adozona.hu
BH 2004.1.23
BH 2004.1.23
I. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete törvényi felhatalmazás alapján teszi közzé a bróker részvénytársaság tevékenységének felfüggesztésével, az ügyfélkövetelések kielégíthetőségével kapcsolatos közérdekű adatokat; egyéni kérelemre további adatok szolgáltatására nem kötelezhető [1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (1) és (4) bek., 41. §, 1996. évi CXI. tv.* 122. §, 127. §, 128. §, 129. §, 130. §, 131. § (1) bek., 134. § (1) bek., 1996. évi CXIV. tv.** 6. §, 1992. évi LIII. tv. 19. § (2) és (3) bek., 20. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes írásba foglalt értékpapírszámla- és tőkeszámla-szerződést; a II. r. felperes írásba foglalt tőkeszámla-szerződést kötött a perben nem álló L. Bróker Rt.-vel. Az I. r. alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: I. r. alperes) az 1999. augusztus 25-én kelt határozatával felfüggesztette az L. Bróker Rt. működését, majd a 2000. április 14-én kelt határozatával megállapította a befektetői követelések befagyását. A követelések befagyása időpontjában...
BH 2004.1.23 I. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete törvényi felhatalmazás alapján teszi közzé a bróker részvénytársaság tevékenységének felfüggesztésével, az ügyfélkövetelések kielégíthetőségével kapcsolatos közérdekű adatokat; egyéni kérelemre további adatok szolgáltatására nem kötelezhető [1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (1) és (4) bek., 41. §, 1996. évi CXI. tv.* 122. §, 127. §, 128. §, 129. §, 130. §, 131. § (1) bek., 134. § (1) bek., 1996. évi CXIV. tv.** 6. §, 1992. évi LIII. tv. 19. § (2) és (3) bek., 20. § (1) bek.].
II. A megállapítási kereset alaptalansága esetén nem kerülhet sor a per - időelőttiségre hivatkozással való -megszüntetésére, hanem a kereset elutasításáról ítélettel kell rendelkezni [Pp. 123. §, 130. § (1) bek, f) pont, 157. § a) pont].
Az I. r. felperes írásba foglalt értékpapírszámla- és tőkeszámla-szerződést; a II. r. felperes írásba foglalt tőkeszámla-szerződést kötött a perben nem álló L. Bróker Rt.-vel. Az I. r. alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: I. r. alperes) az 1999. augusztus 25-én kelt határozatával felfüggesztette az L. Bróker Rt. működését, majd a 2000. április 14-én kelt határozatával megállapította a befektetői követelések befagyását. A követelések befagyása időpontjában az I. r. felperes értékpapírszámla-egyenlege 175 db TVK-részvény, a pénzszámla egyenlege 35 960 Ft volt. A II. r. felperesnek a Bróker Rt. nyilvántartása szerinti egyenlege 60 db ÉMÁSZ-részvény volt, amelyeket korábban az I. r. felperes transzferált át részére. Az L. Bróker Rt.-vel szembeni ügyfélköveteléseknek a TVK-részvények tekintetében 4%-os, az ÉMÁSZ-részvények tekintetében 10%-os fedezete volt. A 2000. április 18-ai kártalanítás igény bejelentésében az I. r. felperes 175 db TVK-részvény és 35 960 Ft pénzkövetelés; a II. r. felperes 60 db ÉMÁSZ- részvény után igényelt kártalanítást a II. r. alperestől. Az I. r. felperes 6 db TVK-részvényt és 3352 Ft készpénzt megkapott, majd utóbb 2001. április 19-én a II. r. alperes kifizetett részére további 862 400 Ft-ot, és annak 2000. július 12-étől a kifizetésig járó évi 20% késedelmi kamatát. A II. r. alperes a II. r. felperes kártalanítási igényét elutasította arra hivatkozással, hogy a II. r. felperes értékpapírszámla-szerződéssel nem, csupán tőkeszámla-szerződéssel rendelkezett, az ÉMÁSZ-részvények pedig a tőkeszámláján nem kerültek feltüntetésre. Az L. Bróker Rt. ellen felszámolási eljárás indult, annak közzétételére 2000. július 13-án került sor. A felszámoló közölte a II. r. felperessel, hogy részére a részvénytársaság nyilvántartásában 60 db ÉMÁSZ-részvény került feltüntetésre.A felperesek a többször módosított keresetükben kérték kötelezni az I. r. alperest annak közlésére, hogy a felfüggesztés időpontjában mennyi volt az L. Bróker Rt.-nél megmaradt valamennyi részvény - részvényfajtánkénti bontásban ; mennyi volt ugyanebben az időpontban a rendelkezésre álló készpénz valamint egyéb vagyoni eszköz, - hogy az L. Bróker Rt. felszámolásának kezdő időpontjában ugyanezekben az adatokban történt-e változás, és ha igen, milyen változások következtek be. Az adatok közlését egyrészt arra alapozva kérték, hogy azok közérdekű adatoknak számítanak, másrészt, hogy az 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (4) bekezdése és 41. §-a szerint ügyfélként igényt tarthatnak a kért tájékoztatásra.
