adozona.hu
BH 2003.12.508
BH 2003.12.508
Bankok számlavezetéssel kapcsolatos jogellenes magatartásai alapján kártérítési felelősség megállapítása [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 350. § (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 17. § (1) bek., 18. § (1) bek., 32. § (2) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 2/C. § (1) és (4) bek., 265/1997. (XII. 21.) Korm. r.* 9. § (1) bek., 14. § (9) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r.** 13. § (2) bek., 6/1997. (MK 61.) MNB rendelk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság végzése alapján az I. r. felperes 1992. október 27-e óta, a II. r. felperes 1992. december 14-e óta, míg a III. r. felperes 1994. december 23-a óta felszámolás alatt áll. A bíróság mindhárom felperes felszámolójául az A. V. Kft.-t jelölte ki.
Az I. r. felperes cégjegyzése - a cégjegyzék 12/2. sz. rovata szerint - 1992. november 19-étől akként történt, hogy a felszámolóbiztosok az "f.a." toldattal ellátott cégnév alatt nevüket önállóan aláírták. A cégjegyzésre jogosult személyek az ...
BH 2003.12.508 Bankok számlavezetéssel kapcsolatos jogellenes magatartásai alapján kártérítési felelősség megállapítása [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 350. § (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 17. § (1) bek., 18. § (1) bek., 32. § (2) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 2/C. § (1) és (4) bek., 265/1997. (XII. 21.) Korm. r.* 9. § (1) bek., 14. § (9) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r.** 13. § (2) bek., 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 4. §, Pp. 149. §, 233. § (3) bek.].
A bíróság végzése alapján az I. r. felperes 1992. október 27-e óta, a II. r. felperes 1992. december 14-e óta, míg a III. r. felperes 1994. december 23-a óta felszámolás alatt áll. A bíróság mindhárom felperes felszámolójául az A. V. Kft.-t jelölte ki.Az I. r. felperes cégjegyzése - a cégjegyzék 12/2. sz. rovata szerint - 1992. november 19-étől akként történt, hogy a felszámolóbiztosok az "f.a." toldattal ellátott cégnév alatt nevüket önállóan aláírták. A cégjegyzésre jogosult személyek az I. r. felperes vonatkozásában 1992. november 19-étől 1998. november 18-áig H. E. és B. G. felszámolóbiztosok voltak.
A II. r. felperesnél a cégjegyzésére jogosult az A. V. Kft. megbízásából R. G. felszámolóbiztos volt.
A III. r. felperes cégjegyzése a II. r. felperessel azonos módon történt, R. G. felszámolóbiztos volt jogosult a III. r. felperes cégjegyzésére.
A felszámolóként kijelölt, és a perben nem álló A. V. Kft. tulajdonosa 1998. szeptember 16-áig a B. Rt. volt, a társaság ügyvezetői pedig R. G. és H. J. voltak. A felszámolási tevékenység irányítását R. G. végezte, az ő feladata volt többek között a felszámolóbiztosok kijelölése. Ez utóbbi tevékenysége körében R. G. akként járt el, hogy vagy megbízólevéllel harmadik személyt jelölt ki felszámolóbiztosnak, vagy e posztra magát delegálta.
A felszámolás alá került I-III. r. felperesek részére a II. r. alperesnél egy-egy bankszámlát tartott fenn.
Az A. V. Kft. 1995. és 1996. évektől kezdődően megbízta az I. r. alperest, hogy a felszámolás során a felperesek részére befolyt összegeken értékpapírokat vásároljon. Az értékpapírokat az I. r. alperes értékpapír-letéti számlán tartotta nyilván a felszámolás alatt álló felperesi cégek javára. Az I. r. alperes az értékpapír-vásárlásokra a konkrét megbízásokat az A. V. Kft. ügyvezetőitől fogadta el. Az I. r. alperes a felperesek részére 1998. június hónapban ügyfélszámlákat nyitott, ezeken az ügyfélszámlákon tartotta nyilván a felperesek tulajdonában levő pénzösszegeket. Mindhárom felperes részére nyitott ügyfélszámla aláírási kartonján bejelentőként az A. V. Kft. szerepelt ügyvezetőjének aláírásával, míg a kft. képviselőjeként R. G.-t jelölték meg. Az ügyfélszámlák felett rendelkezni jogosult személyként az I. r. felperes vonatkozásában R. G. ügyvezető és B. G. felszámolóbiztos, a II. és a III. r. felperesek tekintetében R. G. felszámolóbiztos volt megjelölve.
A B. Rt. az A. V. Kft-ben lévő teljes üzletrészét 1998. szeptember 16-án eladta a perben nem álló C. Kft.nek. Az A. V. Kft. 1998. szeptember 16-i taggyűlése 1998. szeptember 16-i hatállyal M. G.-t a társaság ügyvezetőjévé választotta. A taggyűlési jegyzőkönyv 3. és 5. pontja szerint M. G. R. G.-val közösen képviseli a társaságot. A cégbíróság az A. V. Kft. cégjegyzékébe M. G.-t 1998. szeptember 16-i hatállyal bejegyezte.
Az ugyanezen a napon kelt alapítói határozat 5. pontja szerint az alapító R. G. ügyvezetőt felmentette megbízatása alól azzal, hogy a társaság képviseletére M. G. ügyvezető jogosult önállóan. Az A. V. Kft. 1998. szeptember 17-i taggyűlése akként határozott, hogy 1998. október 3-ig a ki-jelölt felszámolók minden intézkedéséhez és minden jog-nyilatkozatához M. G. ügyvezető jóváhagyása szükséges. Ugyanez a taggyűlés felhatalmazta a felszámolóként kijelölt A. V. Kft. ügyvezetőjét, M. G.-t, hogy letéti bankszámlákat nyisson a felszámolás alatt álló I-III. r. felperesek részére, továbbá, hogy az I. r. alperesnél lévő értékpapírok eladásáról gondoskodjon, az értékpapírok értékesítéséből befolyt vételárat az egyes felperesek bankszámlájára utaltassa át, és azt letétként kösse le.
