adozona.hu
AVI 2001.3.39
AVI 2001.3.39
Az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazásakor az újraértékesítési célnak már a szerződés időpontjában fenn kell állnia (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. február 27-én kelt, 1993. április 15-én módosított adásvételi szerződéssel megvásárolta a tulajdoni lapon hrsz. alatt felvett és természetben a B., V. utca 16., R. utca 17. sz. alatt fekvő 1325 m2 területű telek és a rajta levő 4254 m2 összes alapterületű épület 6224/10000 tulajdoni hányadát 8 18 090 000 Ft vételárért. A felperes a szerződésben és a szerződés módosításban is székhelyként a megvásárolni kívánt ingatlan címét, B., V. utca 16. számot jelölte meg. Az adásvételi s...
AVI 2001.3.39 Az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazásakor az újraértékesítési célnak már a szerződés időpontjában fenn kell állnia [1990. évi XCIII. tv. 26. §]
A felperes 1993. február 27-én kelt, 1993. április 15-én módosított adásvételi szerződéssel megvásárolta a tulajdoni lapon hrsz. alatt felvett és természetben a B., V. utca 16., R. utca 17. sz. alatt fekvő 1325 m2 területű telek és a rajta levő 4254 m2 összes alapterületű épület 6224/10000 tulajdoni hányadát 8 18 090 000 Ft vételárért. A felperes a szerződésben és a szerződés módosításban is székhelyként a megvásárolni kívánt ingatlan címét, B., V. utca 16. számot jelölte meg. Az adásvételi szerződést megelőzően a felperesi kft. 1993. február 25-én alakult meg, a V.-i utcai székhely megjelöléssel, a társasági szerződése szerint többek között ingatlanforgalmazási tevékenységet is végezhet.A megvásárolt ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint áruház és irodaház, ahol a felperes a tevékenységét meg is kezdte.
Az ingatlanszerzés után a Fővárosi Illetékhivatal az 1994. május 24-én kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 40 905 500 Ft illetéket szabott ki.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben hivatkozott arra, hogy a perbeli ingatlant újraértékesítés céljából vásárolta meg. A Fővárosi Illetékhivatal az 1994. november 24-én kelt határozatával a felperes kérelmét - mint helyesbítési kérelmet - elutasította. Határozata indokolása szerint a felperes az áruházat tovább üzemeltetés és székhely céljára vásárolta meg, a cégbejegyzés szerint a felperes az ingatlanforgalmazási tevékenységét csak megbízásos alapon végzi.
A felperes a határozat ellen ismételten fellebbezést nyújtott be és az alperes az 1995. július 21-én kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a felperest illetékmentesség nem illeti meg.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes társasági szerződéséből megállapíthatóan a felperes a perbeli ingatlant székhely létesítése miatt vásárolta és az ingatlan megszerzése nem újraértékesítés céljával történt, ezért ahhoz illetékmentességi kedvezmény nem fűződik.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének f) pontja alapján az illetékkedvezmény megadásának feltétele, hogy a szerződéskötés időpontjában a továbbértékesítési cél már fennálljon. Megállapította továbbá, hogy a felperes a perbeli ingatlant áruházként és irodaként vásárolta meg, ekként hasznosította. A perbeli ingatlanban található a felperes székhelye, az ingatlant pedig jelenleg is bérbeadás útján áruházként hasznosítja.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, az ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének megfelelő döntés meghozatala iránt. A felperes kifejtette, hogy a perben eljárt bíróságok a tényállást hiányosan tárták fel, nem vettek fel teljes körű bizonyítást, az előterjesztett bizonyítékok egy részét nem vizsgálták, illetve abból téves következtetést vontak le. Az ingatlanvásárlás és a felperesi társaság megalakulása közel egy időben történt, ezért székhelyként a perbeli ingatlant jelölték meg. Hivatkozott arra, hogy az illetéktörvény vonatkozó rendelkezése nem írja elő, hogy az újraértékesítési célnak az ingatlanszerzéskor már fenn kell állnia, illetve azt, hogy a megvásárolt ingatlant mennyi időn belül kellene ténylegesen értékesíteni. Az ingatlan nagy értékű és közös tulajdonban áll, ezért a továbbértékesítése több időt vehet igénybe, mint egy átlagos ingatlannak. Az ingatlan hasznosítása, bérbeadása az állagmegóvás érdekében történt. Sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben az illetéktörvény későbbi, szigorú feltételt előíró szabályozását alkalmazták az esetére is törvénysértően. Előadta továbbá, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, az 1988. évi XXIV. törvény preambulumában felsorolt általános jogpolitikai célkitűzéseket, az 1988. évi 5. tvr. 2. cikkét, valamint a Ptk.-ban megfogalmazott szerződéskötési szabadság elvét, a piacgazdaság alkotmányos elveit.
