adozona.hu
AVI 2001.8.101
AVI 2001.8.101
Jövedéki ellenőrzés esetén nincs jelentősége annak, hogy az üzemeltető nincs jelen (1997. évi CIII. tv. 72. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a vámhivatal jövedéki ellenőrzést tartott a felperesi egyéni vállalkozó által üzemeltetett vendéglátóipari egységben, melynek során az üzlethelyiségben egy kétliteres üdítős palackban 1 liter zárjegy nélküli szeszesitalt, míg a raktárhelyiségben 3 palack bontott állapotban lévő különféle alkoholterméket találtak. A pulton különféle márkájú, 4 bontott doboz cigaretta volt, az eladó elmondása szerint az egyiket szálanként ő érté...
Az elsőfokú vámhivatal határozatában megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el és 150 000 Ft jövedéki bírság, 483 Ft adó és 483 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) alapján a vállalkozó a lefoglalt alkoholtermék származását és adózott voltát igazolni nem tudta. A cigaretta szálanként való értékesítése jogszabályba ütköző. Jogsértő volt az alkoholtermék bontott állapotban való tárolása az üzlethelyiség raktárában. A vámhatóság mind az alkoholtermék, mind a cigaretta vonatkozásában a jövedéki bírság minimális összegét állapította meg értékelve, hogy a felperes korábban hasonló jogsértést nem követett el. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott az Art. 5. §-ára és 97. § m) pontjára, hogy kit kell adózónak tekinteni. Az érvelése szerint a Jöt. által megfogalmazott szabályszegés elkövetője a vállalkozó, így a bírságot is vele szemben kell megállapítani.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Nem vitatta a hatóság által megállapított tényállást, de arra hivatkozott, hogy az igazoló számlát a vámhatóságnak bemutatta, a cigarettát alkalmazottja a kioktatás ellenére értékesítette. Fenntartotta álláspontját, hogy a Jöt. nem rendelkezik arról, hogy a szankciót kivel szemben kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az üdítőitalos palackban talált szeszesital származásának igazolására a Jöt. 72. § (9) bekezdése alapján nem alkalmas a felperes által bemutatott számla. A Jöt. 72. § (13) bekezdése szerint üzlethelyiség raktárában alkoholterméket kizárólag bontatlan zárjeggyel ellátott palackban lehet tárolni. A (14) bekezdés pedig tiltja a cigaretta darabonkénti értékesítését.
Álláspontja szerint a Jöt. egyértelműen meghatározza, hogy a jövedéki bírságot a hatóságnak kivel szemben kell megállapítani. A Jöt. 76. § (4) bekezdése szerint jövedéki bírsággal az a jövedéki termékkel, gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó sújtható, aki az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, illetve a 78. § (1) bekezdése szerint az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 60., 70-72. §-okban előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be, vagy megsérti.
A felperes egyéni vállalkozóként üzemeltette a vendéglátóipari egységet, saját nevében szerzett erre jogosultságot, ezzel felvállalta a jogszabályban reá háruló kötelezettségeket. Az, hogy személyesen nem volt jelen az ellenőrzéskor, a felelősséget nem zárja ki, hiszen mint üzemeltető, köteles a szabályok betartására. Az sem értékelhető a perben, hogy a felperes az alkalmazottját milyen módon oktatta ki, illetve, hogy tudomása volt-e az alkalmazott szabályszegő magatartásáról. Ezért értelmező szabályként indokolatlan a szabálysértési törvény rendelkezéseinek figyelembe vétele, illetve mögöttes szabályként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltozatását, és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését azzal, hogy jövedéki szabálysértést a felperes nem követett el. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a Jöt. nem határozza meg az elkövető személyét, ezért lehet értelmező szabályként az Áe.</a>, illetve a szabálysértési kódex rendelkezéseit figyelembe venni. A jogerős ítéletben kifejtettek a Jöt. 76. § (4) bekezdése, illetve Jöt. 78. § (1) bekezdése alapján azt jelentenék, hogy az egyéni vállalkozók felelőssége a szabálysértésért korlátlan, független a magatartásától, a szándékosságától vagy gondatlanságától. Ez pedig ellentétben áll az alkotmányos alapelvekkel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A felülvizsgálati kérelemben a Pp. 272. § (1) bekezdése alapján meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében arra hivatkozott, hogy mivel a Jöt. nem határozza meg az elkövető személyét, a felperes saját magatartásával jövedéki szabálysértést nem követett el, mert személyes felelőssége nem megállapítható.
A Jöt. 72. § (1) bekezdése alapján jövedéki termékek szabad forgalomban végzett nem jövedéki engedélyes kereskedelme - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló jogszabályban meghatározott, az üzlet helye szerint illetékes település jegyzője által kiadott működési engedély birtokában lehetséges. Az ellenőrzött vendéglátóipari egység üzemeltetője a felperes volt, mint egyéni vállalkozó, erre figyelemmel az ellenőrzés alanya a felperes és nem pedig alkalmazottja volt. A feltárt jogszabálysértések is a felperes által üzemeltetett vendéglátóipari egységben valósultak meg. E körben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, a perben nem értékelhető, hogy a felperes az alkalmazottját milyen módon oktatta ki, illetve, hogy tudomása volt-e az alkalmazott szabályszegő magatartásáról. A lényeg, hogy a szabálytalanságok a felperes által üzemeltetett egységben valósultak meg.
A feltárt szabálytalanságokra figyelemmel pedig a Jöt. 76. § (4) bekezdése meghatározza, hogy kit kell jövedéki bírság megfizetésére kötelezni. Ugyancsak meghatározza a kötelezetti kört a 78. § (1) bekezdése is, az üzemeltetőt és nem az alkalmazottat lehet, illetve kell bírsággal sújtani.
A jogerős ítélet arra is helyesen utalt, hogy a fentiek alapján indokolatlan a szabálysértési törvény, illetve az Áe.</a> szabályainak felhívása a felperes részéről.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.120/2000. sz.)