adozona.hu
BH+ 2003.12.592
BH+ 2003.12.592
I. Bankcsoport tagjainak kártérítési felelőssége [Ptk. 301. § (1) bek., 312. § (2) bek., 313. §, 338/A. § (1) bek., 338/B. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 360. § (1) bek., 1982. évi 28. tvr. 1. § (2) bek., 1990. évi VI. tv. 3. § a) pont, 1996. évi CXI. tv. 3. § (2) bek. 25. pont, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 71. § (1) bek., 76. §, 90. § (2) bek. 2. sz. melléklet 2.1., 2.2. pont, 1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 39. § (3) bek.]. II. A részvényes a részvénytársasá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyelet az 1996. október 3-án kelt határozatával jóváhagyta a Reállízing '96 kötvény kibocsátásához készített tájékoztatót. A nyilvános kibocsátású Reállízing '96 kötvények kibocsátója a II. r., forgalmazója a III. r. alperes volt. A III. r. alperes vállalta, hogy a kötvényeket lejárat előtt is bármikor visszaváltja a tájékoztatóban írt feltételek mellett. A II. és a III. r. alperesek 1996. október 15-én forgalmazási szerződést kötöttek, eszerint a kötvény tul...
BH+ 2003.12.592 I. Bankcsoport tagjainak kártérítési felelőssége [Ptk. 301. § (1) bek., 312. § (2) bek., 313. §, 338/A. § (1) bek., 338/B. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 360. § (1) bek., 1982. évi 28. tvr. 1. § (2) bek., 1990. évi VI. tv. 3. § a) pont, 1996. évi CXI. tv. 3. § (2) bek. 25. pont, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 71. § (1) bek., 76. §, 90. § (2) bek. 2. sz. melléklet 2.1., 2.2. pont, 1/1965. (I. 24.) IM r. (Vár.) 39. § (3) bek.].
II. A részvényes a részvénytársasággal szemben a részvények értékének befizetésére, valamint a nem pénzbeli hozzájárulás teljesítésére köteles. Nem köteles azonban a részvénytársaság feltőkésítéséről gondoskodni [Ptk. 339. § (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 222. §, 243. §, 258. § (1) és (3) bek., 291. §, 292. § (1) és (3) bek., 294. § (2) bek., 296. § (1) és (3) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 13. § (5) bek. h) pont, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 70. §, 72. § (2) bek., 104. § (1) és (2) bek.].
Az Állami Értékpapír és Tőzsdefelügyelet az 1996. október 3-án kelt határozatával jóváhagyta a Reállízing '96 kötvény kibocsátásához készített tájékoztatót. A nyilvános kibocsátású Reállízing '96 kötvények kibocsátója a II. r., forgalmazója a III. r. alperes volt. A III. r. alperes vállalta, hogy a kötvényeket lejárat előtt is bármikor visszaváltja a tájékoztatóban írt feltételek mellett. A II. és a III. r. alperesek 1996. október 15-én forgalmazási szerződést kötöttek, eszerint a kötvény tulajdonosoktól a kötvényeket a III. r. alperes vásárolja vissza. Még ezt megelőzően 1995. augusztus 24-én az I.- és III. r. alperesek megállapodást kötöttek, amelyben a III. r. alperes megbízta az I. r. alperest azzal, hogy a kötvényeket bizományosként forgalmazza. Ezt megelőzően 1993. január 1-jén az I. és a III. r. alperesek ún. megbízásos pénztárszolgálati szerződést kötöttek, eszerint a III. r. alperes saját pénztárainak kialakításáig az I. r. alperes mint megbízott a saját pénzkészleteiből pénztárszolgálatot teljesít a III. r. alperes részére az R. Rt. budapesti pénztáraiban. 1998. július 10-éig a kötvények forgalmazása és visszavásárlása a megállapodások szerint történt, 1998. július 10-én azonban az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelet a határozatával felügyeleti biztost és helyszíni ellenőröket rendelt ki az I. r. alpereshez. A felügyeleti biztos az 1998. július 14-én hozott utasításában megtiltotta az I. r. alperesnek többek között a Reállízing '96 kötvények visszavásárlását. Az ÁPTF az 1998. szeptember 4-én kelt határozatával a korábbi határozatának túlnyomórészét szeptember 7-ei hatállyal hatályon kívül helyezte. A felügyeleti biztos az 1998. szeptember 7-én kiadott ügyféltájékoztatóban közzétette, hogy a Reállízing '96 kötvények kifizetését a forgalmazást végző III. r. alperes 1998. szeptember 8-ától felfüggeszti. Ettől az időponttól kezdődően a Reállízing '96 kötvények visszavásárlására nem került sor.A felperes 500 000 Ft névértékű Reállízing '96 kötvényt vásárolt, amelyeknek visszavásárlását kérte a II. és a III. r. alperestől, nevezettek a visszavásárlást megtagadták.