M. G. a felszámolóként kijelölt kft. ügyvezetőjeként 1998. szeptember 17-én a II. r. alperesnél az I-III. r. felperesek bankszámlái felett rendelkezési jogosultként magát jelentette be. Erre tekintettel a II. r. alperes a korábbi bejelentéseket a számlák feletti jogosultság körében érvénytelennek tekintette.
M. G. 1998. szeptember 14-én és 17-én a felperesek részére bankszámlát nyitott a III. r. alperesnél azzal az utasítással, hogy a számlavezetéssel kapcsolatos iratok a bankban maradnak. Majd 1998. szeptember 17-én az I. r. alperesnek a felperesek nevén álló értékpapírok értékesítésére szóló megbízást adott.
Az I. r. alperes a megbízást teljesítette, és szeptember 21-ei értéknappal az I. r. felperes részére 738 088 056 Ft-ot, a II. r. felperes részére 157 739 103 Ft-ot, a III. r. felperes részére pedig 26 715 319 Ft-ot utalt át a felpereseknek a II. r. alperesnél vezetett bankszámlájára. M. G. ezeket az összegeket 1998. szeptember 22-én a II. r. alperes által a felszámolás alatt álló I-III. r. felperesek javára vezetett számlákról átutaltatta a felperesek részére a III. r. alperesnél nyitott számlákra.
1998. szeptember 18-án M. G. az A. V. Kft.-nél fennálló ügyvezetői tisztségéről lemondott. A kft. alapítója az 1998. szeptember 18-án kelt alapítói határozatban a lemondást szeptember 23-ával fogadta el, szeptember 18-tól viszont F. A.-t kinevezte az A. V. Kft. ügyvezetőjévé. A cégbíróság F. A.-t 1998. szeptember 18-i hatállyal ügyvezetőként bejegyezte a felperesek felszámolására kijelölt kft. cégjegyzékébe. Az A. V. Kft.-nek így 5 napig három ügyvezetője volt, nevezetesen M. G., F. A. és H. J. Utóbb - büntetőeljárás során - megállapításra került, hogy a cégjegyzékbe ügyvezetőként bejegyzett F. A. nem létező, ismeretlen személy, aki magát lopott és feltehetőleg meghamisított személyi igazolvánnyal igazolta.
1998. szeptember 22-én F. A. rendelkezésére a III. r. alperes a felperesek M. G. által megnyitott számláiról átutalásokat teljesített a C. Banknál vezetett bankszámlára, amelynek kedvezményezettje a magyarországi cégnyilvántartásban nem szereplő C-B. Co. nevű cég volt. E tranzakciók révén az I. r. felperes számlájáról 737 719 019 Ft, a II. r. felperes számlájáról 150 663 733 Ft került átutalásra, valamint egyéb banki költségek is felmerültek. Szeptember 24-én a F. A.-ként megjelölt személy mint az A. V. Kft. ügyvezetője a II. r. felperes számlájáról 7 000 000 Ftot, a III. r. felperes számlájáról pedig a teljes összeget, 26 688 604 Ft-ot készpénzben vett fel a III. r. alperesi pénzintézettől.
F. A. ugyanezen a napon, 1998. szeptember 24-én változásbejegyzés iránti kérelmet nyújtott be a cégbírósághoz azzal, hogy saját jogkörében eljárva a felszámolás alatt álló cégek felszámolóbiztosai helyett magát nevezte ki felszámolóbiztosnak. A cégbíróság a bejegyzés iránti kérelmet elutasította, mert nevezett aláírási címpéldányt nem csatolt.
A felperesek 1998. november 13-án az alperesek egyetemleges marasztalása iránt nyújtottak be keresetet, amelyben kártérítés címén az I. r. felperes 738 088 056 Ft;
a II. r. felperes 157 739 103 Ft, a III. r. alperes 26 715 319 Ft, ennek 1998. szeptember 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. A keresetet az 1991. évi IL. törvény (Cstv.), az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.), az 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.), a pénzforgalomról szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet, a 265/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet, valamint a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezések megsértésére mint jogellenes magatartásra alapították. Az I. és II. r. alpereseket a Ptk. 318. §-a szerint alkalmazandó, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, a III. r. alperest pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kérték kártérítésre kötelezni, arra hivatkozással, hogy az alperesek egymásra épülő cselekményei akarategység hiányában is a felperesek károsodásához vezettek, amely kárt az alperesek egyetemlegesen kötelesek megfizetni.
A felszámolás alatt álló felperes cégek felszámolója 1998. november 18-tól az R. Rt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes elsősorban azzal védekezett, hogy a vele kapcsolatot tartó R. G. az A. V. Kft. ügyvezetője volt - később M. G. -, akik mindhárom felperes tekintetében rendelkezési jogosultként léptek fel. Vitatta a kár bekövetkezését, valamint a magatartása és a kár közötti okozati összefüggést is. Álláspontja szerint a felpereseknek a felszámoló tulajdonosai és tisztségviselői, valamint C. Bank és az ott számlát vezető C. B. Co. ellen kellett volna a keresetet előterjesztenie.
A II. r. alperes vitatta a számlavezetés szabályainak a megsértését. Állította, hogy a felperesek törvényes képviselője a felszámoló, akitől a felszámolóbiztos a jogosítványait származtatja. Vitatta továbbá, hogy a keresetbe vett összegek a felszámolási vagyon részét képezik. Álláspontja szerint a felperesek nem a valódi károkozókkal szemben léptek fel, és az ügyben nem tárták fel a C. Bank szerepét. Előadta továbbá, hogy a felperesek maguk sem tettek meg mindent a kár elhárítása és a pénzösszegek visszaszerzése érdekében, vitatta az okozati összefüggés fennállását is magatartása és a bekövetkezett kár között.
A III. r. alperes elismerte, hogy M. G. még az A. V. Kft. ügyvezetőjévé történt megválasztását megelőzően nyitott nála bankszámlát a felperesek részére. Megítélése szerint azonban ennek nincs jogi jelentősége, mert az utóbb megválasztott F. A. ügyvezető M. G. számlanyitással kapcsolatos intézkedését nem vitatta, azokat jóváhagyta. Vitatta, hogy megvalósultak a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei, valamint a kár bekövetkezését és az okozati összefüggés fennállását is.
Valamennyi alperes vitatta az egyetemleges fizetési kötelezettségét.
