adozona.hu
BH 2003.12.519
BH 2003.12.519
Ha a kinevezés (megállapodás) alakilag egyébként megfelel a jogszabályoknak, az azonban a jogszabály speciális rendelkezése folytán mégis semmisnek, érvénytelennek minősül, a jogkövetkezmények tekintetében az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat kell irányadónak tekinteni [1992. évi XXXIII. tv. 21. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988. augusztus 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyban állt a színház alperessel. A keresete az alperes 2001. március 6-án kelt értesítése folytán annak megállapítására irányult, hogy a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre. Arra is hivatkozott, hogy az alperes a határozott idő kikötésével a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperessel határozatlan időre jött...
BH 2003.12.519 Ha a kinevezés (megállapodás) alakilag egyébként megfelel a jogszabályoknak, az azonban a jogszabály speciális rendelkezése folytán mégis semmisnek, érvénytelennek minősül, a jogkövetkezmények tekintetében az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat kell irányadónak tekinteni [1992. évi XXXIII. tv. 21. § (2) bek.].
A felperes 1988. augusztus 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyban állt a színház alperessel. A keresete az alperes 2001. március 6-án kelt értesítése folytán annak megállapítására irányult, hogy a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre. Arra is hivatkozott, hogy az alperes a határozott idő kikötésével a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperessel határozatlan időre jött létre.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között minden évben, összesen 13 alkalommal jött létre határozott idejű munkaviszony, illetve a Kjt. hatályba lépését követően közalkalmazotti jogviszony. A legutolsó kinevezés nem tartalmazta azt a feladatot, amelyre a jogviszony a felek között létrejött. W. T. L. tanúvallomása alapján bizonyítottnak találta, hogy a kinevezések előtt a közalkalmazottakkal megbeszéléseket szoktak folytatni arra vonatkozóan, hogy amelyek azok a darabok, melyek a műsortervben szerepelni fognak. Ennek alapján a színművészek tudomást szereznek arról, hogy az évad elején, annak végén, esetlegesen konkrétan melyik darabban kapnak szerepet. E tényállásból - különösen a 13 alkalommal megkötött határozott idejű jogviszonyokból - kiindulva, és azt is figyelembe véve, hogy a felperes bizonyítottan nem szerzett tudomást a számára előírt feladatokról, a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy a törvény értelmében a felperes közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre [Kjt. 2. § (3) bek., 3. §, 21. § (2) bek., 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. § (1)-(2) bekezdése].
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és elutasította a felperes keresetét.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 2000. augusztus 1-jétől 2001. július 31-éig szóló kinevezése nem tartalmazta a kinevezés szerinti írásos mellékletet, annak ellenére, hogy a kinevezés erre kifejezetten utalt.
A másodfokú bíróság a tényállás alapján arra következtetett, hogy az alperes határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban színész munkakörben foglalkoztatta a felperest. Ez a kinevezés nem felelt meg a Kjt. 21. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak, ennélfogva az Mt. 8. §-ának (1) bekezdése szerint semmis. Az Mt. 9. §-ában meghatározott érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására azért nem kerülhet sor, mert az alperes határozatlan időre színművészi munkakörbe nem nevezte volna ki a felperest, továbbá a felperes ilyen irányú kereseti kérelme hiányában az alperes marasztalása nem lett volna lehetséges.
A másodfokú bíróság az alperes működésének sajátosságai és a változások nagy valószínűséggel bekövetkezése miatt bizonyítottnak találta az alperes törvényes érdekét a felperessel 13 éven keresztül határozott időre kötött munkaviszonyok, illetve közalkalmazotti jogviszonyok tekintetében. Ezért az alperes terhére rendeltetésellenes joggyakorlást nem állapított meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadottak szerint jogszabálysértő a másodfokú bíróságnak a Kjt. 21. §-ával, az Mt. 4. §-ával kapcsolatos értelmezése és indokolása, továbbá téves az érvelése a tekintetben, hogy a 13 évig tartott határozott időre szóló kinevezés a jogos érdekeinek csorbítása nélkül történt. Az adott esetben a társulat a természetes, átlagos munkaerő-vándorlástól eltekintve állandó volt. Ilyen esetben az alperesnek nem fűződhetett jogos érdeke a határozott időre szóló jogviszony létesítéséhez.