1998. szeptember 4-én az I. r. alperes közgyűlést tartott, amely közgyűlés az alaptőke leszállítása mellett döntött, egyidejűleg elfogadta, hogy a IV. r. alperes az I. r. alperesben közel 100% tulajdont szerezzen 3,1 milliárd forint rendelkezésre bocsátása mellett. Az I. r. alperes ellen 1999. január 19-én felszámolási eljárás indult, annak közzétételére 1999. február 25-én került sor. A II. r. alperes ellen 2001. január 26-ai, a III. r. alperes ellen 1999. június 10-ei kezdő időponttal indult felszámolási eljárás.
A felperes a keresetében 500 000 Ft-nak, ennek 1998. szeptember 8-ától a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatának megfizetésére kérte az I., II., III. és IV. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Keresete jogcímét kártérítésben jelölte meg. Arra az esetre, ha a IV. r. alperes marasztalását a bíróság nem látná indokoltnak kérte annak megállapítását, hogy a IV. r. alperest teljes és korlátlan felelősség terheli az I. r. alperes mindazon tartozásaiért, amelyekre az I. r. alperes vagyona a felszámolási eljárásban nem nyújt fedezetet. Tekintve, hogy 2000. június 2-án a fenti követelésből a II. r. alperes 320 000 Ft-ot kifizetett, a felperes a keresetét a tőkéből fennmaradt 180 000 Ft-ra és kamataira szállította le. Előadta, hogy az I., II., III. r. alperesek bankcsoportot alkottak. Az R. Rt. (I. r. alperes) mint ellenőrző részesedéssel rendelkező bankholding vállalat az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 90. §-ának (2) bekezdése szerint köteles volt úgy irányítani az ellenőrzése alatt álló pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások tevékenységét, hogy azok prudens működése biztosított legyen. E kötelezettségét az I. r. alperes elmulasztotta, ezért a csoport tagjainak a hitelezők felé fennálló tartozásaiért köteles helytállni. Álláspontja szerint az I. r. alperes kártérítési felelőssége azért is fennáll, mert az értékpapírok vásárlásakor a befektetőket megtévesztette. Azt a látszatott keltette, hogy a kötvények visszavásárlásáért az I. r. alperes bank is helytáll. A II. és III. r. alperesek kártérítési felelősségét a vele kötött szerződés megszegése miatt kérte megállapítani. A IV. r. alperes marasztalását kártérítés címén, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, valamint a Gt. 296. §-ának (3) bekezdése alapján kérte. A IV. r. alperessel szembeni másodlagos keresetét a Hpt. 72., 76. és 104. §-ára, továbbá a Gt. 296. §-ának (1) bekezdésére és a 292. §-ának (1) és (3) bekezdésére alapította.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I., II. és III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt egyetemlegesen 180 000 Ft-ot, ennek 1998. július 15-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát és 20 000 Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy a teljesítéssel egyidejűleg adja ki a II. r. alperesnek a perbeli kötvényeket azzal, hogy a teljesítéssel a felperes köteles elől járni. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a IV. r. alperesnek 10 000 Ft perköltséget. Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.266/2000/7. számú határozatában az I. r. alperes magatartását a Hpt. rendelkezései alapján minősítette jogellenesnek. Az I. r. alperes mint bankholding vállalat megsértette a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdését, ezért a felperessel szemben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kárfelelőssége fennáll.