A D. Rt. a perbe a felperesek pernyertessége érdekében beavatkozott, amelyet az elsőfokú bíróság a Pp. 54. §-ának (1) bekezdése és a 56. § (1) és (3) bekezdései alapján engedélyezett.
Az elsőfokon eljárt bíróság a 2001. január 17-én kelt ítéletében kötelezte a II. és a III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt egyetemlegesen az I. r. felperesnek 738 088 056 Ft-ot, a II. r. felperesnek 157 739 103 Ft-ot, a III. r. felperesnek 26 715 319 Ft-ot; mindhárom összegnek 1998. szeptember 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát, valamint az I. r. felperesnek 8 800 000 Ft, a II. r. felperesnek 2 100 000 Ft, a
III. r. felperesnek 900 000 Ft, a beavatkozónak pedig 2 000 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak a felperesek illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
A felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, egyben kötelezte a felpereseket egyetemlegesen 4 000 000 Ft, a beavatkozót pedig 500 000 Ft perköltségnek az I. r. alperes részére történő megfizetésére.
Ítéletének indokolása szerint az I. r. alperes felróható magatartást tanúsított, mert elmulasztotta M. G.-nek az értékpapírok és az ügyfélszámla feletti rendelkezési jogosultsága vizsgálatát. Megítélése szerint azonban az I. r. alperes mulasztása nem állt okozati összefüggésben a felpereseket ért kárral, ugyanis az nem kapcsolódott a károsító folyamat egészébe. Az I. r. alperes a kellő gondosság mellett sem láthatta előre, hogy az átutalt összegek jogellenes módon elkerülnek a felperesek számláiról. Erre tekintettel gondatlan magatartása és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggés nem állapítható meg.
Alaposnak találta azonban az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet. A II. r. alperes felróható magatartását egyfelől abban látta, hogy elfogadta a cégjegyzékbe be nem jegyzett, a kijelölt felszámoló helyett az A. V. Kft. ügyvezetőjének, M. G.-nek a felperesek bankszámlája feletti rendelkezését. Ezzel a magatartásával a II. r. alperes megsértette a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet rendelkezéseit, valamint a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 4. §-ának (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakat. Másrészt a II. r. alperes figyelmen kívül hagyta a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/C. §-ának (1) bekezdésében írt, a felszámolás alatt álló cég által egyetlen bankszámla fenntarthatóságával kapcsolatos rendelkezéseket.
A III. r. alperes felróható magatartását abban állapította meg, hogy M. G. rendelkezésére a III. r. alperes számlát nyitott a felperesek részére, mégpedig olyan időpontban, amikor nevezettet még az A. V. Kft. ügyvezetőjévé sem választották meg. E körben nem volt a III. r. alperes javára értékelhető az a körülmény sem, hogy a számlanyitást utóbb F. A., a kft. ügyvezetője jóváhagyta, tekintettel arra, hogy F. A. maga sem volt jogosult a felperesek bankszámlája felett rendelkezni.
A II. és a III. r. alperesek kifogásolt intézkedéseinek időpontjában a felperesek cégnyilvántartásában a felperesek cégjegyzésre jogosult képviselőiként a kijelölt felszámolók voltak bejegyezve, így a II. és a III. r. alperesek mástól pénzforgalmi rendelkezést nem fogadhattak el. A II. és a III. r. alperesek egymást követő és egymást kiegészítő tevékenységei és mulasztásai együttesen vezettek a felperesek károsodásához, ezért a II. r. alperes a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése, a III. r. alperes pedig a 339. § (1) bekezdése szerint köteles a felperesek kárát megtéríteni. A fizetési kötelezettségük egyetemleges. Megítélése szerint a kár összege okiratokkal bizonyított, az azonos a felperesek számlájáról jogosulatlanul átutalt és felvett összegekkel.
Nem tulajdonított jogi jelentőséget annak a körülménynek, hogy a felperesek a további károkozók ellen nem indítottak pert. Álláspontja szerint az egyetemlegesség következtében a felperesek nem voltak kötelesek a további károkozók ellen fordulni.
Az elsőfokú bíróság 45. sorszámú ítélete ellen a felperesek, a II. és III. r. alperesek, valamint a beavatkozó fellebbeztek, az I. r. alperes pedig csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2002. szeptember 13-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - indokolásbeli kiegészítésekkel - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. Kötelezte a II. r. és a III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt egyetemlegesen a felpereseknek mint együttes jogosultaknak 4 000 000 Ft, a beavatkozónak 1 000 000 Ft másodfokú perköltséget. Kötelezte továb-bá a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen 1 500 000 Ft, a beavatkozó pedig 500 000 Ft másodfokú perköltséget az I. r. alperesnek fizessenek meg, valamint az Illetékhivatal felhívására kötelezte a felpereseket egyetemlegesen 750 000 Ft, a felperesi beavatkozót ugyancsak 750 000 Ft fellebbezési eljárási illeték az államnak az történő megtérítésére.
Ítéletében a fellebbezések és a csatlakozó fellebbezés alaptalanságának indokolása körében kifejtette, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint a kárt annak kell megtérítenie, aki azt jogellenes és felróható magatartásával okozta. A kártérítés feltételeinek fennállását - így a károkozó jogellenes magatartását, a kár bekövetkezését, a károsodás és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggést, valamint a kár összegét - a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a károsultnak kell bizonyítania. Ítéleti döntése szerint a kártérítési igényt érvényesítő felperesek a II. r. és a III. r. alperesek tekintetében a kártérítés valamennyi törvényi feltételének fennállását bizonyították.
Abban a perbeli kérdésben, hogy érte-e kár a felpereseket, abból indult ki a másodfokú bíróság, hogy az I. r. alperesnél vezetett ügyfélszámlák a felperesek tulajdonában álltak. Mindaz a követetés, amely ezeken az ügyfélszámlákon megjelent, a felperesek tulajdona volt. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperesektől nem volt elvárható, hogy a kárenyhítés körében - a nyomozati eljárás befejezését bevárva - a pénzösszegek tulajdonosa ellen pert indítsanak.