Kérték megállapítani, hogy velük szemben az I. r. alperes kártérítési felelőssége fennáll, mert az L. Bróker Rt-nél az I. r. alperes a szükséges ellenőrzést és intézkedéseket elmulasztotta; továbbá azért is, mert 1999. szeptember 24-ét követően jogellenesen tartotta fenn a részvénytársaság felfüggesztését, és emiatt őket kamatveszteség érte.
A II. r. felperes annak megállapítását kérte, hogy vele szemben az I. r. alperes kártérítési felelőssége azért áll fenn, mert részére az értékpapír-számlát a felügyeleti biztos működési ideje alatt sem nyitotta meg.
Az I. r. alperes ellenkérelmében elsősorban idő előttiség miatt kérte a per megszüntetését. Amennyiben a megszüntetés iránti kérelmét a bíróság nem fogadja el, úgy alaptalanság miatt mindkét kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperesek által kért adatok nem minősülnek közérdekű adatnak. A kártérítési felelősség megállapítása iránti keresetekkel kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy az I. r. felperesnek az értékpapírokkal kapcsolatos követelését teljes egészében kielégítette, így kára nem állt fenn, a II. r. felperes kártérítés megállapítása iránti keresete pedig idő előtti.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. felperesnek az I. r. alperes kártérítési felelősségének megállapítása iránti keresete tekintetében a pert idő előttiség okából a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította. Megállapította, hogy az I. r. alperes a felügyeleti eljárás keretében jutott a kért adatok birtokába, ezek képezték az alapját az I. r. alperes által hozott közigazgatási határozatnak. A kért adatok ezért az 1992. évi LXIII. törvény (adatvédelmi törvény) 19. §-ának (5) bekezdése szerint nem nyilvánosak, azok kiadására a felperesek jogszerű igényt nem támaszthatnak.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperesek az adatok kiadását az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. §-ának (4) bekezdése és 41. §-a alapján sem igényelhetik, tekintve, hogy a felperesek a felügyeleti eljárásban ügyfélnek nem tekinthetők. Ha ügyfélnek minősülnek az adatok kiadása hatáskör hiányában bírósági úton az esetben sem lenne kikényszeríthető.
Alaptalannak ítélte az I. r, felperesnek az I. r. alperes kártérítési felelősségének megállapítása iránt előterjesztett keresetét is. Megállapította, hogy az I. r. felperes 2000. április 19-én a kártalanítást kamataival együtt a II. r. alperestől megkapta, kára nincs, ezért hiányzik a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt egyik együttes feltétele.
A II. r. alperes által a kártérítési felelősség megállapítása iránt benyújtott kereset tárgyában rámutatott, hogy a II. r. felperesnek kötelmi igénye van az L. Bróker Rt.-vel szemben az értékpapírjai kiadása iránt, és ugyancsak kötelmi igénye van a II. r. alperessel szemben a kártalanítás kifizetése iránt. Amíg a II. r. alperessel szemben a marasztalásra irányuló kereset elutasítása tárgyában bírósági ítélet nem születik, avagy a marasztaló ítélet végrehajtása eredménytelen nem lesz, a II. r. felperes keresete az I. r. alperessel szemben idő előtti. Evonatkozásban ezért a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Az I. r. felperes elsődlegesen annak megváltoztatását és az I. r. alperesnek a módosított kereset szerinti adatok szolgáltatására való kötelezését, továbbá annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes jogellenesen kárt okozott a felpereseknek. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Előadta, hogy az adatszolgáltatási igénye nem ütközik jogszabályba. A korábbi eljárásban a részvényfajtákra megadott összesített darabszám, és a meglévő készpénz összegének közlését kérte az L. Bróker Rt. működése felfüggesztésének, valamint, a felszámolás elrendelésének időpontjában annak érdekében, hogy megállapíthassa, miszerint a felfüggesztés kezdete és a felszámolás kezdete közötti időtartam alatt milyen volt az I. r. alperes tevékenysége, nevezetesen, ha vagyonvesztés történt, milyen volt annak mértéke. A fenti adatok birtokában bizonyítható lenne, hogy az L. Bróker Rt. működésének többszöri felfüggesztése milyen vagyonvesztéssel jár, illetőleg a befektetőknek abból milyen kára származott. Állítása szerint a kért adatokkal az I. r. alperesnek a felfüggesztés időpontjában, valamint az L. Bróker Rt. felszámolásának elrendelése időpontjában is rendelkezni kellett, azok közérdekű adatoknak tekinthetők, a kiadásuk nem ütközik jogszabályba.