Az I. r. alperes felróható magatartást tanúsított továbbá azzal, hogy a kötvény vásárlókat megtévesztette. Azt a látszatot keltette, hogy a kötvények visszavásárlásáért a bank is helytáll. A II. és a III. r. alpereseket a felperessel kötött szerződés megszegése miatt a Ptk. 313. §-a alapján marasztalta azzal, hogy az I., II. és III. r. alperesek kártérítési felelőssége a Ptk. 344. §-a alapján egyetemleges.
Alaptalannak találta a keresetet a IV. r. alperessel szemben. Megállapította, hogy a IV. r. alperes nem volt bankholding vállalat, valójában az I. r. alperesnek mint bankholding vállalatnak a tulajdonosa volt, ezért saját személyében nem sérthette meg a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdését. A felperes alaptalanul hivatkozott a Hpt. 71. §-ának (1) bekezdésében és 76. §-ában foglaltakra is. Nem találta megállapíthatónak a IV. r. alperes kártérítési felelősségét a Gt. 292. §-ának (3) bekezdése szerint. E körben kifejtette, hogy a IV. r. alperes 1998. szeptember 4-én szerzett közvetlen irányítást biztosító részesedést az I. r. alperesben, ezt a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte és közzétételre is került. A IV. r. alperes terhére nem róható tehát olyan késedelem, amely a felperes kárának bekövetkezésében közrehatott volna. Nem találta megállapíthatónak a IV. r. alperes kárfelelősségét a Gt. 296. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint sem, mert álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az I. r. alperes tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna, amely az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek a teljesítését jelentősen veszélyeztette.
Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett. A felperes fellebbezésében annak részbeni megváltoztatását, a marasztalás összegének felemelését és a IV. r. alperes egyetemleges marasztalását kérte oly módon, hogy az alperesek 326 398 Ft-ot, ennek 2000. június 2-től a kifizetés napjáig járó; - további 646 398 Ft tőkének pedig 1998. szeptember 8-ától 2000. június 2-áig járó évi 20% késedelmi kamatát köteles megfizetni. Kérte mellőzni az ítéletből, hogy a teljesítéssel maga köteles elől járni. Arra az esetre, ha a Legfelsőbb Bíróság a IV. r. alperes marasztalását mellőzi, úgy másodlagos kereseti kérelmét fenntartotta és kérte megállapítani, hogy a IV. r. alperest teljes és korlátlan felelősség terheli az I. r. alperes mindazon tartozásáért, amelyre az felszámolás során az I. r. alperes vagyona nem nyújt fedezetet. Előadta, hogy a felperes kára 1998. szeptember 8-án következett be, ezért a késedelmi kamat kezdő időpontját e napban kérte meghatározni. A felemelt követelés összege tekintetében előadta, hogy a kötvények névértékének az aktuális kamattal növelt összege 646 398 Ft, ebből a II. r. alperes 2000. június 2-án 320 000 Ft-ot fizetett ki, ezért a keresete további 326 398 Ft. A keresetet az elsőfokú eljárásban tévesen jelölte meg a leszállítást követően 180 000 Ft-ban és kamataiban.
A IV. r. alperes tekintetében előadta, hogy annak kárfelelőssége több jogszabályi alapon is fennáll.
A IV. r. alperes marasztalására irányuló kereseti kérelem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint azért alapos, mert a IV. r. alperes közvetlen irányításával az I. r. alperes a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének, valamint a megbízási szerződésben foglaltaknak nem tett eleget, és ezzel kárt okozott. A IV. r. alperes a Gt. 291. §-a szerinti közvetlen irányítást gyakorolt az I. r. alperes felett, ezért az I. r. alperessel egyetemlegesen felel a kár megtérítéséért. A IV. r. alperes arra eredményesen nem hivatkozhat, hogy az I. r. alperes felelőssége nem állapítható meg, tekintve, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.266/2000/7. számú végzésével az I. r. alperes kárfelelősségét megállapította. Megsértette a IV. r. alperes a Gt. 294. §-ának (2) bekezdését is, mert saját vezetőit választotta az I. r. alperes vezető tisztségviselőivé.
