adozona.hu
BH 2004.1.11
BH 2004.1.11
Nem állapítható meg a munkáltató kártérítési felelőssége az alkalmazottja által okozott kárért, ha a károkozó tevékenység az alkalmazott munkaviszonyával nincsen összefüggésben [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 1996. évi XLIII. tv. 3. § (1) bek., 115/1991. (IX. 10.) Korm. r.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. alperes rendőrkapitányságnál szolgálati jogviszonyban álló V. B. rendőr főtörzsőrmester 1997. május 10-én szolgálaton kívüli pihenőideje alatt a tulajdonában álló Parabellum gyártmányú önvédelmi maroklőfegyverét csőre töltve, kibiztosított állapotban helyezte el V. Sz. lakásában a könyvespolcon, ahonnan azt az I. r. alperes
V. B. engedélyével levette, és a leadott lövéssel eltalálta a felperesek gyermekét: H. A.-t, aki a sérülései következtében életét vesztette.
A felperesek a kere...
V. B. engedélyével levette, és a leadott lövéssel eltalálta a felperesek gyermekét: H. A.-t, aki a sérülései következtében életét vesztette.
A felperesek a keresetükben a gyermekük halálával összefüggő vagyoni és nem vagyoni káruk egyetemleges megtérítésére kérték az I-II. r. alperesek kötelezését.
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A megyei rendőr-főkapitányság II. r. alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy V. B. károkozása nem állt a munkaviszonyával összefüggésben, ezért a munkáltatóját kártérítő felelősség nem terheli.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 860 146 forintot és késedelmi kamatát, 1999. október 1-jétől folyamatosan havi 9768 forint járadékot, továbbá a felpereseknek személyenként 1 000 000 forintot nem vagyoni kártérítés címén. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. r. alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel a kárért, a II. r. alperes kártérítési felelősségét azonban nem állapította meg, mert V. B. nem a szolgálati viszonyával összefüggésben okozott kárt a felpereseknek és az általa elkövetett jogellenes magatartással okozati összefüggésben keletkezett kárért maga tartozik helytállni a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. r. alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 1 000 000 forintról 1 500 000 forintra emelte fel, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában kiemelte, hogy V. B. szándékosan, folyamatosan és többszörösen megszegte a kézi lőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet előírásait, ez a magatartás azonban a rendőrségi szolgálati viszonnyal nem hozható összefüggésbe, és a szolgálaton kívüli magatartásról rendelkező jogszabály sem teremt alapot a Ptk. 348. §-ának alkalmazására.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az alpereseket az elsőfokú ítéletben megállapított vagyoni és a másodfokú ítéletben megállapított nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelező, és az ehhez igazodó perköltség megfizetéséről rendelkező határozat meghozatalára irányult. Jogi álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértve mellőzte a II. r. alperes marasztalását. A Ptk. az 1978. március 1-jétől hatályos 348. §-ának (1) bekezdése értelmében az alkalmazott által a munkaviszonnyal összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a munkáltató felelős. Az adott esetben V. B.-nak a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 3. §-ának (1) bekezdése alapján szabályozott szolgálati jogviszonya a II. r. alperesnél fennállt. V. B. a lőfegyver használatát szabályozó jogszabály több rendelkezését is megsértette, ittas állapotban a fegyvert jogosulatlan személynek engedte át, és ezzel objektív veszélyhelyzetet teremtett. Ez a magatartása a foglalkozási szabályok megsértésének minősül, és összefügg a szolgálati jogviszony megszegésével, azaz a kár bekövetkezését olyan szabályszegés-sorozat tette lehetővé, amely a rendőr törzsőrmester szolgálati jogviszonyához kapcsolódott.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést támadták a Ptk. 348. §-a (1) bekezdésének megsértésére hivatkozással, jogi álláspontjuk azonban téves. Az ítélkezési gyakorlat alapján a munkáltató felelősségét kell megállapítani akkor is, ha az alkalmazott a kárt nem a szoros értelemben vett munkakörében okozta, hanem a munkaköre folytán került olyan helyzetbe, hogy a károkozásra lehetőség nyílt. Ebben az esetben is szükséges azonban a károkozó tevékenységnek a munkaviszonnyal való összefüggése. V. B. a munkaköre folytán igényelhetett ugyan olyan önvédelmi fegyvert, amely a saját tulajdonában áll, ennek használata azonban semmilyen tekintetben nem állt összefüggésben a munkaviszonyával. Nem vitatott tény, hogy a károkozás időpontjában szolgálati idején kívüli pihenőidejét töltötte. Nem a munkáltató érdekében járt el, és nem a munkaköri kötelességét teljesítette; tevékenysége nem a munkájával összefüggő, a jogszabályban vagy a munkáltató által meghatározott feladatok teljesítését szolgálta, ennek folytán a Ptk. 348. §-a (1) bekezdésének alkalmazására nem volt jogi lehetőség.
A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy a szolgálaton kívüli magatartást szabályozó jogszabály a munkáltató és a hivatalos állomány tagja közötti belső viszonyt szabályozza, és sem ennek a jogszabálynak, sem a lőfegyverek használatáról rendelkező jogszabályi rendelkezéseknek a megszegése nem ad alapot a Ptk. 348. §-a (1) bekezdésének alkalmazására a már kifejtett indokoknál fogva.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával, a Pp.-nek az ügy elbírálására irányadó 275/A. §-a (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.845/2000.)
Bírósági jogesetek
AVI 2012.4.44 A Jöt. szerinti tényállások bekövetkezte esetén kimentésre nincs lehetőség (2003. évi CXXVII. tv. 114. §)