adozona.hu
AVI 2001.7.80
AVI 2001.7.80
Adójogi szempontból a telephely fogalmának meghatározásakor nem az egyéni vállalkozásról szóló törvény, hanem az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései irányadóak (1990. évi XCI. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az elsőfokú hatósága határozatát megváltoztatva a felperest az 1997. július 1-jén megtartott vizsgálat megállapításai alapján telephely bejelentési kötelezettségének elmulasztása miatt 50 000 forint; számla és nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 40 000 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § i) pontja, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áft.) 70. § (1) bekezdése és 43....
AVI 2001.7.80 Adójogi szempontból a telephely fogalmának meghatározásakor nem az egyéni vállalkozásról szóló törvény, hanem az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései irányadóak (1990. évi XCI. tv. 97. §)
Az alperes az elsőfokú hatósága határozatát megváltoztatva a felperest az 1997. július 1-jén megtartott vizsgálat megállapításai alapján telephely bejelentési kötelezettségének elmulasztása miatt 50 000 forint; számla és nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 40 000 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § i) pontja, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áft.) 70. § (1) bekezdése és 43. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá az Art. 74. §-ának (15) és (17) bekezdése, valamint a 82. § (1) bekezdése alapján. A felperes a keresetében a határozat felülvizsgálatát és annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (Vt.) 6. §-a alapján az alperes által ellenőrzött hely nem telephely, így bejelentési kötelezettség alá nem esik. A nyugtaadási kötelezettség elmulasztása neki fel nem róható.A megyei bíróság az 1998. június 18. napján kelt 2. számú ítéletével a városi bíróság 1998. március 3. napján kelt 4. számú, a felperes keresetét elutasító ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes jogi álláspontjától eltérően a telephely fogalmának meghatározásakor nem a Vt.</a>, hanem az Art. értelmező rendelkezéseit kell alkalmazni, amelynek megfelelően telephely az a hely, ahol adóköteles tevékenységet folytatnak. Kifejtette azt is, hogy a nyugta adási kötelezettség elmaradásának kimentésére azért nincs mód, mert a próbavásárlás befejezéséig azt a felperesi alkalmazott nem pótolta.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítéletnek az Art. 97. § i) pontjába, továbbá a 73. § (1) valamint a 74. § (14) bekezdésekbe ütközését állította. Álláspontja szerint az említett rendelkezésekből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a mindennap elbontott árusítóhelye telephelynek tekintendő. A nyugtaadás elmaradása kizárólag gondatlanságra vezethető vissza; korábban e kötelezettségének mindig eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § i) pontja szerint a törvény, illetve az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában telephelynek a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő, szolgáltató tevékenységének helye, továbbá az a hely tekintendő, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják. Az Art. 15. § (1) bekezdése alapján az adózó az adókötelezettségét érintő változást annak bekövetkeztétől számított 15 napon belül köteles az adóhatóságnak bejelenteni. Az Art. 43. § (1) bekezdése előírja, hogy az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásról készpénzzel, vagy készpénz helyettesítési eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani. Az Art. 74. §-ának (15) bekezdése alapján nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A fentiekben felhívott és a perben irányadó jogszabályok alapján az eljárt bíróságok helytállóan foglaltak állást az alperesi határozat jogszerűségéről. A Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a telephely fogalmának meghatározásánál nem a Vt.</a>, hanem az Art. szabályai az irányadók. Az adójogszabályok alkalmazása körében ezért felperesi telephely az az ideiglenes elárusítóhely ahol a felperes az adóköteles tevékenységet folytatta az, ahol a felperessel szemben az adóvizsgálatot lefolytatták. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az adójogszabályok alkalmazása tekintetében az Art. speciális rendelkezései alkalmazandók. Helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettsége elmulasztását - miután annak pótlására a próbavásárlás befejezéséig nem ke-
rült sor - nem mentheti ki. Nincsen tehát helye az Art.
74. §-ának (15) bekezdése alkalmazásának. A bírság összegének megállapításánál pedig az alperes helytállóan mérlegelt.
A fentiekben kifejtettek szerint a felperes a felülvizsgálati kérelmében felhozott jogsértést igazolni nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-a (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.691/1998. sz.)