A IV. r. alperes újabb károkozásaként jelölte meg a Hpt. 72. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 104. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértését. Előadta, hogy a felperest először 1998. szeptember 8-án érte kár. Újabb kár érte azonban azzal, hogy a IV. r. alperes nem biztosította az I. r. alperes működésének tőkefeltételeit, az I. r. alperest felszámolásba engedte, és gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy megfizesse a felperesnek a kártérítés összegét. A Hpt. 72. §-ának (2) bekezdése és 104. §-ának (1) és (2) bekezdése előírják, hogy a IV. r. alperes köteles lett volna az I. r. alperes tőkéjét a megfelelő szintre emelni. Köteles lett volna gondoskodni arról, hogy az I. r. alperes saját tőkéjének összege legalább a jegyzett tőkére előírt mértéknek megfelelően helyreálljon. Ezt azonban a IV. r. alperes meg sem kísérelte.
Álláspontja szerint a fentiektől függetlenül a IV. r. alperes kártérítési felelőssége a Gt. 296. §-ának (3) bekezdése alapján is megállapítható. A IV. r. alperes az I. r. alperesben a Gt. 291. §-a szerinti közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. Ezt követően tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott az I. r. alperesen mint ellenőrzött társaságon keresztül. A hátrányos üzletpolitika a kötvények kifizetésének szándékos nem teljesítésében, a banknál bizalmi válság okozásában és végül az I. r. alperes felszámolásában valósult meg.
Másodlagos kereseti kérelmét a Gt. 292. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján is fenntartotta. Előadta, hogy a közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzést a IV. r. alperes köteles volt a cégbíróságnál bejelenteni és gondoskodni arról, hogy azt a cégközlönyben közzé tegyék. Ellenkező esetben az irányított társaság felszámolása esetén felel mindazokért a tartozásokért, amelyekre a felszámolási vagyon nem nyújt fedezetet. A IV. r. alperes nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének, ezért korlátlan és teljes felelőssége a fentiek szerint fennáll. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 2002/495. sorszám alatt közzétett eseti döntésére is.
Az I. r. alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását és magával szemben a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatában elfoglalt jogi álláspont a jelen perben az elsőfokú bíróságra nem volt kötelező, így marasztalása kizárólag erre a döntésre nem alapítható. Hivatkozott arra, hogy a régi Gt. - amely a jelen perben álláspontja szerint alkalmazandó - 328. §-a szerint közvetlen irányítást biztosító befolyást csak részvénytársaság és csak részvénytársaságban szerezhet, így az I. r. alperes a II. és III. r. alperesek mint kft-k tekintetében felelősséggel semmilyen formában nem tartozott. Előadta, hogy a Hpt. szabályai - amelyekre a Legfelsőbb Bíróság a perben említett döntését alapította - nem állapítják meg az irányító társaságnak az irányított vállalkozások hitelezőivel szembeni kártérítési felelősségét. Vitatta, hogy a felperest az I. r. alperes magatartásával összefüggésben 1998. szeptember 8-án bármilyen kár érte volna, a kötvény kibocsátójával szemben ugyanis az igényét érvényesíthette. Hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes nem kötött olyan tartalmú szerződést a felperessel, amelyben a kötvények visszavásárlását vállalta volna. A III. r. alperessel kötött megbízási szerződés alapján a kötvények forgalmazásában megbízottként vett részt, és mint megbízott nem tartozott a saját pénzeszközei terhére a megbízó kötelezettségeit teljesíteni.
Marasztalása esetére vitatta az egyetemleges fizetési kötelezettségét, valamint a késedelmi kamat mértékét is.
