adozona.hu
AVI 2001.1.9
AVI 2001.1.9
Az illetéktörvény által előirt bizonyítás rendjéhez a bíróság kötve van [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. október 12-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 408. tulajdoni lapon 2. hrsz. alatt szereplő, természetben a V., S. u. 38. szám alatti 1598 m2 területű felépítményes ingatlant 9 000 000 forint vételárért. Az adásvételi szerződés a földhivatalhoz történő benyújtására 1995. november 6-án került sor, az iratok az Illetékhivatalhoz 1995. november 15-én érkeztek meg. Az adásvételi szerződést a felperes jogelődje, az S. I. Kft. kötötte meg, mely társaság 1995. július 20-á...
A Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Megyei Illetékhivatala az 1996. május 30-án kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 9 000 000 forint érték után 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 900 000 forint visszterhes vagyonátruházási, továbbá 2000 forint eljárási illetéket szabott ki, a felperest 902 000 forint illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, melyben hivatkozott arra, hogy mint ingatlanforgalmazót 2%-os illeték kiszabása terheli. Fellebbezéséhez csatolta a cégbírósági bejegyző végzését, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara igazolását, valamint az adóhatósághoz 1996. július 12-én benyújtott főtevékenységet módosító adatmódosító lapját.
Az alperes az 1996. november 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény feltételi nem állnak fenn, a feltételeket a felperes csak az ingatlanszerzést követő időre igazolta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazás mindig adott időszakra áll fenn, nem a szerződéskötés időpontja az irányadó. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, azzal az indokolással, hogy a felperes az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeket, az ingatlanforgalmazás főtevékenységként történő végzését nem igazolta. A törvényi feltételeknek a tulajdonszerzéskor kell fennállnia, ebben az időpontban a felperes főtevékenységként ingatlanhasznosítást végzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes által indítványozott szakértői bizonyítást, mint szükségtelent mellőzte.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. §-át, - helyesen 23/A. §-át - továbbá a Pp. 6. §-át. Az illetékkedvezmény megilleti, más peren beszerzett igazságügyi szakértői vélemény csatolásával álláspontja szerint igazolt, hogy az adott időszakban bevétele ingatlanok lízingbeadásából, azaz ingatlanforgalmazásból állt fenn. Fő tevékenységként ennek alapján ingatlanforgalmazást végzett. A főtevékenységként végzett tevékenység igazolására nem kizárólagos bizonyítási eszköz a statisztikai jelzőszám, a kamarai igazolás és a tevékenység cégbírósági bejegyzése. A szakértői vélemény is ugyanilyen súlyú bizonyíték ennek igazolására, a másodfokú bíróság megsértette a szabad bizonyítás elvét.
Az alperes a felhívásra észrevételt nem tett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az illeték kiszabáskor hatályos Itv. 23/A. § (2) bekezdése szerint az illeték kedvezmény igénybevételéhez a feltételeket a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozó a tevékenység statisztikai jelzőszámával, és a főtevékenység szerint illetékes kamarától beszerzett nyilatkozattal igazolja. Az Itv. 23/A. §-át beiktató 1995. évi XLVIII. tv. törvényi indokolása szerint a főtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozó esetén a főtevékenységet a 17 jegyű statisztikai jelzőszám 9-12. számjegyei mutatják, amit az adóbejelentkezési lap is tartalmaz. A felperesnek az adóhatósági bejelentkezési lapján szereplő statisztikai jelzőszám 9-12. számjegye 7010 TEÁOR megjelölést tartalmazott, azaz a felperes az ingatlanszerzéskor főtevékenységként a 7010 számjelű, saját vagy bérelt ingatlan hasznosítását végezte. A kamarai cégregisztrációs adatlapon is a felperes elsőként megjelölt tevékenységeként szintén az ingatlanhasznosítás szerepelt. Mindezek alapján a felperes az Itv. 23/A. § (2) bekezdésében foglalt főtevékenységként ingatlanforgalmazás végzését nem tudta igazolni, ezért törvényi feltételek hiányában az Itv.23/A. § (1) bekezdésében foglalt kedvezményes illetékkulcs az illeték kiszabásánál nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem benyújtásakor hatályos Pp. 6. § (1) bekezdése, illetve azzal azonosan a jelenleg hatályos Pp. 3. § (5) bekezdése szerint, ha a törvény másként nem rendelkezik a bíróság polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve. A Pp.</a> szabadbizonyítási elvéhez képest törvény másképp rendelkezik, az Itv. 23/A. § (2) bekezdése maga határozza meg, hogy mely bizonyítási eszközökkel igazolható a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazás, ezért a jogszabály által előírt kötött bizonyítás rendjéhez a bíróság kötve van. Mindezek alapján jogszerűen járt el a másodfokú bíróság amikor a felperes által indítványozott szakértői bizonyítást, mint szükségtelent, de mint meg nem engedhetőt is mellőzte. Mindezek alapján a felperes felülvizsgálati kérelméhez csatolt igazságügyi szakértői véleményt a felülvizsgálati bíróság sem vehette figyelembe.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, mely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.007/1999. sz.)