adozona.hu
BH+ 2004.1.40
BH+ 2004.1.40
A természetes kóreredetű tüdőbetegség nem függ össze a balesettel, ezért az abból eredő munkaképesség-csökkenés nem vehető figyelembe a baleseti kártérítés megállapításánál [Mt. 174. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1996. január 31-én elszenvedett munkahelyi balesetével összefüggésben indított keresetet az alperes ellen. Módosított kereseti kérelme általános és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest kamat nélkül 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította, ennek megfelelően rendelkezett a költségek és az illeték tárgyában.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szeri...
BH+ 2004.1.40 A természetes kóreredetű tüdőbetegség nem függ össze a balesettel, ezért az abból eredő munkaképesség-csökkenés nem vehető figyelembe a baleseti kártérítés megállapításánál [Mt. 174. §]
A felperes az 1996. január 31-én elszenvedett munkahelyi balesetével összefüggésben indított keresetet az alperes ellen. Módosított kereseti kérelme általános és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest kamat nélkül 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította, ennek megfelelően rendelkezett a költségek és az illeték tárgyában.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a felperest úgy érte baleset, hogy a kasban tartózkodott, amikor az egy légaknán lefelé haladva megakadt, és a munkavállalók emiatt a mentés idejéig, kb. fél óra időtartamban mínusz 17 fok hidegben tartózkodtak. A felperesnél pánikszindróma megbetegedés alakult ki, továbbá Boeck sarcoidosis betegségben is szenved.
E tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a pánikszindróma kialakulása miatt keletkezett károkért (Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága - ETT-IB - által benyújtott felülvélemény). Ez a betegség a felperes mindennapi életvitelét zavarja, nem képes tömegben, illetve zárt térben tartózkodni. Ezért a nem vagyoni kártérítés összegét az elsőfokú bíróság az ítélethozatalkori értékviszonyok figyelembevételével határozta meg az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése és a 177. § alapján. A munkaügyi bíróság elutasította a felperes általános kártérítés iránti kereseti kérelmét, mert nem találta bizonyítottnak a fizikai munkavégző képesség csökkenésének a pánikszindróma betegséggel való összefüggését. Álláspontja szerint - a bizonyítási eljárás eredménye alapján - a felperes a természetes kórokúnak minősülő tüdőbetegsége (Boeck sarcoidosis) miatt nem képes a háztartási és a mezőgazdasági munkák elvégzésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizesse meg az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés után 1996. január 31. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre évi 20% kamatot is. A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárást kiegészítette, a felperest személyesen meghallgatta. A bizonyítékokból arra következtetett, hogy a felperesnél a perbeli balesetnek minősülő eseménnyel okozati összefüggésben alakult ki a poszttraumás stressz, és a szorongásos tünetek eluralkodása idején állapota az ún. pánikbetegség szintjén zajlott. Mindezek alapján helyetállónak találta az elsőfokú bíróság döntését a nem vagyoni kártérítés jogalapja és összege körében azzal, hogy a megállapított kártérítés összege után az ár- és értékviszonyok figyelembevételével az alperest kamatban is marasztalta, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított összeg a káresemények bekövetkezésekor meglévő ár- és értékviszonyoknak felel meg. Az általános kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelem elutasítását az ETT-IB felülvéleménye alapján találta helyesnek.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként annak mellőzését jelölte meg, hogy a balesetig egészséges volt. Panaszolta továbbá, hogy az alperes - az őt terhelő bizonyítási teher ellenére - nem bizonyította, hogy a betegség kialakulásához az egyéni adottsága hozzájárult. Ezért az ítéletek hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint a bizonyítékok mérlegelése nem jogszabálysértő, továbbá a felperes a háztartási és a mezőgazdasági járadék iránti igényétől elállt, ezért a keresete szerinti marasztalás - a fenntartott nem vagyoni kártérítésre nézve - megtörtént.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a peres iratok tartalmának megfelelően hivatkozott arra, hogy a felperes a nem vagyoni és az általános kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét tartotta fenn, a továbbiakat, ezért a bíróságok a Pp. 215. § helytálló alkalmazásával döntöttek a fenntartott kereseti kérelmekről. A felperes az általános kártérítést megalapozóként kérte értékelni a háztartási munkánál és a mezőgazdasági tevékenységnél megnyilvánuló munkaképessége megszűnését. Erről a bíróságok határoztak, a jogerős ítélet álláspontja szerint a felperes fizikai munkabíró képessége a természetes kórokú, nem a balesettel összefüggő betegsége miatt csökkent. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak a jogerős ítélet indokolásának jogszabályba ütközését nem támasztják alá.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet meghozataláig keletkezett és a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Bizonyítási eljárásnak - ideértve az okirati bizonyítást is - a felülvizsgálati eljárásban nincs helye [Pp. 275. § (1) bekezdés], ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a felperesről készült, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt újabb orvosszakértői vélemény vizsgálatát és értékelését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban lefolytatott, és a fellebbezési eljárásban kiegészített bizonyítási eljárás eredményének együttes mérlegelése alapján a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően állapította meg, hogy a perbeli baleset okozta a felperes betegségét (poszttraumás stressz zavar), és ez a betegség egy időszakban pánikbetegségként jelentkezett. A fentiekből következően a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott arra: figyelmen kívül maradt, hogy korábban (a baleset előtt) nem volt a felperesnek pszichés betegsége.
A felperes tüdőbetegségét (Boeck sarcoidosis) a két igazságügyi orvosszakértői intézet és az ETT-IB is természetes kóreredetűnek minősítette, és nem állapította meg a balesettel (hideghatással) való összefüggését, ezért ezt a betegséget, és az ezáltal fennálló munkaképesség-csökkenést nem lehet az alperes nem vagyoni kártérítés fizetésre való kötelezését megalapozóként értékelni [Mt. 174. § (1) bekezdés]
Az előzőek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően helytállóan, az Mt. 174. §-a (4) bekezdését is figyelembe véve helytállóan mérlegelte a felperes baleset előtti egészségi állapotát, továbbá a munkaképesség-csökkenésnek a munkahelyi eseménnyel való összefüggését. A felülvizsgálati kérelemnek ezért az alperes bizonyításának eredménytelenségével és a felperes baleset előtti állapotának értékelésével összefüggő érvelése nem megalapozott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdésére figyelemmel megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét és a felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §, 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 5. § (3) bekezdés]. A felperes a Pp. 86. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. (Legf.Bír.Mfv.I.11.093/2001)