A IV. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletét magával szemben helybenhagyni kérte. Előadta, hogy a felperes kára nem állapítható meg, mert a II. r. alperes előtörlesztése mellett az I. r. alperes felszámolása során további fizetés várható. Vitatta az egyetemleges fizetési kötelezettségét, és hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes részéről az esetleges károkozás, amelyet a befektetők megtévesztésével okozott, még azt megelőzően valósult meg, hogy az I. r. alperesben a IV. r. alperes közvetlen irányítást biztosító részesedést szerzett. Előadta, hogy az I. r. alperessel kapcsolatosan fizetési kötelezettség nem terhelte, nem sértette meg a Gt. 294. §-át, valamint a Hpt. 72. §-ának (2) bekezdését és 104. §-ának (1) és (2) bekezdését sem. A Gt. 296. §-ában írt felelősség nem jelent egyidejűleg kártérítési felelősséget is; az I. r. alperesen keresztül hátrányos üzletpolitikát nem folytatott; végül állította, hogy a bejelentési kötelezettségének is eleget tett, a befolyásszerzést a cégbíróság 1998. október 5-én a cégnyilvántartásba bejegyezte és november 12-én az közzétételre is került.
A IV. r. alperes fellebbezési ellenkérelmére a felperes észrevételt tett.
A felperes fellebbezése az I., II., III. r. alperesekkel szemben a követelés mértéke tekintetében alapos, a felperesnek a IV. r. alperessel szembeni, valamint az I. r. alperes fellebbezése alaptalan.
Az iratokból megállapítható, hogy kötelmi jogviszony - kötvény adásvételi szerződés - a felperes és a III. r. alperes mint a kötvény forgalmazója között jött létre. A III. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az általa eladott Reállízing '96 elnevezésű kötvényeket - a kamattal együtt - bármelyik munkanapon megvásárolja. A vételár kiszámításának módját a kötvény tartalmazta.
A III. r. alperes a kötvények visszavásárlását 1998. szeptember 8-án megtagadta, ezzel megszegte a felperessel kötött kötvény adásvételi szerződést. A Ptk. 313. §-a szerint, ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés jogkövetkezményei között. A felperes a lehetetlenülés jogkövetkezményeként a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján kártérítést kért. A kár bekövetkezésének napja az a nap, amikor a kötelezett a visszavásárlást nem teljesítette, a felperes kára pedig az az összeg, amelynek kifizetése a fenti napon elmaradt. A kár bekövetkezését nem érinti, hogy a perbeli kötvények a felperesnél maradtak. A kötvényről szóló 1982. évi 28. tvr. 1. §-a (2) bekezdésének, valamint a Ptk. 338/A. §-a (1) bekezdésének összevetéséből megállapítható, hogy a kötvényhitelezési jogviszonyt testesít meg, de hitelezési jogviszonyt megtestesítő értékpapírként jelölte meg az 1990. évi VI. törvény 3. §-ának a) pontja, valamint az 1996. évi CXI. törvény 3. §-a (2) bekezdésének 25. pontja is. Az értékpapír ugyan átruházható, de annak értéke nem feltétlenül azonos a benne foglalt követeléssel, ezért az értékpapír birtoklása nem teremt azonos vagyoni helyzetet a készpénz birtoklásával. A jogosult kára ezért az az összeg, amitől a kötelezett szerződésszegése folytán 1998. szeptember 8-án elesett. Arra nem volt adat, hogy a kötvények további birtokban tartása a felperes számára vagyoni előnnyel járt.
A kár bekövetkezésében a II. r. kibocsátó és III. r. forgalmazó alperesek felelőssége mellett az I. r. alperes közrehatása is megállapítható, ezért az I. r. alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítési kötelezettség terheli. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.266/2000/7. számú végzésében más perben megállapította, hogy az I., II., III. r. alperesek között az I. r. alperes által irányított szoros együttműködés, gazdasági kapcsolat állt fenn. A II. és a III. r. alperesek létrehozásának az volt az indoka, hogy a bank eredményességét elősegítsék. A II. és a III. r. alperesek vezetői a bank alkalmazottai voltak, nevezettek csak az I. r. alperes jóváhagyásával köthettek szerződéseket. A reálcégek mögött állt az I. r. alperes tőkeállománya. Nyilvánvaló, hogy e banki háttér nélkül nem kerülhetett volna sor milliárdos nagyságrendű kötvény kibocsátásra és forgalmazásra. A perbeli kötvényeken a "reálbank csoport" felirat és a bank logoja szerepelt. A szórólapokon és ügyfél-tájékoztatókban a többes számban megjelenő kötelezettség vállalás "visszafizetjük" is erre a bankcsoport kapcsolatra utalt.
