adozona.hu
AVI 2000.9.118
AVI 2000.9.118
A halasztott vámfizetési engedély visszavonását a késedelem ismétlődése alapozza meg [45/1996. (XII. 25.) Korm. r. 213. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1997. május 5. napján kelt kérelmében az 1992. november 24-én kelt határozattal megengedett, 1997. május 31. napján lejáró halasztott vámfizetési engedély meghosszabbítását kérte. Az elsőfokú bíróság az 1997. június 26. napján kelt határozatában a kérelmet elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: T.) 132. § (5) bekezdésében előírt feltételek közül nem állt fenn a vámteher fizetési kötelezettség határidőre történő teljesítése, mert öt...
AVI 2000.9.118 A halasztott vámfizetési engedély visszavonását a késedelem ismétlődése alapozza meg [45/1996. (XII. 25.) Korm. r. 213. § (5) bek.]
A felperes az 1997. május 5. napján kelt kérelmében az 1992. november 24-én kelt határozattal megengedett, 1997. május 31. napján lejáró halasztott vámfizetési engedély meghosszabbítását kérte. Az elsőfokú bíróság az 1997. június 26. napján kelt határozatában a kérelmet elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: T.) 132. § (5) bekezdésében előírt feltételek közül nem állt fenn a vámteher fizetési kötelezettség határidőre történő teljesítése, mert öt esetben a felperes elkésetten egyenlítette ki köztartozását. A felperes jogorvoslati kérelme alapján eljárt alperes az 1997. augusztus 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A perbeli időszakban a felperesnek mintegy 4 000 000 forintos túlfizetése keletkezett, amelynek visszafizetéséről a hatóság az 1996. február 1-jén kelt kérelem ellenére 1997. augusztus hónapban rendelkezett, a tényleges elszámolás az elsőfokú ítélet meghozataláig nem történt meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, elsődlegesen megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kifogásolta, hogy az alperes magára nézve alkalmazza "nagyvonalúan" a határidőket, sértve ezzel a jogegyenlőséget. Akkor, ha az átutalás időben megtörtént volna folyószámlájára, az 4 000 000 forintos túlfizetést mutatna. Álláspontja szerint ha a vámfizetésre kötelezettnek túlfizetése van, egyidejűleg tartozás miatt nem marasztalható el. Az alperes ugyanis a tartozásba a követelést betudhatta volna. Az alperes eljárása méltánytalan is, mert egy év alatt 378 vámfizetésre került sor, 251 750874 forint értékben. Így az egy és háromnapos késedelem elenyészőnek tekinthető.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a T. 132. § (5) bekezdésre hivatkozással kiemelte, hogy a perbeli esetben miután a megelőző engedély 1997. május 31-én járt le, értelemszerűen az ezt megelőző korábbi, engedélyezésig eltelt időszakot lehet figyelembe venni annak megállapításakor, van-e a kérelmezőnek vámtartozása, illetve történt-e késedelmes teljesítés. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozatban megjelölt öt késedelem közül az első szerinti tartozás a korábbi engedély kiadásakor lett volna értékelhető, illetve az ötödik határozat szerinti késedelem nem a felperes terhére írható, az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a többi határozat szerinti egy illetve háromnapos késedelem vezethetett-e a felperesi kérelem elutasításához olyan körülmények között, amikor a felperesnek ugyanezen időszakra szólóan alperes által nem vitatottan, mintegy4 000000 forintos követelése állt fenn. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a T. 135. § (6) bekezdése előírására figyelemmel - különösen akkor, ha hosszabb időszakot áttekintve kell megítélni a vámfizetésre kötelezett teljesítési fegyelmét - az alperes akkor járt volna el helyesen, ha felhívja a felperes figyelmét az elszámolás lehetőségére. Az egy illetve háromnapos késedelem a perbeli esetben nem vezethetett volna a halasztott vámfizetés kedvezményének elutasításához. A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 213. § (5) bekezdésére hivatkozással kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy az alperes ezen lehetőségével nem élt, és ebből arra lehetet következtetni, hogy a felperes felemlített késedelmeit maga sem tartotta olyan súlyúnak, amely az engedély visszavonását indokolttá tették volna.