A II. r. és III. r. alperesek egyetemleges marasztalása körében a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján kifejtette a jogerős ítélet, hogy ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. Többek közös károkozása esetén főszabály a közös károkozók egyetemleges felelőssége. Ez alól a jogszabály csak abban az esetben enged kivételt, ha a reparáció az egyetemlegesség nélkül is biztosított, avagy a károsult saját közrehatása miatt nem érdemes az egyetemlegesség kedvezményére. A közös károkozás azt jelenti, hogy a kár- "eredmény" létrehozásában - esetleg egymás tevékenységéről nem is tudva - többen hatottak közre, egymást követően vagy egyidejűleg többen vesznek részt, és cselekményeik vagy mulasztásuk része annak az okfolyamatnak, ami végül is a károsodást előidézi.
A felperesek kára a perbeli esetben azáltal következett be, hogy számlájukon lévő összegeket fiktív személy átutalással ismeretlen harmadik személyek részére juttatott.
A II. r. és a III. r. alperesek cselekménye és mulasztásai elkülönültek ugyan egymástól, de az egyes tevékenységek, illetőleg mulasztások egymásra épülve, egymást kiegészítve vezettek a felperesek károsodásához, tették lehetővé a felperesek számláinak kiürítését. A kárt a károkozó II. r. és III. r. alperesek a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint egyetemlegesen kötelesek megtéríteni, tekintettel arra, hogy a perbeli esetben nem álltak fenn az egyetemleges marasztalás mellőzését indokolttá tevő, a Ptk. 344. §-a (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában írt körülmények.
A felperesek közrehatása a kár bekövetkezésében a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható a perbeli tényállás keretei között. A többszörösen módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 34. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolót, aki a felperes cégek törvényes képviselőjeként járt el, nem a felperes cégek választották ki, a felpereseknek a felszámoló sem alkalmazottja, sem pedig megbízottja nem volt. Így a felperesek felelőssége sem a Ptk. 348. §-a, sem pedig a 350. §-ának (2) bekezdése szerint nem áll fenn. A felszámoló törvényes képviseleti joga a bíróság határozatán alapul, a felszámolót a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet nem utasíthatja, ellenőrzésére nem jogosult. A felszámoló a saját cselekményéért vagy mulasztásáért önálló felelősséggel tartozik a Cstv. 54. §-a értelmében. A felszámoló jogellenes, a kár bekövetkezésében közreható magatartása tehát nem értékelhető a felperesek terhére.
Nem követett el eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság azzal, hogy nem hívta fel a felpereseket a perben alperesként megjelölteken túl a további károkozók perbe vonására. A felperesek a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel bármely károkozótól jogszerűen követelhették a kár teljes összegét, perben állási kötelezettség hiányában a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja nem alkalmazható.
Az alperesek károkozó magatartásait illetően a jogerős ítélet megállapította: az I. és a II. r. alperes közel ugyanazokat a mulasztásokat követték el.
A felszámolás alatt álló felpereseknek egyidejűleg nem lehetett volna bankszámlája az II. r. alperesnél, és ügyfélszámlája az I. r. alperesnél, mint értékpapír forgalmazónál. Az I. r. alperes tudott arról, hogy a felszámolás alatt álló felpereseknek hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi bankszámlájuk van, de a meglévő pénzforgalmi bankszámla ismerete ellenére az I. r. alperes 1998 júliusában elfogadta az ügyfélszámla megnyitására vonatkozó megbízást.
Az I. r. alperes a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdésében foglaltak ellenére elfogadott olyan változás bejelentést M. G.-tól, amelyen az ügyfelek neveként nem az "f.a." cég, hanem maga az A. V. Kft. volt megjelölve, és a gazdálkodó szervezet bélyegzőlenyomataként is a bejelentő neve szerepelt.
A II. r. alperes károkozó magatartása körében a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a felszámolások megindulását követően a felperesek pénzforgalmi számláit - figyelemmel az egy számla tartásának kötelezettségére - a II. r. alperes vezette. A perbeli átutalások vonatkozásában a II. r. alperes nem a teljes számlaösszeg átutalására kapott megbízást azzal, hogy a számlák az átutalás ellenére sem kerültek felmondásra. Ennek ismeretében a II. r. alperes teljesített egy újabb megnyitott pénzforgalmi számlára egy-egy olyan megbízást, amelyek önmagukban sem voltak szabályszerűek, ugyanis a II. r. alperes nem a felszámoló, hanem a felszámolás alatt álló felperesek részére vezetett pénzforgalmi számlát.
A II. r. alpereshez csatolt aláírási címpéldány alapján az volt megállapítható, hogy M. G. az A. V. Kft. ügyvezetőjeként miként jegyzi a céget, nem pedig az, hogy a felszámolás alatt álló szervezeteket miként jegyzi. Ezzel szemben a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 4. §-a szerint a számlatulajdonos szervezet képviseletére a szervezet jogi formáját szabályozó jogszabályban a jogszabály erejénél fogva jogosultként meghatározott személy a hitelintézetnél rendszeresített módon írásban jelenti be, hogy a pénzforgalmi bankszámla felett kik jogosultak rendelkezni. Ezt a bejelentési jogosultságot abban az esetben gyakorolhatja, ha megválasztását hitelt érdemlő módon (pl. aláírási címpéldánnyal) igazolja.
A közhiteles cégnyilvántartás szerint a cégjegyzésre, a cég nevében történő aláírásra az ott kijelölt felszámolók voltak jogosultak a megjelölt módon. M. G. a felszámolás alatt álló cégek képviselőjeként nem került cégbejegyzésre. A törvényes képviselő személyét illetően a közhiteles cégnyilvántartás ad eligazítást. Hasonló módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 2001/134. száma alatt közzétett eseti döntésében is.
Az I. és II. r. alperesek tehát olyan személytől fogadtak el bejelentést a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében, aki a felszámolás alatt álló cégeket illetően képviseleti jogosultságát nem igazolta.