A banknak tehát valójában tulajdonlás nélküli ellenőrző szerepe volt a II. és III. r. alperesek felett, - ahogyan az ÁPTF 1998. március 8-án vizsgálati jelentésében is megállapította - ezért az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete 2.1. pontjában írt bankcsoport jött létre, az I. r. alperes a 2.2. pont fogalom meghatározása szerinti bankholding vállalatként működött a II., III. r. alperes mint járulékos vállalkozások tekintetében is.
Az I. r. alperes mint bankholding vállalat megszegte a Hpt. 90. §-ában írt kötelezettségét azzal, hogy a III. r. alperesnek mint a bankcsoport tagjának a prudens működését nem biztosította, ennek elmaradása következtében a III. r. alperes mint forgalmazó is megszegte a felperessel szembeni fizetési kötelezettségét. A III. r. alperes szerződésszegése folytán a felperest ért kárért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a 344. §-ának (1) bekezdése szerint az I. r. alperes a II., III. r. alperesekkel egyetemlegesen köteles helytállni. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperest a II. és III. r. alperesekkel egyetemlegesen kötelezte a felperes kárának megtérítésére. A felperes igazolta, hogy a kötvényei névértékének kamatokkal növelt összege 646 398 Ft volt, amelyből 2000. június 2-án a II. r. alperes 320 000 Ft-ot visszafizetett. A meg nem térült kára 326 398 Ft.
Tévesen mondta ki az elsőfokú bíróság, hogy a teljesítéssel a felperes köteles elöl járni. A lehetetlenülés jogkövetkezményének választása folytán a felperes a kötvényeket - a Ptk. 312. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel - köteles kiadni az alperesek egyidejű teljesítése mellett. Részfizetés esetén a Ptk. 338/B. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 39. §-ának (3) bekezdése szerint a fizető fél követelheti, hogy a fizetést a kötvényre jegyezzék fel, és részére nyugtát adjanak.
Alaptalanul kérte a felperes a IV. r. alperes marasztalását és vele szemben a felperes másodlagos kereseti kérelme sem volt alapos. A felperes a keresetét a IV. r. alperessel szemben többek között arra alapította, hogy mint közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag megtiltotta az I. r. alperesnek a kötvények kifizetését, illetőleg nem hozta olyan helyzetbe az I. r. alperest, hogy teljesíteni tudjon. A felperes és az I. r. alperes között azonban nem volt olyan jogviszony, amely alapján az I. r. alperest a kötvények birtokosával szemben visszavásárlási kötelezettség terhelte volna. A Reállízing'96 elnevezésű kötvények adásvételi szerződésben eladóként a III. r. alperes szerepelt, ő vállalt kötelezettséget a kötvények megvásárlására. Az I. r. alperes a kötvények megvásárlását nem a saját nevében, hanem a III. r. alperes megbízásából végezte e szerződések szerint. A felperes nem alapozhat jogot arra, hogy az I. és a III. r. alperes közötti szerződésben az I. r. alperes bizományosként vállalta a közreműködést a forgalmazásban. (Bár ellentmondásosan, ügynökként is megjelölte magát.) Ténylegesen azonban a kötvény vásárlóival kötött szerződéseket az I. r. alperes nem a saját, hanem a III. r. alperes nevében kötötte meg. Így azok alanya nem az I. r., hanem a III. r. alperes lett. Az I. r. alperes felelőssége a már kifejtettek szerint a Hpt. 90. §-a alapján áll fenn. Miután saját személyében fizetési kötelezettség nem terhelte, a IV. r. alperes részéről őt nem kellett és nem is lehetett arra utasítani, hogy vásárolja meg a perbeli kötvényeket. A III. r. alperes nevében végzett vásárlást egyébként nem a IV. r. alperes tiltotta meg, hanem 1998. július 14-én az I. r. alpereshez kirendelt felügyeleti biztos, még azt megelőzően, hogy a IV. r. alperes az I. r. alperes felett közvetlen irányítást szerzett volna.