adozona.hu
MBH 2002.6.11
MBH 2002.6.11
A Gt. 7.§ (2) bekezdése szerinti kézbesítési vélelem csak belföldre postázott küldeményre vonatkozik. Az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A Ptk.-nak ez a szabálya a Gt. szerint megteendő nyilatkozatokra is érvényesül.Ha a bt. tagja tagsági viszonyát rendes felmondással szünteti meg, a tagsági viszony csak a 3 hónapos felmondási idő leteltével szűnik meg.Mindaddig, amíg a vagyoni hozzájárulás teljesítését elmulasztó tag tagsági viszonya egyéb, a tör
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
S.H. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesi Bt. 1999. november 15.-én kelt, a felperesi tagsági viszony megszűnését kimondó határozata jogszabályba ütközik. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes által a Gt. 92. § d.) pontja szerint már felmondott tagsági viszonyt szüntette meg, így eljárása okafogyott és ezért jogsértő, amire tekintettel a Gt. 47. § (1) bek. alapján kérheti a bírósági felülvizsgálatot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
V...
MBH 2002.6.11 A Gt. 7.§ (2) bekezdése szerinti kézbesítési vélelem csak belföldre postázott küldeményre vonatkozik. Az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A Ptk.-nak ez a szabálya a Gt. szerint megteendő nyilatkozatokra is érvényesül. Ha a bt. tagja tagsági viszonyát rendes felmondással szünteti meg, a tagsági viszony csak a 3 hónapos felmondási idő leteltével szűnik meg. Mindaddig, amíg a vagyoni hozzájárulás teljesítését elmulasztó tag tagsági viszonya egyéb, a törvényben meghatározott okból meg nem szűnik, a társaság jogosult a tagtól vagyoni betétét követelni, így teljesítésére a tag a felmondási idő alatt is köteles. A tagsági viszonynak a Gt. 13. § szerinti megszűnését nem zárja ki az a körülmény, hogy a tag felmondással élt, noha a felmondási idő még tart. A bt. olyan személyegyesítő társaság, amely a tagoktól elkülönülő szervezettel nem rendelkezik. A bt. képviselőjének a vagyoni betét szolgáltatására felhívó és a tagi viszony megszűnését kilátásba helyező nyilatkozata nem minősül olyan társasági határozatnak, amely felülvizsgálati keresettel volna megtámadható. Az ilyen egyoldalú címzett jognyilatkozat a Pp. 123. § szerinti jognyilatkozat jogszabályba ütközésének megállapítását célzó kereset tárgya lehet. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 7. § (2) bek., 9. § (2) bek., 13. § (1)-(2) bek., 18. § (1) bek., 21. § (1)-(2) bek., 39. §, 47. § (1) bek., 48. § (2) bek., 92. § a) és d) pontja, 93. §, 101. § (3) bek., Ptk. 199. §, 214. § (1) bek., Ptké. I. 3. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek., 123. §]
S.H. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesi Bt. 1999. november 15.-én kelt, a felperesi tagsági viszony megszűnését kimondó határozata jogszabályba ütközik. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes által a Gt. 92. § d.) pontja szerint már felmondott tagsági viszonyt szüntette meg, így eljárása okafogyott és ezért jogsértő, amire tekintettel a Gt. 47. § (1) bek. alapján kérheti a bírósági felülvizsgálatot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Vitatta annak jogalapját, álláspontja szerint a felperes nem mondta fel joghatályosan tagsági viszonyát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesi keresetnek megfelelően megállapította, hogy az alperes 1999. November 15.-én kelt, a felpereshez intézett - tagsági viszony megszűnését kimondó közlése - az ítélet szövegezése szerint "határozata" jogszabályba ütközik.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Gt., azaz a Gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 13. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően járt el, amikor az 1999. október 1.-én kelt levelében felszólította a felperest a pénzbeli betét befizetésére, a jogkövetkezményekre való figyelmeztetéssel.
A felszólító levelet 1999. október 11.-én adták fel a felperes részére németországi címére, így a Gt. 7. § (2) bek. szerinti kézbesítési vélelem a küldeményre nem vonatkozik. Az az eljárás során nem volt megállapítható, hogy ezt a felszólítást a felperes kézhez kapta-e, illetőleg mikor. Ugyanakkor a felperes igazolta azt, hogy nevében jogi képviselője 1999. október 4.-én kelt levelében tagsági viszonyát felmondta, a felmondás október 5.-én ajánlott küldeményként belföldön került feladásra az alperesi ügyvezető részére, így az a Gt. 7. § (2) bek. értelmében 1999. október 12.-én tekinthető kézbesítettnek.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes 1999. november 15.-én kelt közlése, amellyel megállapította, hogy a felperes tagsági viszonya 1999. November 11.-ével megszűnt, jogszabályba ütközik. Egyrészt azért, mert nem állapítható meg, hogy a felszólítást a felperes mikor vette kézhez, így nem állapítható meg, hogy a 30 napos teljesítési határidő mikor kezdődik, és mikor jár le. Az alperes által megjelölt határidő azért sem helytálló, mert a felszólítást csak október 11.-én adta postára. Ekkor a felperes még biztos nem értesülhetett a felszólításról. A tagsági viszony megszűnését azonban ennek ellenére november 11.-ével a feladástól számított 30. napon tekinti megszűntnek az alperes, ami nem felel meg a Gt. 13. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
Másrészt az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azért is jogszabályba ütközik a tagsági jogviszony megszűnésének megállapítása, mert a befizetési felszólítás kézhezvétele előtt a felperes tagsági viszonyát már érvényesen felmondta.