A felperes az adásvételi szerződést illetékkiszabás végett a földhivatalhoz 1993. május 18-án benyújtotta. Az Itv. 97. § (1) bekezdése, 91. § (1) bekezdése és az Itv.-t módosító 1993. évi LXXV. törvény 2. § (1) bekezdése szerint a perben alkalmazandó rendelkezés az illetékkiszabáskor hatályban levő Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja. E rendelkezés szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól újraértékesítés céljából ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által történő megszerzése.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes ingatlanforgalmazására jogosult, a perbeli vita tárgyát az képezte, hogy az ingatlant a felperes újraértékesítés céljából vásárolta-e meg.
A felülvizsgálati eljárás során bizonyítási eljárás lefolytatására a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján nem kerülhet sor, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az iratokból megállapíthatóan az első- és másodfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást és a rendelkezésre álló bizonyítékokból azok mérlegelésével helyes jogi következtetést vont le. A perbeli esetben az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűen mérlegelték, eljárási szabálysértést e tekintetben nem követtek el. A tényállás módosítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére akkor kerülhetett volna sor, ha a bizonyítékok mérlegelése során logikai ellentmondás, okszerűtlen, kirívóan téves következtetés lett volna megállapítható. Azonban a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a bíróságok által feltárt tényállás nem iratellenes, a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével mindenben érdemben helytálló döntést hozott.
Helyesen alkalmazták az eljárt közigazgatási szervek és a bíróságok is az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontját és jogszerűen állapították meg, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezésből következően az újraértékesítési célnak már a szerződéskötés időpontjában fenn kell állnia. A felperes a megvásárolt ingatlant székhelyeként tüntette föl. Az ingatlant hasznosította, irodaházként, áruházként működtette, és bérbeadás útján hasznosította a későbbiekben is.
Mindezen tényekből az eljárt bíróságok jogszerűen vonták le azt a következtetést, hogy a perbeli ingatlan megszerzésekor a felperest újraértékesítési cél nem vezette, így a felperest illetékmentesség nem illette meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott hivatkozásával szemben az Itv. 26. § (1) bekezdése f) pontját később módosító 1993. évi XCVII. törvény 13. § alkalmazását sem állapította meg. A másodfokú bíróság nem a később hatályba lépett és módosított rendelkezést alkalmazta a felperes esetében, a perben alkalmazandó 26. § (1) bekezdés f) pontja is az újraértékesítés céljából történő ingatlanszerzésnél - a rendelkezés szövegéből kitűnően - az újraértékesítési cél fennállását megkívánta, és ezen újraértékesítésnek az ingatlan megszerzését követő időszakban az újraértékesítéssel, mint eredménnyel is igazolhatóan ésszerű időn belül be kellett volna következnie. A felperes az ingatlan megszerzése, 1993. év óta eltelt időszakban sem értékesítette az ingatlant és nem is igazolta, hogy az ingatlan értékesítésére vonatkozóan eljárt volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében a jogszabályoknak megfelelő jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.017/1997. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2001.84 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