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját avonatkozásban sem, hogy a IV. r. alperes a felperesnek újabb kárt okozott, amikor nem biztosította az I. r. alperes prudens működését és felszámolásba engedte. A részvényes kötelezettségeit a Gt. 222. §-a tartalmazza. Eszerint a részvényes köteles a részvények értékét befizetni, illetve a nem pénzbeli hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. A részvényesnek a fenti jogszabályhely szerint azonban tőkepótlási kötelezettsége nincsen. Ha a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke 2/3-ára csökken, a részvénytársaság közgyűlése a Gt. 243. §-ának (2) bekezdése szerint köteles az alaptőkét a Gt. 258. §-ának (1) és (3) bekezdésében írt korlátok között leszállítani, illetőleg a részvénytársaság más társasági formában történő átalakításáról vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni. A Hpt. 72. § (2) bekezdése szerint is a közgyűlés dönthet arról, hogy a jegyzett tőke leszállítását vagy a tőkepótlást választja. A IV. r. alperes a Hpt. 104. §-a alapján vállalta a tulajdonszerzést, ezen felül további tőkeemelési kötelezettsége nem volt, tehát a Hpt. 70. §-ának, illetve 104. §-ának megsértését a felperes alaptalanul sérelmezte.
Nem látta bizonyítva a Legfelsőbb Bíróság, hogy a IV. r. alperes tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna az I. r. alperesen keresztül. Az a körülmény, hogy az I. r. alperest fizetésre nem utasította, tartósan hátrányos üzletpolitikának nem tekinthető. A már kifejtettek szerint az I. r. alperesnek nem volt szerződéses kötelessége a kötvények visszaváltása, így a IV. r. alperes erre nem is utasíthatta volna. A tartósan hátrányos üzletpolitika az ellenőrzött tag vagyoni helyzetére kedvezőtlen kihatású, hosszabb időszakot felölelő célzatosan, folytatott irányító tevékenységet jelent, és nem egy-egy szerződéses kapcsolatot érintő döntés meghozatalát. Az I. r. alperes vagyoni helyzetét befolyásoló, az I. r. alperes felszámolásához vezető okok az ÁPTF-nek az I. r. alperes felszámolását elrendelő határozatából megállapíthatóak voltak. Ezek kialakulásában a IV. r. alperesnek szerepe nem volt, a közrehatása nem állapítható meg.
Nem kétséges, hogy a IV. r. alperes mint uralkodó tag vezető tisztségviselőit választották az ellenőrzött I. r. alperes vezető tisztségviselőivé. Erre az iratokból kitűnően az ÁPTF engedélyével került sor. A tisztségviselők működése, azok tevékenysége, döntései azonban a fentiek szerint a felperes kárának bekövetkezésében nem hathattak közre.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a IV. r. alperes részéről a Gt. 292. §-a (3) bekezdésében foglaltak megsértésére is. A fenti jogszabályhely szerint az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése, vagy elmulasztása esetén az ellenőrzött társaság felszámolása során, - ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli. A 292. § (1) bekezdésében írt kötelezettség a befolyást szerzővel szemben áll fenn, egyrészt bejegyzés végett 30 napon belül a befolyásszerzést be kell jelentenie a cégbíróságnak, másrészt a befolyásszerzés tényét és mértékét a Cégközlönyben való közzététel útján is nyilvánossá kell tennie. A cégnyilvántartásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 13. §-a (5) bekezdésének h) pontja a befolyásoló részesedés szerzést adatként jelöli. A befolyásszerzés nyilvánossá tételének célja, a hitelezői és tagi érdekvédelem, valamint azon kívülállók érdekeinek védelme, akik kapcsolatba kívánnak kerülni az irányított részvénytársasággal. A IV. r. alperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolt 13. számú mellékletből (cég- és változás-bejegyzési kérelem 905-10/1 formanyomtatvány) megállapítható, hogy ennek a nyomtatványnak a kitöltésével és benyújtásával a bejelentés megtörtént. A Cégközlönyben való közzétételről a IV. r. alperes gondoskodott. A bejegyzéssel, és a Cégközlönyben való közzététellel a befolyásszerzés nyilvánossá vált. Ezért a perbeli ügyben nincsen jogi jelentősége annak, hogy a cégbíróságnak közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzés tényét nem az uralkodó tag, hanem maga az ellenőrzött részvénytársaság jelentette be.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2002/12/495. sorszám alatt közzétett eseti döntése más tényállással kapcsolatosan keletkezett. A döntés tényállása szerint a többségi irányítást biztosító befolyásszerző jelentette be, hogy egy meghatározott részvénytársaságban többségi irányítást biztosító befolyást szerzett, egyben változás bejegyzése iránti kérelmet is előterjesztett, e ténynek a cégjegyzékbe történő bejegyzése végett. A cégbíróság a Legfelsőbb Bíróság végzésével jóváhagyott elsőfokú végzésében azt állapította meg, hogy a cégnyilvántartás adataiban bekövetkezett változás bejegyzését csak a társaság képviseletére jogosult személy kérheti, ezért a cégbíróság a változás bejegyzési kérelmet mint nem arra jogosulttól származót elutasította. Ezzel szemben a perbeli esetben bár az I. r. alperes jelentette be az erre használatos nyomtatványon a cégbíróságnak a IV. r. alperes által a részvénytársaságban való befolyásszerzést, a cégbíróság a bejegyzési kérelemnek eleget tett és ez az adat a Cégközlönyben közzétételre is került. Ezzel a törvényi rendelkezés célja, a törvényes érdekek védelme megvalósult. A felperes már a befolyásszerzés előtt megkötötte azt a szerződést, amelynek megszegésében és így a kár bekövetkeztében az I. r. alperes mulasztása is közrehatott.
Alapos a fellebbezés a késedelmi kamat kezdő időpontja és annak mértéke tekintetében. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a kár bekövetkezésekor nyomban esedékes. A felperes kára a kifejtettek szerint 1998. szeptember 8-án következett be, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint az I., II., III. r. alpereseket ettől az időponttól kezdődően terheli késedelmi kamatfizetési kötelezettség.
A késedelmi kamat mértéke a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint évi 20% volt. A 2000. szeptember 1-jén hatályba lépett 2000. évi LXXXVIII. törvény mind az ügyleti, mind a késedelmi kamat mértékét megváltoztatta. Eszerint ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodtak meg, az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékkel azonos mértékben kell a törvény hatályba lépése után keletkezett jogviszonyból eredő kamatokat megállapítani. A törvény 3. §-ában írt hatályba léptető rendelkezést a 2002. január 1-jén hatályba lépett 2001. évi LXXXVII. törvény akként egészítette ki, hogy a fenti rendelkezést a hatályba lépést megelőzően keletkezett jogviszonyból eredő kamatkövetelésekre is alkalmazni kell, amennyiben a kamatkövetelés a hatálybalépés után vált esedékessé. A 2001. évi LXXXVII. törvénynek visszaható hatálya nincs, ezért rendelkezéseit csak a hatályba lépése után keletkezett kamatkövetelésekre lehet alkalmazni. A 2000. évi CXXXIII. törvény 121., illetve 127. § a kamat mértékét évi 11%-ban, a 2002. évi LXII. törvény 118. §-a 2003. január 1-jétől 2003. december 31-jéig ugyancsak évi 11%-ban határozta meg. Az I-II-III. r. alperesek ezért 2001. december 31-jéig évi 20%, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11%, azt követően a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott kamatot kötelesek fizetni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta és az I., II., III. r. alpereseket egyetemlegesen terhelő marasztalás összegét 326 398 Ft-ra és annak a rendelkező részben írt késedelmi kamataira felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróságítéletét azzal hagyta helyben, hogy mellőzte az ítéletből miszerint a teljesítéssel a felperes köteles elöl járni.
(Legf. Bír. Gf.I.31.048/2002/6. sz.)