A felperes jogszabálysértőként jelölte meg a másodfokú bíróságnak a rendeltetésellenes joggyakorlás hiányára vonatkozó indokolását is, mert az irányadó R. és a Kjt. §-a a színészi munka tekintetében a határozott időre a vonatkozó általános feltételek meghatározásán túl további szabályt nem tartalmaz. A jogkövetkezményről szóló döntést a felperes az érdekei figyelmen kívül hagyása miatt tartotta jogszabályba ütközőnek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően mérlegelte és értékelte a bizonyítékokat, a tényállás kiegészítése helytálló. Ennek lényege szerint a felperes a feladatát a kinevező okirat írásbeli melléklete tartalmazza. Ez a melléklet azonban nem készült el, azt a felperes az alperes által sem vitatottan nem kapta meg.
E tényállásból a másodfokú bíróság helytállóan következtetett a Kjt. 21. §-ának (2) bekezdése, a R. 3. §-a és a kollektív szerződés alapján a határozott idő tekintetében a semmisségre. A törvénynek tehát - feladatmeghatározás hiányában - az adott esetben a színművész munkakörre szóló határozott idejű kinevezés nem felelt meg. Az alperes a saját jognyilatkozatával ellentétben nem jelölt meg feladatot, ilyennek nem minősül az az utóbb előadott feltételezése, hogy a felperes a majd rá osztott feladatokat fogja ellátni.
Az előzőekből következő abban a kérdésben, hogy az érvénytelen rész nélkül a közalkalmazotti jogviszony létrejött volna-e, a másodfokú bíróság ítélete helytálló ténybeli és jogi érvelést tartalmaz. Az alperes működésének sajátosságait és a gyakorlatot figyelembe véve helytállóan fejtette ki, hogy az alperes határozott idejű kinevezésről nem döntött volna. Az Mt. 9. §-a alapján - a felülvizsgálati kérelem téves álláspontjával ellentétben - helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság a Kjt. 21. §-a (1) bekezdését alkalmazva az alperes feltételezett akaratát, mivel a felperes elfogadó nyilatkozatot csak az alperes kinevezése után tehetett volna, ennek hiányában nincs jelentősége annak, hogy a felperes akarata mire irányult volna. A keresetindításkor a közalkalmazotti jogviszony fennállt, ezért a Pp. 123. §-a alapján nem volt akadálya megállapítás iránti keresetnek. A kinevezés semmissége folytán, és teljesítésre irányuló kereseti kérelem hiányában jogszabálysértés nélkül utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazására az adott esetben nem volt eljárásjogi lehetőség (Pp. 215. §). Ezért a felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése téves.
Rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósulásakor a jognyilatkozat (megállapodás) a jogszabálynak alakilag megfelel. Az adott esetben a kinevezés - a Kjt. 21. §-ának (2) bekezdésébe ütközése miatt semmisnek, érvénytelennek minősül, a jogkövetkezményekre nézve az érvénytelenségre vonatkozó rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. A per tárgyát képező, 2000. augusztus 1-jétől 2001. július 31-éig tartó időre szóló kinevezés rendeltetésellenessége - az előzőekben kifejtettek miatt - fogalmilag kizárt. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta a felperes 13 évig tartó határozott idejű kinevezésének rendeltetésellenességét az alperes törvényes érdekének fennállása szempontjából. A felülvizsgálati kérelemnek a társulat tagjai változatlanságára (a természetes mértékű fluktuációra) való hivatkozása nem cáfolja a jogerős ítéletnek a színház évad szerinti működéséről, a műsortervről, ennek megváltoztathatóságáról kifejtett indokait, következésképpen az alperes sajátosságaiból eredően a határozott idejű színművészi (közalkalmazotti) jogviszonyok kialakításához fűződő törvényes érdekét. A színművészek személyének változatlansága, illetve kisebb változások ellenére is az alperes munkáltató színházi évadra meghatározott műsor szerint működik, ebben pedig számtalan okból változások történnek. Emiatt az alperes működésének biztosítása céljából helytállóan tekintette jogszerűnek a másodfokú bíróság a több - a R. szerint is megengedett - határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítését.
A kifejtettek miatt - jogszabálysértés hiányában - a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés].
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.234/2002. sz.)