Mindezekre tekintettel vizsgálta továbbá a másodfokú bíróság, hogy az I-II. r. alperesek jogellenes magatartása és a károsodás közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Álláspontja szerint az I. és a II. r. alperesek által tanúsított jogellenes magatartások is közrehatottak abban, hogy a felperesek számlájáról a perbeli összegek lekerülhettek. Az I. és II. r. alperesek szerződést szegtek, mert olyan átutalásokat teljesítettek, amelyek nem voltak szabályszerűek [Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése], így alkalmat teremtettek harmadik személy számára a jogellenes magatartásra. A kártérítési felelősség szempontjából akkor tekinthetünk egy jogellenes magatartást a kár okának, ha a jogellenesnek minősülő magatartás következménye a felelősség megállapítását és a szankció alkalmazását indokolttá teszi. Így tehát a jogellenes károkozóknál okozatként azokat a károkat lehet figyelembe venni, amelyekkel ésszerűen számolni lehetett.
Az első- és a másodfokú bíróság álláspontja szerint is a felperesek számláinak kiürítésére szolgáló alkalomteremtésben az I. r. alperes mulasztása nem tekinthető releváns oknak. Miután azonban az I. r. alperes is elkövette a már felsorolt szabálytalanságokat, csatlakozó fellebbezése nem vezethetett eredményre. Az értékpapírok értékesítését követően az I. r. alperes köteles volt a befolyt vételárat a tulajdonosok birtokába átadni. A bekövetkezett kár szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy M. G. rendelkezése folytán a perbeli összeget a felpereseknek a II. r. alperesnél vezetett számlájára utalta át, mert ez összhangban volt a 265/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet 14. §-a (1) bekezdésének azzal a rendelkezésével, hogy az ügyfélszámláról kizárólag a számlatulajdonos nevére szóló hitelintézetnél vezetett bankszámlára történhet átutalás. Az I. r. alperes az értékpapírok eladását követően e törvényi kötelezettségének tett eleget. Az összeg átutalásával lényegében az a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/C. §-ában írt jogellenes kettős számlavezetési állapot szűnt meg, ami az I. r. alperes magatartása folytán korábban létrejött. Az I. r. alperes magatartása tehát nem indította meg azt az oksági láncolatot, ami végül is a felperesek károsodásához vezetett, hanem azt a korábban kialakult törvénytelen állapotot szüntette meg, amely a felperesek részéről a kettős bankszámlavezetés tilalmába ütközött - fejtette ki a másodfokú jogerős ítélet.
A II. r. alperes tevékenysége körében viszont azt állapította meg, hogy az releváns módon okozati összefüggésbe hozható a bekövetkezett kárral. A jogerős ítélet indokolása megállapítja, hogy a perbeli összeg a II. r. alperestől a felperesek számára nyitott újabb bankszámlára került, és ezzel a felperesek rendelkezése nem szűnt meg a perbeli összegek felett, azonban az újabb bankszámla nyitására a korábbi megszüntetése nélkül a felszámoló cég nem volt jogosult. Ezen túlmenően a II. r. alperes egy bejelentésre jogosulatlan személy rendelkezésének elfogadásával teljesítette az átutalásokat. Mindezen körülmények mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott a másodfokú bíróság is, hogy a károsodás lehetőségét a II. r. alperes e magatartásai előrevetítették. A hitelintézeteknek, amelyek üzletszerűen kezelik mások pénzét, éppen a lehetséges visszaélések elkerülése végett a legszigorúbban meg kell követelniük, és meg kell vizsgálniuk minden bejelentést és megbízást alaki szempontból is; és bármilyen formai hiba esetén vissza kell utasítani a bejelentés elfogadását, illetve ragaszkodni kell annak szabályszerű megismétléséhez. Ennek elmulasztásával a II. r. alperes jogszerűtlen és felróható magatartásai indították meg azt az oksági láncolatot, ami végül a felperesek károsodásához vezetett.
A III. r. alperes által tanúsított jogellenes, felróható magatartás körében a jogerős másodfokú ítélet azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel, és állapította meg a károsodással való okozati összefüggéseket, valamint a III. r. alperes kártérítési felelősségére vonatkozó jogi álláspontja is megalapozott, ezért azokat megismételni nem kívánta.
A jogerős ítélet ellen a törvényes határidőn belül a II. és a III. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperesek II. r. alperessel szembeni keresetének elutasítását, másodlagosan az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte tárgyalás tartása mellett.
Felülvizsgálati kérelmének jogalapjaként a Pp. 270. §-a (2) bekezdése b) pontjának ba) alpontját jelölte meg. Előadta: mind az első-, mind a másodfokú bíróság az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő mérlegelés alapján állapította meg a II. r. alperes marasztalását az I. r. alperessel azonos tényállás alapján. Továbbá jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, amely a II. r. alperest tette felelőssé a felpereseket terhelő egy számla tartása kötelezettségének megsértése miatt.
Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban négy elvi jelentőségű jogkérdés tisztázása szükséges. Az első kérdés abban foglalható össze, hogy a törvényes képviselő által képviselt személy önhibájának értékelésekor a törvényes képviselő eljárását a polgári jog általános képviseleti szabályai szerint a képviselt személy terhére kell figyelembe venni.
A második elvi jelentőségű jogkérdés, hogy az ügy alapjául szolgáló tények időszakában hatályos 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/C. §-ának (4) bekezdése és a 4. § (1) bekezdése alapján a felszámolás alatt álló gazdálkodó szerveket megilleti a számlavezető szabad választásának joga. Az egyszámla-tartási kötelezettség a felszámolás alatt álló társaságok kötelezettsége, és nem értékelhető a számlavezető bank terhére, ha a számlatulajodonos e kötelezettségét megsértve több számlát tart.
A harmadik elvi jelentőségű jogkérdés a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-a alapján merül fel akként, hogy a károsult közvetett károsodása esetén nem követelhet eredménnyel elsődlegesen és közvetlenül kártérítést a kárhoz vezető okfolyamatban csak közvetett módon részt vevő szereplőkkel szemben.
A negyedik elvi jelentőségű jogkérdést a II. r. alperes abban jelölte meg, hogy a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-a alapján többek közös károkozása esetén a kártérítési felelősség előfeltételeként vizsgált ok-okozati összefüggés bíróság általi mérlegelése során egy károkozó magatartás adott helyzetben való előreláthatóságát is vizsgálni kell. Álláspontja szerint a II. r. alperes magatartása irreleváns, kártérítési szankcióval nem értékelhető a kárhoz vezető okfolyamatban, mert az szubjektíven még gondatlan sem volt, objektíven pedig a később - bekövetkező kár vonatkozásában hatástalan volt. Sérelmezte továbbá az első- és másodfokú ítélet késedelmi kamat megállapítására vonatkozó rendelkezését is. Kérte továbbá a Pp. 273. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet és végrehajtásának azonnali felfüggesztését.