Az ítélet ellen alperes élt fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi fellebbezés megalapozatlan volt. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy miután az alperes a Gt. 13. § (1) bek. szerinti fizetési felszólítást 1999. október 11-én adta postára a felperes németországi lakcímére, a Gt. 13. § (2) bek. szerinti 30 napos határidőre tekintettel a felperes tagsági viszonya nem szűnhetett meg 1999. november 11.-én.
A Ptk. 214. § (1) bek. szerint - amely rendelkezés a Ptk. 199. §-ára tekintettel egyoldalú jognyilatkozatokra is irányadó - az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. E rendelkezésre, továbbá a Ptké. I. 3. § (1) bekezdésére és a Gt. 13. § (2) bekezdésére figyelemmel a felperes tagsági viszonya abban az esetben szűnt volna meg 1999. november 11.-én, ha az 1999. október 1.-én kelt alperesi fizetési felszólítás legkésőbb október 11.-én megérkezett volna a felpereshez. Ezt az alperes nem tudta bizonyítani. Arra tekintettel pedig, hogy az alperes a fizetési felszólítást nem vitásan 1999. október 11.-én adta postára a felperes németországi címére, nyilvánvaló, hogy az nem érkezhetett meg a felpereshez ugyanezen a napon. Ebből fakadóan pedig a felperes tagsági viszonya sem szüntethető meg a Gt. 13. §-a alapján 1999. november 11.-én.
A fentiekre is figyelemmel helyesen állapította meg azt az elsőfokú bíróság, hogy a felperes 1999. november 15.-i, a felperes tagsági viszonyának megszűnésével kapcsolatos nyilatkozata jogszabályba ütközik. A vitatott jognyilatkozat jogszerűségének megítélése szempontjából a fentiek alapján nincs jelentősége annak, hogy az alperes felszólító levele ténylegesen mikor érkezett meg a felpereshez. Ennek esetleges tisztázása egy külön per tárgya lehet.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően a másodfokú bíróság megítélése szerint az a körülmény, hogy a felperes már a fizetési felszólítás kézhezvétele előtt felmondta a tagsági viszonyát az alperesi társaságban, nem teszi jogszerűtlenné az alperes keresettel támadott nyilatkozatát, a következők miatt:
A Gt. 101. § (3) bekezdésére figyelemmel a betéti társaságban fennálló tagsági jogviszony is a Gt. 92 §-ában felsorolt esetekben, módokon szűnhet meg. A tagsági viszony megszűnésének egyik lehetséges esete az, ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette (Gt. 92. § a.) pont), míg egy ettől teljesen független, önálló megszűnési eset az, ha a tag rendes felmondással megszünteti tagsági viszonyát (Gt. 92. § d.) pont).
A tagsági viszony a.) pont szerinti megszűnésével kapcsolatos részletes szabályokat a Gt. 13. §-a, míg a d.) pont szerinti megszűnés részletes szabályait a Gt. 93 §-a tartalmazza.
Nem vitatott tény az, hogy a felperes az 1999. október 4.-én kelt és október 5.-én ajánlottan postára adott nyilatkozatával a tagsági viszonyát rendes felmondással szüntette meg. Ilyen esetben a tagsági viszony csak a 3 hónapos felmondási idő leteltét követően szűnik meg. (Gt. 93. § (1) bek.)