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. A R. 213. § (5) bekezdésére utalással kifejtette, hogy e rendelkezés kizárólag az aktív cselekvés elmulasztását, azaz a fizetési kötelezettség határidőben való nem teljesítését szankcionálja az engedély visszavonásával. E vonatkozásban irreleváns, hogy a jogosult hány alkalommal fizet késedelmesen, hogy milyen összegű vámtartozása keletkezik, hogy a jogosultnak egyébként van-e túlfizetése, visszatérítési igénye, és hogy a határidő lejárta után önként teljesíti-e kötelezettségét. A lefolytatott vámigazgatási eljárás alkalmával megnyugtató módon bizonyítást nyert, hogy a felperes számos alkalommal - ebből ugyan csak néhány eset került megjelölésre a közigazgatási határozatokban - határidőn túl teljesítette a fizetési kötelezettségét. Ezt a tényt egyébként a felperes is elismerte. A felperes a saját nyilvántartása adatai alapján előzetesen kezdeményezhette volna a vámhatóságnál az esetleges túlfizetésének jóváírását, megakadályozva ezáltal a fizetési kötelezettség késedelmes teljesítését. Az ismételt és bizonyított késedelmes teljesítés esetén az engedélyt vissza kell vonni, és e tekintetben a vámjogszabályok nem biztosítnak mérlegelési lehetőséget. A T. 135.§ (6) bekezdésében szabályozott és a túlfizetések elszámolására vonatkozó előírás pusztán lehetőség és a vámhatóságot nem általában kötelező rendelkezés. A vámjogszabályok a túlfizetés elszámolására vonatkozó előírásokhoz hasonlóan a vámvisszatérítést, a halasztott vám fizetési engedélytől független jogintézményként szabályozzák. A R. 213. § (5) bekezdése alapvetően a késedelmes teljesítést és nem elsősorban a tartozás keletkezését szankcionálja, bár e két körülmény szervesen összefügg egymással. A hatóság részéről az igénylőnek az elszámolás lehetőségére történő felhívása legfeljebb a tartozás mielőbbi rendezését eredményezhetné, a bizonyított és ismételt késedelmes teljesítés tényén nem változtatott volna.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A T. 132. § (5) bekezdése határozza meg azt a feltétel rendszert, amelynek fennállta esetén halasztott vámfizetési engedély adható. Az alperes e feltételek közül a többszöri határidőn túli teljesítésre alapozta a felperes meghosszabbítási kérelmének elutasítását. A felperes a közigazgatási határozatokban megjelölt késedelmek tényét nem, csak számát vitatta. A halasztott vámfizetési engedély visszavonásáról rendelkező R. 213. § (5) bekezdésének szövegezéséből kitűnően a késedelem ismétlődése megalapozza ezen intézkedés alkalmazását, így azon körülmény, hogy ténylegesen három vagy öt határidő túllépés történt - az ügy elbírálását nem befolyásolta.
A kérelem elutasításának indoka nem a tartozás fennállta, ha a többszöri késedelmes teljesítés volt. Tény, hogy a felperesnek a vizsgált időszakban tartozása nem volt, a határidőn túli teljesítéseket - amely nyilvánvalóan a tartozással nem azonos jogi kategória - a felperes is elismerte.
A felperes túlfizetési, vám-visszafizetési igénye kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által helytállóan hivatkozott jogszabályi rendelkezések a halasztási engedély kiadása, meghosszabbítása iránti eljárásban ez irányú vizsgálódást nem írnak elő. Két eltérő jogintézményről van szó, amelyek összekapcsolódását a jogszabály nem teszi meg, együttes vizsgálatuknak nincs jogszabályi alapja. A túlfizetések elszámolására vonatkozóan a T. 135. § (6) bekezdéséből következően az alperesnek nem áll fenn jogszabályi kötelezettsége, különösen nem kérhető számon az alperesnek a felperes kedvezmény iránti kérelme feltételeinek fennállta vizsgálatára irányuló eljárás keretében. Az alperes jelentős ügyintézési késedelme a felperes vám-visszatérítési ügyének tárgyában, illetve, - a visszafizetés elmaradása más - pl. polgárjogi szankciókat vonhat maga után, de nem alkalmasa arra, hogy a felperesnek a jogszabályi feltételek hiánya esetén is jogot biztosítson a halasztott vámfizetés engedélyezésére. A felperesi és az alperesi "késedelem" analóg kezelésének - ilyen irányú jogszabályi felhatalmazás hiányában - nincs helye.
Nem tekinthető jogszabálysértőnek, az sem, hogy a vámhatóság a késedelmek jogkövetkezményét nem az engedély visszavonása, hanem a meghosszabbítási kérelem elutasítása formájában vonta le.
A halasztott vámfizetés folytán a felperes jelentős kedvezményt élvezett, amelynek fenntartása csakis a jogszabályi feltételek betartása esetén volt biztosítható.
Mindezen körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. V. 28.367/1998. sz.)