A III. r. alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte tárgyalás tartásával. Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. §-a (2) bekezdése b) pontjának ba) alpontjára alapította, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős ítélete az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és a határozattal kapcsolatban a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi jelentőségű jogkérdés merült fel. Felülvizsgálati kérelmének indokolásában összefoglalta a jogerős ítélet II. és III. r. alperesek marasztalását megalapozó ténybeli és jogi alapját. Ezt követően előadta, hogy a III. r. alperes Ptk. szerinti kártérítési felelőssége nem áll fenn, mert azt a felperesek kétséget kizáróan nem bizonyították. E körben előadta, hogy 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/C. §-ának (1) bekezdése alapján az egy számla tartásának kötelezettségével kapcsolatos intézkedések megtétele csak a felszámolás alatt álló társaságok kötelezettsége volt, és nem értékelhető a számlavezető bank terhére, ha a számlatulajodonos e kötelezettségét megsértette.
A felszámolás alatt álló gazdasági társaságok képviseletének körében előadta, hogy az eljáró bíróságok megállapításai jogellenesek, és iratellenesek is. Az 1997. évi CXLIV. törvény 30. §-ának (2) bekezdése a vezető tisztségviselők személyében bekövetkező változásokat "ex tunc" hatállyal rendeli bejegyezni a cégjegyzékbe. E törvényi rendelkezést a perben eljáró bíróságok - annak kiemelkedő jelentősége ellenére - nem vették figyelembe. A III. r. alperes felülvizsgálati kérelmében ezt követően összefoglalta és megerősítette a fellebbezési kérelmében felsorolt további kilenc [a)-i) pontok] indokot, és e körben kifejtette, hogy fellebbezésének jogi indokolását a felülvizsgálati eljárásban változatlan tartalommal fenntartja. Kérte továbbá Pp. 273. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítélet és végrehajtásának felfüggesztését is.
A felperesi beavatkozó jogi képviselője útján felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős másodfokú ítélet hatályában fenntartásával a II. és III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte. Ellenkérelmében előadta, hogy a II. r. alperes kártérítési felelősségét önmagában megállapítja az a jogellenes magatartás, hogy a felperesek bankszámláját a Ptk. 529. §-a (1) bekezdésében foglaltak megszegésével kezelte. A bankszámlán kezelt pénzt a felperesek részére attól kezdődően nem tudja kiszolgáltatni, hogy szabálytalan - nem a felperesek képviseletére jogosulttól származó - átutalási megbízást teljesített. Emiatt a szabad számlavezető- választási jog értelmezése a kártérítési felelősségét nem is érintheti. A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme nem is érinti a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésébe ütköző magatartását elbíráló ítéleti rendelkezéseket.
A III. r. alperes vonatkozásában a felperesi beavatkozó ellenkérelmében előadta, hogy a III. r. alperes felülvizsgálati kérelme nem felel meg a Pp. 270 §-ában foglalt követelményeknek, abban az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésre hivatkozás nem lelhető fel, és a III. r. alperes még azokat az elvi jelentőségű jogkérdéseket is elmulasztotta rögzíteni, amelyek alapján felülvizsgálati eljárás elrendelésének helye lehetne. A III. r. alperes úgy hivatkozik a szerződésszerű teljesítésre, hogy a felperesekkel érvényes bankszámlaszerződést soha nem kötött.
Az I-III. r. felperesek jogi képviselőjük útján csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtottak be. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával kérték a II. és III. r. alperesekkel egyetemlegesen kötelezni az I. r. alperest is felperesek kárának megtérítésére. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat, amikor az I. r. alperes vonatkozásában a II. r. alperessel gyakorlatilag azonos tényállás alapján nem állapították meg kártérítési felelősségét. Az I. r. alperesnek a kellő gondosság tanúsítása esetén előre kellett volna látnia, hogy a jogosulatlan rendelkezés végrehajtása megteremti a károsodás lehetőségét. E körben a konkrét kár mikénti bekövetkezésének előreláthatósága jogilag nem releváns.
A felperesek érdemi ellenkérelmükben kifejtették, hogy a felülvizsgálat közzétett tárgya elbírálásra alkalmatlan, és erre tekintettel a felülvizsgálat megengedésének sem lett volna helye, figyelemmel a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének b) pontjára. Előadták: a többes bankszámla tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezést 2002. január 1. napjával hatályon kívül helyezték, így erre vonatkozóan a joggyakorlat egységesítésének szükségessége is megszűnt. Hivatkoztak továbbá arra is, hogy a számlavezető pénzintézet csak a számlatulajdonos szabályszerű rendelkezéseit teljesíthette a Ptk. 529. §-a alapján.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmére vonatkozóan az ellenkérelmükben a felperesek kifejtették, hogy a felszámoló jognyilatkozatáért a felszámolás alatt álló szervezet nem tehető felelőssé, a perbeli esetben a károsulti közrehatás a felperesek tekintetében nem állapítható meg. A tényleges károkozók perbe hívásának kötelezettségét jogszabályi rendelkezés nem alapozza meg. Az együttes károkozásból eredő egyetemleges kártérítési felelősség esetén a bíróság a közrehatás mértékét nem vizsgálja, ezt a kötelezettek egymás között külön perben tisztázhatják, a felülvizsgálati eljárásban erre nincs jogszabályi lehetőség. Ugyancsak nincs lehetőség a Pp. 270. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján a kamat mértékének megváltoztatására.
A III. r. alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a felperesek ellenkérelmükben azt adták elő, hogy az a Pp.-ben előírt feltételeknek nem felel meg, felülvizsgálati eljárásra alkalmatlan, mert nem fejti ki, hogy a jogerős ítélet miért és mennyiben jog, illetve iratellenes; mely konkrét jogszabályi rendelkezéseket sért.
Mindezek alapján kérte a II. és III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmének elutasításával a jogerős másodfokú ítélet hatályában való fenntartását.
