adozona.hu
AVI 2001.5.60
AVI 2001.5.60
Ha a szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján külföldre visszaszállítják a vámárut a megfizetett vámteher 3 éven belül visszatérítendő [1995. évi C. tv. 137. § (1) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes készfizetői kezesi nyilatkozatot adott Sz. B. holland állampolgár személygépkocsi vám ügyében.
Az elsőfokú vámhatóság, miután eredménytelenül kísérelte meg a vám és járulékos kötelezettségek behajtását, 1995. október 9-én kelt határozatával a felperest, mint készfizető kezest kötelezte a vámterhek megfizetésére. A felperestől a kirótt összegek beszedésre kerültek. A felperes 1997. március 20-án vámvisszatérítés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben előadta, hogy a behozott személy...
AVI 2001.5.60 Ha a szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján külföldre visszaszállítják a vámárut a megfizetett vámteher 3 éven belül visszatérítendő [1995. évi C. tv. 137. § (1) bek. a) pont]
A felperes készfizetői kezesi nyilatkozatot adott Sz. B. holland állampolgár személygépkocsi vám ügyében.Az elsőfokú vámhatóság, miután eredménytelenül kísérelte meg a vám és járulékos kötelezettségek behajtását, 1995. október 9-én kelt határozatával a felperest, mint készfizető kezest kötelezte a vámterhek megfizetésére. A felperestől a kirótt összegek beszedésre kerültek. A felperes 1997. március 20-án vámvisszatérítés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben előadta, hogy a behozott személygépkocsit műszaki hiba miatt 1995. I. félévétől használaton kívül, raktárban tárolták, majd az eladóval történt tárgyalás után 1997. február 11-én a gépkocsit szállítójárművel az eladónak szavatossági igény érvényesítése keretében visszaszállították.
Az elsőfokú vámhatóság 1997. április 25-én kelt határozatával a felperes vám visszatérítési kérelmét elutasította. A fellebbezés folytán eljáró alperes 1997. június 24-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése és a vámhatóság új eljárásra kötelezése érdekében. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a személygépkocsit a vám esedékessége napjától számított 3 éven belül szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján külföldre kiszállították, ezért a 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Tv.) 137. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kifizetett vámterheket vissza kell téríteni.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a vámkezelés egyes módjai szerint eltérően rendelkezik a törvény a vámteher visszafizetéséről. Jelen esetben a vámfizetésre kötelezett az elszámolási kötelezettségét nem teljesítette, a vámhatóság a 39/1976. (XI. 10. ) PM-KKM rendelet (a továbbiakban: R.) 59. §-a (3) bekezdése alapján rendelkezett a vámterhek beszedéséről. Ezért a vám visszatérítésére a Tv. 137. § (1) bekezdés b) pontja az irányadó. Ennek alapján a vám esedékessége napjától - jelen esetben a visszaviteli határidő lejártától, azaz 1995. június 30-ától - számított 3 hónapon belül jogosult a vámfizetésre kötelezett, annak igazolására, hogy a vámárut külföldre visszavitte. A három hónapos határidő a felperes esetében eltelt, ezért a vám visszatérítésére nem kerülhet sor.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, amelyben előadta, hogy a Tv. 47. § (2) bekezdése határozza meg, hogy a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni az árut, többek között akkor is, amikor a vámfizetésre kötelezett a vámterhet megfizette. A jogszabály nem tesz különbséget a vámkezelt és a vámkezeltnek tekintett áru között a visszatérítési jogosultság megszerzéséhez. Az alperes jogszabály értelmezése nem jogszerű, így a kérelem elutasítása törvénysértő volt. A per tárgyát képező személygépkocsinak Magyarországon kijavíthatatlan szavatossági hibája volt, csere céljából külföldre visszaszállították és jelenleg külföldön tárolják. Ezért a felperes a Tv. 137. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogosult a vámteher visszatérítésére.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre kifejtett ellenkérelmében előadta, hogy a felperes leegyszerűsítette a perben irányadónak tekinthető történeti tényállást, a perbeli gépkocsi nem került belföldi forgalom számára vámkezelésre, mivel arra csak az ügyfél ilyen értelmű vámkezelési indítványa alapján kerülhetett volna sor. A gépkocsit nem belső forgalom számára kérték vámkezelni, hanem behozatali előjegyzésben. A vámáruval kapcsolatos visszaviteli határidőt mulasztották el, a vámfizetés ennek következménye volt, így a vámvisszatérítésre csak a visszaviteli határidő lejártát követő 3 hónapon belül, annak igazolása mellett kerülhetett volna sor, hogy a vámárut a visszaviteli határidő lejártán belül külföldre szállították. A vámtörvény 137. §-a taxatív felsorolást tartalmaz a vámvisszatérítés eseteire, a végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 216. § (1) bekezdése a formai kellékek körében ad eligazítást. Ebbő1 megállapítható, hogy a szavatossági igények alapján fennálló vámvisszatérítési igény érvényesítése esetén csatolni kell többek között az alapvámkezelés vámokmányát. A Tv. 137. § (1) bekezdés a) pontja esetében ennek értelemszerűen a belföldi forgalom számára való vámkezelésről kell szólnia, mivel az a) pont ennek a vámkezelési módnak a megtörténte esetén alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11. számú ítéletét helyben hagyta.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperes által történő vámteher megfizetésével az eljáró, vámkezelésnek minősül-e. E jogi minősítéstől teszi a Tv.</a> függővé a 137. § (1) bekezdésének a), vagy b) pontja alkalmazását a vámteher visszatérítésével kapcsolatosan.
