adozona.hu
AVI 2001.5.51
AVI 2001.5.51
A személyi jövedelemadó törvény csak a természetben nyújtott melegétkeztetés esetén engedi a költséget adómentesen elszámolni [1991. évi XC. tv. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1994-től 1996. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ellenőrzés realizálásaként a felperes terhére fizetendő adóhiányt írt elő, kötelezte adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére, hibás bevallás, hibás adatszolgáltatás miatt mulasztási bírság megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte az 1 067 000 Ft társasági adóhiánynak, 2 649 000 Ft személyi jövedelemadó hián...
AVI 2001.5.51 A személyi jövedelemadó törvény csak a természetben nyújtott melegétkeztetés esetén engedi a költséget adómentesen elszámolni [1991. évi XC. tv. 7. §].
Az adóhatóság a felperesnél 1994-től 1996. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ellenőrzés realizálásaként a felperes terhére fizetendő adóhiányt írt elő, kötelezte adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére, hibás bevallás, hibás adatszolgáltatás miatt mulasztási bírság megfizetésére. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében kérte az 1 067 000 Ft társasági adóhiánynak, 2 649 000 Ft személyi jövedelemadó hiánynak, 3 184 000 Ft általános forgalmi adó hiánynak, valamint 1 935 000 Ft adóbírságnak és 4 679 000 Ft késedelmi pótlék törlését az alperesi határozatok megváltoztatása útján. Vitatta az adóhatóságnak azt a jogi álláspontját, amely folytán terhére az általa behajthatatlan követelésnek minősített devizakövetelés kapcsán, dolgozóknak munkába járás céljából biztosított utazási bérletjegyek tekintetében és a dolgozók részére térítés nélkül átadott élelmiszer termékek vonatkozásában adóhiányt írt elő, illetve jogkövetkezményeket alkalmazott.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a perben felülvizsgálni kért határozat, a keresettel érintett körben nem volt jogszabálysértő.
A felperes az általa behajthatatlannak minősített devizakövetelés leírása előtt egyik adóévben sem rendelkezett erre jogosító devizahatósági engedéllyel, ezért ezekben az években e jogcímen költségelszámolást sem végezhetett volna az 1995. évi XCV. törvény 13. §-a, valamint a 47/1991. (III. 27.) Korm. sz. rendelet 3. § d) pontja és a 151/1995. (XII. 26.) Korm. sz. rendelet 4. sz. mellékletének 1., 3. és 4. pontjában meghatározott jogszabályi rendelkezésekből következően. Nem osztotta a felperesnek az 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) rendelkezéseire alapított jogi álláspontját. (ítélet 6. oldal 1. pont)
Ítéletének 2. pontjában (7-9. oldal) azt rögzítette, hogy az alperesnek a határozata megfelelt az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 8. § (4) bekezdésében, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezéseknek. A felperes ugyanis nem helyezhette volna levonásba a dolgozók részére munkába járás céljából vásárolt utazási bérletjegyek számlájában szereplő általános forgalmi adót (áfát), valamint a nem tag dolgozók részére 20%-os térítés mellett nyújtott bérletjegyek áfáját. A bérletjegyeket ugyanis nem a felperes maga, hanem az áfa adóalanyisággal nem rendelkező munkavállalók használták fel, a nem tag és 20%-os térítést fizető dolgozók tekintetében pedig a felperes utazási szolgáltatást közvetítőnek minősül.
Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja ítéletének 3. pontjában (9-11. oldal), hogy az alperes helyesen alkalmazta az élelmiszer termékek térítésmentes átadása kapcsán az Áfa tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontjában, és az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 29/A. § (6) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezést. Törvényesen írt elő a felperes terhére az adómentes, havi 1200 Ft feletti összegre 44%-os szja fizetési kötelezettséget. Nem fogadta el a felperesnek az Szja tv. 7. § (1) bekezdés 8.17. pontja tekintetében kifejtett jogi érvelését. Nem találta alaposnak a felperesnek az adóbírság, és késedelmi pótlék mérséklésére irányuló kérelmét sem.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát az abban is kifejtett indokaira figyelemmel, téves jogi érvelésre, jogkövetkeztetésekre hivatkozott az adóhiányok, valamint a késedelmi pótlék mérséklése tekintetében ítéletben rögzített jogi álláspont kapcsán.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A perben a tényállás nem volt vitatott, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a perbeli jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezéseket, és azt helyesen is alkalmazta. Ítélete megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak is, mindenre kiterjedően indokát adta annak, hogy a felperes jogi álláspontját mely okoknál fogva nem fogadta el. A fellebbezésben előadottakra figyelemmel - amelyek lényegében a keresetben előadottakat ismétlik meg - csupán a következőkre kíván rámutatni a Legfelsőbb Bíróság:
A devizahatósági engedély hiánya nem mulasztási bírság kiszabására alapot adó formai hiba, hanem olyan mulasztás, amely anyagi jogszabályban előírt kogens jogszabályi feltétel nem teljesítését jelenti. A felperesnek pedig az Sztv. rendelkezéseire való hivatkozása azért nem releváns, mivel azokban a rögzített technikai eljárási szabályok csak akkor alkalmazhatóak, ha az anyagi jogszabály szerinti kogens feltételek megvalósulnak. Mivel a felperes behajthatatlan devizakövetelés leírására vonatkozó, jogszabály által előírt feltétellel (devizahatósági engedéllyel) nem rendelkezett, a bevételével szemben e jogcímen költségelszámolást sem végezhetett volna (ítélet 1. pont).
Az ítélet 2. pontjával kapcsolatosan rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az alperes határozatában kifejezetten a közlekedési költségekkel kapcsolatos felperesi elszámolás áfa vonzata tekintetében tett megállapításokat, az áfát minden esetben a végső felhasználónak kell megfizetnie. A felperes pedig nem a konkrét gazdasági eseményre vonatkoztatva értelmezte a jogszabályt, hanem egész gazdasági tevékenységére kiterjedően értelmezte az Áfa tv. rendelkezéseit tévesen. Ennél fogva érvelése nem helytálló. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az Áfa tv. 33. § (1) bekezdésében a) pontjában foglaltakból következően a felperes a levonási jogával a dolgozók részére ingyen juttatott bérletjegyek tekintetében nem élhetett volna, és azt is, hogy a felperesnek a 20%-os térítési díj leszámlázásakor áfát kellett volna felszámítania. [Áfa tv. 8. § (1) és (4) bekezdése]
A felperes természetbeni juttatás címén térítés nélkül adott át élelmiszer termékeket dolgozóinak. Ez a juttatás nem tekinthető adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége részének. Az étkeztetés tekintetében a felperes nem minősíthető végső fogyasztónak, így az élelmiszer beszerzés áfáját nem igényelhette volna vissza [Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja]. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az étkeztetéssel kapcsolatos szabályok [Szja tv. 7. § (1) bekezdés 8.17. pontja] - a felperes jogértelmezésével ellentétben - csakis és kizárólag a természetben nyújtott melegétkeztetésre tekintettel engedte a költséget adómentesen elszámolni, ezért az alperes, illetve az elsőfokú ítélet jogszerűen állapította meg a felperes tekintetében az szja fizetési kötelezettséget is.
A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy őt, mint adóalanyt adóalanyiságánál fogva jogosult a késedelmi pótlék mérséklésére, ilyen jogosultságot ugyanis az 1990. évi XCI. törvény (Art.) nem rögzít, azt az adóhatóság vezetőjének mérlegelési jogkörébe utalja. [Art. 67. § (3) bekezdése]
(Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 28.097/1999. sz.)