adozona.hu
AVI 2001.3.35
AVI 2001.3.35
A törzstőkét megjelenítő elkülönített számla hiányában nem bizonyítható az a tény, hogy a vámkedvezményt igénybe vevő a törzstőke terhére vásárolta azt a vámárut, amit az országba be kíván hozni (1995. évi C. tv. 209. §, 211. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. március 27-én 2 db Volvo diesel tehergépkocsi vámkezelését vámmentesség biztosításával kérte figyelemmel arra, hogy a gépjárműveket tőkeapporként hozta be az országba. Az elsőfokú vámhivatal a vámkezelést a felperes kérelmének megfelelően elvégezte, majd utóbb vizsgálatot folytatott, melynek alapján határozatát módosította és mindkét gépjármű esetében1 214 440 Ft pótbefizetésre kötelezte. Az indokolás szerint a vámmentes vámkezelés feltételei nem álltak fenn, mivel a felperes...
AVI 2001.3.35 A törzstőkét megjelenítő elkülönített számla hiányában nem bizonyítható az a tény, hogy a vámkedvezményt igénybe vevő a törzstőke terhére vásárolta azt a vámárut, amit az országba be kíván hozni (1995. évi C. tv. 209. §, 211. §)
A felperes 1996. március 27-én 2 db Volvo diesel tehergépkocsi vámkezelését vámmentesség biztosításával kérte figyelemmel arra, hogy a gépjárműveket tőkeapporként hozta be az országba. Az elsőfokú vámhivatal a vámkezelést a felperes kérelmének megfelelően elvégezte, majd utóbb vizsgálatot folytatott, melynek alapján határozatát módosította és mindkét gépjármű esetében1 214 440 Ft pótbefizetésre kötelezte. Az indokolás szerint a vámmentes vámkezelés feltételei nem álltak fenn, mivel a felperes nem tudta igazolni, hogy a törzstőke terhére vásárolta az országba behozott gépjárműveket. A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte a felperes perköltség fizetési kötelezettségét és a fizetendő kereseti illeték összegét leszállította, egyben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 211. § (1) bekezdése szerint a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény (Kbtv. ) 18. és 31. § (3) bekezdése 1996. január 1-jén hatályát veszti, rendelkezéseit azonban alkalmazni kell a 209. § (3) bekezdésében meghatározott esetekben.
A Vtv. 209. § (3) bekezdése szerint a Kbtv. 18. §-ában és 31. § (3) bekezdésében foglalt feltételekkel vámkezelhetők azok a termelőeszközök, amelyek behozatalára a Cégbírósághoz 1996. január 31-ig bejegyzésre benyújtott társasági szerződésnek (alapító okiratnak, alapszabálynak) vagy az alapítói vagyon felemeléséről szóló taggyűlési (közgyűlési) határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján a Kbtv. 31. § (3) bekezdése, vagy az 1995. évi XCV. törvény 50. §-a szerint devizaszámlára történt befizetésből (átutalásból) került sor.
A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (Dtv.)50. §-a szerint a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság e törvény kihirdetését követően 30 napig a Fővárosi Bírósághoz, mint Cégbírósághoz bejegyzésre benyújtott alapítói vagyon felemeléséről szóló közgyűlési határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján a társaság bejegyzett tőkéjéhez konvertibilis valutában, vagy devizában szolgáltatott pénzbeli hozzájárulást felhatalmazott pénzintézetnél erre a célra nyitott devizaszámlán tarthatja. Az 1996. január 1-jétől hatályos szövegű Kbtv. 31. §-a szerint a Dtv. 50. §-a alapján vezetett devizaszámla terhére a beszerzett termelőeszközök vámmentesen hozható be az országba.
A felsorolt jogszabályok alapján azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy 1996. január 1-jétől a törzstőkét megjelenítő elkülönítést nem volt kötelező a társaságok devizaszámláján feltüntetni. Ugyanakkor a törzstőke megjelenítő elkülönített számla hiányában nem lehet bizonyítani azt a tényt, hogy a vámkedvezményt igénybevevő a törzstőke terhére vásárolt vámárut kíván az országba behozni. Amennyiben törzstőke-emelés történt, nem lehet bizonyítani, hogy ennek erejéig hány alkalommal, mikor és milyen összegben vett igénybe vámmentesség kedvezményt.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a felperes által becsatolt bankigazolások ellentmondásosak voltak, az átutalt összegek nagysága és az átutalási időpontok nem igazolták azt sem, hogy valóban a két behozott tehergépjármű szerződésben írt vételárára történt a törlesztés. Mivel a felperes nem tudta bizonyítani a törzstőkét megjelenítő elkülönített devizaszámla hiányában azt a tényt, hogy a behozott gépjárművek a törzstőkéből kerültek megvásárlásra, a részleges vámmentesség sem állapítható meg egy vámáru tekintetében.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős másodfokú ítélet és az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek történő helyt adást. A jogerős ítélet a felperes terhére értékelte, hogy kellő áttekintés hiányában nem tudta megállapítani a törzstőke terhére történt vásárlás tényét. A felperest a Vtv. 209. § (3) bekezdése és a Kbtv. 31. §-a alapján megillette a vámmentesség.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet indokolása részletesen hivatkozott azokra a jogszabályhelyekre, amelyek alapján a felperest a vámmentesség megillette volna. A Vtv. 211. § (1) bekezdése, a 209. § (3) bekezdése, a Kbtv. 18. §-a és 31. § (3) bekezdése és a Dtv. 50. §-a alapján megfelelően vonta le azt a jogi következtetést, hogy 1996. január 1-jétől a törzstőkét megjelenítő elkülönítés nem volt kötelező a társaságok devizaszámláján feltüntetni. Ugyanakkor arra is helyesen utalt, hogy a törzstőkét megjelenítő elkülönített számla hiányában nem lehetett bizonyítani azt a tényt, hogy a vámkedvezményt igénybe vevő a törzstőke terhére vásárolta a vámárut, amit az országba kívánt behozni.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok mérlegelését támadta. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban - az eljárás rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a jogerős ítélet által megállapított tényállást, illetve a bizonyítékok mérlegelését nem lehet támadni. Erre csak akkor van lehetőség, ha a tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékok értékelése okszerűtlen, belső ellentmondásokat tartalmaz.
A jogerős ítélet azonban mindezen hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, amikor arra hivatkozott, hogy a felperes által becsatolt bankigazolások ellentmondásosak voltak, az ott szerepelt átutalt összegek nagysága és az átutalási időpontok sem igazolták, hogy a két tehergépjármű szerződésben írt vételárára történt a törlesztés.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27. 618/1999. sz.)