A Tv.</a> az értelmező rendelkezések között az 1. §-a 10. pontjában vámkezelésnek minősíti az ügyfél kérelmére indult eljárást, amelynek során a vámáru, vagy vámáru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal. A 11. pont a vámkezelés módja tekintetében felsorolja, hogy megkülönböztethető vámtovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal, belföldi forgalom számára történő vámkezelés.
Fentiekből megállapítható, hogy vámkezelésnek tekinti a Tv.</a> az ideiglenes behozatal eljárását is.
Az R. 54. §-a (3) bekezdése szerint az el nem számolt, előjegyzett vámáru után esedékes vám, vámmal együtt fizetendő adó, kamat és vámkezelési díj beszedése iránt a visszaviteli határidő lejártát követően 5 napon belül kell intézkedni, ezek beszedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
A felperes esetében a vámhivatal intézkedése következtében került arra sor, hogy a felperes a perbeli gépkocsival kapcsolatos vámot, kamatot és egyéb jogszabályon alapuló fizetési kötelezettségeket teljesítette, így a fent idézett jogszabály alapján a vámhivatal intézkedése után a perbeli vámárut belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
A felperes nem vitásan befizette a vámhatóság által meghatározott vámterhet, ugyanakkor a vám esedékessége napjától számított 3 éven belül kérte a vám visszatérítését.
A Tv. 137. § (1) bekezdése a belföldi forgalom számára vámkezelt áruról rendelkezik. Miután a felperes esetében belföldi forgalom számára vámkezelt árunak tekintendő a perbeli vámhatósági eljárás tárgyát képező személygépkocsi, ezért a felperes a Tv.</a> fent idézett rendelkezése alapján igényt tarthat a befizetett vámteher visszatérítésére.
A Tv. 137. § (1) bekezdése arról az esetről rendelkezik, amikor a vámárut külföldre visszaszállítják, ezért a megfizetett vám tekintettel arra, hogy - a vámáru a belföldi forgalomban a továbbiakban nem vesz részt -, visszafizetésre kerülhet. A 137. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha a szerződés meghiúsulása, illetőleg a szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján külföldre visszaszállítják a vámárut a megfizetett vámteher 3. éven belül visszatérítendő. Az alperes eljárása során alaptalanul hivatkozott a 137. § (1) bekezdés b) pontjára, mivel a b) pont azt az esetet rendezi, amikor a külföldről érkezett vámárut belföldön feldolgozzák, vagy az ideiglenes behozatalban kezelt vámárut a visszaviteli határozatidő lejártáig külföldre visszaszállítják.
A törvény e két rendelkezése között nem az jelent különbséget, hogy a vámáru vámkezelt, illetőleg vámkezeltnek tekintendő, hanem a visszaszállítás oka választja el, illetve jelöli ki a törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazását.
Tekintettel arra, hogy jelen esetben szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igény érvényesítésére került sor és nem a b) pontban meghatározott aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes behozatalban kezelt vámáru visszaviteli határidő lejártáig történő külföldre való visszaszállítása történt, ezért a Tv. 137. § (1) bekezdésének a) pontja kerülhet alkalmazásra a felperes által benyújtott visszafizetési kérelem elbírálása során.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp.275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.389/1999. sz.)