Fenntartotta az I. r. alperes kártérítési felelősségének megállapítása iránt előterjesztett keresetét is. E körben arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes egyrészt nem tett eleget az 1996. évi CXI. törvényben (Épt.) írt ellenőrzési kötelezettségének, nem győződött meg a helyszínen a biztonságos működés feltételeiről. Ismételten hivatkozott arra, hogy az L. Bróker Rt. tevékenységének 1999. augusztus 25-én elrendelt felfüggesztését csak 30 napig, azaz 1999. szeptember 24-éig lehetett volna fenntartani. Ha addig nem rendeződött az L. Bróker Rt. gazdálkodásának helyzete, a felszámolás iránt kellett volna az I. r. alperesnek intézkednie. Előadta továbbá, hogy az I. r. alperes a követelések befagyásának megállapítását követően csak másfél hónap múlva, azaz 2000. május 25-én adta át a kártalanításra vonatkozó iratokat a II. r. alperesnek, ezért a késedelmi kamat kezdő időpontja mindenképpen korábbi, mint amit az I. r. alperes maga is elismert.
A II. r. felperes fellebbezésében maga is kérte kötelezni az I. r. alperest a megjelölt adatok kiadására, és kérte megállapítani, hogy vele szemben az I. r. alperes kártérítési felelősséggel tartozik. Vitatta, hogy az I. r. alperessel szemben támasztott, a kártérítési felelősség megállapítására irányuló keresete idő előtt;
Az ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit nem sérelmezték.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Az I. r. felperes fellebbezése alaptalan, a II. r. felperes fellebbezése csak annyiban alapos, hogy a kártérítési felelősség megállapítása iránti keresete nem idő előtti, hanem alaptalan.
A felperesek a módosított keresetükben kizárólag az L. B. Rt. tevékenysége felfüggesztésének, valamint felszámolásának kezdő időpontjában fennálló vagyoni állapotokra vonatkozóan kérték az általuk megjelölt adatok kiszolgáltatását annak megállapítása érdekében, hogy a felfüggesztés, valamint az azt mintegy hét hónap múlva követő felszámolási eljárás megkezdésének időpontjában az L. Bróker Rt. milyen mennyiségű és értékű részvénnyel rendelkezett - részvényfajtánkénti bontásban - és mennyi volt a rendelkezésére álló készpénzállomány. Nincs ezért jogi jelentősége annak, hogy a felperesek a módosított kereset előterjesztését megelőzően milyen adatok kiadását kérték az I. r. alperestől, és annak a körülménynek sem, hogy kérésükre kaptak-e választ. Az adatok kiszolgáltatására a módosított kereset szerint azért tartottak igényt, mert így akartak meggyőződni arról, hogy az I. r. alperes által kirendelt felügyeleti biztos működése alatt keletkezett-e hiány az Rt. birtokában a felfüggesztés elrendelése időpontjában meglévő részvény-, illetőleg készpénzállományban, végső soron, hogy a felügyeleti biztos működése miatt alapos lehet-e egy kártérítés iránti kereset az I. r. alperessel szemben.
A jogvita eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy az I. r. alperes az 1996. évi CXIV. törvényben meghatározott módon működő, közfeladatot ellátó országos hatáskörű közigazgatási szervezet. Működése során az 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 122-143. §-aiban meghatározott körben és módon jár el. Eljárása során a birtokába kerülnek mindazok az adatok, amelyeket az Épt. 127. §-a szerint a befektetési szolgáltatók; a 130. §-a szerint a tőzsde a jogszabályban írt kötelezettségüknél fogva szolgáltatnak; amelyeknek a szolgáltatását a 131. § (1) bekezdése szerint maga az I. r. alperes kérheti, végül amelyek az Épt. 128. és 129. §-a alapján tartott ellenőrzések alkalmával a tudomására jutnak. A törvény 134. §-ának (1) bekezdése szerint a felügyelet a törvényben ráruházott feladatai ellátásához adatokat kezelhet. Az 1992. évi LXIII. törvény 19. §-ának (3) bekezdése szerint a közvélemény tájékoztatása érdekében a közérdekű adat kezelőjének lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse a jogszabályban írt kivételektől eltekintve. A 19. § (2) bekezdése értelmében a közérdekű adatot rendszeresen közzététellel vagy más módon hozzáférhetővé kell tenni. A törvény 20. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy egyéni kérelem esetén milyen módon kell eljárnia az adatkezelő szervezetnek. Az adat kezelője azonban nem kötelezhető egyéni kérelem alapján adatközlésre, ha az adat nyilvánosságra hozatalának módját jogszabály rendezi, és ennek az adatközlő eleget tett. Az 1996. évi CXIV. törvény 6. §-a rendelkezik arról, hogy az I. r. alperes a határozatait vagy azok egy részét közzéteheti. Az I. r. alperes a törvény 6. §-ában foglaltaknak a felhatalmazása alapján a Tőkepiac című hetilapban tette közzé az L. Bróker Rt. tevékenységének a felfüggesztésével, a követelések befagyására tekintettel az ügyfélkövetelések kielégíthetőségével kapcsolatos közérdekű adatokat, ezért egyéni kérelemre a kérelem szerinti összeállításban azok közlésére nem volt kötelezhető. Hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteményében 2002/1/637. szám alatt közzétett döntésében is. A felszámolási eljárásban a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetre vonatkozó adatok megismerésére a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többszörösen módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései az irányadóak. Az I. r. alperes ezért az 1992. évi LXIII. törvény 19. §-a alapján az adatok kiszolgáltatására nem volt kötelezhető.
