adozona.hu
AVI 2001.6.67
AVI 2001.6.67
Az előzetesen felszámított adó nem vonható le személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 992 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen adóhiány, valamint 496 000 Ft adóbírság és75 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint bizonyítást nyert közúti gépjármű ellenőrzés során, hogy a felperes a korábban vásárolt Nissan Terrano típusú gépkocsit személygépkocsiként használta, ezzel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 7. § (1) bekezdés c) pontja szerin...
AVI 2001.6.67 Az előzetesen felszámított adó nem vonható le személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 992 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen adóhiány, valamint 496 000 Ft adóbírság és75 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint bizonyítást nyert közúti gépjármű ellenőrzés során, hogy a felperes a korábban vásárolt Nissan Terrano típusú gépkocsit személygépkocsiként használta, ezzel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 7. § (1) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítés megvalósult, és a 18. § (1) bekezdése alapján 1998. II. negyedévre áfa fizetési kötelezettsége keletkezett. Az alperes az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint az ügy elbírálása során azt kellett eldönteni, hogy a tehergépkocsi személyszállításra történő alkalmassá tétele, illetve személyszállítás céljára történő felhasználása termékértékesítésnek minősül-e, és ehhez képest felperest terheli-e áfa fizetési kötelezettség, vagy sem.
Hivatkozott az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontjára, mely szerint termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. A 18. § (1) bekezdése értelmében a 7. § (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítésnél az adófizetési kötelezettség a tevékenység tényleges megvalósításának időpontjában keletkezik.
Hivatkozik ugyanakkor az Áfa tv. 67. §-ára, mely szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással megállapított termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) 1994. június hónap 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.
Az elsőfokú bíróság a hivatkozott jogszabályi rendelkezések egybevetéséből megállapította, hogy termékértékesítés csak akkor valósul meg, ha a tehergépkocsi átalakítása folytán a személygépkocsi gyári változata jön létre. A perbeni gépjármű gyárilag tehergépkocsiként került kibocsátásra az ITJ 4135 statisztikai besorolás szerint. Az adóügyi megítélésnél a személyszállítás céljára történő alkalmassá tétele, illetőleg személyszállítás céljára történő felhasználása nem jelent "átalakítást", ugyanis a jármű besorolása (termékkódja) nem változott meg. A besorolás (termékkód) megváltoztatásához olyan mértékű átalakítás szükséges, amelynek eredményeként a jármű személygépkocsi változata jön létre. Mindaddig, amíg az átalakítással nem jön létre a jármű személygépkocsi gyári változata, a besorolásnál az eredeti gyárilag kialakított állapot a meghatározó.
Erre figyelemmel a közúti gépjármű ellenőrzésről készült rendőri jelentés nem bizonyítja, hogy megvalósult az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítés. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontjának valamennyi eleme megvalósult. Utalt az Áfa törvényt módosító 1995. évi CXI. törvény 1. §-ához fűzött miniszteri indokolásra, amely példaként éppen a kishaszon-gépjárművek személygépjárművé történő átalakítását említi. Hivatkozott arra is, hogy számos esetben egy adott kishaszon-gépjárműnek gyárilag kialakított személygépkocsi változata nincs, de műszaki akadálya nincsen annak, hogy olyan átalakításokra kerüljön sor, melynek következtében az ITJ besorolás tekintetében is személygépkocsinak minősüljön. Az ITJ 45-32termékcsoportba egyébként is beletartozik a személy-és áruszállításra egyaránt alkalmas nagy rakodóterű személygépkocsi is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet a tényállást kellő részletességgel állapította meg, helyesen sorolta fel az alkalmazandó jogszabályokat, de azok egybevetésénél téves jogértelmezéssel nem helytálló jogi következtetésre jutott. Az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket saját célra olyan állapotban használja fel, hasznosítja, amelyet ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra. Az Áfa törvény e szakaszát az 1995. évi CXV. törvény 1. §-a állapította meg. E jogszabály bevezetésének indoka az volt, - erre utal a törvény miniszteri indokolása is - visszaélésekhez vezetett, hogy olyan terméknél, amelynek áfája a beszerzett formában levonható volt, később az adózó maga átalakította olyanná, olyan termékké, amelynek áfája, ha eredetileg is így vásárolta volna, már a levonást tiltó rendelkezésekbe ütközne. Példaként említi az indokolás, hogy ez a helyzet leginkább a kishaszon-gépjárművek személygépjárművé történő átalakításakor fordul elő.
Az Áfa tv. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján az előzetesen felszámított adó ugyanis nem vonható le személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A tehergépkocsi termékértékesítésénél az áfa visszaigényelhető, viszont meg van a műszaki lehetősége annak, hogy a tehergépkocsi belső átalakításával személyszállításra alkalmassá tegyék, illetve személyszállítás céljára felhasználják, vagyis olyan gépjárművet alakítsanak ki, amelynek a beszerzése esetén az előzetes felszámított adó nem lenne levonható.
A perbeli gépjármű ITJ szerinti besorolása eredetileg valóban tehergépkocsi volt, de az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja éppen az ilyen ITJ számú gépjárművek átalakítására állapít meg szabályozást. Ellenkező esetben ennek a 7. § (1) bekezdés c) pontjának nem lenne értelme. E körben annak sincsen jogi relevanciája, hogy az adott típusú gépjárművek csak tehergépkocsi változata vagy tehergépkocsi, illetve személygépkocsi változata is van. Az átalakításnak nem az a lényege, hogy az egyébként gyárilag is létező személygépkocsi változattá legyen átalakítva.
Ahogy arra az alperes felülvizsgálati kérelmében is utalt, a személygépkocsi ITJ 41-32 termékalcsoportjában a Központi Statisztikai Hivatal 1993. decemberében új cikkcsoportot nyitott meg az úgynevezett nagy rakodóterű személygépkocsik számára, amelyek személy- és áruszállításra egyaránt alkalmasak. A vegyes használat esetén is azonban ezek az ITJ besorolás szerint személygépkocsinak minősülnek.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelemhez kötöttség elvéből fakadóan a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet helyesen értelmezte-e az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés c) pontját. Így nem foglalkozhatott azzal - de rámutat arra -, hogy a felperes a keresetében nem ezen jogszabályhely alperes által történő téves értelmezésére hivatkozott. A felperes keresetében az alperes által megállapított tényállást vitatta, mely szerint semmilyen átalakítást nem végzett a gépjárművön.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35. 054/2000. sz.)