében a munkáltató a dolgozója lakásépítését, vásárlását vissza nem térítendő összeggel támogathatja [106/1988. (XII. 26.) MT r. 8. § (1) bek.]. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított kölcsöntől, illetve a másodfokú bíróság ítéletében megállapított jutalmazástól eltérően e törvényes jogcímen nyugodott az alperes által engedélyezett juttatás, amelynek az alperes által történő visszatérítésére kötelező jogalapot a felperes nem igazolt.
A 20 000 Ft egyedi érték alatti eszközökben bekövetkezett hiányt a jogerős ítélet leltárhiánynak tekintette, és az erre vonatkozó 1992. évi 1 817 133 Ft, valamint az 1993. évi 823 443 Ft iránti igényt a leltárfelelősségi szabályok megtartásának hiányában utasította el. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint azonban azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltatói tevékenység folyatásához szükségesek, nem tárgyai a leltárfelelősségnek. Hiányuk esetén a kártérítési felelősségről rendelkező törvény szabályai szerint kell eljárni, alkalmazva a vétkességi vagy a megőrzési felelősség szabályait.
Ehhez képest e tárgyakra vonatkozóan az alperes felelősségének elbírálása a leltárfelelősségi jogszabályok alapján törvénysértéssel történt, az alperes e tárgyak hiányával összefüggő magatartásáért a Ptk. alapján tartozhat felelősséggel [Mt. 188. § (1) bek., 193. § (1) bek.], minthogy az adott esetben a megőrzési felelősség szabályait sem alkalmazták. Az irányadó tényállás szerint az alperes a munkáltató ilyen vagyonának védelmét szolgáló elemi szabályok elrendelését és alkalmazását elmulasztotta, ezért magatartása a hiány meghatározott részéért kétségtelenül fennáll. Ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján az összes körülmény mérlegelésével határozta meg 200 000 Ft összegben.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel érintett része - a 20 000 Ft egyedi érték alatti tárgyakkal kapcsolatos - elutasító rendelkezését a munkaügyi bíróság ítélete megfelelő rendelkezésére is kiterjedően, 200 000 Ft tekintetében hatályon kívül helyezte és e részben az alperest marasztalta, ezt meghaladóan azonban a jogerős ítélet megtámadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. §-ának (1) és (2) bekezdés], és ennek figyelembevételével meghatározta a felek eljárási illetékfizetési kötelezettségét (Itv. 59. § és 62. §), a felülvizsgálati eljárási költség megállapítását mellőzve (Pp. 81. §). (Legf. Bír. Mfv. II. 10.076/2002. sz.)