A II. r. alperes újabb észrevételeket terjesztett elő, melyekben a felperesek és a felperesi beavatkozó által tett észrevételeket elemezte, majd a törvényes képviselő önhibájának, rendelkezési jogának kérdésével, illetve a károkozási folyamat értékelésével foglalkozott, végül kitért a késedelmi kamat kérdésére is. Összegzésképpen - a korábbi álláspontját fenntartva - a jogerős ítélet megváltoztatását kérte azzal, hogy az ügy érdemi elbírálására kihatóan a határozatok jogszabálysértőek, ezért azok megváltoztatására a joggyakorlat fejlődése miatt szükség van.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hivatásos bírája a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. és a III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmét egyesbírói eljárás során előzetesen megvizsgálta, és annak megállapításával, hogy azok megfelelnek a Pp. 270. §-ában meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek, a Pp. 273. §-a (7) bekezdésének alkalmazásával elrendelte a felülvizsgálati eljárásnak a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján, tárgyaláson történő lefolytatását.
A Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak eljárása során a II. és III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmét, a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmét - a felperesi beavatkozó, a felperes, a II. r. alperes észrevételeiben foglaltakat - teljes terjedelmükben érdemben vizsgálva abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felülvizsgálni kért jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a jogerős ítéleti tényállás megalapozott, a szükséges mértékben lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok gondos mérlegelésén alapul, ezért azt ítélkezése alapjául elfogadta.
A kártérítési felelősség megállapításának és a kártérítési szankció alkalmazásának feltétele a kár, a jogellenes magatartás, és az okozati összefüggés fennállása a magatartás és a kár között.
A felpereseket ért kárral kapcsolatban a jogerős ítéletben kifejtett álláspont mind a II. r. és III. r. alperesek jogellenes magatartása, mind az okozati összefüggés tárgyában indokai alapján helytálló, azt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság elfogadta, az ott kifejtett indokolást nem kívánja megismételni.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek kapcsán rámutat arra, hogy a II. és III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmükben jogellenes magatartásuk és ezen alapuló kártérítési felelősségük megállapítását vitatták. Egyrészt a felperesi bankszámlák feletti rendelkezésük körében, másrészt a II. r. alperes a kettős bankszámla fenntartására vonatkozó tilalom megszegése vonatkozásában. Érvelésük szerint a felszámoló szervezet ügyvezetője jogosult volt az f.a. felperesek bankszámlájára vonatkozóan rendelkezni, a II-III. r. alperesek tehát nem hajtottak végre jogosulatlan átutalási rendelkezést. Ezzel ellentétes véleményt fejtett ki a felperes és a felperesi beavatkozó. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az elsőfokú és a jogerős ítéletben felhívott jogszabályok [a csőd- és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. tv. 34. §-ának (2) bekezdése, a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 4. §-a] értelmében a felszámolás alatt álló cégek vagyonát érintő kérdésekben csak a felszámoló tehet érvényes jognyilatkozatot. A felszámoló céget a felszámoló bíróság rendeli ki, e felszámoló cég pedig kijelöli a felszámolás alatt álló cégek cégjegyzésére és képviseletére jogosult személyt (a továbbiakban: kijelölt felszámoló). A 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 13. §-a (2) bekezdésének 1996. október 17-től hatályos előírása, illetve az 1998. június 16-tól hatályos 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 32. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló szervezet által kijelölt természetes személy adatait a cégjegyzékbe be kell jegyezni. A cégjegyzésre jogosult kijelölt személyek tehát nem azonosak a felszámoló cég törvényes képviselőjével, a perbeli időszakban M. G.-val, még kevésbé a cégjegyzékbe be nem jegyzett - nem létező - F. A.-val. Nem helytálló az aláírási címpéldánnyal kapcsolatos érvelés sem. A Ctv. 17. §-ának (1) bekezdése szerint - hasonlóan a korábbi jogszabályi rendelkezéshez - cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság azzal, hogy a 18. § (1) bekezdése értelmében a cégjegyzésre jogosultak a cég nevében olyan módon, illetve formában kötelesek aláírni, ahogy azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat (címpéldány) tartalmazza. Mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az I., II. és III. r. alperesek a felperesi számlák vonatkozásában jogosulatlan rendelkezéseket hajtottak végre.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a perbeli időszakban a 265/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet 9. §-ának (1) bekezdése, 14. §-ának (9) bekezdése, a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/C. §-ának (1) bekezdése szerint az a jogi személy, amely csőd, illetve felszámolás alatt áll, a csőd, felszámolás közzétételétől számított 5 munkanapon belül köteles a választása szerinti második és további pénzforgalmi bankszámlájára vonatkozó bankszámlaszerződést felmondani. Ezt a megállapítást a II. és III. r. alperesek nem is vitatják, de álláspontjuk szerint e kötelezettség a felpereseket terhelte. Kétségtelen tény, hogy a felpereseket megillette a szabad számlaválasztás joga. Az sem vitás, hogy a további számlák megszüntetése a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetet képviselő felszámoló kötelezettsége. A peradatok alapján azonban megállapítható, hogy a jogosulatlan személytől (nem a felperesi cégjegyzékbe bejegyzett kijelölt felszámolótól) történő rendelkezés alapján - a felpereseknek a hitelintézetnél, a II. r. alperesnél vezetett pénzforgalmi számlájáról tudomással bíró - I. r. alperes mint értékpapírt forgalmazó 1998 júniusban elfogadta az ügyfélszámla megnyitására vonatkozó megbízást. Tény továbbá, hogy a felszámolás alatt álló felperesek pénzforgalmi számláit 1992, illetve 1994 óta vezető II. r. alperes ugyancsak jogosulatlan személytől fogadott el és teljesített átutalást a III. r. alperesnél nyitott újabb bankszámlára olyképpen, hogy tőle nem a teljes összeg átutalására került sor, és nem történt meg a nála vezetett számla felmondása sem. Mindez arra utal, hogy az alperesek nem kellő körültekintéssel jártak el. A jogosulatlan személytől elfogadott intézkedésre is figyelemmel eljárásuk jogellenes.