A befektetők és a brókercég között polgári jogi jogviszony jött létre. Eszerint a felpereseknek valamennyi követelése jogszerű, amelyek a brókercéggel kötött szerződés alapján őket megilletik. A II. r. alperes által ki nem egyenlített követeléseiket szerződésszegés miatt vagy a brókercéggel, vagy kártérítés címén azzal szemben érvényesíthetik, aki a jogszabályban előírt kötelezettségének elmulasztásával nekik a kárt okozta. Az igény érvényesíthetőségének nem feltétele annak ismerete, hogy a bróker cég birtokában mennyi értékpapír vagy pénzvagyon volt a felügyeleti intézkedés időpontjában, illetve ez miként változott meg a felszámolásig. A felperesek közérdekű adatközlés címén olyan adatokat igényeltek az I. r. alperestől, amelyeket egy vele szembeni sikeres perindítás érdekében szükségesnek ítéltek. Ilyen adatszolgáltatásra a perbeni bizonyítási eljárás keretében a bizonyítási teher szabályai szerint kerülhet sor.
Helytállóan állapítatta meg az elsőfokú bíróság, hogy nem volt köteles az adatok szolgáltatására az I. r. alperes az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. §-ának (1) bekezdése és 41. §-a alapján sem. Az Áe. 41. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél és képviselője az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet, és azokról másolatot készíthet. A törvény 3. §-ának (4) bekezdése szerint ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A követelések befagyásának megállapítása és a kártalanítás tárgyában született határozatok meghozatalát megelőző államigazgatási eljárásban a befektető ügyfélnek nem tekinthető, ezek az eljárások és a határozatok a brókercéget és a II. r. alperest érintik, az e tárgyban indult eljárásokban ők tekinthetők ügyfeleknek.
A felperesek a jelen perben kártérítés jogcímén marasztalásra irányuló keresetet nem terjesztettek elő sem az I., sem a II. r. alperes ellen. Fellebbezésükben is csak az I. r. alperes kártérítési felelősségének a megállapítását kérték. Az I. r. alperes megjelölte ugyan, hogy a kára a II. r. alperes által utóbb kifizetett kártalanítás után 1999. szeptember 25-étől 2001. április 19-éig járó évi 20% késedelmi kamat. Ennek azonban nem a megítélését, hanem csupán emiatt az I. r. alperes felelősségének a megállapítását kérte. A Pp. 123. §-a szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A perbeli esetben az I. r. alperes követelhette a kamatban kifejezhető kárának a megtérítését, a kárát megjelölte, ezért a Pp. 123. §-a szerint megállapítási kereset előterjesztésének részéről nem volt helye.
A II. r. felperes fellebbezése annyiban volt alapos, hogy nem volt helye az általa az I. r. alperes ellen a kárfelelősség megállapítása iránti kereset tekintetében a per megszüntetésének. A megállapítási kereset nem idő előtti, hanem a már felsorolt okokból alaptalan. Ha a II. r. felperes marasztalást követelhet, úgy a Pp. 123. §-a szerint megállapítási keresetnek nincs helye. Abban az esetben, ha teljesítést nem követelhet, megállapítás iránti kereset előterjesztésének csak akkor lenne helye, ha a kért megállapítás a jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges. Azt azonban a II. r. felperes nem bizonyította, sőt arra még csak nem is hivatkozott, hogy a jogai a kért megállapítás hiányában az I. r. alperes által veszélyeztetve lennének.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a per megszüntetésére vonatkozó rendelkezését a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a II. r. felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett, a kártérítési felelősség megállapítása iránti keresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30.433/2002. sz.)
* Az 1996. évi CXI. törvényt a 2001. évi CXX. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
** Az 1996. évi CXIV. törvényt az 1999. évi CXXIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.