adozona.hu
BH+ 2003.12.569
BH+ 2003.12.569
Az ország területén átmenetileg és rövid ideig tartózkodó külföldi állampolgárságú vádlottal szemben a próbára bocsátás alkalmazása célszerűtlen, mivel ebben az esetben az intézkedés nem alkalmas a büntetés céljának elérésére [Btk. 37. §, 72. § (1) és (5) bek., 309. § (1) bek. d) pont, 1995. évi XCV. tv. 67. § b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság végzésével a korábbi, - 1998. január 28. napján kelt végzését hatályon kívül helyezve - a vádlottal szemben a devizavétség kísérlete miatt önálló intézkedésül 2 évi próbára bocsátást alkalmazott, a vámhivatal kézi raktárában tárolt vámárukat pedig elkobozta. Megállapította, hogy a városi ügyészség 1997. november 27. napján kelt határozatával engedélyezett, és a vádlott által a megyei bíróság letéti számlájára befizetett 100 000 forint biztosíték a jelen végzés jogerőre emelke...
BH+ 2003.12.569 Az ország területén átmenetileg és rövid ideig tartózkodó külföldi állampolgárságú vádlottal szemben a próbára bocsátás alkalmazása célszerűtlen, mivel ebben az esetben az intézkedés nem alkalmas a büntetés céljának elérésére [Btk. 37. §, 72. § (1) és (5) bek., 309. § (1) bek. d) pont, 1995. évi XCV. tv. 67. § b) pont]
A városi bíróság végzésével a korábbi, - 1998. január 28. napján kelt végzését hatályon kívül helyezve - a vádlottal szemben a devizavétség kísérlete miatt önálló intézkedésül 2 évi próbára bocsátást alkalmazott, a vámhivatal kézi raktárában tárolt vámárukat pedig elkobozta. Megállapította, hogy a városi ügyészség 1997. november 27. napján kelt határozatával engedélyezett, és a vádlott által a megyei bíróság letéti számlájára befizetett 100 000 forint biztosíték a jelen végzés jogerőre emelkedésével az államra száll.A megállapított tényállás lényege a következő:
a vádlott jugoszláv állampolgár, kereskedelmi főiskolai végzettséggel rendelkezik, szakképzettsége kereskedő. Jelenleg üvegesként tevékenykedik, nőtlen, gyermektelen, bíróság előtt még nem állt.
A vádlott 1997. november 26. napján jelentkezett kilépésre a Keleti Pályaudvarról 5 óra 50 perckor induló nemzetközi Intercity vonat utasaként, a vámhivatal MÁV pályaudvarán kb. 8 óra 55 perckor volt. A vámvizsgálatot végző pénzügyőr kérdésére úgy nyilatkozott, hogy bejelentenivaló vámköteles áruval nem rendelkezik. Az ezt követő tételes ellenőrzés során a vádlott úti poggyászához tartozó táskájából előkerült 9 db hálózati adapter, majd a vádlott fogason lévő kabátjából 9 db mobiltelefon, az ezekhez tartozó jótállási jegyekkel együtt, összesen 407 997 Ft értékben, amely kereskedelmi mennyiségű vagyoni értéket a vádlott a devizahatóság engedélye nélkül kísérelt meg külföldre kivinni. A vámhivatal ezeket lefoglalta.
A fenti áru nem a vádlott tulajdona volt, hanem Németországban élő barátnője megbízásából vásárolta a Keleti Pályaudvar környékén levő piacon, barátnője Jugoszláviában élő rokonai számára ajándékként, összesen 450 000 forintért.
A vádlott a tényállásban írt cselekményével megszegte a devizáról szóló, többször módosított 1995.évi XCV. tv. 67. § b) pontjában foglalt rendelkezést, figyelemmel a 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendeletnek a 222/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 11. §-ával megállapított 16. § (4) bekezdésének első mondatát módosító 116/1997. (VII. 8.) Korm. rendelet 83. § (5) bekezdésére.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a vádlott bűnösségének deviza-bűntettben való megállapítása, és pénzbüntetés kiszabása érdekében.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
A megyei bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott megvalósította a devizavétség kísérletét, és a cselekményét az anyagi jogszabályoknak megfelelően, törvényesen minősítette. Az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg a vádlott által megszegett deviza rendelkezéseket is.
A megyei bíróság az ügyészségnek az elkövetési érték magasabb összegben való megállapítása és ennek megfelelően a vádlott cselekménye devizabűntettként való minősítése végett bejelentett fellebbezését nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott az elkövetés tárgyát képező mobil telefonokat a kiskereskedelmi forgalomban vásárolta, 500 000 forintot meg nem haladó áron, és erre is tekintettel határozta meg az elkövetési értéket. A megyei bíróság az elsőfokú bíróságnak az értékre vonatkozó okfejtését - mint helytállót - mindenben elfogadta, és ezért az ügyészség ezzel ellentétes álláspontjának nem adott helyt.
A vádlottal szemben alkalmazandó joghátrány vonatkozásában figyelembe vehető bűnösségi körülményeket a városi bíróság helyesen és teljese körűen ismerte fel, azonban tévedett, amikor a bűnösségi körülményeket és a cselekmény tárgyi súlyát értékelve, a vádlottal szemben büntetés kiszabása helyett intézkedést, próbára bocsátást alkalmazott.
A megyei bíróság egyetértett az ügyészség álláspontjával, mely szerint az ország területén átmenetileg és rövid ideig tartózkodó külföldi állampolgár vádlottal szemben célszerűtlen a próbára bocsátás alkalmazása, mivel ez az intézkedés nem alkalmas a büntetési cél elérésére. Ezért a megyei bíróság az ügyészi fellebbezésnek e vonatkozásában helyt adott, és az elsőfokú bíróság végzését akként változtatta meg, hogy a vádlottat bűnösnek mondta ki a városi bíróság által is megállapított bűncselekmény elkövetésében, és vele szemben - a Btk. 83. §-ára figyelemmel pénzbüntetést szabott ki. A megyei bíróság a pénzbüntetés napi tételeinek a számát a cselekmény tárgyi súlyához, míg az egy napi tételnek megfelelő pénzösszeget a vádlott jövedelmi, személyi viszonyaihoz viszonyította, a napi tételek számát 150-ben, az egy napi tétel összegét 500 forintban határozta meg.
Az elsőfokú határozat egyéb rendelkezései törvényesek, azok változtatásra nem szorultak, ezért a megyei bíróság egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Bf.66/1999. sz.)