A Gt. hivatkozott rendelkezéseiből következően a társaság tagja a vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettsége alól nem mentesülhet. Tehát mindaddig, amíg a vagyoni hozzájárulás teljesítését elmulasztó tag tagsági viszonya egyéb, a törvényben meghatározott módon vagy okból meg nem szűnik, a társaság jogosult és köteles is egyben a taggal szemben a Gt. 13. §.-a szerint eljárni. Amennyiben pedig a társaság eljárása megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, abban az esetben a tag tagsági viszonya a Gt. 13. §-a alapján, a jogszabály erejénél fogva szűnik meg. A tagsági viszonynak a Gt. 13. §-a szerinti megszűnését nem zárja ki az a körülmény, hogy a tag esetleg már rendes felmondással élt. Ha a Gt. 13 §-a szerinti határidő a rendes felmondás határideje előtt telik le, akkor a tagsági viszony a Gt. 13. §-a alapján a törvény erejénél fogva megszűnik.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában ezzel ellentétes álláspontot foglalt el. Ugyanakkor e tévedés az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta, mert a keresettel támadott jognyilatkozat jogellenessége az elsőfokú ítéletben foglaltaknak megfelelően egyéb okból megállapítható.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet rendelkező részének első mondatában írt "határozata" kitételt a következők miatt mellőzte:
A felperes a tagsági viszonya megszűnését kimondó határozat jogszabályba ütközésének megállapítása iránt terjesztette elő keresetét. Az eljárás során pedig felperes előadta, hogy az alperesi képviselő 1999. november 15.-én kelt levelét tekinti olyan határozatának, amely semmisségének megállapítását kéri.
A Gt. 47. §-a szerint az arra jogosultak a társaság szervei határozatának felülvizsgálatát kérhetik a bíróságtól. A Gt. nem definiálja azt, hogy mit ért a társaság szerveinek határozata alatt, ugyanakkor a perindításra jogosultak meghatározása szempontjából különbséget tesz a társaság szervei, illetve a társaság legfőbb szerve által hozott határozatok között.
A betéti társaság, mint un. "személyegyesítő" táraság a tagoktól elkülönülő szervezettel nem rendelkezik. Ugyanakkor a Gt. rendelkezéseiből következően a betéti társaságnak is szükségképpen van legfőbb szerve (a tagok gyűlése, vagy a taggyűlés - Gt. 18. § (1) bek.), továbbá ügyvezető szerve (vezető tisztségviselő - Gt. 21. § (1) bek.). A Gt. 21. § (2) bek. szerint a Bt. ügyvezetését ellátó vezető tisztségviselőnek az üzletvezetésre jogosult tag(ok) minősül(nek). A Gt. 39. §-a értelmében pedig a vezető tisztségviselők a társaság törvényes képviselői. A perbeli esetben a felperes keresetében az alperesi társaság képviselőjének a Gt. 13. § (2) bek. szerinti jognyilatkozatát, a felperesi tagsági viszony megszűnéséről történő értesítést támadta, kérve jogellenességének megállapítását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a társaság képviselőjének ez a nyilatkozata nem minősül a Gt. 47. §-a szerinti társasági határozatnak, hanem az "csupán" a társaság képviselőjének a Gt. 13. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében tett egyoldalú címzett jognyilatkozata.
A per során egyik fél sem tudott a Gt. 47. §.-a szerinti, a felperes tagsági viszonyának megszűnésével kapcsolatos társasági határozatot becsatolni. A másodfokú bíróság által beszerzett cégiratok között fellelhető, az alperesi társaság 2000. január 19.-i taggyűléséről felvett jegyzőkönyvben nincs a felperes tagsági viszonya megszüntetése tárgyában hozott határozat. A jegyzőkönyv csupán a felperes tagsági viszonyának a Gt. 13. §.-a alapján - azaz a jogszabály erejénél fogva - történt megszűnését rögzíti tényként.
Felperes keresete tehát a fentiekre figyelemmel, társasági határozat hiányában nem minősül a Gt. 47. §.-a szerinti társasági határozat felülvizsgálata iránti keresetnek, hanem az a Pp. 123. §-a szerinti, jognyilatkozat jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló kereset.
Az elsőfokú bíróság is lényegében a megállapítási kereset tárgyában döntött, amit az is mutat, hogy ítéletében nem a jogsértő társasági határozat hatályon kívül helyezéséről rendelkezett (lásd Gt. 48. § (2) bek.), hanem megállapította az alperes jognyilatkozatának jogszabályba ütközését. Azaz az elsőfokú bíróság a perindítás időpontjában hatályos Pp. 3. § (1) bek. utolsó mondatában foglaltaknak megfelelően a keresetet nem annak megjelölése, hanem tényleges tartalma szerint bírálta el. Arra figyelemmel pedig, hogy a felperesnek a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos helyzete szempontjából nyilvánvalóan jelentősége van annak hogy tagsági viszonya mikor és milyen módon szűnik meg, továbbá, hogy a kereset benyújtásának időpontjában a felperes még semmiképpen nem lehetett abban a helyzetben, hogy a tagsági viszony megszűnésével összefüggésben az alperes marasztalását kérje, a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei fennállnak. Ugyanakkor a kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet rendelkező részéből a "határozat" kitételt.
Miután az elsőfokú bíróság ítélete ténybelileg megalapozott és érdemben helyes volt, azt a másodfokú bíróság - a fenti kiegészítésekkel - helybenhagyta.
(Heves Megyei Bíróság Gf. 10-01-040005/5.)