Azt is meg kell azonban állapítani, hogy az I. r. alperes a II. r. alperesnél vezetett egyetlen jogszerű számlára teljesített átutalást, és ezáltal megszűnt az I. r. alperesnél az ügyfélszámla, így megszűnt e körben a többes számlavezetéssel kapcsolatos jogellenes helyzet, helyreállt a jogszerű állapot. Ekkor a perbeli összeg még a felszámolás alatt álló felperesek tulajdona volt, nem került ki a rendelkezésük alól. Erre tekintettel ugyancsak helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a jogszerűtlen cselekménysorozat az I. r. alperesnél kezdődött, és a perbeli követetések vonatkozásában a III. r. alperesnél fejeződött be. A kár akkor következett be, amikor az összeg a felperesek rendelkezése alól kikerült, vagyis M. G.-nek az 1998. szeptember 22-i - a III. r. alperesnél 1998. szeptember 14-én és 17-én, még ügyvezetővé választása előtt, az f.a. felperesek nevére nyitott számlára történő - átutalásával. A III. r. alperes is jogosulatlan személy rendelkezése alapján, a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon fogadott el megbízást, és teljesített átutalást, illetve készpénzfelvételt. M. G. még az A. V. cégnek sem volt ügyvezetője, mikor a III. r. alperesnél a felszámolás alatt álló felperesek nevére számlát nyitott.
Mindezekből a jogerős ítélet helytállóan vonja le azt a következtetést, hogy az előbb részletezett jogellenes magatartása folytán a II. r. alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. §-a szerint alkalmazott Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, a III. r. alperesé pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
Az okozati összefüggés tárgyában a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a következőkre mutat rá:
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helytállóan állapította meg a kár bekövetkeztéhez vezető oksági láncolatot, helytálló az a megállapítása, hogy az I. r. alperes is jogellenes magatartást tanúsított, de nem téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása sem, hogy az I. r. alperes cselekményei, mulasztásai nem indították meg a károsodás bekövetkezéséhez vezető oksági láncolatot, nem álltak tehát értékelhető okozati összefüggésben a bekövetkezett kárral. A perbeli számlakövetelés ugyanis ekkor még - a jogellenes magatartás ellenére - nem került ki a felperesek tulajdonából. Mindezekből következik, hogy a bekövetkezett kár és az I. r. alperes jogellenes magatartása között nem áll fenn az okozati összefüggés, így az I. r. alperes nem felel a kárért, szemben a II-III. r. alperesek felülvizsgálati kérelmében, illetve a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kifejtett állásponttal.
A jogerős ítéletnek az okozati összefüggéssel kapcsolatos - az I. r. alperesre vonatkozó - mérlegelése tehát nem jogszabálysértő, nem iratellenes, nem hiányos, és nem okszerűtlen.
A kárral okozati összefüggésben álló folyamat a II. r. alperestől indult ki, ahogy azt a jogerős ítélet helytállóan rögzíti. A II. r. és III. r. alperesek cselekményei elkülönültek ugyan, de egymásra épülő, egymással szervesen összefüggő, egymást kiegészítő cselekményeik vezettek a III. r. alperesnél bekövetkezett számlakiürítéshez, vagyis a kárhoz. E körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, hogy a felpereseket megillette a szabad számlavezetés joga, a több számla felmondása az ő kötelezettségük, nem pedig a bank kötelezettsége volt. Ugyanakkor a felszámolás alatt álló felperesek számláit a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a II. r. alperesnek - banknak - szabályszerűen kellett volna kezelnie, nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia a szabálytalan - fentebb részletezett - számlakezelés helyett. A II. r. alperes felelőssége a III. r. alperesnél bekövetkezett kárban tehát fennáll, a II. r. és III. r. alperesek közös károkozók.
A kialakult és következetes bírósági gyakorlat szerint közös a károkozás, ha a folyamatban egymást követően többen vesznek részt, és közömbös, hogy a károkozók cselekménye más-más felelősségi rendszeren vagy alakzaton alapul. Közös károkozás esetén a károkozásnál a reparáció elve érvényesül, ezért - ahogy azt a jogerős ítélet helytállóan kifejtette - a károkozó II-III. r. alperesek felelőssége a károsultakkal szemben a Ptk. 344. §-a (1) bekezdése szerint egyetemleges.
A kármegosztással, így a felperesek felelősségével kapcsolatos rendelkezést a Ptk. 350. §-a (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem lehet a felülvizsgálati kérelemben írtak szerint értelmezni, ebben a részében is indokai alapján helytálló a jogerős ítélet okfejtése. Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 21.953/2000/2. számú eseti döntésében is.
Nem helytálló az a felülvizsgálati érvelés, hogy a károkozás folyamatát végig kellett volna vinni, vizsgálni az eljárt bíróságoknak, és hogy a felszámoló cég, illetve a folyamatban részt vevő további bankok perben állása nélkül a tényállás nem tisztázott. A kártérítési igényekkel kapcsolatban egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy a kártelepítés - vagyis, hogy ki viselje a bekövetkezett kárt - kérdésében többes károkozás esetén nem szükséges a láncolat minden tagjának a perben állása. Nem jogszabálysértő ezért a II. r. és III. r. alperes által a felszámoló cég ellen indított per egyesítése iránti kérelem elutasítása sem. Az egyesítés ugyanis a bíróság belátásától függ a Pp. 149. §-a (1) bekezdése értelmében, és a határozat ellen a Pp. 233. §-a (3) bekezdésének b) pontja értelmében fellebbezésnek, jogorvoslatnak nincs is helye.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős döntése mind a szerződésszegéssel, mind a szerződésen kívüli károkozással kapcsolatban - a kár mértéke, a kártérítési felelősség feltételei, a jogellenes magatartások, a kártérítés módja, az egyetemleges felelősség és a kármegosztás vonatkozásában - a jogszabályoknak mindenben megfelelő. Erre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, ezért a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme sérelmezte a jogerős ítéletben meghatározott kamat mértékét is. Miután a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a Pp. 270. §-a (3) bekezdésének a) pontjában írtakra figyelemmel a kamat mértékére vonatkozó felülvizsgálati kérelem megvizsgálására nem volt lehetősége.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.160/2003. sz.)
* A 265/1997. (XII. 21.) Korm. rendeletet a 284/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitákban a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.
** A 13/1989. (XII. 16.) IM rendeletet az 1997. évi CXLV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadók.