adozona.hu
BH+ 2004.1.38
BH+ 2004.1.38
A felszámoló díjának felszámításakor - az ügy különös bonyolultságára tekintettel - nemcsak a felszámolás alatti tevékenységből eredő árbevétel alapján számítható 2%-os díjat növelheti meg, hanem az 5%-ban megállapítható díj vonatkozásában is alkalmazhat növelést. A díj növelése szempontjából vizsgálandó körülmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 59. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolása iránti eljárás 1996. április 18. kezdő nappal indult meg. Az eljárás lefolytatására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felszámoló a zárójelentését 1999.december 13-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben felszámolói díjként 706 794 Ft (565 435 Ft + 141 359 Ft áfa) megállapítását kérte. A zárómérle...
BH+ 2004.1.38 A felszámoló díjának felszámításakor - az ügy különös bonyolultságára tekintettel - nemcsak a felszámolás alatti tevékenységből eredő árbevétel alapján számítható 2%-os díjat növelheti meg, hanem az 5%-ban megállapítható díj vonatkozásában is alkalmazhat növelést. A díj növelése szempontjából vizsgálandó körülmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 59. § (1) bek.].
Az adós felszámolása iránti eljárás 1996. április 18. kezdő nappal indult meg. Az eljárás lefolytatására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.A felszámoló a zárójelentését 1999.december 13-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben felszámolói díjként 706 794 Ft (565 435 Ft + 141 359 Ft áfa) megállapítását kérte. A zárómérleg 74. sorszámon benyújtott átdolgozása a felszámolói díj megállapítására vonatkozó számítást és kérelmet nem érintette. Az elsőfokú bíróság a 74. sorszámú, átdolgozott zárójelentést és mellékleteit a hitelezők részére a 75. sorszámú végzésével azzal a felhívással küldte meg, hogy az abban foglaltakkal kapcsolatban a hitelezők 30 nap jogvesztő határidőn belül terjeszthetnek elő kifogást.
A T. Részvénytársaság hitelező (a továbbiakban: hitelező) 2000. március 17-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz a "zárómérleg véleményezése" megnevezésű beadványát, amelyben bírósággal azt közölte, hogy a felszámoló zárójelentését nem fogadja el, mert annak mellékleteként nem készültek el a szükséges kimutatások. Ezért nem bírálható el a felszámoló részéről megállapítani kért díj helyessége. Továbbá állította, hogy a felszámoló nem tartotta be a zárómérleg készítésére vonatkozó 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet előírásait.
Az elsőfokú bíróság a hitelező beadványát a zárójelentés ellen előterjesztett kifogásnak tekintette és a felszámolót nyilatkozattételre hívta fel.
A felszámoló 81. sorszámú válaszadását követően a hitelező a 83. és 84. sorszámú beadványaiban részlegesen, majd a 87. sorszámú beadványában már teljes terjedelmében visszavonta a felszámoló zárómérlegével és zárójelentésével kapcsolatos kifogásait arra hivatkozva, hogy a felszámoló által részére megküldött tájékoztatás alapján meggyőződhetett "a felszámolás megfelelő lefolytatásáról, a vagyon felosztásáról és a felszámolói díj felosztásának helyességéről".
Ezt követően az elsőfokú bíróság a 88. sorszámú végzésével 2000. szeptember 7-ére zárótárgyalást tűzött ki, amelyre a felszámolót és a kifogást előterjesztő hitelezőket, köztük a T. Rt.-t is megidézte. A felszámoló a 91. sorszámú, 2000. augusztus 2-án benyújtott beadványában az elsőfokú bíróságot arról tájékoztatta, hogy a T. Rt. hitelező a hozzá benyújtott 2000. július 27-én keltezett beadványában a felszámolói díj megállapítani kért összegével kapcsolatos újabb észrevételt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy időközben megjelent a Legfelsőbb Bíróság 2/2000. PJE. számú Jogegységi Határozata, amely szerint a felszámolói díj az általános forgalmi adót is tartalmazza. Ennek megfelelően a hitelező módosítani kérte a felszámoló részéről igényelt felszámolói díjat, az értékesített vagyontárgy 11 308 696 Ft összegű árbevétele alapján 452 348 Ft nettó felszámolói díj és 113 087 Ft ÁFA számítása mellett 565 435 Ft bruttó összegre. A felszámoló a hitelező hozzá intézett utóbbi észrevételét is a zárójelentéssel kapcsolatos kifogásnak tekintette, a bíróságnak megküldte és a 30 napos jogvesztő határidő lejártára tekintettel a bíróság által elutasítani kérte.
Ezt követően a felszámoló a 96. sorszámú beadványában módosította a felszámolói díja számítására és megállapítására irányuló kérelmét olyan módon, hogy a bruttó összegű felszámolói díját 565 435 Ft-ban kérte megállapítani, és azt további 0,5%-kal, 56 543 Ft-tal, összesen 621 978 Ft-ra kérte megnövelni a módosított Cstv. 59. § (1) bekezdésében biztosított lehetőség alapján, figyelemmel a felszámolási eljárás bonyolultságára.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló módosított kérelmét a hitelező részére 2000. szeptember 13-án megküldte, amelyre a hitelező a 98. sorszámú beadványában úgy nyilatkozott, hogy a felszámoló a módosított Cstv. 59. § (1) bekezdésének helytelen értelmezésével olyan előnyhöz kíván jutni, amelyet sem a bonyolultnak nem tekinthető felszámolási munka, sem a törvényi szabályozás nem tesz lehetővé. Álláspontja szerint a jogszabály csak a felszámolás alatti termelő tevékenységből elért jövedelem alapján meghatározott 2%-os árbevétel megnövelhetőségét biztosítja a különösen bonyolult ügyekben. Ezért, mivel a jogszabály kivételes rendelkezését a jelen eljárásban nem lehet alkalmazni, a felszámoló kérelmének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a 100. sorszámon meghozott záróvégzésében a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről határozott. A felszámoló módosított zárójelentését, vagyonfelosztási javaslatát és zárómérlegét jóváhagyta. A T. Rt. kifogását elkésettség miatt elutasította. A felszámoló díját 621 978 Ft-ban, a ki nem egyenlített költségeit pedig 713 816 Ft-ban állapította meg. Feljogosította a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően az adós vagyonából a saját számlájára, 621 978 Ft-ot átutaljon. Kötelezte a felszámolót, hogy az adós pénzvagyonából az államnak 20 000 Ft illetéket, az Igazságügyi Minisztériumnak 15 000 Ft közzétételi díjat, és 5000 Ft-ot bankzárlati díjként fizessen meg, továbbá utaljon át az APEH Megyei Igazgatóságának 629 000 Ft-ot az adós általános forgalmi adó tartozására. A további pénzvagyonból 1 802 329 Ft-ot a felszámoló az S-i Illetékhivatalnak, 2 424 116 Ft-ot P. Város Önkormányzatának, 469 605 Ft-ot pedig az M. Á.-nak köteles a végzés szerint megfizetni a jogerőre emelkedést követő 30 napon belül.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felsorolt követeléseket meghaladó hitelezői igények kiegyenlítésére fedezet nem keletkezett. A felszámoló az adós iratainak elhelyezéséről gondoskodott, korábbi bankszámláját megszüntette, a felszámoló által nyitott bankszámla megszüntetésére pedig a bíróság a felszámolót az átutalások és kifizetések teljesítését követően kötelezte, továbbá a végzés jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a Cégbíróságot az adósnak a cégnyilvántartásból való törlése céljából.
Az elsőfokú bíróság a végzés indokolásában megállapította, hogy a T. Rt. a 2000. július 4-én 87. sorszámon visszavont kifogását követően 2000. július 27-én a felszámoló díjigényére vonatkozóan a kifogását a 30 napos jogvesztő határidő után nyújtotta be. Ezért az ismételten előterjesztett kifogást elkésettség miatt elutasította. A felszámoló díját pedig - a felszámoló módosított kérelmével egyezően - az elért árbevétel 5,5%-ában állapította meg, azzal, hogy az így megállapított bruttó felszámolói díj a forgalmi adót is tartalmazza. Ezért a díj megállapítása megfelel a Legfelsőbb Bíróság 2/2000. PJE. számú jogegységi döntésében foglaltaknak.
A T. Rt. hitelező a záróvégzés ellen benyújtott fellebbezésében a kifogása elkésettség miatt történt elutasítását, valamint a felszámolói díj emelt összegben való megállapítását sérelmezte, és az elsőfokú bíróság végzésének a felszámolói díjra vonatkozó rendelkezése megváltoztatását kérte, vagy "amennyiben a feltételek fennállnak és a végzés megváltoztatására nem volna lehetőség", az elsőfokú bíróság záróvégzésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte. Kifejtette, hogy a fellebbezését "a helyes bírói gyakorlat kialakítása érdekében azért" terjesztette elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányt mutató döntést hozzon, és ezáltal a hasonló jellegű ügyek megítélése egyszerűbbé váljon.
Hivatkozott arra, hogy a felszámoló a 2000. szeptember 11-én, 96. sorszámon benyújtott beadványában módosította az általa korábban készített záródokumentumokat, amely érintette a megállapítani kért felszámolói díjat is. A hitelező a felszámoló módosító nyilatkozatától számított 30 napon belül terjesztette elő a módosítással összefüggő újabb kifogását. Ezért azt - álláspontja szerint - a módosítás előtti zárójelentés kézbesítési idejéhez viszonyítottan elkésettnek tekinteni nem lehet, következésképpen a kifogását érdemben kellett volna a bíróságnak vizsgálnia és elbírálnia. Az emelt összegben megállapítható felszámolói díjjal kapcsolatosan megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a módosított Cstv. 59. § (1) bekezdésében szabályozott kivételes rendelkezés a felszámolói díj emelt összegben való megállapíthatóságát illetően, csak a felszámolás alatti tevékenységből eredő árbevétel 2%-ának megnövelésére teremt lehetőséget. Ugyanakkor nem vonatkoztatható az eladott vagyontárgyak árbevételéből és a befolyt követelések pénzbevételéből számított felszámolói díj megnövelhetőségére. Kifogásolta a fellebbezésében azt is, hogy az elsőfokú bíróság a záróvégzésében nem tett eleget a Pp. 200. § (1) bekezdés d) pontjában, a Pp. 221. § (1) bekezdésében és a Pp. 222. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének, mert nem indokolta meg, hogy mely ténybeli elemek és körülmények, valamint a felszámoló mely intézkedései és eljárása alapozta meg az ügy különösen bonyolultnak való minősítését és a felszámolói díjnak az általános 5%-os mértéktől eltérő 5,5%-os mértékben való megállapítását, amelyet az eljárás adataira figyelemmel a hitelező megalapozatlannak tartott. Utalt a hitelező arra is, hogy a bíróságnak a felszámolót megillető díjról, - külön kifogás, vagy észrevétel hiányában is - a jogszabályoknak megfelelően, a döntést indokolva kellett határoznia. A hitelező megítélése szerint az elsőfokú bíróságnak a felszámolói díjra vonatkozó rendelkezése, -"amely döntően befolyásolta az egész felszámolási eljárás lezárását" - a végzést megalapozatlanná, és a 2/2000. PJE. számú Jogegységi határozattal ellentétben állóvá tette.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a hitelező által sérelmezett rendelkezései megalapozottak és jogszerűek. A hitelező pedig a jogszabály téves értelmezése alapján hivatkozott arra, hogy a felszámolói díj kivételes növelésére csak a felszámolás alatti tevékenységből eredő árbevétel vonatkozásában van lehetőség. Megítélése szerint ez a lehetőség a felszámolói díj alapját képező mindkét elemre vonatkozhatott, amennyiben az ügy különösen bonyolultként való minősítését a bíróság indokoltnak tartotta. Az ügy bonyolultságának megítéléséhez a felszámoló hivatkozott arra, hogy az eljárás 1995-ben indult. Lefolytatása nehezített körülmények között történt, mert az adós iratanyaga nem állt rendelkezésre. A vagyontárgyak és követelések értékének meghatározásához szükséges kiinduló adatok nem voltak fellelhetők. Számos vitatott követeléssel kapcsolatos per és helyi önkormányzattal kialakult jogvita volt folyamatban, továbbá licencia vásárlás körülményeinek jogi tisztázása is szükségessé vált. Utalt arra is a felszámoló, hogy a meg nem alapozott kifogásokat előterjesztő hitelező maga is oka volt az eljárás elhúzódásának és a felszámoló magasabb összegű díj megállapítása iránti kérelme előterjesztésének.
A fellebbezés túlnyomó részében alaptalan.
Tekintettel arra, hogy a T. Rt. hitelező fellebbezése csak a záróvégzésnek a kifogás elutasítására és a felszámolói díj megállapítására vonatkozó részére vonatkozott, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság záróvégzésének egyéb rendelkezéseit nem érintette, a módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 253. § (3) bekezdésében foglaltak szerint.
A hitelező a fellebbezésében arra alappal hivatkozott, hogy a felszámoló 2000. szeptember 11-i dátumú 95. és 96. sorszámon előterjesztett módosított kérelmére tekintettel a zárójelentésnek a felszámolói díj megállapítására vonatkozó részét határidőn belül kifogásolhatta a módosított kérelem 2000. szeptember 13-án történt kézbesítését követő újabb 30 napon belül. Ezért az elsőfokú bíróság a kifogást a módosított Cstv. 56. § (1) bekezdésében megállapított 30 napos jogvesztő határidő elmulasztására hivatkozással, elkésettség miatt, tévesen utasította el. (Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a hitelező valójában a kifogását nem a felszámoló módosító nyilatkozata, hanem a 2/2000. PJE. jogegységi határozat megjelenése miatt, már a felszámoló módosító nyilatkozata előtt, a felszámolóhoz megküldött, 2000. július 27-i levelében előterjesztette, amelyet a felszámoló küldött meg az elsőfokú bíróságnak. 2000. július 27-én pedig - a korábbi kifogás visszavonását követően - a felszámolói díj összegének megállapításával kapcsolatosan ismét előterjesztett kifogást jogszerűen még valóban elkésettnek kellett tekinteni).
A felszámoló módosított kérelmére figyelemmel határidőn belül benyújtottnak tekintendő hitelezői kifogás azonban alaptalan.
A módosított Cstv. 59. § (1) bekezdése szerint a felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a, az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő árbevétel legfeljebb 2%-a vehető díjként figyelembe. A bíróság ettől különösen bonyolult ügyben eltérhet. Az idézett rendelkezés nyelvtani értelmezéséből sem vonható le az a hitelező által állított következtetés, amely szerint a bíróság, - ha az adott felszámolási ügyet különösen bonyolultnak minősíti - csak a felszámolás alatti tevékenységből eredő árbevétel alapján számítható 2%-os díjat növelhet meg, az 5%-ban megállapítható díj vonatkozásában viszont erre nincs lehetősége. Tény, hogy a bíróságnak a felszámoló díját egyösszegben kell megállapítania. Az idézett rendelkezés pedig a számítás módját határozza meg. Ebből következően a bíróság - a felszámolói díj megállapításakor - a bevételek bármelyik elemének növelése esetén a teljes, a Legfelsőbb Bíróság 2/2000. PJE. számú jogegységi döntésében foglaltak szerint az általános forgalmi adót is tartalmazó bruttó összegű díjat növeli meg, a díj megnövelésének az általa megválasztott technikájával. Ebből következően nem volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróságnak az a rendelkezése, amely szerint lehetségesnek tartotta a felszámoló díjának kizárólag az eladott vagyontárgyak árbevételéből és a befolyt követelések pénzbevételéből eredő, 5%-ban megállapítható felszámolói díja növelését.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló díját viszonylag csekély mértékben, 0,5%-kal növelte meg. A hitelező alaptalanul állította, hogy a díj ilyen mértékű növelése az adott ügyben megalapozatlan volt. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta az általánostól eltérő, kivételes felszámolói díjra vonatkozó rendelkezése indokolását. Ez a körülmény azonban önmagában nem jelenti a rendelkezés megalapozatlan voltát. Tény, hogy a felszámolási eljárás a kezdő időponttól a záróvégzés meghozataláig több mint 4 és fél évig tartott. A felszámoló zárójelentéséből megállapíthatóan a felszámoló az eljárás lefolytatását sajátos helyzetben kezdte meg, tekintettel arra, hogy az adós még 1996. márciusában is vásárolt anyagokat és rendelt meg szolgáltatásokat a gyár beruházásához. Az adós iratanyagát 1995. évben ellopták. Tevékenységet záró mérleg nem készült. A felszámoló a tevékenységét a volt ügyvezető "vagyonnyilatkozata" alapján kezdte meg. A felszámoló az adós felkutatott vagyonának valós értékét okiratok alapján megállapítani nem tudta. A felszámolás kezdetekor az adósnál még fennállt két munkavállaló munkaviszonya, és további kilenc munkavállaló jelentett be felszámolási költségnek minősülő munkabér-követeléseket, akikkel a felszámoló elszámolt az adós ingatlanának értékesítését követően. A felszámolóhoz 40 hitelező jelentett be 194 276 000 Ft hitelezői igényt, amely igényeket a felszámolónak az adós iratainak hiánya mellett kellett elbírálnia. A felszámolónak két ingatlant, egy gépsort és egy know-how-t kellett értékesítenie. Az egyik ingatlan értékesítésével kapcsolatosan P. Város Polgármestere pert indított, amelyet első és másodfokon elveszített. A felszámolási eljárás tartamát az elhúzódó per is kedvezőtlenül befolyásolta. Az eljárás során kifogást nyújtott be az M. Kft. is, amelynek befejezését az adós iratainak hiánya ugyancsak megnehezítette. Eredménytelen kifogásolási eljárást indított a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár is. Ilyen adatok mellett nem megalapozatlan az elsőfokú bíróságnak az a döntése, amellyel a felszámoló díját az általában megállapítható 5%-kal szemben 5,5%-os mértékre megnövelte, a felszámoló kérelmével egyezően a vagyontárgyak értékesítéséből és a behajtott követelésből álló bevételhez viszonyítottan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta a módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján, a végzés indokolásának a jelen végzés indokolása szerint történő módosításával és kiegészítésével.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a következetes bírósági gyakorlat szerint a hitelező - kifogásként - vitás jogértelmezési kérdés elvi elbírálását - amelyre a hitelező a fellebbezésében utalt - nem kérheti. (Lásd a Bírósági Határozatok című folyóiratban 2002. évben 199. sorszámon közzétett jogeset). Az elsőfokú bíróság végzése fellebbezett részének hiányos indokolása pedig az adott körülmények között nem jelentett olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely a záróvégzés hatályon kívül helyezésének indokául szolgálhatott volna. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.624/2001.sz.)